Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-05-06 / 18. szám

VASÁRNAP 1979. május 6. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 5.24, nyugszik 20.12 Közép-Szlovákia: 5.16, nyugszik 20.04 Kelet-Szlovákia: 5.08, nyugszik 19.56 órakor A HOLD kel — 14.04, nyugszik 2.56 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük FRIDA és HERMINA nevű kedves olvasóinkat 1859-ben halt meg Alexan­der HUMBOLDT német ter­mészettudós. a földtan je­lentős kutatója (szöl. 17691 • 1899-ben született Karel SCHULZ cseh fró (-1 1943) • 1899-ben született BE- NAMY Sándor magyar fró, újságíró. AZ ÜJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Kötelesség, lelkiismeretesség, felelősség Jón Podhradsky írása Dombok között Gál László riportja wy itang dolog, ha ak­ii kor is csorog a víz a csapból, amikor nem kell: kétszeresen baj, ha a meleg vízzel nem boldogulsz. Mit tesz ilyenkor az ember? Ráül a telefonra, amíg csütör­tököt nem mondanak az idegei. Majd gondol egyet. Gondol? Kergeti a szükség! Bekopogtat, beóvakodik az illetéke­sekhez. Hátha a szemé­lyes kapcsolat, a meg­győzés segítene! Mintha tényleg olvad­na a jég. Már esküszöl a személyes meggyőzés hegyeket mozgató ere­jére. Mert az illetékes szavaiból azt veszed ki: usgyi hazafelé, de ne­hogy elcsámborogj vala­merre, a munkahelyedre se gondolj —- mert jö­vünk! Naplemente előtt csön­getnek. Nyurga legény overallban. Oldalán sze­relőtáska. Köszönés he­lyett: — Na, mi a baj, atyus? Csak sebtében, kevés az időm. Mutatod a nyűgös csa­pot. Félre, atyus! — Már rég ki kellett volna cserélni — piron- gat a legény. — Ihol az új csap! Csak hát előbb el kellene zárni a főcsapot, külön­ben leforrázza az ember kezét — védekezel. Erélyes mozdulattal félretol. Ügy, mintha azt mondaná: el az útból, puhány haladó! Csendben lapulsz, mert magad is belátod: elérkezett a nagy pilla­nat. Szakavatott szempár vizslatja a fránya vízcsa­pot. Majd a megfelleb­bezhetetlen kinyilatkoz­tatás: — Ebből ma már nem lesz énekes halott. Érted is, nem is, amit mond, mégis csipked a rossz sejtelem. i- Majd holnap, atyus- kám, holnap ... — fő, jó, de... — Maradjon itthon a mami. Már viháncol benned az ördög. Veszed hát a lapot úgy, ahogy osztja: — Rendben, kisfiam, csak iparkodj aztán! A mami itthon lesz, mogyo­rós csokival vár ... A borostás arcban ök- lömnyire tágul a világos- barna szempár. — Azért nem kell be- gőzülni! Nem vagyok én rossz srác ... — Tudom, fiacskám, tudom, hogy rendes srác vagy — mondod farkas­mosollyal a szád körül. A mogyorós csokit nem­csak úgy ukmukfukk ígértem — ütöd a vasat, majd az ajtó felé in­dulsz, hogy kikísérd. Az overallos azonban nem mozdul. Beletúr a szerszámos táskába, fel­tűri zubbonyának olaj­foltos ujját, és az órá­jára pillant. — Félre, atyus, most dolgozunk! — Ügy legyen — mon­dod te —, és kezet nyúj­tasz. Félórába sem telik, kész a vízcsap. CU. Hogy Találkozás, köszönés, kézfogás. Aztán a fenti kérdés. Alighogy elhang­zik, mindig megijedek: nem sértettem-e meg is­merősömet. Hallgatom a panaszáradatot, s féle­lem fog el; azon veszem magam észre, hogy rész­vétteljesen bólogatok, s mondogatom: majd csak jóra fordul minden. Is­merősöm reménytelenül legyint, majd hogy ne mondjam, ö is meakér- dezi: „Hogy vagy?“ Es a szomorkás-borongós zenés játék jut eszem­be. Annak is megvannak a maga szabályai... Egyszer, amikor régen látott barátom kíváncsi érdeklődésére azt fe­leltem, hogy remekül vagyok, kicsit meghök­kent, s szinte hebegve kérdezte: mit akarok ez­zel mondani. Es én m'ondtam: sajnos, semmi sem jut eszembe, amire panaszkodhatnék, s el­nézést kértem. Kényel­v a n ? metlen másodpercek kö­vetkeztek, úgy tűnt, nincs mondanivalónk egymásnak. Aztán emlé­kezni kezdtünk, s aka­ratlanul is tudatosítot­tuk: vannak az életben kellemes emlékek, élmé­nyek, amelyek elhomá­lyosítják a kisebb-na- gyobb gondokat. Nehéz megérteni azok szüntelen jajgatását, akiknek gépkocsijuk, hétvégi házuk van, akik évente a tengerparton nyaralnak, akiknek nem kell viaskodniuk felette­seikkel, anyósukkal... Régi igazság: minél te­hetősebb valaki, annál jobban siránkozik. Kér­dezzük azonban meg az egyszerű embereket, hogy vannak. Rendsze­rint azt válaszolják: csak egészség legyen, a töb­bi jön magától. Es örül­nek. A gyerek mosolyá­nak, a napsütésnek, a kertjükre hulló első esőcseppnek, a virágnak, a legkisebb munkasiker­nek. Nem mintha kevés­bé lennének igényesek az élettel szemben; nem mintha nem lennének nagy és szép álmaik. Csak hát örömük más jellegű, illetve egészen más „státusszimbólum“ után vágynak. Például azután, hogy másoknak is örömet szerezzenek, hogy segítsenek az ar­ra rászorulóknak; távol áll tőlük az intrika, az irigység, az egoizmus, a ,.jó helyre támasztott létra“, a gátlástalan kar­rierizmus. Nem ismerik a pillanatok tragikumát, mert tiszta szívükben mindig a jobb és szebb jövőt látják. 16 érzés beszélőéin1 ezekkel az emberekkel. Megkérdezni őket, hogy vannak, hogyan csinál­ják, hogy éppen úgy vannak, ahogy vannak. 77^ IDŐSZERŰ GONDOLATOK A mezőgazdaság és az élelmiszeripar előtt a hatodik ötéves tervidőszak hátra­levő éveiben és az azt követő időszakban álló feladatok megkövetelik a párt vezető szerepének további elmélyítését, a párt politikai-szervező, nevelő és ellenőrző mun­kája hatékonyságának növelését. A mező- gazdasági és élelmiszeripari vállalatoknál, a szolgáltató szervezeteknél, a kutatóinté­zetekben és a kivitelező vállalatoknál mű­ködő pártszervezeteknek szervező és tő- megpolitikai munkájukat a kitűzött fel­adatok teljesítésére, az összes erőforrások maximális hasznosítására, a nyersanyagok jobb felhasználására, a tartalékok feltárá­sára, a technológiai és a munkafegyelem megtartására, a társadalmi tulajdon védel­mére kell összpontosítaniuk. Meg kell teremteni a bírálat és az önbí­rálat légkörét, mert ez a fogyatékosságok leküzdésének1 pótolhatatlan értékű mód­szere, hatékonyabban kell érvényesíteni az ellenőrzési jogot. A pártalapszervezetek bi­zottságai a jelenlegi időszakban kötelesek behatóan foglalkozni a földművesszövetke­zetek IX. országos kongresszusát megelőző vita során elhangzott észrevételekkel és ja­vaslatokkal. Céltudatos kádermunkát kell végezniük, és támogatniuk kell azokat a gazdasági dolgozókat, akik következetesen és alkotó: mórion teljesítik a reájuk bízott feladatokat. Af párttagfelöltek felvétele során szem előtt kelt tartani a párttagál­lomány megerősítését, főként az állatte­nyésztéssel foglalkozó munkahelyeken. Az igényes feladatokkal összhangban törődni kell azzal, hogy a kommunistákat a döntő munkaszakaszokra osszák be. A mezőgaz­daságban működő pártszervezetek új szer­vezési szerkezetében jobban kell érvénye­sülniük a pártcsoportoknak, beleértve az ideiglenes pártcsoportokat is. A földműves­szövetkezetek és az állami gazdaságok pártalapszervezeteiben tömörülő kommu­nistáknak tevékenyebben hozzá kell járul­niuk lakóhelyükön, a községekben a prob­lémák megoldásához, segíteniük kell a fa­lusi pártszervezeteket, és részt kell ven­niük lakóhelyük életfeltételeinek javításá­ban. A párttagkönyvcserét arra kell fel­használni, hogy növeljék a kommunisták­nak a feladatok teljesítésére irányuló akti­vitását. A kerületi és a járási pártbizottságoknak erőfeszítéseiket a párt agrárpolitikájának megvalósítására, a pártszervek és -szerve­zetek magatartásának egységessé tételére kell összpontosítaniuk. Az alapszervezetek munkáját hatékonyabban kell irányítani, s differenciált segítséget kell nyújtani ne­kik. Fokozni kell a vezető dolgozók mun­kájával szemben támasztptt igényeket, s te­vékenységüket at elért eredmények alap­ján kell értékelni. (A CSKP KB 13. ülésének határoza­tából) Szórakozás és gazdasági haszon Kovács Elvira cikke Ha már így történt... Flórián Márta írása Legemlékezetesebb vadászatom Gyimesi György elbeszélése BAM a század nagy építkezése German Belouszov cikke KLIMM — Orvos szerettem volna lenni — felelte arra a kérdé­semre, miért választotta ezt a pályát. — Az érettségi vizs­gák idején meghalt az édes­apám, ezért le kellett monda­nom tervemről. Nem bántam meg. Bratislavában elvégez­tem a laboráns-iskolát és az­tán öt évig a Csehszlovák Tu­dományos Akadémia viroló­giái intézetében dolgoztam. 1956-ban kerültem vissza újra szülővárosomba. Azóta dolgozik Márton Zsu­zsanna az ipolysági (Sahy) kórház biokémiai laboratóriu­mában, melynek 12 éve a ve­zetője. A héttagú női kollektíva Mártonné vezetésével 1972- ben nevezett be a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért meghirdetett versenybe. A bronz fokozatot már megkap­ták, rövidesen az ezüst jel­vényeket is átadják a munka­brigádnak. A nőgyógyászati és a szülészeti osztály dolgozói­val együttműködve ők alakí­tották meg a kórház első komplex racionalizációs bri­(Ihracxky Gvnla felvétele) gádját. Tudatosították, hogy a munkakezdeményezés és a szocialista munkaverseny az egyik alapfeltétele az egész­ségügyi ellátás további töké­letesítésének. — Célunk az volt, hogy meggyorsítsuk a diagnózis megállapításához szükséges vizsgálatokat, amelyek a be­tegség gyógyításához igen fontosak, s nem egy esetben döntök lehetnek — ad felvilá­gosítást Mártonné. Ma már az olyan anyagok laboratóriumi elemzését is el­végzik, amelyeket eddig a lé­vai (Levicé), vagy a nitrai kórház laboratóriumába küld­tek kivizsgálásra. A helyiség­hiány megszűntével újabb mű­szereket állítanak be, és ezek segítségével könnyebben dol­goznak majd. Amikor munkájáról kérdez­tem, szinte csak többes szám­ban válaszolt. Jól összeforrott kollektívának a vezetője. A lehető legjobban igyekszik irányítani a kollektívát és a társadalmi munkába is bekap­csolja őket. Erről tanúskod­nak az eddig elért eredmé­nyek, amelyekről elismerően szólt dr. Gustáv Adolf, a kór­ház igazgatója is. Munkatársai egyenes, nyílt beszédéért, igazságszereteté- ért kedvelik. Példát mutat ne­kik. Szakmai téren állandóan továbbképezi magát. Örömmel veszi, ha a technika vala­mely új vívmányát alkalmaz­hatják munkájukban. — A közéleti tevékenység sok időt igényel — mondotta. — Tagja vagyok a szakszerve­zet, a Vöröskereszt és a Szlo­vákiai Nőszövetség üzemi bi­zottságának és az Egészség- ügyi Dolgozók Szakszerveze­ti Szövetsége járási bizottsá­gának. A munkámon és a. tisztségeken kívül a család örömeivel és gondjaival egé­szül ki életem. Férjem az ipolysági állatorvosi központ vezetője, a fiam harmadéves főiskolás, az elektrotechnikai kar hallgatója, a lányom pe­dig az idén érettségizik és a közgazdasági főiskolán sze­retné folytatni tanulmányait. Lelkesedéssel és örömmel beszél munkájáról, s hogy sze­reti és lelkiismeretesen vég­zi, erről a beszélgetésünk vé­gén mondott szavai is árul­kodnak: — A jövőben, a kedvezőbb körülmények közt, még job­ban akarok dolgozni, s sze­retném, ha munkabrigádunk is egyre szebb eredményeket érne el. DEÄK terez Igazságszeretetért kedvelik 1979. V. B. ÚJ SZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom