Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-06-03 / 22. szám
1979. VI. 3. ....... sürgetően tökéletesítem szűk sé ges a mezőgazdasági technikáról való gondoskodás egész rendszerét, s ebbe szervesen be kell kapcsolni a gép- és traktorállomásokat, valamint a mezőgazdasági gépjavítókat, amelyeknek szavatolniuk kell a ja vító tevékenység megszervezését minden járásban, beleértve a gépjavítók szakmai felkészítését is". — olvashatjuk a CSKP KB 13. ülésén előterjesztett elnökségi jelentésben. A mezőgazdaság további feladatai nak teljesítésével kapcsolatban a fe lentés ezen túlmenően többször is kiemelt helyen említi a gép és traktorállomásokat, valamint a me zőgazdasági gépjavítókat, s a 13. ülést követően ugyanezt tette az SZLKP KB ülésén ismertetett jelen tés, majd az efsz-ek IX. országos kongresszusán elhangzott beszámoló is. 'Három évtized hagyománya folytatódott mindebben, hiszen az elmúlt 30 év alatt a párt- és állami szervek mezőgazdasági kérdésekkel fog lalkozó országos fórumain a gép- és traktorállomások is szóba kerültek. Tegyük hozzá, indokoltan, mert tevékenységük mindig szorosan összefüggött a mezőgazdaságban folyó munkával. Részük volt a növényter mesztésben és az állattenyésztésben elért eredményekben, s változtatniuk kellett munkájuk jellegén, a segítségnyújtás formáin, ha a meglevők elavultak, és már nem szolgálták kellően a mezőgazdasági fejlesztést. Az indulás évei A gép- és traktorállomások egész országot behálózó rendszerének csak egyik, de annál jelentősebb pontja az Ögyallai (Hurbanovo) Gép és Traktorállomás, amely 1974-ben el nyerte ,,Az építésben szerzett érdemekért" kitüntetést. Kétszáznyolcvan dolgozója is csak töredéke a termelési-gazdasági egység majdnem tízezer alkalmazottjának, munkájukkal mégis messze a járás határain túl, szlovákiai méretben segítik a földművelőket. Hónapokkal ezelőtt, megalakulásuk 30. évfordulóján büszkén mondhatták el, hogy abban a jelentős politikai-társadalmi szerepben, amelyet a gép- és traktorállomások kaptak, méltóan megállták helyüket. Tevékenységük tartalma összhangban volt és van a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság igényeivel, ezt a három évtized keresztmetszete is bízó nyitja. — A megalakulást követő években az volt a feladatunk, hogy gépeink kel segítsük a mezőgazdasági munkákat, elsősorban a növénytermesztést, s párhuzamosan megismertes sük a földműveseket a föld közös megművelésének formáival. Igyekez tünk következetesen eleget tenni a CSKP KB 1950 februári ülésén meg határozott irányvonalnak, és időt, fáradságot nem sajnálva, valóban „apostolai" voltunk az új munka módszereknek. Alexander Litavskij, a mezőgazdasági-kereskedelmi munkáért felelős igazgatóhelyettes mondta mindezt. Az egyik legilletékesebb, hiszen az elmúlt évtizedek alatt szerzett sok élmény, tapasztalat mellett az első évek emlékei is elevenen élnek em lék ezerében. — Gépjavítóként kezdtem, s mert rengeteg volt a munka és kevés az elvégzéshez szükséges gép, éjszakánként és vasárnap kollégáimmal együtt külön műszakokat is vállaltunk. Szántottunk, vetettünk, végez- , tűk a földmunkákat. Bizony nem volt könnyű a napi munka után időnként még egy műszakot lehúzni a kéthengeres, vasüléses és fülke nélküli Skodán, de valami belső erő hajtotta űzte az embert, hogy idejében eljusson oda, ahova hívtak, ahol vártak bennünket. — ... és mindenhol várták a segítséget? Alexander Litavsky: „Időt, fáradságot nem sajnálva, valóban »apostolai« voltunk az áj munkamódszereknek" — Általában igen, de megtörtént, hogy az új, a gép, legalábbis első ízben, bizalmatlanná tette az embereket. 1952-ben, amikor először arat tunk a lánctalpasokkal vontatott gabonakombájnokkal, reklámutat tettünk a gépek népszerűsítésére, hogy legyen munkánk, s bizony nagyon kellett vigyázni, hogy a gabonával Oolnik István: „Ilyen műszer, mint most? Annak is Őröltünk, ha a gép javításához volt megfelelő kézi szerszámunk" kielégítésére épült — mutatta az igazgatóhelyettes a parkosított udvaron az átalakított, bővített épületeket. — A javításokból eredő évi bevételük már meghaladja a Tizenhét- millió koronát, s ennek tíz százalékát az elhasználódott pótalkatrészek felújításával nyerjük. A mezőgazda sági gépeken használt kisaggregáto: A mezőgazdaság szolgálatában együtt ne „kaszáljuk" le a rosszakaratból földbe vert vasrudat. Mosoly futott át az arcán, úgy folytatta: — Jelenleg tizenkét kombájnunk van, közöttük két E-516-os, és valamennyi egyszerre akár három helyen is dolgozhatna, olyan nagy az igény. A növényvédelemben, aratásban és a meliorációs munkákban nyújtott segítségünk évi értéke meghaladja a tizenötmillió koronát, annak ellenére, hogy az ilyen jellegű tevékenység már nem fő feladatunk. Új munkatartalommal Hosszú évek tervszerű munkája kellett ahhoz, hogy az a feladat, amelyért a gép- és traktorállomások lényegében megalakultak — a mezőgazdasági munka — fokozatosan háttérbe szoruljon, és új tartalmat kapjon a tevékenység. Nem azért, mert az új feladatkör esetleg köny- nyebb — pont fordítva, sokszorosan nehezebb —, hanem azért, mert úgy kívánja a mezőgazdaság érdeke. — Fő feladatunkká a mezőgazdaság gépesítését szolgáló tevékenység lett, s ez már mind az új igények rok, és tavalytól a kukoricaadapterek nagyjavítását is szlovákiai méretben végezzük. További tevékenységünk keretében a járás állattenyésztésének gépesítéséhez és a használatban levő berendezések javi tásához évente több mint ötmillió korona értékű munkával járulnak hozzá. A komáromi (Komárno) Ag- rostrojjal pedig közösen gyártjuk az ismert automatikus burgonyamázsákat, és részt vállalunk a takarmány- pogácsázók gyártásából, illetve a járásban mi végezzük azok szerelését. Közben megérkeztünk az egyik átalakított és bővített épülethez, amely az aggregátorok javítóműhelye. Külön helyiségben vannak a Diesel-motorok adagoló szivattyúinak beállttá Sára szolgáló — kísérőm szavaival élve —, hazánkban e célra jelenleg használt legkorszerűbb gépek. Az ott dolgozó héttagú kollektíva egyik dolgozója az 55 éves Dolník István. 1949-et írtak, amikor gépjavító beosztásban a traktorállomás dolgozója lett. Munkájának boncolgatásán kívül a régit és az újat is összehasonlítottuk. — Kezdjem talán a mostani munkámmal, hiszen volt idő, amikor a beállítást csak hallás alapján végeztük. Ilyen műszer, mim most? Annak is örültünk, ha a gép javításához volt megfelelő kézi szerszámunk. És a feltételek! Nem fütött műhelykn csiban, hanem még hideg őszi esté ken is motorkerékpárral mentünk a határba az elromlott gépet megja vítani... És látta az új szociális épületünket? Érdemes megnézni, az sokat elárul. Megfogadtam a tanácsot, megnéz lem. Öltözők, zuhanyozók, és min den. ami egy ilyen célú korszerű épületnek része, megtalálható benne. Az igazgatóhelyettes rövid meg jegy zése is rengeteget mondott. — Kétmillióba került. Dolgozóink eddig is átöltözhettek, megmosakod haltak munka után, nem úgy, mint mi az első években, amikor munka ruhában jöttünk hazulról, és örül tünk. ha hideg vízben úgy-ahogy megmoshattuk a kezünket. Ez per sze a múlté. A jelen ilyet kívánt, az a természetes, ha a termeléssel párhuzamosan növekszik a dolgozókról való komplex gondoskodás. Előtérben a szakmai felkészítés luraj lancik, a pártszervezet elnöke és az oktatóközpont vezetője az utóbbi munkakörrel összefüggő fel adatokról tájékoztatott. — A gépkezelők oktatása, szakmai felkészítése is feladatunk. A 120 ló erőn felüli traktorok, az önjáró szecskázók és á gabonakombájnok kezelőinek képzéséért kerületi méretben felelünk, de szükség szerint más jellegű tanfolyamokat is szerve zünk, összesen mintegy másfél ezer dolgozó számára. — Egyetlen járásból nem sok? — Inkább kevés. Több is lehetne, ha mindenki eljönne, aki korábban jelentkezett. Az elmúlt év végén az 56 kombájnosból például csak 29 je lent- meg, most tavasszal 101 trakto rosnak küldtünk meghívót a nagy traktorok vezetőinek tanfolyamára. 83 jött el, és a máris időszerű takar mánybetakarítás során sem ül min den járvaszecskázó kormánykereke mellett tanult vezető, hiszen a 86 meghívott helyett csak 38 jelent meg a tanfolyamon. — Egy-két mezőgazdasági üzem ben sajnos még mindig nem tudják, hogy a gépet csak szakképzett kezelőre bízzák — vette át a szót Édes Áron, aki beszélgetésünk közben jött be az irodába. — Az oktatóközpont előadója, 1949-ben, 19 évesen lett traktorállo másunk dolgozója — mutatta be a pártelnök. — ... mint oktató? — Nem, traktoros voltam. A szak mai felkészítés akkor csak annyiból állt, hogy megtanították elindítani és megállítani á gépet. Részeit csak munka közben ismertük meg, amikor elromlott, és segítség hiányában nekünk kellett szétszedni, megjavítani, sokszor éjszaka, villanylámpa világa mellett. Persze, az akkor más volt. Most, a korszerű és nagy teljesítményű és ehhez mérten drága gépeken nem lehet tanulni. Azokra hozzáértő embert szabad csak ültetni. Drágán fizet az, aki e téren akár csak egy ki engedményt is tesz. — Meséi-e a gépkezelő-jelölteknek a kezdet éveiről? — Sokat, sőt még filmet is vetítünk arról, amikor a traktorok először munkába álltak a földművesszövetkezetek földjein, és az emberek közül sokan bizony a szemüknek sem mertek hinni, hogy a gép az ő munkájukat könnyíti. Elsősorban ezt igyekszem megértetni, miszerint nem volt mindig természetes, hogy gép segíti a földművelő nehéz munkáját, s ezt a társat ezért is nagyon meg kell becsülni. Sokoldalúan, mindig és mindenkinek, aki azzal bármilyen kapcsolatban áll. EGRI FERENC furaj Janiik (jobbról) és Édes Áron: „A gépkezelők oktatása, szakmai felkészítése is feladatunk“ (A szerző felvételeiJ
