Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-15 / 15. szám
ÚJ szó 19 79. IV. 15. „Jómból [ejtsd: dzsambő) — így köszönnek egymásnak a kenyaiak, s ezzel a szuahéli szóval fogadják az idegent. A „jambó“ azt jelenti: „üdvözöllek“, de azt is érzékeltetik vele, „örülök, hogy jöttél“. Hát ami azt illeti, februárban Kenya nem éppen a „jambóhoz“ illő módon fogadott — legalábbis a nairobi repülőtéren. ■ A többször megígért beutazási engedély, a vizűm ugyanis nem várt a repülőtéren, s vasárnap este lévén, minden hivatal elérhetetlen volt__ Így azután hé tfő reggelig fagyoskodtam a szó szoros értelmében az 1800 méter magasan fekvő Nairobi irigylésre méltón szép és korszerű új repülőterén — amikor végre beütötték útlevelembe a vízumot és a mogorva tiszt kimondta a varázslatos „jam- bót“ ... Szocialista országbeli újságíróknak nem könnyű beutazási engedélyt kapni ebbe a kelet-afrikai országba. Tizennégy esztendei szünet után léphettem újra kenyai földre, s ez az öröm feledtette velem a nem éppen udvarias repülőtéri fogadtatást! Fél órával később a Hotel Ambassa- deur-ban már ismerősként, igazi „jambóval“ fogadtak — csak éppen a szálló környéke volt idegen. Hiszen az erkélyekről tizennégy évvel ezelőtt szinte letekinthettem a városra, most viszont a Hilton henger alakú felhőkarcolója, a kenyai bank vasbeton kolosszusa, magasba törő irodaházak és Afrika alighanem legszebb, de mindenképpen legmagasabb konferencia- központja, a Kenyatta Center állt előttem. Ötödik emeleti szobám erkélyéről felfelé vetettem tekintetemet, s kerestem a zöld parkokat, amelyek azóta távolabb kerültek Nairobi központjától. HARAMBEE — EGYÜTT! A köszöntés, a „jambó“ persze nem változott, s a dal sem, amely a harambeé-ről, az ösz- szefogásról szól, Kenyattának arról a jelszaváról, hogy minden kenyai — feketék, indusok, fehérek — együtt, a ha- rambee jegyében munkálkodjanak Kenyáért. Kenyai kollégámtól megkérdeztem, emlékszik-e a másfél évtizeddel ezelőtti találkozásunkra, amikor Nakuruban együtt készítettünk riportot az iskolát közös munkával, kalákában építő kikujukkal? Akkor is a harambee volt a jelszó, ám mintha más lenne ez a mai harambee? ... Szó, ami szó — Kenya sokat változott a függetlenség másfél évtizede során. Már Nairobi látványa magával ragadja a látogatót. Fekete-Afrikában csak az elefántcsont-parti Abidjan vetekedhet vele igazán, szép metropolist építettek a század eleji vasútépítők főhadiszállása helyén! „A legeurópaibb afrikai város“ — mondogatják a 800 ezer lakosú Nairobiról, s aligha tévednek. Ha a franciák Abidjánból csináltak kirakatot afrikai politikájukból, akkor az angolok — no és az itt mind nagyobb befolyást gyakorló amerikaiak és nyugatnémetek — Nairobit és Kenyát igyekeztek kirakattá varázsolni. És a tavaly elhunyt Jomo Kenyatta elnök másfél évtizede alatt viszonylagos stabilitás jellemezte ezt a kelet-afrikai országot, amellyel a kontinens kevés állama dicsekedhet. — Dicsekedhet? — kérdeztem kenyai kollégámtól. De ő egyáltalán nem csodálkozott, hiszen Kenya fejlődését tőkés körülmények között képzelték el, s ő a „harambee“, vagyis a „mindannyian együtt“ jelszót is ennek megfelelően értelmezi ma. Valahogy úgy, hogy a szarvasmarhákat tartó nomád maszájok éppen úgy részt vesznek az új Kenya építésében, mint a tea- és kávéültetvények angol tulajdonosai, s a különböző törzsekhez tartozó kenyaiak, az indiai kereskedők és az európai szállodatulajdnosok, bankigazgatók — de a tulajdon- viszonyokat nem változtatják meg! S valóban, az akkor megkezdett földreformot még mindig nem fejezték be, az új ipari vállalkozások létesítésében ma is döntő szerepe van a külföldi tőkének. A „harambee“, amit akkor 1963-ban, a brit lobogó ünnepélyes bevonásakor olyan sokszor kiáltott ütemesen az ünneplő tömeg, nem mindenkit fogadott be abba az „együttesbe“, amiről Kenyatm olyan szépen beszélt. Például a nyolcszázezerre becsült munka- nélküli sereget ... Kenyai kollégám mentegetőzött. Sorolta az okokat: felbomlott a Kelet-afrikai Közösség, Tanzánia lezárta határait a kenyai áruk előtt, sokba kerül az országnak az olajrobbanás! SKÖT WHISKY ÉS OLASZ SZÓDAVÍZ És még egy dolog, ami a ma és holnap fő kérdése Kenyában: Jomo Kenyatta halála ha nem is megijesztette, de legalábbis bizonytalankodóvá tette a tökét. Azt mondják, a mozgatható tőkét kimentették Kenyából — ezért kellett Moi elnöknek elrendelnie a valutakivitel és az import korlátozását. Az elmúlt néhány esztendő alatt a Mercedesek váltak a miniszterek és újgazdagok státuszszimbólumává — most ezek behozatalát is megszigorították, ahogyan a skót whiskyből, á francia borokból és sok más luxuscikkből is kevesebbet engednek be az országba, hogy Más újságok arra figyelmeztetik a lakosságot, hogy az Ugandái menekültekkel sok rabló és börtöntöltelék érkezett, akik szolgának szegődve meglopják, vagy megölik gazdáikat. Mindenesetre, sötétedés után rohamosan csökken az utcák forgalma, különösen a gyalogosoké — a rendőrök ugyanis rendszerint nagy késéssel érkeznek a segélykérőkhöz ... INGYEN TEJ AZ ISKOLÁKBAN? Jomo Kenyatta utóda, az alig fél évvel ezelőtt elnökké választott Arap Moi keresi a megoldást a felgyülemlett gondokra. A fővárosra néző domboldalon levő State Houseban korán reggel kezdi munkáját, és csaknem minden nap ellátogat valahová. Igyekszik magának megszerezni valamennyi törzs támogatását. Az iskolás gyerekeknek ingyen tejet ígért, a vállalkozókat pedig arra szólította fel, hogy legalább 10 százalékkal emeljék a bérből élők számát. A gyártulajdonosok azonban egyáltalán nem lelkesednek az új munkahelyek létesítésének gondolatáért — közben a munkára várók száma egyre nő és 1980—81-re elérheti az egymilliót!... Moi elnök népszerűsége még emelkedőben van — különösen csökkentsék a tavalyi, közel félmilliárd shillinges valutahiányt. Mindez azonban aligha érinti a 14 milliónyi kenyai nagy többségét. A városok külső negyedeiben, vagy a falvakban, sőt elszórt viskókban lakó kenyaiak nem ihatnak skót whiskyt, Olaszországból importált szódavízzel!... ÖRÖK — FURKÖSBOTTAL Este sétára indultam. Itt, az Egyenlítő közelében hirtelen sötétedik. Fél hétkor még fényképeztem, hétkor koromfeketének tűnt az ég — és sokfelé az utca is, nevezetesen a Moi Avennue, az új elnök nevét viselő sugárút, mivel csak minden harmadik-negyedik lámpa világított. De sokkal kellemesebb volt a séta, mint a nappali hőségben, amikor a világvárosi autóforgalommal járó benzinfüst a gyalogosok számára elviselhetetlenné teszi ezt az oly szép várost... A Hilton és a többi toronyház úgy világított sárga ablakaival, mint a chicagói „kukoricacsöveknek“ becézett toronyépületek. Persze, nemcsak a híres kör alakú chicagói felhőkarcolók jutottak eszembe, hanem bizonyos chicagói történetek is, amikor a bankok, ékszerüzletek előtt megpillantottam a bukósisakos, furkósbottal felszerelt őröket. Azért nem nevezik őket éjjeliőrnek, mert a napnak mind a 24 óíájában vigyázzák ezeket az üzleteket, bankokat. Még sincs olyan nap, hogy az újságok ne közölnének elsőoldalas riportokat rablógyilkosságokról. Állítólag egyes Szomáliái gerillák szivárogtak be Kenyába, ők adták el fegyvereiket a kenyai rablóknak __ a korrupcióellenes intézkedésekkel, vagy az ellene puccsra készült rendöralakulatok tervének felfedezésével és néhány vezető félreállításával szerzett jó pontokat a közvélemény előtt. Moi nyitott a külföld felé is. Életének utolsó éveiben a repülőgéptől viszolygó Kenyatta nem mozdult ki az országból, utóda viszont néhány hónap alatt több külföldi államfővel találkozott, mint azt bárki várhatta. Különösen fontosnak tartják a forradalmi Jomo Kenyattának, a kelet-afrikai ország tavaly elhunyt első elnökének szobra a bíróság épülete előtt Nairobiban Etiópiával való baráti együttműködés megteremtését, valamint a kezdeti lépéseket a Tanzániával való kapcsolatok rendezésére. Az ugandai—tanzániai háborúban Moi csak óvatos közvetítési kísérletet tehetett. Kenya elektromos áramának jelentős részét ugyanis Ugandából kapja — persze, ha átengedi a nombasai kikötőből Ugandába irányuló olajszállítmányokat ... OROSZLÁNOK A VAROSBAN Egyik nap a reggeli Standard szenzációs híre lepett meg, pedig csak egyhasábos címet kapott: előző este három oroszlán lopódzott a városszéli Jomo Mwanguma házába; elragadták egy tehenét és a szétmarcangolt állat maradványai előtt hevertek, amikor a tulajdonos hazaérkezett. A kutyája eltűnt, többi állata viszont sértetlen maradt. Mwanguma úr azonnal a közeli telefonos házba sietett és a rendőrséget hívta, de ők kijelentették, hogy az ügy nem rájuk tartozik, hanem kérje a Nairobi Nemzeti Park intézkedését. Néhány nappal később a Daily Nation is közölt egy hírt: Nairobiban három oroszlán megkergetett egy asszonyt, majd a ragadozók — egy söré- nyes hím és nőstényei — letelepedtek az út közepén, ahonnan semmi áron nem akartak elmozdulni. Végül megérkezett a Nairobi Nemzeti Park terepjáró autója, a vadőrök kábító szérumot tartalmazó lövedéket eresztettek az oroszlánokba, azután teherautóval elszállították őket vadászterületekre ... Szerencsére emberfalásról mostanában nem közöltek híreket a Nairobi szélén élő oroszlánok kalandozásai kapcsán. De ilyen tragédiák is előfordulnak ... Mindenesetre a minden irányban terjeszkedő Nairobi már elérte az antilopokban, zsiráfokban, bivalyokban, struc- cokban és más állatokban — köztük természetesen oroszlánokban is — gazdag nemzeti park határait. A mindössze 114 négyzetkilométer területű nemzeti park évente 140 ezer látogatót fogad. Akinek szerencséje van, itt lencsevégre kaphatja az éhes oroszlánok támadását az általuk különösen kedvelt gnúk vagy zebrák ellen, láthatja a struccok szerelmi táncát, mérgelődhet a kocsija hűtőjén doboló baboon-majmok miatt, s megcsodálhatja a természet oly sok titkát. Nairobi és a kenyai kormány féltve őrzi ezt a nemzeti parkot, akárcsak a többi vadvédelmi területet, amelyekben ma már tilos a vadászat. Ez nem véletlen, hiszen az ENSZ Környezetvédelmi Programjának, az UNEP-nek éppen a kenyai fővárosban van a központja. A Nairobiba betévedő oroszlánokat nem lövik meg puskagolyóval. Csak kábító injekciót kapnak. Nairobi oroszlánjainak élniök kell! Nairobi központja — a Hilton „kukoricacsőrével“ és a magas bankházakkal (A szerző felvételei)
