Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-21 / 3. szám

Szabó István Szóistók Vilmos Imrecc István Karizs József Mihály József (A szerző felvételei) Pölbös Károly 1957: Sőreg (Surice) Taglétszám: 129 Földterület: 457 hektár Gépek: 1 db A-Zetor traktor, 24 eke, 2 vetőgép, 20 borona Állatállomány: 147 szarvasmarha, 130 sertés, 43 pár ló Hektárhozama: búza 16 q, kukorica 20 q Havi fizetés: az első három hónapban nulla 1. Szabó István hatvanöt éves. Szövetke­zetalapító, akkor hnb elnök, jelenleg nyug díjas: — Nem szívesen fogadtak az emberek, amikor agitálni mentünk. Se éjjelünk, se nappalunk nem volt, hajnalokig eltartottak az egyes családoknál a beszélgetések. Nem akarták megérteni, miért kell összeszánta­ni a barázdákat, beadni az állatokat a kö­zösbe. És képzelje el, amikor ötvenhét augusz­tus huszonhetedikén este összehívtuk a fa­lu népét a kultúrházba, hogy megalakítsuk a szövetkezetei, a fele nép kiugrált az ablakon. Nagyon kevesen értették meg akkor első hallásra az idők szavát. Keve­sen hittek a közösben. De ha valakinek ma azt mondanák, hogy tessék, itt a földed, lovad, tehened, gazdálkodj, elmenekülne inkább, minthogy visszavenné!... 2. Szóistók Vilmos hatvanhat éves. Alapító­tag, jelenleg a fejőstehenek takarmányo­zásánál dolgozik: — Hat és fél hektár földön gazdálkod­tunk, ami hat szájnak adott betevő fala­tot. Egyszer többet, máskor alig-alig. De nem volt itt a faluban senkinek sem nagy birtoka. Mi a kisparasztok közé tartoztunk, de az úgynevezett nagyparasztoknak is alig volt húsz hektáruk. Egy embernek volt csak húsz hektára, ha jól emlékszem, a többieknek csak a miénkhez hasonló. Sőregen a földből, a gazdálkodásból nem nagyon tudtak megélni az emberek. Sokan jártak az iparba, a vasúthoz, meg a füleki Kovosmaltba, és az asszony kínlódott itt­hon a földdel, meg a férfi munkaidő után. Itt a föld csak púp volt az emberek hátán, mert a dimbes-dombos rossz talajon alig termett valami. Még a szülők is úgy igye­keztek, hogy csak egy-két gyereket nevel­jenek fel. mert a nincset vagy nadrág- szíjparcellát nem lehetett már tovább da­rabolni. Olyan emberek éltek itt, akik a földből is meg az iparból is szerettek vol­na hasznot húzni. Nem csoda hát. amikor azt mondták ötvenhétben. adjuk be a kö­zösbe azt a cseppet, hogy nem szívesen tettük. Igaz. nálunk akkor még apám volt a .gazda, övé volt a birtok, én csak a lét­számot gyarapítottam, amikor aláírtam. Az első hónapok pénz nélkül, zúgolódva teltek. Morogtunk egymásra, nem akart összebékülni a nép. Az ötvennyolcas első közös aratás simított el minden haragot. Akkor éreztük igazán, hogv mit is jelent közösen levágni, kicsépelni, zsákokba szedni a gabonát. Ott a földeken találtuk meg egymásban a társat. Akkor már senki nem mondta, hogv minek kellett beadni a disznót, lovat, tehenet, a darabka földet. Akkor már hittük. így van ez rendién. Az első évben agronómus lettem, majd később kocsis, s az is maradtam a mai napig. Két gyerekem van: egy fiú meg egv lánv. Meg­nagyobbítottam a házamat, a fiúnak eme­letes lakást építettem, és most már azt mondom: egye fene az ötvenhetes bonyo­dalmakat. a sok acsarkodást — jól telt el a közösségben ez a húsz év. 3. Karizs József ötvenhárom éves. Alapítótag, jelenleg zootechnikus. — Én voltam a szövetkezet második el­nöke. Ha elgondolom, hogyan nézhettek ránk akkor az emberek, hiszen még fizet­ni sem tudtunk ... Naponta huszonöt-öt- ven liter tejet adtunk be. Huszonhárom is­tállóban voltak elhelyezve az állataink, az irodáink három helyen voltak. Az embe­rek nem bíztak bennünk, mert azt hitték, hogy azonnal megindul a közös munka, aranyélet lesz itt. Sokan nem értették meg, hogy az átalakuláshoz idő kell, azonnal nem terem babér. A tagság kétharmada el­ment az iparba, főleg csak a nők marad­tak. De a megalakulás után tíz évvel, ami­kor már virágzott a szövetkezet, özönlött vissza a nép. Már ott tartottunk, hogy el kellett utasítani az embereket, nem tud­tunk mindenkit fölvenni. De nem is cso- dálkozok ezen, hiszen a minimálisra igye­keztünk csökkenteni a fizikai munkát, a fi­zetéseket az ipar szintjére emeltük, magas részesedést osztottunk és mindezt helyben, nem kellett érte buszozni. Népszerűek let­tünk, mert akartunk és hittünk a közösben. A hitünk, a szívósságunk meg is hozta az eredményt. Három gyermekem közül kettő a mezőgazdaságban dolgozik. Az egyik az én beosztottam. Ö irányítja a sertéste nyé^ztést. Ez számomra nagy eredmény, mert megnyertük a fiatalokat is a szövet-' kezetek számára. 4. Tódor Barnabás, hatvanhat éves: — Én hoztam haza Brnóból az első trak­tort. Már negyvenhétben vettem egy mo­torkerékpárt, volt jogosítványom a veze­Új életet hozott a felszínre téshez, értettem a motorhoz. Jó masina volt az A-Zetor, sokat segített rajtunk a kezdetben. Ha kinevetett is bennünket gyakran a falu, mert lovakkal kellett be­húzni a traktort, gyorsan, jól ment vele a munka. A traktor ekéje felszínre hozta azt a jó földréteget, amit a lovas eke so­hasem tudott volna. Az csak forgatta az évszázadok óta használt földet, de traktor ekéje új életet, új alapot hozott felszínre. A hatvanas évek elején rosszul ment a gazdaságunk, kiléptem. Elmentem a Tát­rába kőművesekhez dolgozni. Amikor het­venegyben nyugdíjba mentem és visszajöt­tem a szövetkezetbe, már aranybányát ta­láltam itthon is. Újra traktorra ültem. Mihály József, ötvenegy éves gépesítő: — A szövetkezetek megalakulása ideién a buzitai gép- és traktorállomáson dol­goztam. Amikor a szövetkezet megkapta az első gépeket, ide helyeztek. De csuda mun­ka is volt akkor a gének javítása. Az ég alatt végeztük a munkát, sárban, piszok­ban. rendes szerszámok nélkül. Mindenből csak egy volt, gyorsan elhasználódott, megrongálódott az is. Ha kiesett valami­lyen gép, éjjel kellett megjavítanunk, hogy reggelre kész legyen, lelenleg műhelyve­zető vagyok, tizenöt karbantartó, főleg fiatal dolgozik a kezem alatt. Gyönyörű nagy műhelyünk van. hideg-meleg vizes zuhanyozóval, öltözővel, ebédlővel. És jól fölszerelve, drága szerszámokkal. Ha néha mesélem a fiataloknak, hogyan is volt az régen, kezdetben, csak nevetnek, hinni sem akarják. Azt mondják, az akkor volt. ez pedig most van. De azért jó lenne, ha megértenék, hogy miből lett, ami jelenleg 6. Imreee István traktoros, harminchét éves: — Tizennyolc éves fejjel, ötvennyolcban kerültem a gép- és traktorállomásra, maid onnan a szövetkezetbe. Hatvanháromban megnősültem, majd a hetvenes évek elején nekikezdtem a házépítésnek. A feleségem mel együtt — mivel ő is itt dolgozik — kaptunk a szövetkezettől 43 ezer korona segítséget az építkezéshez. Azonkívül fél - áron megkapjuk a fuvart, s amikor nem tudok hozzájutni cementhez, kavicshoz, homokhoz, téglához, a szövetkezet azon nal kisegít. De jöhetek ide más problé­mákkal is, az ajtó mindig nyitva az elnök­höz, a helyetteshez. Úgy élünk a szövet­kezetben, mint egy nagy családban: közös a sorsunk, közös a gondunk. Közösen old­juk meg a nehézségeket is, legyenek azok akár személyes, akár közösségi jellegűek. Tudja, én suhanc fejjel éltem át a sző vetkezetalapítást. Mi, fiatalok csak annyit tudtunk, ha megalakul a szövetkezet, azon­nal bevezetik a faluba a villanyáramot. Hát persze, hogy nógattuk apáinkat, írja­nak alá. 7. Urbán László hnb-elnök: — A falu „időszámítását“ a szövetkezet megalakulásától számoljuk. Nekünk az 1957-es esztendő felbecsülhetetlen határkő. Azóta a falu házainak hetven százaléka átépült, építiük az új művelődési házat, az úi óvodát. Mindegyikből oroszlánrészt vál­lal a szövetkezet. A falu 837 lakója közül százötvenen járnak az iparba, a többség, sőt, még a környező falvak lakosai is ide jönnek a mi szövetkezetünkbe. 8. Pölhös Károly, negyvenkét éves, a sző vetkezet elnöke: — Hullámzó, változó színvonalú gazdál­kodást folytat a szövetkezetünk. Hatvan­hatban osztottunk először részesedést, há­rom koronát egy munkaegységre, hatvan­hétben pedig már nyolc koronát. A követ­kező esztendő gyengébb volt. Akkor alapo­san elgondolkoztunk, hogyan tovább. Ha­tárunkban nincs ötszáz méter sík terület. A föld dimbes-dombos, mindenfelé, minden aratásnál, vetésnél számolnunk kell azzal, hogy felborulnak a gépeink. A föld minő­sége se mondható jónak. Meg kellett vál toztatnunk a gazdálkodás jellegét, ami hosszabb távra kifizetődő lehet. Száz hek­tár szőlőt telepítettünk a hegyoldalakba, amit évente bővítünk, akárcsak a gyiimöl esősünket. A fejősteheneket likvidáltuk, a tehénállományt nemesítésre szakosítottuk, így a növénytermesztést is szakosítottuk a takarmányozás és gabonatermesztés cél­jaira. Je'enleg megint hullámvölgyben va­gyunk. Egyrészt azért, mert nagyon sokat építkezünk, és mert nyugtalan tempóval fejlesszük a gazdaságunkat. De ebben a nyugtalan tempóban van jó is: felelősség, szívósság, akarat, hit. Rízunk abban, hogy kilábolunk ebből a hullámvölgyből. Tudia, a mi életünk, munkánk, olyan mint a falu határa: dimbes-dombos. Egyszer jól megy, másszor gyengébben. De van előttünk eev példakép is: a merészen, büszkén magasba törő. kecses ívű várszikla. És tudja, arra is csak úgy lehet fölHitnl, ha a dombokat, hajlatokat m»r megiártnk Más út nrm ve­zet hozzá. Ezért egyesültünk hetvenegy­ben a szomszédos Gsoma község szövetke­zetével is. hogv közösen, kö^ös erőbedo- hással könnvehhen tegvük meg ezt az utat. Én merem vállalni a vezetést, mert tudom, hoev a tagság is mer vállalni engem. 1978 Tanlétszám: 294 Földterület: 1486 ha Gépek: 7 millió 100 ezer korona érték­ben Á'latnilnmánii: 1276 szarvasmarba. 1363 sertés 1183 juh nektárhozam: búza 34.5 q kukorica 14.2 o Havi fizetés: átlag 2200 Kés ZOLCZER JÁNOS ■^l'M 4M ASZOCIALISTA MEZlGAIORSAS ITIAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom