Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-14 / 2. szám

ŰJ KÖRNYEZETBEN Három éve újonnan épült telepen, korszerű körülmények között kezdte meg a termelést az ipolysági (Sahy) Állami Gazdaság magyaradi (Mila- novec) állattenyésztő részlegé. Az új telep azonban nem minden tekintet­ben váltotta valóra a hozzá fűzött re­ményeket. Az átadás óta eltelt idő­szak több hiányosságot is feltárt, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a termelést. Horváth László—fiatal állattenyész­tő kalauzol a telepen. Megnézzük a takarmánytárolókat, a borjúneveidét és a tehénistállókat is. Meglepeté­semre az utóbbiak üresek. Kőműves- munka nyomai szerteszét, frissen be­tonozott padlózat fogad a tehenek he­lyén. Az állattenyésztő látja csodál­kozásomat, kérdezés nélkül is magya­rázni kezd. — A tervezők elszámították magu­kat, ezért vagyunk kénytelenek módo­sításokat végrehajtani az istállókban. A 210 tehénre tervezett épületben ugyanis szűkek voltak az állatok ré­szére készített férőhelyek, nem bizto­sították a tehenek kényelmét, és a mozgásban is gátolta őket. Ebben köz­rejátszott a tehenek félig automati­kus megkötési módja is. A hiányossá­gok megszüntetésére az eddigi ta­pasztalatok alapján módosításokat hajtunk végre. Egyelőre két istál­lóban folyik a munka, de fokozatosan sor kerül majd a többire is. Amíg az idő engedte, az állatállomány az át­alakítás idején a legelőn volt, jelen­leg a régi épületekben helyeztük el őket. — Mire irányul a termelés? — A tejtermelés elsődleges felada­tunk. Főleg a keresztezett fekete-tar­ka fajtát tartjuk, állományunk mint­egy 75 százalékát ezek teszik ki. A másik termelési irányzat a növendék állatok tenyésztése, melyeket 130 ki­logrammos súlyban küldünk a köz­ponti hizlaldába. — .Hogyan alakulnak az eredmé­nyek? — Sajnos, nem megy minden az el­képzelés szerint. A tavalyi tavaszi ta­karmányhiány lemaradást okozott a tejtermelésben, de azt a nyár folya­mán sikerült jelentősen pótolni. Az elkövetkező időszakban sem lesznek e téren jelentősebb gondjaink, ugyan­is elegendő takarmányalappal rendel­kezünk, s ennek az eredmények ala­kulásában is meg kell mutatkoznia. Az eredmények folyamatos javulásá­ra indokoltan számíthatunk azért is, mert állatgondozóink, fejőink: Molnár Pálné, Almásky Lászlóné, Obertik Ist­vánná, Nyéki Ernő, vagy a növen­dékmarháknál Bahyl Györgyné, Szu- nerák Dezső, Anna Subová, Vígh ]ó- zsejné valóban lelkiismeretesen vég­zik munkájukat. Hosszabb ideje dol­goznak az állami gazdaság állatte­nyésztésében, értik és szeretik is munkájukat. Az eredmények eddigi gyengébb alakulását nem az ő mun­kájukban, hanem a felmerült hiányos­ságokban kell keresni. A szarvasmarha-tenyésztésen kívül, ha nem is nagyüzemi módon, de egy­re jelentősebb mértékben foglalkozik a gazdaság baromfitenyésztéssel is. Az új gazdasági részlegtől néhánv száz méternyire Volkovics Béláné, Bazár Sándorné, Kovács Sándorné és Olga Vrábelová 23 ezer brciler-csír- két hizlal. A régi épületből átalakí­tott, korszerűsített pavilonokban a Ko­máromi [Komárno) Állami Gazdaság keltetőjéből kapott naposcsibéket ne­velik közel két hónapig, amikor is mintegy másfél kilós súlyban szállít­ják a feldolgozó üzembe. A húscsibéken kívül a távolabhi hi­degvölgyi baromfitelepen közel ötezer tojója is van a gazdaságnak. Ez csak amolyan kísérleti állomány, de az itt szerzett tapasztalatok alapján ered­ményesen fejleszthetik majd a jövő­ben a baromfitenyésztés! részleget is. BÖJTÖS JÁNOS A TIZENEGYEDIK EMELETEN Az erőgépek dübörgése közepette a sürgölődő munkások nem sok fi­gyelmet szentelnek az alkalmi láto­gatónak. Kérdésemre azonban, hogy hol találom az építésvezetőt, készsé­gesen útbaigazítottak. Snírer József­iéi, a párkányi (Stúrovo) első tera­szos elrendezésű épülő lakótelep fia­tal építésvezetőjével az átadás előtt álló tizenkétemeletes toronyház lép­csőházában találkoztam. A villanysze­relőkkel folytatott rövid szakmai megbeszélés befejeztével készségesen állt rendelkezésemre. 'Amikor meg­tudta, hogy az építkezés legjobb kol­lektíváját szeretném lencsevégre kap­ni, huncut mosollyal a közelünkben épülő toronyház tizenegyedik emele­tére mutatott. — A lift még nem működik, de ha kedve tartja, gyalogszerrel megláto­gathatjuk őket — mondotta. A közel (negyvenméteres magas­ságból gyönyörű látvány tárult elénk. A téli szél egy cseppatt sem volt ba­rátságos, de Palik Ferenc hattagú építőcscportja annál barátságosabban fogadott bennünket. Magabiztos moz­gásukon látszott, hogy megszokták a magasban végzett munkát. A csoport tagjai — Bóna László, Cidor István, Ladányi Márton, Magyar András és Szép Nándor — már évek óta együtt dolgoznak. Munkájukkal a Magasépí­tő Vállalat lévai (Levice) igazgatósá­ga is elégedett. Palik Ferenc csoport- vezető két alkalommal kapta meg a vállalat legjobb dolgozója kitünte­tést. — Mikor kezdték a lakótelep épí­tését? — kérdezem Snírer József épí­tésvezetőtől. — 1975-ben. Azóta 280 lakást ad­tunk át. S a múlt év végéig újabb 60 család költözhetett be új otthonába. 1979 végéig összesen 500 lakást kell átadnunk, és egy 120 férőhelyes óvo­da, valamint egy 35 férőhelyes böl­csőde építését kell befejeznünk. 1980-ra pedig egy élelmiszerüzlet és egy vendéglő építését irányozza elő a munkatervünk. — Nem sok ez egy kicsit? Meg tudják mindezt valósítani? — Eddig a vállalt feladatokat idő­ben teljesítettük. Gépparkunk megfe­lelő, de néha akadozik az anyagellá­tás. Néhány szakmunkásra is szüksé­günk lenne, elsősorban kőművesekre és ácsokra. — Hány tagú a törzsgárda? — Törzsgárdánk 28—30 tagú. Ezt a létszámot szükség szerint mintegy 70 főre tudjuk bővíteni. Erre főleg egy-egy épület átadása előtt van szükség. Tavasztól őszig hosszabbított műszakokban dolgozunk. A szocialis­ta munkaverseny és az anyagi érde­keltség jő ösztönzőnek bizonyult. Vál­lalatunk sokat tesz a szociális gon­doskodás terén is. Hatvan személy részére szállást biztosítottunk. Az ét­kezési lehetőséget mintegy 35 dol­gozónk használja ki. A bentlakók te­levízióval, rádióval és társasjátékok­kal felszerelt klubhelyiségben tölthe­tik szabad idejüket. Ha a hőmérsék­let — 5 Celzius fok alá süllyed, dol­gozóinknak forró teát adunk. A vál­lalati kirándulások résztvevői elju­tottak Bulgáriába, Romániába és a Szovjetunióba is. Üdülési lehetősége­ink vannak a Magas-Tátrában, Paton (Patince), Szántón (Santovka) és Ko^ vácspatakon (Kováéovo). Dolgozóink gyermekei a Sklené Teplice-i pionír­táborban tölthetik a vakációt. — A távlati tervek? — A következő ötéves tervidőszak végéig fel kell építenünk a második számú teraszos elrendezésű lakótele­pet, ahol 600 lakást kell átadnunk. Távlati tervünk előirányozza egy szálloda és egy kávéház, valamint egy 36 tantermes alapiskola építését is. — Mi az elért eredmények titka? — Én nem nevezném titoknak. El­ért eredményeinket a jó munkaszer­vezésnek és dolgozóink példás mun­kafegyelmének köszönhetjük. Persze az sem lényegtelen, hogy jól együtt­működünk a lakásépítő szövetkezet­tel — hangsúlyozta Snírer József. RIGLER JÁNOS Hazánk keleti csücskében, a csehszlovák—len­gyel országhatár közelében fekvő városkában, Sta- rá Lubovhán több mint másfél évtizeddel ezelőtt létesült a nyolcszáz embert foglalkoztató Csavar­gyár. Jelentős népgazdasági feladatot teljesítve, a járás negyvennégy községében élő lakosság ■nagy részének nyújt munkaalkalmat. ürömmel mondjuk el azt is, hogy ez a gyár Kelet-Szlovákiában a példás tervteljesítő üzemek közé Tartozik. Termékeit négy világrész huszon­hét államában ismerik. Évente több mint két­milliárd darab csavart készítenek itt. Tegyük hoz­zá, kiváló minőségben. A termékek minőségének fokozása, a szovjet szaratovi módszer érvényesítése, az elvégzett munkáért érzett személyes felelősség hatékony el­mélyítése — évek óta — a vállalati program legalapvetőbb feladatai között szerepel. ☆ Legutóbb azzal a céllal látogattunk ebbe a gyár­ba, hogy meggyőződjünk, milyen eredménnyel va­lósítjuk meg a gyakorlatban ezeket a Célkitűzé­seket. Emil Heins igazgató közölte többek között azt is, hogy egynéhányan — példás munkájuk alap­ján — elnyerték az „önellenőrzési jogot“. — Legjobb lesz, ha közülük beszélgetnek va­lakivel — javasolta az igazgató. Telefonkészülé­kén tárcsázott. — Turlík elvtárs, legyen szíves jöjjön be hozzám. Néhány perc múlva Viktor Turlíkkal, a gyár termékminőségi ellenőrző osztályának vezetőjé­vel együtt indultunk az egyik termelőcsarnokba. A présgépek zajától nehezen értettük egymás szavát. Erich Majkrak mesternek a csarnokba ve­zető folyosón mondtuk el jövetelünk célját. — Jól dolgozik itt mindenki, de Pavol Hurkala igazán megérdemli, hogy bemutassuk — mondta a mester. — Nagyon szerény, de annál szorgal­masabb ember, aki példamutatásával követőkre talál. Egyike azoknak, akik önellenőrzési joggal bírnak. Kinyílt a csarnok csapóajtaja, s a gépek köz­ti, olajfoltos folyosón közeledett felénk a gyár egyik példás dolgozója. — Pavol Hurkala vagyok — mutatkozott be emelt hangon, hogy a gépek zajában is megértsük szavait. A barátságos kézszorítás, bemutatkozás után a mester irodájában beszélgettünk. — Arra kíváncsi, milyen dolgozónak kell lenni EGY A NYOLCSZAZ KÖZÜL ahhoz, hogy valaki megszerezze az önellenőrzési jogot? — ismételte kérdésemet. — Nem tudom, miért éppen tőlem kérdezi ezt, amikor itt van a mesterem, Majkrak elvtárs és az ellenőrző osz­tály vezetője, Turlík elvtárs — folytatta. Éreztem, nem szívesen beszél önmagáról, nem tartozik a dicsekvők táborába. — Jó, hát válaszolok arra, amit kérdez — szó­lalt meg ismét mosolyogva —, de azt mondom, amit érzek. Véleményem szerint minden ember­nek szeretnie kell azt, amit csinál, s persze szak­mailag is értenie kell hozzá. Ehhez még feltét­lenül szükséges, hogy becsületes ember legyen, akiben mindenkor meg lehet bízni, aki — ha kell — maximális erőbedobással is dolgozik annak érdekében, hogy ő és az egész gyár a legsikere­sebben teljesíthesse a feladatokat. — Hurkala elvtárs valóban ilyen ember — hangsúlyozta Viktor Turlík. — Egyike az első szocialista munkabrigádok megalapítóinak. Hósz- szú időn keresztül mester volt, csupán néhány hónapja dolgozik a préselőüzemben. Ez a váratlan közlés meglepetésként ért. Hur­kala elvtárs is észrevette ezt, s nem késett az őszinte magyarázattal. — Igen, mester voltam az üzemben. Saját el­határozásomból váltam meg ettől a tisztségtől. Azt is elmondom, miért. Talán a természetem­ből adódik, ha látom, hogy valahol nem úgy megy a munka, ahogy kell, parancsolgatás helyett azonnal hozzálátok és helyreigazítom a dolgokat. Ügy látszik, nem arra születtem, hogy utasításo­kat osztogassak. Szívesebben dolgozom, jobban érzem magam a gép mellett. — De nem csak a saját gépe mellett — szólt közbe Majkrak mester. Pavol Hurkala megértette mestere megjegyzé­sét. — Ilyen a természetem* — amint már mond­tam, ezért nem lennék jó mester —, ha látom, hogy a mellettem dolgozó társamnak gondjai van­nak a gépével, azonnal megyek és megnézem, mi a helyzet, s igyekszem segíteni. Nem volt szükség további magyarázkodásra. Pa­vol Hurkala személyében olyan kiváló szakembert ismertünk meg, akit minden érdekel, ami a vál­lalati közösség munkájának eredményességével, a gyár egyre növekvő jó hírnevével függ össze. — Abban is nagy érdeme van, — mondta el még róla Viktor Turlík, hogy az eddigi hét dol­gozón kívül a Csavargyár munkaközösségének 'to­vábbi tizenhét tagja kap „jogosítványt“ az önel­lenőrzésre. így bővül a tapasztalatcsere lehető­sége és azoknak sora, akik a minőségi munkát mozgalommá fejlesztik ebben a gyárban. KULIK GELLERT ft*? » 1|*í je “o > I Ip «.S3 go ® n ~ ® •it* — E 'S w. m <o a ® I in .gss. 1=1* 1 **«g| I ! 8 “1 I sfl* ' ££ S'® ^ Qe «e 9 te si ® • g**3 c 4-* •o VQJ '0? ns! If JS * g II 8 EtS “ O Sfl ^ (A S 'tt ® i! 1! «9 .. u £? g-S­S 8>1

Next

/
Oldalképek
Tartalom