Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-05-13 / 19. szám

S orsuk nem egyedi, az ország bármely pontján találkozhatunk hozzájuk hason­lókkal. A segítség, amelyet kaptak, azonban még korántsem megszokott. Sőt, Szlovákiában egyedülálló. Mária „Két éve jártunk együtt, már az esküvőre készülődtünk. Aztán az egyik napról a másikra — magyarázat nélkül — meggondolta magát, és szakított velem. Máig sem tudom, miért. Szerettem. Ezért tartottam meg a gyereket. A szüleim sem próbáltak lebeszélni az elhatá­rozásomról. Édesanyám a kislányom nevelését is vállalná, de én magam akarom nevelni a kicsit. Apja nincs, én is csak a hét végén lát­hassam? Szövetkezeti lakásra már évekkel ezelőtt befizettem, de hiába jártam hetente a lakásszövetkezet vezetőségére. A válasz min­dig ugyanaz volt: legyen türelemmel.“ Jana „Még 18 éves sem voltam, amikor elköltöz­tem hazulról. Heten voltunk testvérek, édes­anyámat korán elvesztettem, a mostohámmal meg nem jöttem ki. Két gyerekem van: a na­gyobbik januárban volt kétéves, a kicsi most töltötte be az egyet. Az apjuk börtönben van. Azelőtt az ö szüleinél laktunk, de az apja rettenetesen iszik, már nem bírtam 'ott tovább. Az anyja most is gyakran eljön megnézni ben­nünket. Hogyan lesz, ha kiszabadul? Magam sem tudom ...“ —* Zsuzsa Januárban készültünk összeházasodni, de végül is szülei akarata győzött. Őket válasz­totta, nem engem. Illetve nem minket. Mert akkor már terhes voltam. Édesapám, amikor megtudta, kitiltott otthonról. Látni sem akar azóta. Anyunak, meg a testvéreimnek is meg­tiltotta, hogy találkozzanak velem. Szerencsére itt élnek Kassán, így titokban azért megláto­gatnak. Egy ideig albérletben laktam egy el­vált asszonynál. De abba a konyhába — mert ott kaptam helyet — mégsem vihetem a gye­reket.“ A három életírta történet egy kassai (Koäi- ce) régi bérház három szobájában hangzott el. Néhány hónapja ugyanis ez a lakás ad ott­hont a három leányanyának. Reménytelen helyzetükben a városi nemzeti bizottság gyer­mek- és családvédelmi osztálya nyújtott segítő kezet. — Tavaly szeptember elsején nyitottuk meg ezt a leányanyaotthont — tájékoztat Irena Voborská, az osztály vezetője. — Az elneve­zésnek az otthon mérete ugyan nem teljesen felel meg — négy lányt tudunk egyszerre el­helyezni —, de kezdetnek már ez is nagy se­gítség volt számunkra. Z. MináCová felvétele Azért kezdetnek, mert a város más pontjain további' megfelelő lakásokat keresnek, a la kásbizottsúgok vezetőinek bevonásával, újabb leányanya otthonok létesítésére. — A gyermek és családvédelmi osztályon nyilvántartjuk a leányanyákat ti szülészetek jelentései alapján. Behívatjuk vagy meglátó gátjuk őket, érdeklődünk, miben lehetnénk se gítségükre. Felkeressük ti lányok szüleit is. gyakran a békítő szerepét vállalva. Legsúlyo­sabb gondunk azonban a lakáskérdésük meg oldása — avat be a problémákba a tizenkét évi tapasztalattal rendelkező osztályvezető. [gy született meg aztán az otthon létesítésének gondolata. Szlovákiában a kassai próbálkozás az első. Tapasztalatokért jártak ugyan Ostraván, de mégis másféle megoldást választottak. Az oslravai leányanyaotthon inkább mun kásszáltó. A gyerekek és a lányok szempont­jából is megfelelőbbnek tartottuk, ha keveset) ben vannak együtt, egy helyen - kapcsolódik be a beszélgetésbe Bozena Murová szociológus, az otthon gondolatának egyik kivitelezője. — A lányok többsége számára, ha igyekeznek is leplezni, nagy megrázkódtatást jelent éle tűknek ez a fordulata. Megváltozott körülmé­nyeikkel nem könnyű beilleszkedniük környe zetükbe. Mert az előítéletek még ma is élnek, nem is hinné, milyen mértékben. Így egy la­kásban kevésbé vannak elszigetelve mint pl. az ostravai leányanyaotthonban. A vállalkozás sikere a folytatáshoz is ösz­tönzést adott. Már kiszemeltek egy kertes csa­ládi házat, ahol néhány további rászorult fia­tal lányt, anyát helyezhetnek majd el. — Természetesen az otthon nem jelent szá­munkra végleges megoldást — mondja Irena Voborská. — Szeptember óta ketten már valódi otthonra leltek. Egyikük férjhez ment, a másik lakást kapott. Az ő helyükre került Jana és Zsuzsa. A döntésnél a szociális körülményeket vesszük elsősorban figyelembe, s a lányok pszichológiai tesztet is csinálnak, hiszen mégiscsak egy fedél alatt élnek, ha külön- külön szobában is. A leányanya a gyermeke hároméves koráig maradhat az otthonban. Ez alatt az idő alatt saját magának is igyekeznie kell a lakáskér­dését rendeznie. Védnökük, a gyermek- és családvédelmi osztály ebben is igyekszik segít­ségükre lenni. — Elsősorban a munkahelyükön próbálunk számukra üzemi lakást szerezni. Mária eseté­ben például a lakásszövetkezetnél szorgalmaz­tuk a megértést. Moralizálhatnánk a Máriák, Janák, Zsuzsák, a leányanyák sorsán. Azon, hogy helyesen, jo­gosan cselekedtek-e, amikor a bizonytalanba világra hozták gyermeküket. A megtörténten már ezzel nem változtatnánk. Ezek a gyerekek már élnek, és gondoskodásra szorulnak. Ha már így történt, a társadalom nem vonhatja meg segítő kezét az amúgy is szorult helyzet­ben levőktől. Igyekezettel, körültekintéssel, mint a kassai példa is mutatja, megtalálható az emberséges megoldás. flórian marta 1979. V. 13. SZAVAKKAL ÉS TETTEKKEL — Milyen ember Pavel Nevtípil tize­des? — ismétli meg kérdésemet az alakulat politikai dolgozója. — A kötelességek példás teljesítésé­re ösztönzi társait, szavakkal és pél­damutatással. Az egység kollektíva iá­ban nagyon jó kapcsolatok alakultak ki az ő hozzájárulásával. Mindig kive­szi részét az igényes feladatok teljesí­téséből. Társaival osztozik az öröm és a bánat pillanataiban. Számára a leg­nagyobb boldogságot az jelenti, ha újabb sikereket érnek el a harci és a politikai felkészülésben. Most, amikor hadgyakorlat során kell bizonyítaniuk harci felkészültségüket, bizonyára ott találja őt társai között. A rövid tájékoztató után felkerestem Paveit. A fiatal gépkocsivezetők köré­ben találtam. Saját gyakorlati tapasz­talatai alapján figyelmeztette őket, mi­lyen megpróbáltatások várnak rájuk, mire kell különösen ügyelniük felada­taik teljesítése során. Hangsúlyozta, mi­lyen felelősség terheli őket az embe­rek életéért és a rájuk bízott nagy ér­tékekért. Tanúja voltam, hogy a gya­korlati példa alapján hogyan szemlél­tette a könnyelműség veszélyességét. — A gépkocsioszlop indulásra ké­szen állt. A műszaki szakemberek még egyszer lelkiismeretesen ellenőrizték a gépkocsik állapotát. Látszólag, minden rendben volt, de egyikük hibát vett észre az egyik gépkocsin. — Megrepedt az üzemanyagvezeték — hívta fel a figyelmet a hibára. Nem volt ez súlyos, műszaki hiba, a megrepedt cső kicserélése nem igé­nyelt sok időt. A mechanikus azonban azzal, hogy észrevette, sok kellemet­lenségtől óvta meg a gyakorlatozókat. Pavel figyelmeztető szavai után, a fiatal gépkocsivezetők tekintete elárul­ta, hogy elítélik az említett gépkocsi- vezető felületességét és könnyelműsé­gét. Meggyőződtem arról, hogy a jól megválaszott példa bemutatásával sok­kal többet érhetünk el, mint az egysze­rű szavakkal. Ahhoz, hogy Pavelről teljes képet al­kothassunk, meg kell említeni azt a képességét is, hogy elsősorban tettek kel hat az emberekre. Ezt a módszert alkalmazza a leggyakrabban az agitá- dóban. Slaviöek katona például első­sorban azt értékeli, hogy a legnehe­zebb helyzetekben Is mindig társai se­gítségére siet. — Jól emlékszem arra a januári nap ra — mondja. — Erősen fagyott. Csak­nem félméteres hó borította a tájat. Gépkocsimon felmondta a szolgálatot a tengelykapcsoló. Először arra gondol­tam, hogy egységünk most énminttam nem teljesítheti felajánlását — nem birkózhat meg kiválóan feladatával. Ar­ra is gondoltam, milyen nehéz munka a tengelykapcsoló cseréje. Nem akar­tam lemaradni társaim mögött. Alig fogtam hozzá a szereléshez, amikor megállt előttem egy középtermetű fia­tal férfi. Kezet nyújtott és bemutatko­zott: Pavel vagyok. Nyomban felaján lótta segítségét. Ketten folytattuk a szerelést, a versenyt a könyörtelenül haladó idővel. Megcsodáltam, milyen kitartással dolgozik. Kegyetlenül átfáz tarn, de Pavel példamutatása ösztönző­leg hatott rám. Neki köszönhetem, hogy rövidesen utolértem társaimat. — Az agitáció művészet. Hogyan sa­játítható el? — kérdeztem Pavel Nev- típilt. — Nem könnyű feladat — válaszol­ta. Megköveteli, hogy nagy érdeklődést tanúsítsunk minden iránt, és fel tudjuk ismerni a lényeget. Ismerni kell az embereket, mivel jellemük, tapasztala­taik, érdeklődési körük és személyes problémáik megismerése nélkül nem érnénk el semmit. Munkánkban nagy segítséget nyújtanak a kommunisták, az ifjúsági funkcionáriusok, a példás katonák. A feladatok példás teljesítése is meggyőző erejű. Minden­ben példát kell mutatni. Elbúcsúzom Paveltől, azt kívánva ne­ki, hogy továbbra is sikerüljön meg nyernie társait a harci és politikai fel­készítés javítására. Később fényképét megpillantottam az alakulat faliújsá­gán. A közelmúltban a naftafűtéstől rövidzárlat keletkezett a rádióközpont ban. Lángra lobbantak a vezetékek. Pa­vel gyors beavatkozásával megakadá­lyozta a tűz terjedését. Ez az eset is sokat elárul Pavel Nev­típil tizedesről, a példás agitátorról. IMRICH MODROCKÍ 03 « a « £ > «a ns > ft* a N i S) 'C JS N ■S I a y I '» < c ^ “ o — «0 u z:« 5’S «3 N >. O 0C.C •a ca 2 JS ' M ■— '(0 .* J* to e — 3 i 2 c 5 >> <f» — 03 « X3 J3 a) N .* • “ '«3 = a a .* > 03 < 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom