Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-15 / 15. szám
< D unaszerdahely (Dunajská Streda) központjában a nem nagy, de szép és rendezett park fái közül már messziről fehérük a Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskola új, kétszintes épülete. Az Iskola ragyogóan tiszta folyosóin virágok és üde zöld szobanövények köszöntik a belépőt. Az emeletekre fehér márványlépcső vezet. A földszint lépcsőfordulójánál találkoztam Schich Károly Igazgatóhelyettessel. Mondom, miért jöttem. — Szóval riportot akar írni az iskolánkról ...? — És szeretnék néhány tanulóval is elbeszélgetni. Kérdően rám néz. — Tanítás után erre is sort kerítünk. Most pedig menjünk fel az irodába, az igazgató elvtárs az imént jött haza Bratislavából. — Ez Szlovákia egyik legkorszerűbb szakközépiskolája — mondja az igazgatóhelyettes, válaszolva dicsérő szavaimra. — A tantárgyaik kilencven százalékát a legmodernebb oktatási segédeszközökkel felszerelt szaktantermekben tanítjuk. Majd azokat is megnézzük. Bárczi András mérnök, az iskola igazgatója inatköteget lapozgat. — A felvételi vizsgák idején sok a papírmunka — magyarázza. — Van-e elég jelentkező? — Majdnem háromszorosa annak, ahányat felvehetünk. S ez jő, mert lehetővé teszi a szelektálást, a legjobbakat válogathatjuk tol. Iskolánkban párhuzamos osztályok futnak. Több osztályra lenne szükség, hogy a környék mezőgazdasági üzemeinek igényét kielégíthessük. Minden gazdaságba kell a jól képzett szakember. A szövetkezetek elnökei sok esetben már az első osztályban szerződést kötnek a tanulókkal. Jó anyagi feltételeket ígérnek nekik... — Akikor nincs gond a tanulók elhelyezésével? — Ilyen gondjaink még nem voltak. — És egyéb? — Az, hogy feltétlenül kellene még egy osztályt nyitni. Hiszen a CSKP KB 13. ülésének határozata is kimondja, hogy növelni kell a mezőgazdaságban a közép szakkáderek létszámát. — Mi akadályozza ezt? — Ezt kérdezzük mi is évek óta az illetékes szervektől. Eddig csak azt a feleletet kaptuk, hogy tárgyalnak a kérdésről, s reméljük, eredményesen. — Hány tanulója van jelenleg az iskolának? — Amikor indultunk, 1957-ben, 30 tanulónk volt. Ma 396 tanuló jár a nappali, 150 pedig a levelező tagozatra. Iskolánkban két fő tagozaton tanulnak a diákok, növénytermesztésin és állatte- nyésztésrtn. Van egy közgazdasági osztály is. Tervezzük a kertészeti osztály megnyitását. Egyre inkább előtérbe kerül a zöldség- és a gyümölcstermesztés, s szakemberekben e téren mutatkozik a legnagyobb hiány. Ezt a hiányt szeretnénk legalább részben pótolni. Azt szoktam mondani, hogy az élet tele van azzal, amit az iskolában tanítani kell. Nem az iskola határozza meg a gyakorlat igényeit, hanem fordítva. Magyarán, a mezőgazdaság minden területe egyre több jól képzett szakembert igényel, és ezt a szükségletet csakis az iskola elégítheti 'ki. Persze, másfelől az iskolának ehhez minden feltételt biztosítani kell. — S ezek itt adottak? — Ami a korszerű oktatáshoz szükséges, minden rendelkezésünkre áll. Nálunk már évek óta programozott módszerrel, audovizuáüs segédeszközökkel folyik az oktatás. S hogy menynyivel jobb és eredményesebb ez az oktatási módszer a réginél, szerintem nagyon markánsan bizonyítja, hogy az utóbibi években egyre többen jelentkeznek tőlünk is a Nitrai és a Brnói Mezőgazdasági Főiskolára. Akiket diákjaink közül felvettek e főiskolákra, azok még mind meg is szerezték az agrármérnöki diplomát. Több volt tanulónk hallgatója jelenleg például a gödöllői Agrártudományi Egyetemnek Is. Sokan folytatják 3—4 éves gyakorlat után a főiskolai tanulmányaikat vagy nappali, vagy pedig levelező tagozaton. Célunk a jő középszakemberek nevelésén kívül alaposan felkészíteni a legjobbakat a továbbtanulásra is. — A tanári kar? — A 24 tanár közül csak kettőnek nincsen képesítése, s egy közülük továbbtanul. A másik pedig egy idősebb kolléga, aki kiváló pedagógus, nagy gyakorlattal, 'és egyike a legjobb tanárainknak. Mi igényesek vagyunk, semmit sem a statisztika kedvéért csinálunk, hanem azért, hogy a tanulóink tudjanak is. A korszerű oktatás feltételének megteremtését itt tanár és tanítvány valóban egyformán élvezi. S az a többlet- munka, amit a pedagógustól ez az oktatási forrna igényel, a tanulók feleleteiben, felkészültségében bőven kamatozik. Mert a tanuló agya könnyebben befogadja és megőrzi a jól előadott tananyagot. Megvárjuk a tanítás végét jelző csengetést, s felmegyünk a diákszállóba is, amely szintén a kor követelményeinek megfelelően berendezett. A folyosók sejtszerű rendszert képeznek. Négy szoba található minden folyosón, s hárman laknak egy szobában. Minden folyosón külön tanulószoba van, ahol a tanulók fülhallgatóval visszahallgathatják az előadott tananyagot. Egy ilyen tanulószobában beszélgettem két elsős és két negyedikes tanulóval. Vida Katalin alacsony barna lány. Az idén érettségizik. Végig kitüntetett tanuló volt. — Milyen érzés egy ilyen szép és kiváló iskolában tanulni? — A bátyám is itt érettségizett. A Nitrai Mezőgazdasági Főiskolára jár, harmadéves hallgató. Sok jót mondott az iskoláról, így kaptam kedvet én is a mezőgazdasági pályához. — S nem csalódott? — Sőt, itt még jobban megkedveltem a mezőgazdaságot. Ezért is jelentAz itkola főbejárata Nyelvi szaktanterem V keztem főiskolára. Üzemgazdász szeretnék lenni. — Bízik a felvételiben? Határozottan válaszol. — Akkor nem jelentkeztem volna. Fekete Tibor szintén negyedikes. Növénytermesztési szakra jár. Jó közepes tanuló. — Miért választotta a mezőgazdasági pályát? — Gyerekkoromtól érdekel a növények élete, növekedése. Iskolánknak van egy 450 hektáros tangazdasága, ott ismerkedtem meg behatóbban a növények életével. — A célja? — Egyelőre dolgozni fogok. A búza- termesztés érdekel a leginkább.-- Hol fog dolgozni? — A Gombai (Hubicej Állami Gazdaságban. — S aztán? — Két év katonaság. A további tervem pediig az agrármérnöki diploma megszerzése. Varga Árpád Olgyáról (Oldza) jött ide. A kilencéves alapiskolát kitüntetéssel végezte el. — Miért nem gimnáziumba jelentkezett? — Ez állt hozzám közelebb. — Jó itt? — Ez olyan iskola, amilyenről eddig csak álmodni mertem. — Milyen szakra jár? — Az állatok 'érdekeltek mindig, hát ezt a szakot választottam. — A jövő? — Állatorvos szeretnék lenni. Persze, tudom, hogy ahhoz sokat kell tanulnom, amit viszont nagyon szeretek. Horváth Évának felvételi vizsgát se kellett tennie. A kilencéves alapiskolában az egyik legjobb tanuló volt. — Nekem több lehetőségem is volt, mégis ezt az iskolát választottam. — Miért? — Ezt nehéz így pontosan megfogalmazni. Mondhatnám így is, hogy erre születtem. Szülőfalum Vásárút, és ott igen jó a szövetkezet. Talán ez is közrejátszott abban, hogy megszerettem a mezőgazdaságot. Tőle már meg sem kérdezem, hogy továbbtanul-e majd, mert ezt olyan természetesnek veszem, mint amilyen természetes egyszerűséggel hangzottak el szavai. TOROK ELEMÉR A számvitel oktatása is korszerűen felszerelt tanteremben folyik Vegyi laboratórium 1979. IV. 15. '
