Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-13 / 19. szám
/ hajszál Az asszonyok furcsaságairól esik szó. Egy híres nőismerő megjegyzi: — Ha egy férj azt mondja az asszonynak, hogy az országúton egy cethallal találkozott, némi kétkedés után elhiszi. De sosem sikerült a férjnek megmagyarázni, hogy honnan került a ruhájára egy női hajszál. Mr A SPORTBAN A ligamérkőzéseken a lassú visszajátszásra szolgáló berendezés nélkül is boldogulna a tévé. A mi futballistáink már amúgy is lassan játszanak. ALBÉRLET Egy fiatalember albérleti szobát vesz ki. Mikor már az árban megállapodtak, azt mondja a háziasszony: — De figyelmeztetem, hogy nővendégeket nem tűrök. Az ifjat szemmel láthatóan kellemetlenül érinti ez a kijelentés, és rövid gondolkodás után igy szól: — De férfivendégek, remélhetőleg, feljöhetnek? — Természetesen — feleli a háziasszony. — Rendben van, akkor a szobát a menyasszonyom számára veszem ki. GYORSHAJTÁS — önt feljelentem gyorshajtásért. Kilencven kilométeres sebességgel száguldott! — Írjon százhúsz kilométert. El akarom adni a kocsit. KAROSSZÉRIA' Két férfi panaszkodik egymásnak. — Rémesek a nők — mondja az egyik —, csak a gazdagság, az autó imponál nekik. A férfit nem a belső tartalma, hanem a karosszériája után ítélik meg. — Hagyd csak — legyint a másik. — Még mindig jobb, ha a karosszéria számít, mintha a lóerő.---------------------------------------------------------------------------------------—------ NÖSÜLÉS Az öreg bácsit megkérdezik: jobb-e fiatalon megnősülni, mint idős korban? — Határozottan jobb idős korban! — És miért? — Kevesebb van hátra ... REND A vállalatvezető arról a rendről beszél, ami az ő hivatalában van. — Például — mondja —, ha én hétszámra nem megyek be az irodába, akkor is tudom, hogy a könyvelők mit csinálnak. — Mit csinálnak? — Semmit. x\i /; w KORSZERŰTLEN FfO — Ne vesztegessük az időt, Jencike! Tedd az éjjeli- szekrényre ... Mikas Sándor rajza GYEREKÉSZ Hova tolakszik egy festőművész? — dicsekszik a futballista. Bezzeg az én kiállításomat a második félidő 23. percében harmincöt- ezren nézték végig. Bunda: a vendégek kapusa váratlan potyagólt kapott. A hazai játékosak csak nagy üggyel-bajjal tudtak öngóllal kiegyenlíteni. Egyesek azt hiszik, hogy attól is jó lesz az alakjuk, ha ülve nézik a tévétornát. PALÄGY1 LAJOS Á hét vicce A vendég rászól a pincérré Nezze. barátom, hogy adhat nekem ilyen piszkos szalvétát'’ Bocsánat - szó! a pincér. csak rosszul van összehajtva A POFON Egy házaspár beszáll a felvonóba, amelyben egy szép fiatal lány is van. Az asszony észreveszi, hogy a férje nagy szemeket mereszt a lányra és igyekszik közel simulni hozzá Egyszerre csak nagy pofon csattant a férfi arcán és a lány felháborodva mondja: — Hogy mert engem megcsípni?! Közben a lift megáll, a házaspár kiszáll és a férj zavartan a feleségéhez fordul: — Esküszöm neked, hogy nem csíptem meg! — Tudom — válaszolja a felesége —, én csíptem meg. EGY FfiRFI ÉS EGY NÖ — Hová gondol? Én tisztességes nő vagyok! — Tudom, asszonyom! — És az is akarok maradni! — Azt nem tudtam, asszonyom. Kovács alaposan elnáspángolja kisfiát. Pistike ordítva kérdezi: — Miért versz engem? — Mert Bölcs Salamon megmondta: aki gyermekét szereti, megveri. — Igen — bőg tovább Pistike —, de ezt bizonyosan nem gyermekkorában mondta. KORSZER0EN Egy ifjá festőművész elvesz egy modern lányt. Néhány hét máivá megkérdik az asz- szonykától: — Na, hogy éltek? — Jól — feleli az asszonyka —, az uram fest, én főzök, és aztán találgatjuk, mi az, amit ő festett, és mi az, amit én főztem. * — Biztos abban, hogy semmi más lehetőség nincs megszabadulni a fölösleges súlytól? [Punch) kocavadAsz Kovács hazajön a vadászatról, és a felesége megkérdezi tőle: — Hány nyalat lőttél, Lajos? — Egyet se. De alaposan megijesztettem őket. AUTÓ Amikor ezt a használt kocsit vettem magától, azt mondta, hogy ha valami eltörik, pótolja. Állom a szavamat. Akkor pótolja négy fogamat és két bordámat Autófolyam hömpölyög az úton. A járdán két gyalogos beszélget: — Mondja, maga hogyan került át erre az oldalra? — Sehogy. Én már itt születtem. bAnat Kovács meséli: — Húszéves házasságom alatt csak egyetlenegy bánatom volt: — És az7 — Hogy megházasodtam. Kedves uram, ne szürcsolje azt a levestI — Ha ön ennyire kényes a hangokra, akkor én is felhívom a figyel mét arra, hogy ne lapozgassa olyan hangosan az újságját. — Érdekes, ezt észreveszi, de azt nem, hogy ön már egy félórája szüntelenül dobol a bal lábával. — De én Jegalább ritmusosan dobolok. Pontosan kétnegyedes ütemben. Ön viszont a jobb kezével dobol az asztalon. Teljesen aritmikusan. — En viszont az észrevételeimet kellemes, bársonyos hangon hozom a tudomására. Az ön hangja fülsértő. Olyan mint a repedtfazék. — És azt hiszi, hogy maga egy Mario del Monaco? Kellemetlenül krá- kog és időnként úgy hadar, hogy egy szavát sem lehet érteni. — No, maga sem a Bessenyei Ferenciéi tanult beszédtechnikát. És mondja, nagy botrányt csinált? — Miféle botrányt? — Amikor rájött, hogy megcsalja a felesége. — Miért csalt volna meg? — Mert egy ilyen lehetetlen alak iránt nem lehet vonzalmat érezni. — Magát sem iparművész tervezte. — Mindjárt kap egy pofont! — Előbb maga kap egy pofont. — Azt próbálja meg! — Próbálja meg, maga. Na üssön meg! — Akkor ütöm meg, amikor akarom. — Ha kedvem tartja, csak a jövő héten, csütörtökön ütöm meg. — En pedig pénteken. Vagy ha úgy tetszik, annál is később! — Maga nekem nem parancsol. Ha akarom egy ujjal sem nyúlok magához. — Akkor én meg juszt is megsimogatom azt a kedves buksi fejét, mint valamikor az édesanyja simogatta. Elvégre emberek vagyunk. Most miért könnyezik? — Bőgök, hogy ilyen jóérzésü, rokonszenves emberrel találkozhattam. Legyünk barátok. Azt hiszem az én feleségem az idősebb. Szervusz! — Szervusz! 'GALAMBOS SZILVESZTER 1979. V. 13. N C/3
