Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-04-15 / 15. szám

ÚJ szó 1979 . IV. 15. készítése is ránk tartozik a járási ka­tonai parancsnokság támogatásával. Pavol HoleCka alezredes, Szépe Dezső és Rubin Sándor őrnagyok is sokat tet­tek azért, hogy a íelkészítés értékelése után a komáromiak kerültek a kerületi lista élére. — Száguldani négy keréken, erre is lehetőség nyílik a Honvédelmi Szövet­ségben. — Sőt két keréken is. Az autós rallye versenyben két kerületi elsősé­get szereztünk Emil Pisara és Ján Pav­lik révén, a terepmotoros Szlovákia- bajnokságon Srobárovón — a mi járá­sunkban — versenyzőnk, Vician a ne­gyedik helyen végzet az 50 köbcenti­méteres gépek versenyében. Elsősorban az őgyallai Hviezda autós-motorosklub működik jól, de a naszvadiakra sem lehet panasz. Ok egyébként létrehoztak egy műhelyt is, ahol saját maguk büty- kölgetik gépeiket. Még egy többé-kevésbé szórakoztató szakosztály működik — mégpedig a kinológiai, elsősorban dr. Kiss Ferenc állatorvos és Kósa Erzsébet jóvoltából — sikeresen. Űk azt a nézetet vallják, hogy kutyára sosem szabad botot fog­ni, ha tanítjuk őket, s ezt bizonyítják is. — Időközben belenéztem az asztalon levő anyagokba, ahol a „Honvédelmi Szövetség szocialista munkabrigádja“ címre bukkantam. Kik kaphatják? — Ez megtisztelő cím, amelyet olyan szocialista brigádok kaphatnak, amelyek patronátust vállalnak valame­lyik iskola honvédelmi köre felett. Például a Hydrostav egyik szocialista brigádja patronálja a komáromi Munka utcai iskola honvédelmi körét. Akad másfajta védnökség is, ha már itt tar­tunk, ugyanis patronáljuk a nagykeszi óvodaépítést, de védnökséget vállal­tunk a nemzetközi gyermekév alkalmá­ból a Jókai és a Stúr utcai óvodák fö­lött is, mégpedig a közlekedési neve­lésben és a környezetszépítésben segí­tünk nekik. — Azt hinné az ember — a felso­rolást hallgatva —, hogy probléma nem is akad. — Pedig az is van azért. Elsősorban a műszaki ellátottság terén. Kevés a lé­tesítmény, nincs elég légfegyver, kis­öbű sportpuskából is kevés van, a meg­levők pedig már eléggé rozoga állapot­ban vannak. Van egy más jellegű problémánk is, éspedig az, hogy a me­zőgazdasági dolgozók szervezettsége nagyon alacsony. Ezen kell mindenkép­pen javítanunk annak ellenére, hogy a múlt év végén már elértük az 1980 végéig tervezett szervezettségi szintet. Mindezt persze nem azért említem, hogy magyarázatul szolgáljon a jövőre nézve az esetleges kudarcokra, hanem azért, mert a meglevő hiányosságokat ki akarjuk küszöbölni, a sikerek meg elkényeztettek bennünket, ígyf hát azo­kat folytatni szeretnénk. — Ez világos beszéd. Mindehhez sok sikert, és köszönöm a beszélgetést. mészáros jAnos PATRONÄTUS ÉS EXPORTTERV # RÁTERMETTSÉGFOKOZAS # ORSZÁGOS, SZLOVÁKIAI ÉS KERÜLETI BAJNOKSÁG # HONVÉDELEM ÉS GYERMEKÉV É vekig úgyszólván semmit sem tud­tam a Honvédelmi Szövetségben folyó mókáról, bizonyos sejtéseimet még gyerekkorom emlékei táplálták, amikor az iskolában néha célba lőt­tünk, meg repü'lőmodelléket készítet­tünk, s mindehhez egy kis igazolvány is járult, bizonyítékaként a szövetség­beli tagságunknak. Aztán, úgy két éve lehet, hogy Komáromba (Komárno) so­dort a krónikássors, ahol a Honvédelmi Szövetség járási bizottsága akkori al- elnökének, Horváth Györgynek a ka­lauzolásával sikerült pótolnom hiányos ismereteimet. Azóta sok viz lefolyt a Dunán Komáromnál is, az alelnökből elnök lett, a szövetségnek időközben — decemberben — megtartották hato­dik kongresszusát, ahol a komáromi küldöttek részére is váratlan módon lett téma a járási szervezet tevékeny­sége ... Ezzel kezdtük a beszélgetést Horváth Györggyel Dunára néző irodá­jában: — Még mindig szívesen gondolunk vissza a kongresszus vitájának arra a pillanatára, amikor szólásra jelentke­zett Vida Ferenc, aki vendégként vett részt a tanácskozáson, és a hajógyár igazgatójának köszönetét tolmácsolta azért, hogy segítségünkkel a hajógyár teljesíthette elmúlt évi exporttervét. — Ez a kívülállónak azért nem tel­jesen világos további magyarázat nél­kül... — A sorrendiben a negyedik OL-400 típusú személyhajó építése a tervvel szemben már három hónapot csúszott, amikor a hajógyár vezetőségével meg­egyeztünk, hogy a Honvédelmi Szö­vetség VI. kongresszusa tiszteletére a — Pillanatnyilag rakéta-, repülő- és hajómodellezésben tevékenykednek a fiatalok Szlávik János és Králik János irányításával a pionírházban, de már megvannak a feltételei a vasúti és az autómodel'lezésnek is. — Sportlövészet... — Ojabb ok a dicsekvésre: a gútai sportlövők csapata felkerült az orszá­gos első vonalba, Rajtár János pedig már országos bajnok is volt. Egy kis falu — Bogya — sportlövői a nyugat- szlovákiai kerületi bajnokságra jutot­tak éppen az elmúlt évben, s ez Kósa Gusztáv fáradhatatlan szervező munká­még félkész hajó a mi patronálásunk alá kerül. Ledolgoztuk a lemaradást, és egy hónappal az eredeti határidő előtt elkészült a hajó. Mi ezt politikai nevelőmunkánk sikereként könyveljük el. — Politikai nevelőmunka. Gyakran tapasztalható, hogy ezeknek a kérdé­seknek értelmezése körül a társadalmi szervezetekben nem minden világos. — Nálunk is megtörtént, hogy ezek­ről a kérdésekről leginkább csak be­széltek. Pedig cselekedni kell. Például, ha Egyed Gyula, a legjobb könnyűbú­várunk azt mondja társainak: „Fiúk, megyünk a víz alá!,“ akkor programunk szellemében jár el, minden alámerülés fokozza a könnyűbúvárok tudását, rá­termettségét, s ez összhangban van a pártunk központi bizottsága elnöksége által jóváhagyott dokumentummal a lakosság honvédelmi nevelésének rendszeréről. EZt szolgálja — közvetle­nül vagy közvetve — tevékenységünk valamennyi területe. — ... amelyről részletesebben az alábbiakban szólhatnánk. — Ez szerencsére kissé időigényes felsorolás lesz. Már az imént említet­tem a könnyűbúvárokat. Két klubunk is van, az egyik a POSEIDON, amely a hajógyárban működik, az AQUA pedig a járási pionírház mellett. Egyed Lász­ló tavaly harmadik lett a 'szlovákiai bajnokságon. A búvárok a szovjet du­nai flottának nyújtanak — ingyenes — segítséget víz alatti munkák során, jelenleg pedig a Duna-mederben foly­tatnak régészeti kutatásokat a római kori erődítmény, Brigetio, azaz Leány­vár feltárásában. Részükre a Holt-Vá- gon kiképzöpontot is létesítünk. — Azt is mondhatnánk, hogy a te­vékenység három közegben folyik: víz­ben, földön, leuegőben. — Persze ennek a csoportosításnak alcsoportjai is tennének. Például a le­vegőben, egészen pontosan: az éterben rendszeresen fogható a rádiós amatőr- sávban az OK3 RJB kollektív rádióállo­más hívójele, amely a pionírház rá­diósklubjának jó 'hírét öregbíti: Molnár Béla irányítása alatt dolgoznak a fia­talok és legutóbb a Japán Amatőrrádiós Társaság által kiírt versenyben a leg­jobb európai csapatnak bizonyultak, Kalocsányi Géza pedig negyedik volt a szlovákiai bajnokságon. — Modellezés.., jának az érdeme is. Mohos Ernő a Hydrostav sportlövői körében tevé­kenykedik sikerrel. Szlovákiában első­ként hoztuk létre a járás pionírcsapa­tainak hosszú lejáratú sportlövő ver­senysorozatát, amelynek március 24-én volt az első fordulója, 12 csapat rész­vételével. A szervezésben Csintalan Miklós, a Munka utcai iskola tanítója jeleskedett. Ennek a versenysorozat­nak a célja a fiatalok honvédelmi ne­velésének tökéletesítése. S ha már itt tartunk, akkor el kell azt is monda­nunk, hogy a duklai és a sokolovi hon­védelmi rátermettségi versenyekben minden évben több ezer fiatal vesz részt. Lényegében az utóbbiakkal rokon dolog, hogy a sorköteles fiatalok fel­Y IRTSUK A KÖZÖNYT Zöld fény villan, gyalogosok tömege lép a zebrára. Ki gyor­sabban-, ki lassabban igyekszik az úttest túlsó oldalára. A vil­lamossíneket övező glrbe-görbe kockaköveken megbotlik és el­esik egy fiatal nő. Néhány pil­lanatig fekve marad, majd kínba rándult arccal igyekszik feltápászkodni. Ez az egyszerű művelet most nem könnyű. Van, aki ezt nem is veszi ész­re, van, aki elfordítja a fejét, s van, ki lépteit még jobban sza- porázza, de közben kíváncsian odasandít — sikerül-e avagy sem. Senki sem segít, pedig hátha az a fiatal nő kifica­mította a bokáját... Alkonyodik. A szürke házfal tövében, a járdán egy férfi he­ver. Arca sápadt, életjelt nem mutat. Az utca még népes. Em­berek sietnek hazafelé, a nap fáradságos munkáját feloldó sétára indulnak, moziba, szín­házba,' látogatóba igyekeznek. Nincs röntgenszemünk, nem látjuk, mi zajlik le agyteker- vényeikben, nem tudjuk, mit éreznek, amikor pillantásuk odatéved a fal tövébe, majd szemtelenül továbbsiklik. De azért akad néhány félhangos, günyoros, vagy elmarasztalóan kézlegyintő megjegyzés: ré­szeg ... S ha nem az? S ha éppen szívinfarktus verte le azt az embert a lábáról? Egy Óra híján éjfél. Nem a peremnegyedek valamilyen szűkösen megvilágított utcáján, hanem a főváros szívében egy lány segítségért kiált, jól meg- | termett fiatalember ütlegeli. Rendőr, sajnos, sehol. A járda ezúttal néptelen. Többször is elhangzik az emberi együttér­zésért, már-már megtörő biza­kodással sikoltó szó. S ez ered­mény? A környező bérházak néhány ablakában kihuny a ké­sői lámpafény, felhúznak egy- egy redőnyt, itt-ott nyílik az ablak és néhány szem kíván­csian kikandtkál az éjszakába. Talán nem is annyira azt kém­leli, hogy kit és miért kell se­gítségben részesíteni, hanem valamilyen Idegborzoló látvány reményében. S lent a járdán tovább folyik a ribillió. Végre nagy nehezen megszólal jeni­ről egy bosszús hang: Hagyják abba, tűnjenek el... Ennek foganatja van, helyreáll az éj­jeli csönd. De vajon mi törté­nik majd egy utcával odébb? Sorolhatnám tovább az élet­ből vett példákat, de minek is tegyem. Főleg a városi ember a saját tapasztalatából sok eh­hez hasonló kis történetet mondhatna el. Kis történeteket egy nagy rákfenéről, amelynek neve: közöny. Tévedés ne essék, ez a je­lenség nem általánosítható. Nem vesztek ki a segítségre rászorulóval együttérző s ezt cselekedeteikkel is tanúsító em­berek. Azok, akik nem zárkóz­nak el saját létük „fellegvárá­ba‘, akik nem idegenednek el másoktól, akik nemcsak a sa­ját gondjaikat látják, akik nemcsak a salát javukat, köz­vetlen környezetük javát óv­ják. Csakhogy célunk az, hogy jóval többen legyenek az ilyen emberek s jóval kevesebben azok, akik sokszor süketek, amikor hallani kellene, sok­szor némák, amikor az ember­ség megszólalást parancsol, és sokszor tettetve bénák, amikor tenni kellene. S e cél elérésé­nek módja, hogy minden esz­közzel irtsuk az életünk fonák­ságai előtt szabad teret nyitó a jó vetést elfojtó közöny dud- váját, és a gyakorlatban elmé­lyítsük az ember cselekvő sze- retetét, a közösségi életérzést, a szocialista humanizmust. GÄLY IVÁN Egyed Gyula és Egyed László merüléshez kfi- szülődnek Horváth György (Foto: Gyökeres és archív) «s e n. ® *• * 'S c X > o 2 a ßfi £•</) W» fa « *- ■— V *> CÖ » 3 £ <a ca > o .. 35 3 »a ® 00 Z <o vflj (0 Ifi ® £, S £ z: ® N So® fit h XI

Next

/
Oldalképek
Tartalom