Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-27 / 21. szám
SZAKÍTÁS — Igaz, hogy Éva szakított az udvarlójával? — Igaz. — És miért? — Mert azt kérte a fiútól, hogy találja el, hány éves. — Na és? — Eltalálta ... ÉTVÁGY HASONLÓSÁG A fiatal asszonyka mondja ágyban fekvő férjének: — Rendben van, Béla, elhívom az orvost. De ha megkérdezi, van-e étvágyad, akkor feleld azt, hogy igen, és jóízűen eszel, mert különben azt hinné a doktor, hogy nem tudok főzni. FIGYELMEZTETÉS A fiatal lányt megrohanják a barátnői: — Férjhez mégy?! Meg vagy őrülve. Teljesen lekötni magad néhány Hónapra! NEM ÖRÜLT A közlekedési rendőr leállít egy gépkocsivezetőt, aki járművével félelmetesen kacsázik az út egyik oldalától a másikig: — Nem szégyelli magát? Amilyen állapotban van, jobb lenne, ha a feleségét hagyná vezetni! — Azt már nem! — kiált fel a gépkocsivezető. — Részeg vagyok, de őrült nem! MEGJELENT A ROHAC MAGAZIN Az elmúlt napokban jelent meg a tavaszi Ro- háfi Magazin, amely sok viccet, humoros írást és karikatúrát tartalmaz. Ízelítőül három karikatúrát közlünk. <o •c o e o ■ű 3 3 JC <s c 00 « > 3 N c/o — Mielőtt kiadnám a kért igazolást, hozzon igazolást arról, hogy kiadhatom ezt az igazolást... (Peter Gossányi rajza] — Gyerekek, gyertek ide, a gólya új apukát hozott nekünk!... (Alan Lesyk karikatúrája) Kovácséknál kisbaba van. Az egyik látogató azt mondja: — Egészen az apjára üt. — Bizony — helyesel a mama. — Ha elveszik tőle az üveget, rögtön ordít. BÍRÓSÁGON — Miért akarja visszavonni a vallomását? A rendőrségen töredelmesen bevallotta a bűnét. — Kérem, az ügyvédemnek sikerült engem meggyőznie arról, hogy ártatlan vagyok. ELALUDT A férj késön jön haza a munkából. Felesége korholja: — Merre csavarogtál, Ede? — Ne haragudj, drágám, azért késtem, mert elaludtam... PANASZ mS»-+= SZÖVEG NÉLKÜL- A feleségem folyton panaszkodik, hogy nincs mit felvennie.- Azt ajánlanám, hogy költözzenek a trópusokra.- Akkor meg azt panaszolná, hogy nincs mit levennie! Mikus Sándor rajza AGGODALOM Két diák távozik az írásbeli vizsgáról. — Nem tudtam megoldani a feladatot és üresen adtam be a papírt — mondja az egyiik. — Én sem tudtam rájönni a megoldásra és én is üres papírlapot adtam be. — Rémes! — kiált fel a másik —, még azt hiszik, hogy az enyémről másoltad! ANATOLIJ NAUMOV ü NYŰGÖS PARANCSNOK Egyik matróz a másikhoz: — Miért zavartak el téged a tengeralattjáróról? — Nem tetszett a parancsnoknak egy szokásom. — Milyen szokásod? — Szeretek nyitott ablak mellett aludni. — Hogy viselkedsz te, Bukin? — kérdi az igazgató és haragosan összevonja a szemöldökét. — Miért? — kérdi vállvonogatva Bukin. — Miért? Miért? — csóválja a fejét szemrehányóan az igazgató. — Mit engedsz meg magadnak? — Mit? Hát mit? — süti le a szemét Bukin, mivel nem képes szembenézni az igazgató haragos tekintetével. — Hát talán bizony én mondjam el neked? — mérgelődik az igazgató. — Hát munkásnők is mentek el miattad! Szakmunkások, akiknek gyerekük van és te nem vagy képes felmérni a helyzetet! — De hát mit követtem el tulajdonképpen? — kérdi sértődötten Bukin. A hét vicce- Kérem a válás kimondását - mondja a férj a tárgyaláson: - Azelőtt, mikor hazajöttem a munkából, a kutya ugatással fogadott, a feleségem meg hozta a papucsomat. Most pont fordítva van. — Azt neked kell tudnod! — vágja rá az igazgató nyo- matékkal. — Tartsak neked erkölcsi prédikációt? — Nem tudom... — mondja Bukin és a mennyezetet nézi. — Ez az, hogy nem tudod. Mindig így szokott kezdődni. — Elnézést, Pál Kuzmics — mondja határozottan Bukin. — De ön oly furcsán fejezi ki magát, hogy __ — P ersze, persze! — vág közbe az igazgató. — Én vagyok a neveletlen, én nem tudok viselkedni, én nem tartom be az illemszabályokat! — Pál Kuzmics... — Ötven éve csak ezt hallom, hogy Pál Kuzmics! Ej, Bukin, Bukin ... Fiatal vagy, főiskolán akarsz továbbtanulni. S a feljebbvalóiddal szemben így viselkedsz? Észnél kell lenni, Bukin ... Légy észnél. — Nos, hát ha én ... valamiben ... nem úgy ... — kísérli meg a mentegetődzést Bukin. — No látod, ezzel kellett volna kezdened — mondja kevésbé szigorú hangon az igazgató. — Nem pedig dirr, durr... Ha a felettesed figyelmeztet, bizonyára tudja, miért teszi. Csak úgy hiába senki sem fogja az idegeit gyötörni... Meg kell szabadulni az efféle hibáktól, Bukin. — Igen, én kicsit felháborodtam — süti le a szemét bűnbánóan Bukin. — Ez az ember őrült! Kicsalogatott ide a tisztásra, és egy órája semmit sem tesz, csak verseket szaval! (Karel Smrkovsky karikatúrája) — Szép, hogy ezt beismered — mondja békéltetőén az igazgató. — Mindig elég erősnek kell lennünk ahhoz, hogy a tévedésünket beismerjük és helyrehozzuk. Soha nem késő levonni a tanulságot helytelen viselkedésünkből ... Jól van, menj és még egyszer gondolj át mindent. A jellemet formálni, alakítani kell. Észnél kell lenni. Bukin, bűnbánóan behúzva a nyakát, távozik. Az igazgató fáradtan terjeszkedik el a fotelben. Csak tudnám, hogy mi miatt is kellett őt figyelmeztetnem? — morfondírozik magában az igazgató, miközben az asztali naptárban lapozgat, keresve az erre vonatkozó bejegyzést. — Az ördög vinné el! Hiába, ez az agyérelmeszesedés! — mormogja. — Kuroleszovot kellett volna figyelmeztetnem a durva viselkedése miatt, nem pedig Bukint... Itt van feljegyezve! Kérjek tőle bocsánatot, vagy mi? — töpreng gondolataiba merülve az igazgató. — Miért? Nincs semmi baj. Legalább Bukin is érzi a felettese tekintélyét! Az igazgató becsengeti a titkárnőjét: — Hívassa ide Kuroleszovot... SÁGI TÓTH TIBOR fordítása 1S79. V. 27. N C/3 •j -
