Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-05-13 / 19. szám

VASÁRNAP 1979. május 13. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 5.13, nyugszik 20.22 Közép-Szlovákia: 5.05, nyugszik 20.14 Kelet-Sztovákia: 4,57, nyugszik 20.06 órakor A HOLD kel — 21.37, nyugszik 6.25 órakor Névnapjukon szeretettel köszőntjük SZERVÁC nevű kedves olvasóinkat 1804-ben született Alekszej Sztyepanovics HOMJAKOV orosz költő, történész ( + I860) • 1809 ben született Gleseppe G1USTI olasz köl­ts (+ 185«) • 1909-ben született (arosle* OTCENA- SEK festőművész (t 1972). AZ ŰJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Embert munkát magatartást mérlegelünk Stanislav Bottka írása Ha az emberek közötti alkalmi beszédtémákat a gyakoriság szempontjá­ból rangsorolnánk, a fér­fiaknál bizonyára a sport, a nőknél pedig a kereskedelem, az áruel­látás vinné el a pálmát. A , kereskedelem meg­érdemelten gyakori be­szédtéma, hiszen az a feladata, hogy a szűk ségleti cikkek sokaságát elérhetővé tegye a lakos­ság számára. Üzletháló­zatunk ennek megfelelő­en bővül, korszerűsödik, bár „vannak még problé­mák“. Persze, az emberek a kereskedelemmel kapcso­latban nemcsak az áru- választékról, az alkalmi hiánycikkekről, a kínálat minőségéről beszélget­nek, hanem az eladók modorához, viselkedésé­hez is fűznek megjegyzé­seket. Jó néhány évvel ezelőtt az volt a panasz, htogy az eladókból hi­ányzik a régi „kereske­dői szellem“. Hogy csak ímmel-ámmal ácsorog- nak a pultok mögött, rá óravaló gyerek Csa­ba. Negyedik osz­tályos tanuló, pionír. Természetesen kitünte­tett tanuló. A szlovák nyelv tanulásával ugyan küszködik, de ősz óta rendszeresen levelez Mi­lánnal, a baráti szlovák tanítási nyelvű alapisko­la szintén negyedik osz­tályos tanulójával. Bizo­nyos tehát, hogy jól megtanul majd szlovákul is. Egyébként nemcsak a tanulásban jeleskedik, hanem a sportban is. Tagja az ifjú atléták kö­rének. Öttusázó. Beneve­zett az öttusázók járási versenyébe, s ő lett a győztes. Mégis sajnálom. Amikor apám hasonló korú gyermek volt, szép- írási versenyt rendezett tanítójuk az iskolában, és ő megnyerte azt a versenyt. Könyveim kö­zött kegyelettel őrzöm sem hederítenek a vásár lókra, csak a zárás ide­jére várnak, hogy más­nap reggelig lehúzhassák a redőnyt. Valóban volt egy idő­szak, amikor a kereske­delmi alkalmazottak nem voltak eléggé érdekeltek a forgalomban, a bevé­telben, s ez a viselkedé­A ló másik oldalán sükben is megmutatko­zott. Ma viszont mintha átestek volna a ló másik oldalára. A forgalmasabb üzletekben szigorú tekin­tetű emberi gyorsautoma­tákkal találkozik a vá­sárló, ideje sincs körül­nézni, válogatni, máris nekiszegezik a kérdést: Mit parancsol? És még mi tetszik? Tessék! Ön­nek mi tetszik? Tessék kérem választani! Tessék a kasszánál fizetni! Ki a következő? Tessék! Le­het öt dekával több? Máris adom!... Néhol annyira ttjlhaj- tott ez az „előzékeny­ség“, hogy a vásárló in­Pósa bácsi verseskötetét, melyet apám kapott ju­talmul. Hogyne, hiszen tanítója még ajánlást is írt a könyv első oldalára. Amikor én voltam ne­gyedikes, a Hajnal című faliújság szerkesztője­ként kiptam jutalom­könyvet. A neves nép­rajztudós Györffy István Sajnálom Csabát egyik kötetbe fotflalt ta­nulmányát. Ebből a kö­tetből sem hiányzik az ajánlás. Kedves emlék számomra. Csaba is kapott jutal­mat, amikor kihirdették az öttusázó pionírok já­rási versenyének eredmé­nyét: százkoronás vásár­lási utalványt. Ezért sajnálom Csabát. kább az utcán gondolko­zik, az üzlet előtt „össz­pontosít“, még egyszer átgondolja, hogy miből hány dekát, hány dara­bot, milyen színű és mi­lyen számú holmit akar vásárolni, mert bent az üzletben erre már nincs idő, ott azonnal és hatá­rozottan kell válaszolni az eladók kérdéseire. Aki esetleg hapozik, bizony­talankodik, azt a vásár lásra jobban felkészült, magabiztos, pontos vála­szokat adó vevők félre­tolják, az eladók pedig keresztülnéznek rajtuk, vagy pedig kinézik őket az üzletből. Igaz ugyan, hogy a vá­sárlás gyors lebonyolítá­sa az eladónak és a vá­sárlónak egyaránt érde­ke. Nem vagyunk idő­milliomosok. Nem szük­ségszerű azonban, hogy az eladók ezért érzéket­len automatákká válja­nak. A vevő célszerűen akarja beosztani a kere­setét, ezért fontolóra ve­szi a vásárlásait. Jogosan igényli ebben' az eladók segítségét. Száz koronáért talán különb könyvet is lehet vásárolni, mint Pósa bá­csi verseskötete, mint Györffy István tanulmá­nya, ha majd könyvet vesz Csaba. Ha éppen azt vásárol. Persze, hiányzik majd belőle az a néhány emlékeztető sor, hogy negyedik osztályos korá­ban ő volt az öttusázó pionírok járási bajnokai Es ha netalán cukor­kát, tornacipőt, trikót, vagy villanyvasútjátroz egy kocsit, esetleg vala­milyen játékot vesz? A százkoronás vásárlá­si utalvánnyal mint juta­lommal csak forma sze- 'int díjazták őt, ugyan­akkor megfosztották egy 'ehetőségtől. Szívből sajnálom Csa­bát. Többet érdemelne. A politikai tudományok nemzetközi fóruma G. Sahnazarov cikke IDŐSZERŰ GONDOLATOK Ha sikeresen teljesíteni akarjak a nép élelmezésének feladatait, akkor a legna­gyobb fontosságot a szarvasmarha-tenyész­tésnek kell tulajdonítanunk, komplexen kell fejlesztenünk az állattenyésztésnek ezt az alapvető ágazatát. Ennek az irányvonalnak a szükségességét nemcsak a nüvekvő hús- és tejfogyasztás határozza meg, hanem az is, hogy a szarvasmarha-tenyésztés meg­teremti a feltételeket a talajművelés inten­zív rendszerének érvényesítéséhez. Ebben az ágazatban van a legtöbb kiaknázható tartalékunk. A szarvasmarha-állomány a tö­megtakarmányok és a növénytermesztés melléktermékeinek legnagyobb fogyasztója. A szarvasmarha-állomány táplálása a ser­tésektől és a baromfiktól eltérően lényegé­ben a hazai takarmányforrásokra támasz­kodik és ezenkívül a tej és a vágóhídi hul­ladékanyagok révén hozzájárul a fehérje- koncentrátumok biztosításához. Az intenzív szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztése bizonyos módon az importellenes politika része. Pl. 10 mázsa vágósertés ter­meléséhez kb. 37 mázsa szemestakarmány kell, ebből 5 mázsa fehérjekomponens kell, amelynek csaknem 73 százalékát jelenleg a tőkésországokból hozzuk be. A szarvasmarha-állomány lehetővé teszi a tápanyagok előnyösebb körforgását, és a szerves trágyák gazdaságos kihasználása jelentősen befolyásolja a talaj termőképes­ségét. Nyilvánvaló, hogy következetesebben kell foglalkoznunk e kérdés megoldásával. Nem állunk tapasztalatok nélkül és a kérdés megoldásához megfelelő alappal rendelke­zünk. A szarvasmarha-tenyésztés és fejlesztése a gabonaprobléma megoldásának elválaszt­hatatlan része. Ezt a kérdést még mindig leegyszerűsítjük, nem vesszük figyelembe az összefüggéseket. A gabonaprobléma nem szűkíthető le a gabonafélék magasabb ter­melésére. A gabonaprobléma megoldása a felada­tok egész komplexumának megoldását fel­tételezi a gabonafélék termelésétől kezdve egészen a szerves trágyák kihasználásáig. Ide tartozik az olyan kérdés, mint a vetés- terület struktúrája, az egyes gabonafélék aránya, a veszteségmentes betakarítás és raktározás. Ide tartozik a tömegtakarmá­nyok gyártásának növelése, elsősorban az évelő takarmányoké és a kapásnövényeké, a rétek és legelők kihasználása, a fehérje- komponensek gyártása és a racionális ta- kormányozás. Az összes tényező respek­tálása nélkül nehezen érhetjük el a kívánt eredményeket. Tekintettel arra, hogy a me­zőgazdaságban élő biológiai anyaggal dol­gozunk, mindennemű egyoldalúság meg­bosszulhatja magát. Pártunk központi bi­zottsága legutóbbi ülésén a gabonaprobléma ilyen megoldását emelte ki. (Lubomír Strougal elvtársnak, az efsz-ek IX. kongresszusán mondott beszédéből) a világ lelkiismerete Kardos Márta írása Űj otthonban Deák Teréz riportja Életigenlő Lev Jakimenko tanulmánya A halál és a lányka Ray Bradbury novellája — Komáromban nőttem fel. A szüleim most is ott élnek — emlékezik Ludovít Chocholásek mérnök. — A vágsellyei Duslóba 1966-ban kerültem. Abban az időben, amikor rémhírek terjengtek a Duslo problémáiról, mivel a termelés még a kezdeti időszakában volt. Engem vonzottak a problémák, me­lyekből most is bőven akad, bár rémhírek már nem ter­jednek — teszi hozzá mo­solyogva a vállalat mérnöki irodájának fiatal vezetője, a kommunista párt tagjelölt­je, majd így folytatja: — Eredetileg automatizálást tanultam. Chocholácek elvtárs több­szörös újítója a vállalatnak. A vállalat legjobb újí­tója címet is elnyerte már, sőt a vállalat leg­jobb dolgozójaként is ér­tékelték. Kollektívája pedig kétszer került az első hely­re abban a versenyben, me­lyet félévenként értékelnek. A legnagyobb kitüntetésben ez év márciusában részesült Chocholáőek mérnök kollek­tívája: Prágában átvehette a Szakszervezetek Központi Tanácsán az Antonín Zápo- tocky-díjat, melyet az am- móniumnitrogén termelésé­ben az életkörnyezet javítá­sa terén kifejtett pártos és kezdeményező munkáért ítéltek oda. — Sajnos, a díj átvételén nem vehettem részt, mert éppen külföldön voltam — jegyzi meg a rokonszenves újító. A mérnöki iroda munkája a technológusok által beter­jesztett feladatok megoldá­sa. Vannak feladatok, me­lyeket egy-egy gyártási részlegen belül nem lehet megoldani. Például ha az egyik részlegen energiafe­lesleg, a másikon energia­hiány mutatkozik. Bizonyos vegyészeti-mérnöki számítá­sok elvégzése is a mérnöki iroda feladata. — Csak olyan feladatot fogadunk el, amelyet kellő­képpen megindokolnak. Vagyis a megbízónak tudnia kell, mit szeretne elérni. Ha látom, hogy valamely gyár­tási folyamat szabadalom­ként is benyújtható, akkor javaslom elfogadását. A sza­badalomnak azonban vala­milyen értelemben világvi­szonylatban is újszerűnek kell lennie. Persze lényegé­ben minden szabadalom, újítás olyan egyszerű, hogy végül az ember a homlokára csap: erre eddig nem jöttem rá, mondja. Eddig hat szabadalmat nyújtott be elfogadásra. Az egyiket részletesen kifejti. Lényege, hogy az „éles“ gőz helyett a vegyi folyamatban keletkezett gőzt alkalmaz­zák az egyik gyártási eljá­rásnál, s ez nagy megtaka­rítást eredményez. — Amint véget ér az egyik munka, máris újabb feladat vár — mondja. — Persze az embernek szük­sége van bizonyos időre ah­hoz, hogy megtalálja a meg­oldást. A megfelelő Irodal­mat is át kell tanulmányoz­ni. Munkámban az a leg­szebb, hogy mindig nehéz, vagy igen fontos feladatot kell megoldanom. Kíváncsian kérdem, mivel foglalkozik a legszívesebben szabad idejében. — Térképet gyűjtök — válaszolja. — Rendkívül ér­dekel az urbanisztika, s ah­hoz térképek kellenek. Szí­vesen utazom, de a házak közt járva nincs elképzelé­sem a városról, mint egész­ről. Autóval már az egész országot beutaztam. Külföl­dön is többször jártam. Há­rom gyermekünk van, s sze­retnénk, ha nemcsak ne­künk lenne bennük örö­münk, hanem az egész tár­sadalomnak a hasznára vál­nának — mondja beszélge­tésünk végén Ludovít Cho cholácek mérnök, a vág­sellyei (Safa) Duslo kitűnő újítója. FtlLŰP IMRE MINDEN TALÁLMÁNY EGYSZERŰ 1979. V. 13. ÚJ SZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom