Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-25 / 12. szám
I. 25. N C/3 a A szocialista Etiópia fegyveres erői súlyos vereséget mértek a szeparatis- tákra Eritrea tartományban. Ebben a körzetben azonban még nem aludt ki a 17 év óta hol parázsló, hol lángra lobbanó feszültség tűzfészke. Az eritreai problémát az etióp forradalom ellenségei továbbra is felhasználják az ország haladó erői ellen folytatott harcban, a Vörös-tenger körzetében és egész Afrikában levő helyzet destabilizá lázára. A szeparatizmus forrásai Eritrea fez a név a görög britre" - „vörös" szóból ered, Így nevezték az ókori görögök és rómaiak az Arábia partjait mosó tengert [Etiópia északkeleti részén terül el). Már az olasz gyarmatosítók is igyekeztek minden eszközzel meggyengíteni az Eritrea és az etiópjai központi körzetek közti hagyományos történelmi kapcsolatokat. A brit katonai közigazgatás kormányzásának időszakában különösen fokozódott a szeparatista hangulat terjesztése Erit- reában. Az angol hatóságok a keresztényeket a mohamedánok, a városi lakosokat a nomádok, az egyik nemzetiséget a másik ellen uszították, olyan terveket szőttek, hogy Eritrea területének jelentős részét Angol- Egyiptomi Szudánhoz csatolják. Az eritreai probléma erősen kiéleződött 1952-ben, az államszövetség létrehozása után. Ezt elősegítette Hailé Szelasszié rendszerének a helyi lakossággal szemben követett diszkriminációs, lényegében gyarmatosító politikája. A hetvenes évek eleién Eritreát gyakorlatilag teljesen bérbe adták a külföldi tőkének, a korrupt legfelsőbb hivatalnoki karnak, az Egyesült Államok katonai és hírszerző szolgálatainak. A Pentagonnak ott volt az egyik legnagyobb külföldi rádió-komplexuma, továbbá ellenőrzése alatt tartotta a massawai kikötőben levő haditengerészeti támaszpontot. A vezető iparágak, a legnagyobb ültetvények és gazdaságok olasz és izraeli társaságok tulajdonában voltak. A közigazgatásban és a hadseregben a legmagasabb tisztségeket csupa olyan ember töltötte be, aki szoros kapcsolatban állt a feudális-hivatalnoki elittel és a császári házzal. Nem helytálló koncepció 1961-ben különböző szeparatista csoportosulások alapján — emigráns csoportok is voltak közöttük — megalakult az Eritreai Felszabadítási Front (ELF), s ez diverziós-terrorista akciókat indított. 1971-ben kivált belőle a Népi Felszabadítási Erők (ELF-PLF). Ennek élére Oszmán Szolalt Szabbe, egy rendkívül kétes, törtető politikus állt. Később még egy szeparatista szervezet alakult: az Eritreai Népi Felszabadítási Front (EPLF). Az ELF maradványai a Forradalmi Tanács (ELF-RC) elnevezést vették fel. A szeparatisták és külföldi tanítómestereik egyetlen „elméleti* tézise — amelyik az „eritreai nemzet“, sőt az „eritreai arab nemzet“ létezéséről szól — nem áll ki semmiféle kritikát. „Eritrea“: nem nemzeti, hanem merőben földrajzi, közigazgatási fogalom, amelyet az olasz gyarmatosítók csupán a múlt század végén iktattak be a köztudatba. Az „eritreai“ fogalomra is ugyanez vonatkozik. Eritrea lakossága — legalább tíz nemzetiségből és törzsi közösségből álló konglomerátum, s ezek nemcsak különböző nyelvi csoportokhoz, hanem különböző fajokhoz is tartoznak. Egyesek közülük csak Eritrea területén élnek, mások pedig a vele szomszédos tartományokban és Szudánban is. Az eritreai származásúak százezrei élnek Etiópia többi 13 tartományában. A lakosság vallási ösz- szetétele tekintetében sincs sehol másutt Etiópiában ilyen tarkaság. Végül, Eritrea lakosságára, akárcsak egész Etiópiáéra, a különböző társadalmi-gazdasági rendszerek létezése jellemző — a nemzetiségi-törzsi rendszertől egészen a tőkés és a keletkezőben levő szocialista rendszerig. Nem titok, hogy Afrikában csak most kezdődik a nemzetek kialakulása a legnagyobb nemzetiségek alapján, és ezen a kontinensen jóval több a nemzetiségek száma, mint az államoké. Ezért az „eritreai nemzet“ létezéséről való szóbeszéd nélkülözi a tudományos alapot, renMengisztu Hailé Mariam etióp államfő beszédút intéz » népbe*. A felvétel 1970 februárjában készült (CSTK-felv.) ffí [nii Hf m PROBLÉMA TÉNYK ÉS FELTEVÉSEK deltetése főként az, hogy propagandacélokra használják fel. Azok a kísérletek is hiábavalóak volnának, hogy a szeparatistáknak valamennyire is egységes politikai programját tárják fel — lényegében ilyen program nincs. Csupán egyetlen célt jelölnek meg: a különválást Etiópiától, minden úton-módon és minden körülmények között. A nemzeti kérdés megoldásának puszta távlata is elválaszthatatlan a haladó, soknemzetiségű állam keretei között végbemenő gyökeres társadalmi reformoktól. Csak ezzel a feltétellel lehetséges, a marxisták véleménye szerint, a múlttól örökölt valamennyi kérdésnek, a nemzeti kérdést is beleértve, megbízható és igazságos megoldása. Manapság a kérdés így áll: vagy széthasad ez a történelmileg kialakult állam és helyén nagyszámú, az imperializmustól függő „emirátus", „köztársaság“ jön létre, vagy pedig megerősödik a szocialista orientációjú, soknemzetiségű állam. Könnyű kitalálni, hogy Etiópia területe az első esetben az imperialista erők és az arab Kelet reakciós olajuralkodói korlátlan manővereinek színterévé válna. A második esetben az etiópiai nemzeti kérdés megoldása a széles körű belső autonómia elvei alapján létrejött, szocialista orientációjú, egységes, soknemzetiségű állam keretei között érhető el. Ezen állam egyik alapvető funkciója az lesz, hogy — nem pusztán formálisan jogilag, hanem ténylegesen is — kiegyenlítse az országban lakó valamennyi nép gazdasági, szociális és kulturális színvonalát és sokoldalúan fejlessze azokat. Jelszavak nyomorúsága Az eritreai szeparatizmus rendkívül korlátozott, reakciós jellege akkor is lelepleződik, ha megismerkedünk a szeparatista mozgalmak okmányaival. Az ELF I. kongresszusának (1971) határozata „az eritreai nép fő ellenségeinek“ „I. Hailé Szelasszié klikkjét s annak szövetségeseit az etiópiai és eritreai kizsákmányoló osztályok személyében“ nevezi, valamint „az Eritreában levő amerikai katonákat“. Jó néhány ilyen kijelentés történt. De éppen az etióp forradalom mért döntő csapást az etiópiai nemzeteknek ezekre a közös ellenségeire, nem pedig a szeparatisták. És a szeparatista vezetőség mindazonáltal nemcsak nem közeledett az ország forradalmi-demokratikus erőihez, hanem még fokozta is a fegyveres harcot ellenük. Sőt mi több, a szeparatisták közvetlen megegyezésre léptek a különféle belső ellenforradalmi csoportosulásokkal, az olyasfélékkel, mint a szélsőségesen reakciós, mo- narchista „Etióp Demokratikus Szövetség“, az anarchista, Mao-barát „Népi-Forradalmi Párt“. Az eritreai szeparatizmus objektíve nemcsak belső ellenforradalom, hanem az imperialista körök érdekeit is szolgálja. Ezek a szeparatista szervezeteknek — közvetlenül vagy a reakciós arab rendszerek révén — különféle támogatást nyújtanak. A legutóbbi időben a pekingi ügynökség is tevékenyen síkraszáll a szeparatisták oldalán. Végül a szeparatizmus a döntő jelentőségű társadalmi-gazdasági reformok, az eritreai lakosság életszínvonalának emelése terén sem javasolhatott semmit. Az ELF-PLF „tervei“ például nem mentek messzebb annál, hogy a nomádok egy részét letelepedett életmódra kell állítani, oktatni kell az írás-olvasás alapelemeit és el kell terjeszteni az egészségügyi tudnivalókat. Az etiópiai népi-forradalmi hadsereg 1978 júliusában — augusztusában és novemberében — decemberében Eritreában végrehajtott összpontosított támadása időszakában különösen világosan megnyilvánult számos szeparatista vezető önző, karrierista becsvágya, a közöttük és az egyszerű tagok között levő nagy különbség, jelszavaik konjukturális jellege. Másvalami is kiderült: a szeparatista vezető réteg szándékosan eltitkolta vagy eltorzította az Etiópia többi körzetében a feudális-monarchista rendszer megdöntése után végbement, mélyreható politikai és szociális reformokra vonatkozó igazságot. Az etióp nép által a forradalmi vívmányok megszilárdításáért vívott hősi harc viszonyai között az eritreai szeparatizmus valamikor objektíve haladó — antifeudális és antimonar- chista — mozgalomból egy vezető réteg szűkkörűen nacionalista irányzatává vált, amelynek jellegzetesen ellenforradalmi „ideológiája“ és taktikája van. A békés, demokratikus megoldáshoz vezető út A jelenlegi viszonyok között a szeparatizmus, a tapasztalat tanúsága szerint, semmit nem hozhat az afrikai népeknek. Csupán visszaveti a népeket a törzsi rendszerbe, a nemzeti belviszályba, s ugyanakkor megerősíti az újgyarmatosító, reakciós erők pozícióit. Elegendő megemlíteni, milyen tragédiává váltak Afrika számára a zairei, nigériai, szudáni, angolai szeparatista háborúk és lázadások. Éppen ezért az Afrikai Egységszervezet (AESZ), bár nem veti el az önrendelkezés elvét, ezt csak olyan esetben alkalmazza, amikor a gyarmati uralom, az imperialista megszállás alóli felszabadulásról van sző [klasszikus példa: Namíbia). Ugyanakkor az AESZ elítéli a szeparatista megmozdulásokat a független Afrikában, mivel ezeket önálló államok területi épsége és szuverenitása elleni merényletnek tekinti. Az AESZ helyesen úgy véli, hogy a jelenlegi Afrika viszonyai között mindenféle szakadár mozgalom támogatása igen veszélyes precedenst teremtene. Azonkívül az AESZ a nemzeti problémák megoldását az afrikai államok bel- ügyének tartja. Az eritreai szeparatisták vezetői ellenben minden eszközzel nemzetközivé igyekeznek tenni a konfliktust, különösen az etióp forradalom győzelme után. Jóformán még az etióp forradalom első óraiban felhívás hangzott el a szeparatistákhoz, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz. Ez a javaslat Asma- rának — Eritrea közigazgatási központjának — forradalmi helyőrsége részéről történt. Azóta az etiópiai kormány több mint tízszer fordult hivatalosan a szeparatista vezetőkhöz azzal a javaslattal, hogy békés úton oldják meg a problémát. Konstruktív politikai alapot is javasoltak. A nemzeti demokratikus forradalom 1976 áprilisában kihirdetett programja Etiópia valamennyi népe szánjára elismeri az önrendelkezés jogát. A szeparatisták azonban mindezeket a kezdeménvezéseket a gyengeség tüneteiként értékelték, s 1977 januárjában összpontosított ostromot indítottak Asmara ellen. Különösen aktív tevékenységet bontakoztattak ki az Etiópia számára legnehezebb időben — az ellene irányuló Szomáliái agresz- szió időszakában. Jellemző, hogy a katonai sikerek időszakában a szeparatista vezetők még a saját szűkre szabott társadalmi-gazdasági jelszavaikról is teljesen megfeledkeztek. Az a gondolat került előtérbe, hogy Erit- reának részt kell vennie a reakciós arab rendszerek tömbjében, valamint annak a jelszónak a népszerűsítése, amelv szerint a Vörös-tengert „arab tóvá" kell változtatni, olyan „kiegészítéssel“, mint Etiópia 800 km hosz- szú partvidéke. Lényegében Etiópia feldarabolásáról, az etióp nép forradalmi vívmányainak halálos fenyegetéséről volt szó. 1978 második felében a szeparatisták Eritrea valamennyi kulcsfontosságú körzetében súlyos katonai vereséget szenvedtek. Etiópia kormánya energikus intézkedéseket tesz a tartomány szétrombolt gazdaságának helyreállítása. a sok tízezer menekültnek szülőhelyére történő visszatérése érdekében. Asmarában különleges koordinációs bizottságot alakítottak, amely az állami és a társadalmi szervezetekkel együtt helyreállítja az ipari üzemek, az erőművek, a közlekedés, az ültetvények« munkáját. A felszabadított körzetekben felvilágosító tevékenység folyik. Igen nagy jelentőségű a forradalmi reformok, mindenekelőtt a földreform gyakorlatának meghonosítása Eritreában. Operatív, sürgős jellegű intézkedések is történnek: vidéken megszüntették a földhasználati és a jövedelmi adót, a városokban csökkentették az élelmiszerárakat, határozottan véget vetnek a szabotázs- és spekulációs kísérleteknek, megszervezik az élelmiszer és más közszükségleti cikkek szállítását falura, az orvosi ellátást. Még korábban, 1978 júniusában, Men- gisztu Hailé Mariam államfő a nemzethez intézett külön felhívásában teljes amnesztiát szavatolt a szeparatista mozgalom mindazon résztvevői számára, akik önként megadják magukat. Ily módon, az óriási katonai túlsúllyal rendelkező etióp kormány megkezdi az eritreai probléma békés forradalmi-demokratikus megoldására irányuló program megvalósítását. Emellett nyilván egy olyan körülményt sem szabad semmibe venni, mint a szélsőségesen nacionalista mámor észrevehető csökkenése a sze- .paratista mozgalmon belül, s az egészséges, igazán forradalmi-demokratikus erők felébredése ebben a tartományban. Mindez reményt kelt arra, hogy az eritreai probléma, amely a forradalmi Etiópia körülményei között fékké vált a haladó fejlődés útján, sikeresen megoldódik maid és kialszik a feszültség egyik legveszélyesebb tűzfészke Afrikában. G. HALPERIN (Novoje Vremja)
