Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-13 / 19. szám
1973. y. 13. Buddy István, a szövetkezet elnöke azzal kezdte a beszélgetést, hegy meglehetősen új ember a Gesztetei [HosticeJ Cél Efsz-ben. Mindössze egy és negyed éve, pontosabban tavaly február 1-ével állították a bárom falu — Gesztete, Détér (Gemer- ské Dechtáre) Jeszte [ZesticeJ — szövetkezetéből egyesült, több mint háromezer hektáros közös gazdaság élére. Igaz, hogy a föld nagyrésze legelő és rét. Szántásra nem egészen nyolc és fél száz hektár alkalmas. A szántó nagyobbik része domboldalakon fekszik, a dőlésszög jobbára tizenöt fok körüli, sőt ennél még nagyobb is. A rétek és legelők lecsapo- lásával, feltörésével elhódított kétszáz hektár van laposon. Az elmondottakból a laikus számára is nyilvánvaló, s ezt a korára és tisztségére nézve egyaránt fiatal elnök is megerősíti, hogy a Cél Efsz meglehetősen nehéz feltételek között gazdálkodik. Sík vidéki gazdaság traktorosainak, kombájnosainak az égnek állna a hajuk szála, ha látnák, milyen meredek dombhátakat művelnek meg a rimaszombati (Rimavská Sobota) járás e részén. „Jómagam is meglehetősen megrettentem, amikor idekerülésem után megláttam, hogy felágaskodott az egyik kombájn — meséli Buday István — A magra termesztett borsó betakarításakor nem egy helyen segítség kellett a kombájnhoz, hogy fogja a gépet, nehogy megbillenjen. Számomra is szokatlan volt ez, mert bár a szomszéd községből, a simonyi szövetkezetből jöttem át, a két gazdaság határát azonban össze sem lehet hasonlítani.“ Buday István, ahogy mondja, nem régi ember a gesztetei efsz-ben. A mezőgazdasági termelésben azonban korántsem újonc. Amióta másfél évtizeddel ezelőtt Ipolyságon (Sahy) elvégezte a mezőgazdasági iskolát, felelős tisztségekben bőséges tapasztalatokat szerzett a termelésben és a politikai munkában egyaránt. Nem kétséges, hogy amikor a Cél Efsz élére választották, ezt azzal a szándékkal tették, hogy elősegítse a gazdálkodás színvonalának emelését. „Azzal az elhatározással fogtam munkához, hogy minden erőmet latba vetem a kitűzött feladatok teljesítéséért — jelentette ki Buday István. — Ezt a célt magukévá tették a szövetkezet tisztségviselői és dolgozói. Erőfeszítésünket elsősorban az évi terv feladatainak valóra váltására összpontosítottuk. Igyekezetünk eredményes volt, sikeresen teljesítettük a tervet. Az idei első negyedévi eredmények is biztatóak, reméljük, jól zárjuk majd ezt az évet is. Minden tőlünk telhetőt megteszünk ezért!“ Az elnök több adatot említ szavainak alátámasztására. Tejeladási tervük tavaly 1120 000 liter volt, ezt 77 000 literrel túlteljesítették. Az idén a terv már 1 220 000 liter tej eladását irányozza elő. A tizenhat vagont kitevő marhahúseladási tervet a múlt évben hiánytalanul teljesítették, s erre az idén is megvannak az előfeltételek. A huszonnégy vagonos sertéshúseladási tervet az idei két vagonnal akarják megtetőzni. Ezt mindenekelőtt az teszi lehetővé, hogy az anyasertések gondozói tavaly már tizenhét malacot választottak el átlagosan egy anyától. A tervelőirányzatot tavaly a növénytermesztésben is teljesítették. A búza 37 és az árpa 34 mázsás hekárhozama a gazdaság földjeinek területi fekvését tekintve jó eredménynek számit. A dohánytermelésben tavaly a legjobb eredményt érték el a járásban. Habár a tavaszi fagyok, a sok eső és a peronoszpóra terjedése befolyásolta a termést, a harminc hektáron termesztett dohány mégis 1 700 000 korona jövedelmet hozott. Az idén hat hektárral növelik a dohány vetésterületét. A termelésben a természeti adottságokból következően túlsúlyban van az állattenyésztés. Fő ágazat a szarvasmarha-tenyésztés, ezt követi a juhtenyésztés, majd a sertéstenyésztés. Bnday István, a szövetkezet elnöke bi időben szemmel látható az előrehaladás. A gazdaságban a legjobbak lennének a feltételek a juhtenyésztés fejlesztésére, a társadalmi igény azonban ma még a szarvasmarha-tenyésztés előnyben részesítését követeli meg. A juhtenyésztés ennek ellenére a gazdaság számottevő ágazata. A tágas legelőkön tíz pusztán négyezerkétszáz juhot legeltet tíz juhász. A törzsállomány három és fél ezer, a törzskönyvezett állatok száma pedig kétszázhúsz. Ez utóbbiakat Maksi József, az egyik legügyesebb juhász gondozza. A terepjáró gépkocsi motorja is csak igen nehezen birkózott meg a meredek domboldalt átszelő mezei út tavaszi esőtől felázott sártengerével. Nagy nehezen vergődtünk el Maksiék pusztájára, hogy megnézzük a tenyészjuhokat. A puszta udvara, háza azonban néptelen volt, egy szaDombok között Madarász Emil mérnök, főállattenyésztő — két éve tölti be ezt a tisztséget — részletesen tájékoztat az egyes ágazatok helyzetéről. Szavait azzal kezdi, hogy az állattenyésztésben dolgozók meglehetősen nehéz feltételek közepette végzik munkájukat, miután a közös gazdálkodás indulásának idején épült istállók és ólak meglehetősen elavultak. Elismerés illeti az ott dolgozókat, hogy mindent megtesznek a lehető legjobb eredmények eléréséért. A hízósertéseknél például az etetést végző nő vödrökben hordja a takarmányt a négyszáz-ötszáz sertésnek. A gazdaság vezetősége a termelési feltételek javítására, a korszerűsítésére törekszik. Felépült egy új, 320-as istálló és egy 100-as ellető. Folyamatban van a sertésólak átépítése is. Természetesen a dolgozók részére mindegyik telepen berendezik a szociális célokat szolgáló helyiségeket. Az állattenyésztés hasznosságát a termelési feltételeken kívül lényegesen befolyásolja az a tény is, hogy a szántóterület csupán hetven, legjobb esetben is nyolcvan százalékra tudja fedezni az 1400 szarvasmarha — ebből félezer tehén — takarmányszükségletét, a többit vásárlással, illetve termelési kooperációval, magyarán szólva cserével szerzik be. Tavaly például a Rimaszombati Magtermesztő Gazdaságnak száz malacot adtak el harminc vagon lóbabsilóért. A szövetkezet dolgozói az említett gazdaságban segítettek a cukorrépa betakarításában, s cserébe a répafejeket silózásra a Cél Efsz kapta. Szóval igyekeznek minden módon növelni a gazdaságosságot, s ezen a téren az utóbbadon tébláboló süldő malactól, meg néhány kapirgáló tyúktól eltekintve. A juhász már kihajtotta a zsenge tavaszi fűre a juhokat, s a széles határban meddő fáradság lett volna a nyáj hollétét keresni. Az egyik juh- aicolban megnézhettük a harmincnégy tenyészkost, amelyet a szövetkezet hamarosan a tenyészállatvásárra küld. A gyönyörű, borjú nagyságú, csavart szarvú állatokért egyenként mintegy négyezer koronát kap majd a gazdaság. Az időközben hazaérkező gazdasz- szony örömmel üdvözölte a vendégeket, és terített asztal igyekezett kárpótolni a hiábavaló fáradozást. Rég láttam olyan szépre sült, s talán még nem is ettem olyan ízletes kenyeret, mint itt. A juhászné sütötte abban a kemencében, amelyet kívánságára a szövetkezet építtetett a tanyán. Évente százharminc mázsa gyapjút ad el a szövetkezet, ami jelentős ösz- szeggel gyarapítja a bevételt. Azelőtt bárányhizlalással is foglalkoztak, amióta azonban Várgedén (Hodejov) átadták a közös bárányhizlaldát, kooperációs kapcsolatok keretében oda szállítják a bárányokat. Jelentős a szövetkezet sertéstenyésztése, az állomány 34 000 állat, ebből 130 a koca. Említettem az előbb a malacelválasztásban elért kiváló eredményeket, melyeknek köszönhetően olcsón, mintegy 280 korona átlagos önköltséggel tenyésztik a malacokat. A siker főképpen Csank Jenő állat- tenyésztőnek, valamint Cene Albína és Cene Margit gondozóknak köszönhető. A jesztei gazdasági udvar sertésólja melletti, úgynevezett szociális helyiségben tájékoztattak munkájukról. Míg az asszonyok kávét főztek. Csank Jenő felidézte a közös gazdálkodás indulásának időszakát. Geszte- tén, Détéren és Jesztén — ahogy a zootechnikus mondta — „később értették meg az emberek az idők szavát, mint a szomszédos községekben, amelyekben már jó fél évtizedes múltra tekintettek vissza a szövetkezetek, amikor nálunk megtartották az alakuló gyűlést“. A lényeges azonban az, hogy megértették. Csank Jenő, a nyolc és fél hektáros kőzéppa- raszt, a hnb akkori elnöke huszonki- lenced magával 1957. április 19-én nagygazdák meg nem művelt földjein indította meg a közös gazdálkodást, s néhány hónap múlva megtörtént a „nagy törés“, a falubeli gazdák nagyrésze aláírta a belépési nyilatkozatot, összehasonlításként érdemes megemlíteni az induláskor összpontosított állatállományt, amelyet 82 szarvasmarha — ebből 18 tehén, valamint 92 sertés — ebből hat koca, képezett. Malcsi Józsefné a kenyérsütő kemencénél Jlfj. Gál László felvételei) Mi az alapja az egyre javuló ered ményeknek? Véleményük szerint a szigorú rend, amely — mint a két gondozónő állítja — elsősorban a három éve zootechnikusként itt dolgozó Csank Jenőnek köszönhető. Azt mondják, hogy nagyon jó ember, de „rossz“ is tud lenni. Mikor? Akkor, ha valaki elhanyagolja a munkáját és nem akarja megérteni, hogy több húst és kenyeret kell a dolgozók asztalára adni! Az elmúlt évek legnagyobb ered ménye az emberek gondolkodásmód jának fejlődése, a szocialista gazdálkodás iránti viszonyuk megszilárdítá sa. A négyszázhúsz dolgozó többségének szívügye a feladatok teljesítése. Kétszázhúsz nő dolgozik a szövetke zetben. Helytállásuk minden elisme rést megérdemel. Nem kevés köztük a fiatalok száma, az átlagos életkor mégis közelebb van az ötvenhez, mint a negyvenhez. Az utánpótlás tehát ebben a gazdaságban is nagyon sürgető kérdés. Ámbár a munkaerő tobor zási tervet teljesítik, Buday István elnök mégsem derűláló ezzel kapcsolatban, mert a fiatalok általában gép kezelőknek vagy az építkezési csoportba jönnek. Az állattenyésztés és a növénytermesztés nem vonzza a fiatalokat. Az okok és a megoldás mód ja ismertek, mindenekelőtt a termelés szüntelen korszerűsítése és az állat- tenyésztésben a két műszak bevezeté se járulhat hozzá a probléma megoldásához. gAl i.aszlö Cene Albína, Cene Margit éi Ctank Jenő
