Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-20 / 20. szám
ÚJ szó 1979. V. 20. A hatvanas években a nyugatnémet Szövetségi Hírszerző Szolgálat (B:ND) olyan fegyvereket szállított az akkori feszültséggócokba — Nigériába, Görögországba, a Dél-afrikai Köztársaságba és Rhodesiába —, amelyeket a Bundeswehr már nem használt. Ezek az üzletkötések ugyan ellentétben álltak az NSZK külpolitikai irányvonalával, de ezeket olyan magas rangú politikusok irányították, mint például Carstens, a Szövetségi Gyűlés jelenlegi elnöke. Gerhard Wessel altábornagy, a Szövetségi Hírszerző Szolgálat elnöke 1973. december 6-án 18 oldalas jelentésben számolt be a Szövetségi Kancellári Hivatal szociáldemokrata főnökének a BND titkos fegyvereladásairól. Ez a dokumentum már öt éve a Szövetségi Kancellári Hivatal gondosan őrzött páncélszekrényében pihen. Horst Grabert akkori államtitkár semmiképpen sem akarta, hogy a jelentésről a közvélemény is tudomást szerezzen. Manfred Schüler, a kancellári hivatal vezetője, Grabert utódja még ma is a 'legnagyobb titokban tartja a dokumentumot. Ez a diszkrét szociáldemokrata politikus mindenekelőtt az ellenzéknek tesz ezzel szolgálatot. A Wessel-jelentés ugyanis meggyengíthette volna a kancellári Ami a Dél-afrikai Köztársaságot Illeti, a szövetségi kormány még 1970- ben hivatalosan cáfolta az Afrikai Egységszervezet állítását, hogy Bonn fegyverszállítmányokkal járul hozzá a dél-afrikai négerek elnyomásához. A nyugatnémet fegyverek Görögországba is eljutottak. Ebben az országban 1967-ben katonai diktatúra elhallgattatta a demokratikus ellenzéket. A Szövetségi Gyűlés pedig 1968. április 2-án felszólította a kormányt: ne nyújtson 'katonai támogatást a juntának. Jordániába más fegyvereket szállítottak. Ez a közel-keleti ország Izrael megalapítása óta háborús konfliktusban volt a zsidó állammal. Izraelt szintén Bonn fegyverezte fel. Wessel a jelentés utolsó részében a Dobbertin cég különösen jelentős üzletkötéséről rántotta le a leplet. A cég „1700 márka értékű uránmintát“ szállított Kínának, s ugyanakkor „további 20 tonna“ uránt kínált fel Pe- kingnek. Azt azonban Wessel nem fejtette ki, hogy a titkosszolgálat az ígért 20 tonna uránt leszállította-e Pekingnek. A Szövetségi Hírszerző Szolgálat játéka „az atom tűzzel“ a nemzetközi politika különösen érzékeny időszakára esett. Röviddel azelőtt, 1964-ben Kína Körülbelül ugyanebben az időben a Merex-cég saját Billetal teherszállító hajóján szállított 28 kiselejtezett Sea- hawk típusú sugárhajtású repülőgépet Indiának, Pakisztán ellenfelének, pedig az eredeti terv szerint az úti cél Itália volt. A Werratal hajó Szaúd- Arábiába szállított rakétákat és hadianyagot, pedig az úti okmányok szerint a szállítmányt az egyik angol kikötőben kellett volna kirakni. A Szövetségi Hírszerző Szolgálat és a Merex összekötője minden esetben Erwin Hauschildt alias dr. Köster, alias dr. Hermsdorf, alias dr. Winter volt. Ez a soknevű férfi végezte a biztonsági vizsgálatot, kapcsolatot tartott fenn a Schenker szállítócéggel és a Gerling biztosítóintézettel. Néhány nap leforgása alatt megszerezte az engedélyt a nem kifogástalan minőségű áru exportálásához. Amikor a Merex-cég neve szerepelni kezdett a lapok címoldalain, és nemzetközi botrány volt a láthatáron, a Szövetségi Kancellári Hivatal utasítására a titkosszolgálat megszakította kereskedelmi kapcsolatait a céggel. 1966-ban új partnert talált, nevezetesen a hamburgi Dobbertin külkereskedelmi vállalatot. hivatal elnöki tisztségére pályázó kereszténydemokrata Karl Carstens esélyeit. A BND a fegyvereladást Ludwig Erhard és Kurt Georg Kiesinger kereszténydemokrata kancellárok kormánya idején bonyolította le. Karl Carstens ekkor az államtitkári teendőket látta el. A hatvanas években a nyugatnémet titkosszolgálat kockázatos programot hajtott végre, ami ráadásul ellentétben állt az NSZK hivatalos külpolitikájával. 1966 és 1969 között a keresztény- és a szociáldemokraták „nagy koalíciója“ idején a BND fegyverrel kereskedett. Ez szöges ellentétben állt a Willy Brandt szociáldemokrata külügyminiszter által támogatott enyhülési folyamattal. A Wessel-jelentés leplezte le elsőként hivatalosan a BND titkos üzletkötéseit. 1966461 Carstens a hadügyminisztérium államtitkára volt. Ez a minisztérium szállította a Szövetségi Hírszerző Szolgálatnak a Bundeswehr exportra szánt fegyvereit és berendezéseit. Carstens 1968-ban munkahelyet változtatott: a Szövetségi Kancellári Hivatal vezetője lett, és innen ellenőrizte a titkosszolgálatot. Carstens azt állította, hogy semmiről sem tudott. A Szövetségi Gyűlés vizsgáló bizottsága előtt kijelentette: nem tudott arról, hogy a titkosszolgálat fegyverrel kereskedik. __ A szövetségi bíróság a revideált ítéletben leszögezte: alapos a gyanú, hogy hamisan vallott. Wessel szerint a Szövetségi Hírszerző Szolgálat 1966-tól a hamburgi Dobbertin cég közvetítésével hadianyagot szállított a világ háborús tűzfészkeibe, tekintet nélkül a kormány hivatalos álláspontjára. A levél csak a „jelentősebb üzletekre“ hívja fel a figyelmet. Eszerint a Dobbertin cég útján Nigériába, Rhodesiába, a Dél-afrikai Köztársaságba, Görögországba és Jordániába szállítottak nyugatnémet fegyvereket és berendezéseket. Nigéria 1967-itől 1970-ig 2 millió emberáldozatot követelő véres polgár- háború színtere volt. A nyugatnémetek mindkét felet támogatták, többek között hadifelszereléssel és G-3 típusú géppuskákkal. Ez a fegyver egyébként a Bundeswehr típusmodellje. A Német Szövetségi Köztársaság ugyan csatlakozott az ENSZ által 1966 decemberében a Smith-rezsim ellen meghirdetett embargóhoz, de Rhodesiába azért továbbra is szállította a fegyvert. végrehajtotta első atomrobbantását, szaporítva ezzel az atomnagyhatalmak számát. A Wessel-jelentést a „szigorúan titkos“ jelöléssel és a BND fejlécével látták el, s a „Szövetségi Kancellári Hivatal vezetőjének, Schlichter miniszter-igazgató úrnak szólt.“ Grabert, a hivatal akkori vezetője ma az NSZK bécsi nagykövete, Schlichter pedig jelenleg a titkos- szolgálat tevékenységéért felel. Az 1973. december 6-án kelt levél olyan fegyvereladásokról is szól, amelyeket a Szövetségi Hírszerző Szolgálat és a Merex bonni külkereskedelmi vállalat közvetítésével bonyolított le. A legnagyobb Merex-akciő: 1965-ben hamisított dokumentumok alapján a titkosszolgálat megbízásából 38 millió dollár értékben szállítottak kiselejtezett nyugatnémet fegyvereket Pakisztánnak. Ez az ország 1965 szeptemberétől hadat viselt India ellen. A Bundeswehr pilótái 89 darab F-86 Sabre-Jet típusú sugárhajtású repülőgépet szállítottak Iránba. Innen azután a gépek Pakisztánba kerültek. Ezeket a repülőgépeket a Luftwaffe kiselejtezte. Wessel ezt a változást 1976. május 20-án a Szövetségi Gyűlés előtt így indokolta meg: „Akkor az volt a véleményem — a Merex-cég egyre növekvő igényeire való tekintettel —, hogy megpróbálhatnánk ezt az információs (il tevékenységet rendesebb céggel is." Amint a jelentésből kitűnik, a nyugatnémet titkosszolgálat Mortimer von Zizewitznek, a kereskedelmi vezetőség elnökének, Hitler egykori szárnysegédjének és Gerhard Engelnek, a Wehrmacht altábornagyának közvetítésével vette fel a kapcsolatot a Dob- bertin-céggel. Engel akkor kereskedelmi vezetője volt a cég egyik fiókjának, amely szintén foglalkozott fegyverkereskedelemmel. Az említett tábornok ráadásul a nyugatnémet titkosszolgálat munkatársa volt. Abban a szervezetben dolgozott, amely a második világháború után az amerikaiak megbízásából kémtevékenységet folytatott Kelet-Európábán. Wessel megerősítette, hogy Engel 1948-tól 1965-ig „kapcsolatot“ tartott fenn a BND-vel. * A titkosszolgálat és a Dobbertin-cég kapcsolatai nyomán a hamburgi cég fellendült. A Szövetségi Hírszerző Szolgálat ezért szükségét látta annak, hogy a cég elnökségébe saját emberét is beszervezze. A választás Erwin Hauschildtra, a BND sokoldalú ügynökére esett, aki már a Merex-céggel is együttműködött. Érvényesüléséről Wessel 1976-ban a képviselők bizalmas jellegű ülésén így vallott: „1969. május 1-i hatállyal dr. Hauschildtet a Dóbbertin-cég kereskedelmi vezetőségének elnökhelyettesét felmentették a titkosszolgálat és a cég közötti kapcsolatok irányítása alól, s öt évig nem kap fizetést.“ A titkosszolgálat íőqöke hivatalosan azt is közölte, hogy a Dobbertin-cég- gel nem saját kezdeményezésére vette fel a kpacsolatokat, hanem a ’kancellári hivatal vezetőinek tudtával. Kari Carstenst, aki 1968 januárjától 1969 őszéig államtitkár volt, tájékoztatták erről: 1969-ben kézhez kapta a Hau- schildt-ügy aktáit. „Hauschildt felmentését levelek, kérvények és személyes kérelmek előzték meg. A kancellári hivatal főnöke kérésem és az azt követő írásban tett javaslatom alapján egyetértett a felmentéssel“ — írta Wessel. De Carstens — saját állítása szerint — erről megfeledkezett. „Sajnálom nekem a Dobbertin név semmit sem mond,“ vallotta 1974 októberében a vizsgáló bizottság előtt. Amikor Günther Metzger, az SPD képviselő-frakciója elnökének volt helyettese azt állította, hogy Carstens „nem mondott igazat“, a kereszténydemokrata politikus beperelte őt. Két tárgyaláson a javára dőlt el az ügy, de október elején a Szövetségi Bíróságon elvesztette a pert. Karlsruheban a Szövetségi Bíróság a Szövetségi Gyűlés elnökének jelentette: „Biztosan vannak komoly okok, hogy hamisan valljon.“ Amikor 1966. március 25-én Gerhard Jahn, az akkori ellenzéki SPD képviselő a Szövetségi Gyűlésben először érdeklődött a Merex üzletkötései iránt, Kari Gumbel, a hadügyminisztérium államtitkára hamis tájékoztatást adott: „A Bundeswehr felesleges felszerelését Nyugat-Ázsia térségében csak az iráni kormánynak szállítottuk.“ Amikor ugyanabban az évben a szociáldemokraták létrehozták a kereszténydemokratákkal az úgynevezett nagy koalíciót, Gerhard Jahn, a Willy Brandt-kormány külügyi államtitkára mindent megtett a botrány elkerüléséért. „Nem igaz, hogy az Iránnak eladott harci repülőgépeket Pakisztánba szállítottuk.“ Az új kormány 1969 után sem tett semmit a régi kellemetlen ügy körülményeinek tisztázásáért. Horst Ehmke, a Szövetségi Kancellári Hivatal akkori minisztere nem engedte meg, hogy a Merex-ügyet vizsgáló ügyészség beletekintsen az iratokba, sem azt, hogy a tanúkat kihallgassák. Ez a bírósági ügy a vádlottak felmentésével végződött. Ide kívánkozik az a következtetés, hogy ezekbe a sötét ügyekbe valamennyi nyugatnémet párt belekeveredett. 1966 elején, amikor a Kereszténydemokrata Párt még egyedül gyakorolta a hatalmat, ebbe az ügybe az akkori ellenzék is belebonyolódott. A Merex-cég elterelő manővereiért a CDU—CSU felelős vezetői különböző reszortokban nagy erőfeszítéseket tettek. A titkosszolgálat egyik munkatársának vallomása szerint a hadügyminisztériumtól származott az az ötlet, hogy Szaúd-Arábiának Iránon keresztül szállítsanak fegyvereket. Wessel 1973-ban írt levele alapján a botrányba az államtitkárok is belekeveredtek. Egyes esetekben a titkos- szolgálat írásban tájékoztatta a Szövetségi Kancellári Hivatalt is. Azokon a vezető politikai helyeken, ahonnan a fegyverkereskedelmet irányították, olyan ember ült, aki ma semmire sem emlékszik: Kari Cartens^ 1960-tól 1966-ig a külügyminisztérium államtitkára, 1966-tól 1967-lg a hadügyminisztérium államtitkára, 1968-tól 1969-ig pedig a Szövetségi Kancellári Hivatal főnöke volt. (A Der SpiegBl és a 100 + 1 alapján)
