Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 2. szám
ŰJ KÖRNYEZETBEN Három éve újonnan épült telepen, korszerű körülmények között kezdte meg a termelést az ipolysági (Sahy) Állami Gazdaság magyaradi (Mila- novec) állattenyésztő részlegé. Az új telep azonban nem minden tekintetben váltotta valóra a hozzá fűzött reményeket. Az átadás óta eltelt időszak több hiányosságot is feltárt, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a termelést. Horváth László—fiatal állattenyésztő kalauzol a telepen. Megnézzük a takarmánytárolókat, a borjúneveidét és a tehénistállókat is. Meglepetésemre az utóbbiak üresek. Kőműves- munka nyomai szerteszét, frissen betonozott padlózat fogad a tehenek helyén. Az állattenyésztő látja csodálkozásomat, kérdezés nélkül is magyarázni kezd. — A tervezők elszámították magukat, ezért vagyunk kénytelenek módosításokat végrehajtani az istállókban. A 210 tehénre tervezett épületben ugyanis szűkek voltak az állatok részére készített férőhelyek, nem biztosították a tehenek kényelmét, és a mozgásban is gátolta őket. Ebben közrejátszott a tehenek félig automatikus megkötési módja is. A hiányosságok megszüntetésére az eddigi tapasztalatok alapján módosításokat hajtunk végre. Egyelőre két istállóban folyik a munka, de fokozatosan sor kerül majd a többire is. Amíg az idő engedte, az állatállomány az átalakítás idején a legelőn volt, jelenleg a régi épületekben helyeztük el őket. — Mire irányul a termelés? — A tejtermelés elsődleges feladatunk. Főleg a keresztezett fekete-tarka fajtát tartjuk, állományunk mintegy 75 százalékát ezek teszik ki. A másik termelési irányzat a növendék állatok tenyésztése, melyeket 130 kilogrammos súlyban küldünk a központi hizlaldába. — .Hogyan alakulnak az eredmények? — Sajnos, nem megy minden az elképzelés szerint. A tavalyi tavaszi takarmányhiány lemaradást okozott a tejtermelésben, de azt a nyár folyamán sikerült jelentősen pótolni. Az elkövetkező időszakban sem lesznek e téren jelentősebb gondjaink, ugyanis elegendő takarmányalappal rendelkezünk, s ennek az eredmények alakulásában is meg kell mutatkoznia. Az eredmények folyamatos javulására indokoltan számíthatunk azért is, mert állatgondozóink, fejőink: Molnár Pálné, Almásky Lászlóné, Obertik Istvánná, Nyéki Ernő, vagy a növendékmarháknál Bahyl Györgyné, Szu- nerák Dezső, Anna Subová, Vígh ]ó- zsejné valóban lelkiismeretesen végzik munkájukat. Hosszabb ideje dolgoznak az állami gazdaság állattenyésztésében, értik és szeretik is munkájukat. Az eredmények eddigi gyengébb alakulását nem az ő munkájukban, hanem a felmerült hiányosságokban kell keresni. A szarvasmarha-tenyésztésen kívül, ha nem is nagyüzemi módon, de egyre jelentősebb mértékben foglalkozik a gazdaság baromfitenyésztéssel is. Az új gazdasági részlegtől néhánv száz méternyire Volkovics Béláné, Bazár Sándorné, Kovács Sándorné és Olga Vrábelová 23 ezer brciler-csír- két hizlal. A régi épületből átalakított, korszerűsített pavilonokban a Komáromi [Komárno) Állami Gazdaság keltetőjéből kapott naposcsibéket nevelik közel két hónapig, amikor is mintegy másfél kilós súlyban szállítják a feldolgozó üzembe. A húscsibéken kívül a távolabhi hidegvölgyi baromfitelepen közel ötezer tojója is van a gazdaságnak. Ez csak amolyan kísérleti állomány, de az itt szerzett tapasztalatok alapján eredményesen fejleszthetik majd a jövőben a baromfitenyésztés! részleget is. BÖJTÖS JÁNOS A TIZENEGYEDIK EMELETEN Az erőgépek dübörgése közepette a sürgölődő munkások nem sok figyelmet szentelnek az alkalmi látogatónak. Kérdésemre azonban, hogy hol találom az építésvezetőt, készségesen útbaigazítottak. Snírer Józsefiéi, a párkányi (Stúrovo) első teraszos elrendezésű épülő lakótelep fiatal építésvezetőjével az átadás előtt álló tizenkétemeletes toronyház lépcsőházában találkoztam. A villanyszerelőkkel folytatott rövid szakmai megbeszélés befejeztével készségesen állt rendelkezésemre. 'Amikor megtudta, hogy az építkezés legjobb kollektíváját szeretném lencsevégre kapni, huncut mosollyal a közelünkben épülő toronyház tizenegyedik emeletére mutatott. — A lift még nem működik, de ha kedve tartja, gyalogszerrel meglátogathatjuk őket — mondotta. A közel (negyvenméteres magasságból gyönyörű látvány tárult elénk. A téli szél egy cseppatt sem volt barátságos, de Palik Ferenc hattagú építőcscportja annál barátságosabban fogadott bennünket. Magabiztos mozgásukon látszott, hogy megszokták a magasban végzett munkát. A csoport tagjai — Bóna László, Cidor István, Ladányi Márton, Magyar András és Szép Nándor — már évek óta együtt dolgoznak. Munkájukkal a Magasépítő Vállalat lévai (Levice) igazgatósága is elégedett. Palik Ferenc csoport- vezető két alkalommal kapta meg a vállalat legjobb dolgozója kitüntetést. — Mikor kezdték a lakótelep építését? — kérdezem Snírer József építésvezetőtől. — 1975-ben. Azóta 280 lakást adtunk át. S a múlt év végéig újabb 60 család költözhetett be új otthonába. 1979 végéig összesen 500 lakást kell átadnunk, és egy 120 férőhelyes óvoda, valamint egy 35 férőhelyes bölcsőde építését kell befejeznünk. 1980-ra pedig egy élelmiszerüzlet és egy vendéglő építését irányozza elő a munkatervünk. — Nem sok ez egy kicsit? Meg tudják mindezt valósítani? — Eddig a vállalt feladatokat időben teljesítettük. Gépparkunk megfelelő, de néha akadozik az anyagellátás. Néhány szakmunkásra is szükségünk lenne, elsősorban kőművesekre és ácsokra. — Hány tagú a törzsgárda? — Törzsgárdánk 28—30 tagú. Ezt a létszámot szükség szerint mintegy 70 főre tudjuk bővíteni. Erre főleg egy-egy épület átadása előtt van szükség. Tavasztól őszig hosszabbított műszakokban dolgozunk. A szocialista munkaverseny és az anyagi érdekeltség jő ösztönzőnek bizonyult. Vállalatunk sokat tesz a szociális gondoskodás terén is. Hatvan személy részére szállást biztosítottunk. Az étkezési lehetőséget mintegy 35 dolgozónk használja ki. A bentlakók televízióval, rádióval és társasjátékokkal felszerelt klubhelyiségben tölthetik szabad idejüket. Ha a hőmérséklet — 5 Celzius fok alá süllyed, dolgozóinknak forró teát adunk. A vállalati kirándulások résztvevői eljutottak Bulgáriába, Romániába és a Szovjetunióba is. Üdülési lehetőségeink vannak a Magas-Tátrában, Paton (Patince), Szántón (Santovka) és Ko^ vácspatakon (Kováéovo). Dolgozóink gyermekei a Sklené Teplice-i pionírtáborban tölthetik a vakációt. — A távlati tervek? — A következő ötéves tervidőszak végéig fel kell építenünk a második számú teraszos elrendezésű lakótelepet, ahol 600 lakást kell átadnunk. Távlati tervünk előirányozza egy szálloda és egy kávéház, valamint egy 36 tantermes alapiskola építését is. — Mi az elért eredmények titka? — Én nem nevezném titoknak. Elért eredményeinket a jó munkaszervezésnek és dolgozóink példás munkafegyelmének köszönhetjük. Persze az sem lényegtelen, hogy jól együttműködünk a lakásépítő szövetkezettel — hangsúlyozta Snírer József. RIGLER JÁNOS Hazánk keleti csücskében, a csehszlovák—lengyel országhatár közelében fekvő városkában, Sta- rá Lubovhán több mint másfél évtizeddel ezelőtt létesült a nyolcszáz embert foglalkoztató Csavargyár. Jelentős népgazdasági feladatot teljesítve, a járás negyvennégy községében élő lakosság ■nagy részének nyújt munkaalkalmat. ürömmel mondjuk el azt is, hogy ez a gyár Kelet-Szlovákiában a példás tervteljesítő üzemek közé Tartozik. Termékeit négy világrész huszonhét államában ismerik. Évente több mint kétmilliárd darab csavart készítenek itt. Tegyük hozzá, kiváló minőségben. A termékek minőségének fokozása, a szovjet szaratovi módszer érvényesítése, az elvégzett munkáért érzett személyes felelősség hatékony elmélyítése — évek óta — a vállalati program legalapvetőbb feladatai között szerepel. ☆ Legutóbb azzal a céllal látogattunk ebbe a gyárba, hogy meggyőződjünk, milyen eredménnyel valósítjuk meg a gyakorlatban ezeket a Célkitűzéseket. Emil Heins igazgató közölte többek között azt is, hogy egynéhányan — példás munkájuk alapján — elnyerték az „önellenőrzési jogot“. — Legjobb lesz, ha közülük beszélgetnek valakivel — javasolta az igazgató. Telefonkészülékén tárcsázott. — Turlík elvtárs, legyen szíves jöjjön be hozzám. Néhány perc múlva Viktor Turlíkkal, a gyár termékminőségi ellenőrző osztályának vezetőjével együtt indultunk az egyik termelőcsarnokba. A présgépek zajától nehezen értettük egymás szavát. Erich Majkrak mesternek a csarnokba vezető folyosón mondtuk el jövetelünk célját. — Jól dolgozik itt mindenki, de Pavol Hurkala igazán megérdemli, hogy bemutassuk — mondta a mester. — Nagyon szerény, de annál szorgalmasabb ember, aki példamutatásával követőkre talál. Egyike azoknak, akik önellenőrzési joggal bírnak. Kinyílt a csarnok csapóajtaja, s a gépek közti, olajfoltos folyosón közeledett felénk a gyár egyik példás dolgozója. — Pavol Hurkala vagyok — mutatkozott be emelt hangon, hogy a gépek zajában is megértsük szavait. A barátságos kézszorítás, bemutatkozás után a mester irodájában beszélgettünk. — Arra kíváncsi, milyen dolgozónak kell lenni EGY A NYOLCSZAZ KÖZÜL ahhoz, hogy valaki megszerezze az önellenőrzési jogot? — ismételte kérdésemet. — Nem tudom, miért éppen tőlem kérdezi ezt, amikor itt van a mesterem, Majkrak elvtárs és az ellenőrző osztály vezetője, Turlík elvtárs — folytatta. Éreztem, nem szívesen beszél önmagáról, nem tartozik a dicsekvők táborába. — Jó, hát válaszolok arra, amit kérdez — szólalt meg ismét mosolyogva —, de azt mondom, amit érzek. Véleményem szerint minden embernek szeretnie kell azt, amit csinál, s persze szakmailag is értenie kell hozzá. Ehhez még feltétlenül szükséges, hogy becsületes ember legyen, akiben mindenkor meg lehet bízni, aki — ha kell — maximális erőbedobással is dolgozik annak érdekében, hogy ő és az egész gyár a legsikeresebben teljesíthesse a feladatokat. — Hurkala elvtárs valóban ilyen ember — hangsúlyozta Viktor Turlík. — Egyike az első szocialista munkabrigádok megalapítóinak. Hósz- szú időn keresztül mester volt, csupán néhány hónapja dolgozik a préselőüzemben. Ez a váratlan közlés meglepetésként ért. Hurkala elvtárs is észrevette ezt, s nem késett az őszinte magyarázattal. — Igen, mester voltam az üzemben. Saját elhatározásomból váltam meg ettől a tisztségtől. Azt is elmondom, miért. Talán a természetemből adódik, ha látom, hogy valahol nem úgy megy a munka, ahogy kell, parancsolgatás helyett azonnal hozzálátok és helyreigazítom a dolgokat. Ügy látszik, nem arra születtem, hogy utasításokat osztogassak. Szívesebben dolgozom, jobban érzem magam a gép mellett. — De nem csak a saját gépe mellett — szólt közbe Majkrak mester. Pavol Hurkala megértette mestere megjegyzését. — Ilyen a természetem* — amint már mondtam, ezért nem lennék jó mester —, ha látom, hogy a mellettem dolgozó társamnak gondjai vannak a gépével, azonnal megyek és megnézem, mi a helyzet, s igyekszem segíteni. Nem volt szükség további magyarázkodásra. Pavol Hurkala személyében olyan kiváló szakembert ismertünk meg, akit minden érdekel, ami a vállalati közösség munkájának eredményességével, a gyár egyre növekvő jó hírnevével függ össze. — Abban is nagy érdeme van, — mondta el még róla Viktor Turlík, hogy az eddigi hét dolgozón kívül a Csavargyár munkaközösségének 'további tizenhét tagja kap „jogosítványt“ az önellenőrzésre. így bővül a tapasztalatcsere lehetősége és azoknak sora, akik a minőségi munkát mozgalommá fejlesztik ebben a gyárban. KULIK GELLERT ft*? » 1|*í je “o > I Ip «.S3 go ® n ~ ® •it* — E 'S w. m <o a ® I in .gss. 1=1* 1 **«g| I ! 8 “1 I sfl* ' ££ S'® ^ Qe «e 9 te si ® • g**3 c 4-* •o VQJ '0? ns! If JS * g II 8 EtS “ O Sfl ^ (A S 'tt ® i! 1! «9 .. u £? g-SS 8>1
