Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 3. szám
A a. A mezőgazdaság legfontosabb tényezője az éghajlat. Vietnam éghajlata trópusi jellegű, ami számokban kifejezve azt jelenti, hogy Hanoiban 23,4 C°, Huéban 25,1 C°, Ho Si Minh- városban pedig 26,9 C° az évi átlagos középhőmérséklet, az átlagos évi csapadék mennyisége pedig az említett három város környékén 1678, 2890 és 1979 milliméter. Mivel az évi kipárolgás mértéke 600—1000 mm között mozog, ez azt jelenti, hogy a csapadékmérleg erősen pozitív. Az ország nagyobbik része hegyvidék, ahol az átlagos évi középhőmérséklet százméterenként fél fokkal csökken. így például Tam Daoban, 900 méterrel a tenger szintje felett 18,2 C°, a 2600 méteres magasságban fekvő Hoang Liem Sonban pedig még mindig 12 C° az átlagos évi középhőmérséklet. A hegyvidék szubtrópusi éghajlata tehát szintén igen kedvező a mezőgazdasági termelés számára, bár itt az évi csapadék mennyisége helyenként „mindössze“ 700—900 milliméter. A gyomtalanság és ami mögötte van Vajon hogyan használja ki a vietnami mezőgazdaság ezeket a különleges éghajlati adottságokat? A földművelők „műhelye“ Vietnamban sincs elzárva az emberek szeme elől, így már az országúiról is sok minden megfigyelhető. A legszembetűnőbb az, hogy a sűrűn lakott sík vidéken nyoma sincs a gyomnak. Pedig itt is vannak mezsgyék, árok- és folyópartok jócskán, de ahol néhány centiméternyit fejlődik a zöld gyepszőnyeg, ott máris suhint a sarló, vagy az érdes nyelvű bivalyok legelik le a zsenge növényzetet. Egyszerűen nincs ideje a gyomnak, hogy kifejlődjön, magot hozzon, mert minden zöldet azonnal hasznosítanak, a szántóföldeken pedig olyan gyors a vetésforgó, hogy a gyoih itt sem tudja megvetni a lábát. A vietnami növénytermesztés egyik jellegzetessége tehát a tökéletes gyommentesség, aminek azonban sa játos háttere van. Az ország ötven- milliónyi lakosságának több mint a fele foglalkozik mezőgazdasággal. Egy hektár megművelésére országos viszonylatban 3 munkaerő, a folyók deltájának intenzívebb területein 3,5—4 munkaerő jut. Ennek köszönhető a rendkívül gondos növényápolás, ám ez egyúttal azt is jelenti, hogy az utóbbi években elért haladás ellenére a munkatermelékenység színvonala még mindig igen alacsony. Egy mázsa hántolatlan rizs megtermelése például 80—120 munkaórát igényel, amíg a Szovjetunióban egy mázsa szemes termény előállításához mindössze 2—3 munkaórára van szükség. A legfontosabb termény a rizs, amit a vetésterület 80 százalékán termesztenek. Ez a monokultúrás termesztés további jelentős problémákat okoz a munkák idényszerűségével. Szakosított termelés 1979. a Yen So szövetkezetben I. 21. Példásan ápolt rizsföldek és veteményeskertek között haladunk el akkor is, amikor a Hanoi közelében gazdálkodó Yen So szövetkezetbe látogattunk. Cao The Dao, a szövetkezet fiatal elnöke közvetlen munkatársaival egy szépen berendezett tanácsteremben fogadott. A sarokban álló zenegép a vietnami forradalmárok harci indulóját sugározta, a falon állami kitüntetések, a legjobb dolgozók fényképei voltak láthatók. Rövidesen asztalra került a beszélgetéseknél elmaradhatatlan vietnami tea. Az elnök részletesen beszámolt a tagság munkájáról, termelési és gazdasági eredményeiről. Hangsúlyozta, hogy a főváros ellátása céljából főleg zöldségtermesztésre és haltenyésztésre szakosított szövetkezetről van szó, emellett sertéstenyésztéssel is foglalkoznak, ami azt jelenti, hogy itt az átlagosnál magasabb fokú a termelés intenzitása. A Yen So szövetkezet 423 hektárnyi területén 1117 család, illetve 5700 személy, él, az állandó dolgozók száma 2220, ebből 1380 a nő. Ez a négyszáz- egynéhány hektáros „nagy“ szövetkezet 13 kisebb szövetkezet 1977-ben történt egyesülése alapján jött létre, amelyek többsége 1960-ban alakult. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Vietnamban is lezajlott a kisebb szövetkezetek egyesítésének a folyamata, ezzel az északi országrész szövetkezeteinek a száma 42 ezerről körülbelül 18 ezerre csökkent. Rizsarató kislány Amint arról a szövetkezet vezetői beszámoltak, minden évben túlteljesítik a termelési tervet. Az 1977-re előirányzott 3400 tonna helyett 3800 tonna zöldséget termeltek, az 1978-as évben már 4100 tonnára kötöttek szerződést, amit szintén túlteljesítettek. A haleladást az 1977-es 561 tonnáról 1978-ban 610 tonnára, a sertéshúseladást pedig 127 tonnáról 134 tonnára növelték. A tagok átlagos havi keresete 1977-ben 57 dongot tett ki, egy családra körülbelül 132 dong havi bevétel jutott. A tagok személyi jövedelme az elmúlt évben havi 60 dongra, családonként mintegy 150 dongra nőtt. Ezek a számok természetesen az árviszonyok ismeretének hiányában nem sokat mondanak, megemlíthetjük azonban, hogy 1 kg hántolatlan rizs szabott ára 0,30 dong, tehát egy szövetkezeti tag havi keresete körülbelül 180—190 kg rizs értékével egyenlő. Haltenyésztés a vetésforgóban A haltenyésztést a Yen So szövetkezetben a vetésforgóba iktatva művelik. Ahol Ugyanis egy év alatt 2—3 termést takarítanak be ugyanarról a területről, ott kulcsfontosságú szerepe van a trágyázásnak. Ipari trágyákból egyelőre még kevés van, a növénytermesztés fejlesztésében ezért főleg a sertéstenyésztésből nyert szerves trágyára helyezik a súlyt, aminek azonban a takarmányalap szab korlátokat. Mivel tehát ebből sincs elegendő, a haltenyésztést is a vetésforgóba iktatták. Ez azt jelenti, hogy a rizs, esetleg egyes zöldségfélék betakarítása után a parcellát elárasztják vízzel, betelepítik halakkal, amelyek egyrészt hasznosítják a növényi maradványokat, például a rizstarlót, másrészt pedig trágyázzák is az ideiglenes „halastó“ fenekét. Természetesen ennek megfelelően az egyes parcellákat a rizstermesztésben szokásosnál magasabb töltések választják el egymástól, s a szivattyútelep teljesítménye is nagyobb. A lehalászás után a vizet a szomszédos parcellára engedik, esetleg rizstáblákat árasztanak el vele. A halak által megtrágyázott tófenéket megszántják, s az évszaknak megfelelően rizst, káposztát, vagy valamilyen más zöldségfélét ültetnek bele. További érdekesség az, hogy Vietnamban mindenféle növényt földhányással szegélyezett és ritkán szőtt gyékénytakaróval védett „hideg- ányakban“ nevelnek elő, még a babot is palántázzák, ezzel is lerövidítve a termesztés idejét. A szövetkezet gépparkját egyébként 5 csehszlovák gyártmányú kistraktor képezi, ezeken kívül csupán a rizs- csépléshez használnak gépeket. A halakat ciszternás gépkocsikban szállítják a városba. Ami a háztáji gazdaságot illeti, itt is jellemzők az arányok, egy tagnak 36 m2 területet juttatnak, ahol tehát 3 tag dolgozik egy családból, ott a családi háztáji gazdaság területe valamivel több, mint 10 ár. Mivel ez té- len-nyáron intenzíven művelhető, s évente három termést ad, a mi viszonyaink között 30 árnak felel meg. Belterjesítés és a szüzföldek megművelése A meglátogatott szövetkezet termelési viszonyai csupán néhány alapvető vonásban jellemzik a vietnami mező- gazdaságot. Teljesebb képet kapunk, ha országos viszonylatban is megismerkedünk a fejlesztés problémáival és feladataival. A Vietnami Szocialista Köztársaság művelésre alkalmas mezőgazdasági területe 10 millió hektár, ennek azonban csupán a fele van művelés .alatt. Ez azf jelenti, hogy 1 lakosra jelenleg 0,10 hektár jut, vagyis 10 árból kell fedezni egy lakos élelmiszer-szükségletét. Ha az egész rendelkezésre álló területet megművelnék, akkor is csak 0,20 hektár jutna egy lakosra. Tehát Vietnamban sem csekély gond az élelmiszerekből való teljes önellátás elérése és biztosítása. Érthető tehát, hogy a mezőgazda- sági termelés fejlesztése a Vietnami Kommunista Párt IV. kongresszusán elfogadott határozatok, valamint a VKP KB mezőgazdasággal foglalkozó 2. plénumának határozatai szellemében egyrészt a termelés intenzitásának gyors ütemű fokozására, másrészt pedig a szűzföldek fokozatos meghódítására irányul. Az ötéves terv előirányzata szerint 1980-ra az egész országban az élelmiszer-termelést rizsre átszámítva 21 millió tonnára, ebből a rizstermelést 17,5—18 millió tonnára kell növelni. 1976-ban 12,5 millió tonna rizst takarítottak be. A rizstermelés tehát öt év alatt ötmillió tonnával, vagyis évenként 8 százalékkal növekszik. Vajon hogyan érhető el ez a gyors növekedési ütem? Mindenekelőtt jelentős tartalékok vannak még a belterjesitésben. Az intenzívebb gazdálkodásra való áttérés legfőbb jellemzője a múltban termesz- tet hosszú tenyészidejű rizsfajták további felcserélése rövid tenyészidejű és nagy hozamú fajtákra, amelyek tulajdonságaiknak megfelelőén az év különböző szakaszaiban és különböző körzetekben termeszthetők, egy év alatt két termést adnak, sőt még egy harmadik növény termesztése is beiktatható. Éves vetésforgók Vietnam egész területét tudományos alapokon körzetesítették, s az egyes körzetek számára az éves vetésforgó-mintákat is kidolgozták. Az alábbiakban legalább két ilyen mintát ismertetünk: a) tavaszi rizs termesztése februártól júniusig, másodvetésű rizs termesztése júliustól novemberig, továbbá egy harmadik termény, főleg batáta vagy rövid tenyészidejű kukorica termesztése novembertől februárig, b) a rizstermesztésre kevésbé alkalmas körzetekben batáta után kukoricát vetnek, s egy rövid tenyészidejű rizst iktatnak az éves vetésforgóba. A kevésbé csapadékos hegyvidéki területeken három „száraz“ termény váltakozik az éves vetésforgóban, főleg batáta és kukorica, továbbá paradicsom, bab, esetleg más hüvelyesek vagy zöldségfélék. Ilyen vetésforgók segítségével elérhető a hektáronkénti évi 8—10 tonnás hozam szemes terményekből. Már 1965-ben elindult a „hektáronként 5 tonna rizst“ elnevezésű mozgalom, s a vietnami „zöld forradalom“, az új, intenzív, rövid tenyészidejű és nagy hozamú rizsfajták elterjesztése az amerikai bombázások idején kezdett megvalósulni. Ennek köszönhető, hogy a mezőgazdasági termelésben okozott tetemes károk ellenére a termelés szintje nem esett vissza, sőt, inkább emelkedett. A fent említett vetésforgó-minták széles körű elterjesztésében van tehát az a fő tartalék, amely lehetővé teszi az évi 8 százalékos növekedési ütem elérését. E célok eléréséhez azonban meg kell teremteni a feltételeket a nemesítés szakaszán, a műtrágyaellátás fejlesztésével, az öntözőrendszerek, szivattyúállomások építésével, a gépesítés ütemének gyorsításával, a mezőgazdaság áramellátásának fejlesztésével stb. Cao The Dao, a Yen So szövetkezet elnöke Az egész országban körülbelül 5 millió hektár szűzföldet lehet feltörni, ebből délen mintegy 3 millió hektárt. Az 1976—1980-as ötéves terv 1 millió hektár szűzföld megművelését irányozta elő, ebből északon 150 ezer, délen 850 ezer hektárt. A szűzföldek meghódított területeire 1,5—1,7 millió ember települ át a sík területek sűrűn lakott vidékeiről, főleg a háború alatt túlnépesedett déli városokból. A mezőgazdasági termelés belterje- sítése lehetővé teszi, hogy az ipari termények vetésterületének az aránya az 1976-os 8 százalékról 1980-ig 20 százalékra növekedjen. A hagyományos ipari növények közül főleg gumifát, kávét, teát, dohányt, jutát, gyapotot, olajos növényeket, cukornádat, citrusféléket termesztenek. Az állat- tenyésztés szakaszán az élelmezés színvonalának emelése érdekében főleg a sertés- és a baromfitenyésztés fejlesztésére helyezik a súlyt. Az ország természeti adottságainak kihasználásában nagy eredményeket érhet el a dolgos vietnami nép, ennek azonban legfőbb feltétele a zavartalan békés nemzetközi légkör Délke- let-Ázsia egész térségében. Sajnos, ez a legfőbb feltétel még mindig hiányzik. MAKRAI MIKLÓS Következik: 7. Vietnam helye a világban í kúiHök^MííL országában 6 VIETNAM MEZŐGAZDASÁGA A szövetkezeti szivattyúállomás látképe (A szerző felvételei)
