Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 2. szám
■ Jubileumi visszatekintés és felmérés Az Ógyallai (Hurbanovo) Gép- és Traktorállomás kommunistái között — Szervezettség, lelkesedés, nagyfokú politikai és szakmai felkészültség. Ez a három tényező az alapja annak az örvendetes lendületnek, amellyel dolgozóink három évtizeden át, és napjainkban is, a párt gazdaságpolitikáját követve változatlanul odaadóan segítik a szocialista mezőgazdasági üzemeket feladataik ellátásában, küldetésük egyre sikeresebb betöltésében. Ezekkel a szavakkal kezdte tájékoztatóját Hegedűs Tibor, az Ögyallai (Hurbanovo) Gép- és Traktorállomás igazgatója abból az alkalomból, hogy mindegyre fejlődő, korszerű üzemük fennállásának harmincadik évfordulóját a közelmúltban ünnepelték. — Lehet, hogy egyesek közhelyként fogják fel a mondottakat — folytatta —, de nehéz elfogódottság nélkül szólni akkor, amikor a traktorállomások szervezésének és a szövetkezetek alapításának „hőskorára“ emlékezünk. — Azt az időszakot bátran nevezhetjük hőskornak — vette át a szót Li- tavsky Sándor, a GTÁ kereskedelmi igazgatóhelyettese —, mert a gépi munkákon kívül abban az időben szakmai és politikai segítséget is kellett nyújtani a kezdő szövetkezeteknek. Igen ám, de hogyan, ha az induláskor még nem volt pártalapszervezet? Hiszen egyedül voltam kommunista a gépállomáson. Az osztályhű és a politikai célkitűzésekért harcolni tudó munkások felvételével aztán létrehoztuk a pártszervezetet. Ezzel keresztülhúztuk azok számításait, akik úgy gondolták, hogy a traktorállomások fejlesztése csak akkor lehetséges, ha azt képzett szakemberekre bízzák. A pártalapszervezet létrehozása és a kommunistáknak a vezetésbe való beleszólási jogának biztosítása jelentős mértékben előmozdította az üzem fejlődését. — Még azt is el kell mondanom — jegyezte meg Litavsk? elvtárs —, hogy az alakulás után a traktorállomás segítsége iránt a gyakorlati igényt állandóan változtatták, úgy is mondhatnám, a közös gazdaságok termelésének fejlődéséhez kapcsolták. A kommunistáknak köszönhetően üzemünk igyekezett ezeknek a változó igényeknek megfelelni, és ide jében felkészülni a munkálatokra. A traktorállomás pártalapszervezete az évek múltával mindjobban betöltötte vezető szerepét, és olyan öntudatos kommunistákat bízott meg a társadalmi szervezetekben végzendő munkával, akiket megbecsültek, hallgattak a szavukra. Ezek között említhetem meg Bállá fenő nevét, aki sok éven át elnöke volt az alapszervezet pártbizottságának, és most a személyzeti osztály vezetőjeként is teljes mértékben élvezi a dolgozók s munkatársai bizalmát. így nyilatkozott a traktorállomás pártalapszervezete és a dolgozók kapcsolatáról: — Harmincéves jubileumi ünnepségünk túlnőtt a közvetlen érdekeltek körén, átlépte az üzem és a város kereteit. A mezőgazdasági üzemek képviselőin kívül a járási párt- és állami szervek vezető dolgozói, a társüzemek küldöttei is eljöttek ünnepségünkre, hogy emlékezzenek, köszöntsenek és értékeljenek, hogy ösztönözzenek és biztassanak a szép és hasznos munka eredményesebb folytatására. Van valami jelképes abban, hogy az utóbbi években a szállítói-megrendelői kapcsolatokra jellemző lazaságok ellenére — minthogy szlovákiai megbízatásokat teljesítünk, azaz szolgáltatásokat végzünk a mező- gazdasági üzemek számára — a becsületes helytállás jó érzésével állhatunk a közvélemény elé. És ez mind annak az eredménye, hogy a kommunistákkal vállvetve a párton kívüli dolgozóink is példásan teljesítik feladataikat. Harminc évvel ezelőtt a traktorállomás mintegy nyolcszáz dolgozóval kezdte működését, az eltelt három évtized alatt azonban több mint kétezren szereztek ebben az üzemben gépesítői szak- képzettséget és traktorosaik, gépjavító mestereik az idő folyamán a környék szövetkezeteiben találták meg számításaikat, s közülük többen vezetői a közös gazdaságoknak. De a szakoktatásban, nevelőmunkában elért sikereiket az is bizonyítja, hogy a járás egyéb ipari üzemeiben szívesen alkalmazzák a gyallai gépállomáson képzett fiatalokat. — S mi a helyzet jelenleg? — A létszámot tekintve, kevés híján 300 dolgozót tartunk nyilván, akik igazi mesterei szakmájuknak — válaszolta Kovács Miklós, az üzemi szakszervezeti bizottság agilis elnöke. — Ez a szakembergárda, hogy mást ne említsek, 1970- től 20,3 millió koronáról 46 millió koronára gyarapította a bruttó termelés évi értékét. Ezt az összeget legalább 6 millióval toldjuk meg a hatodik ötéves tervidőszak végéig. Szolgáltatásainkat, segítségnyújtásunkat egyidejűleg az állattenyésztés gépesítésével és a szakkáderek nevelésével is bővítjük. A traktorállomás dolgozói — a termelés szakosításának megfelelően nemcsak az igényesebb szakmai feladatok megoldására képesek — áramfejlesztőket, villamos önindító motorokat s hasonlókat gyártanak —, hanem arra is, hogy folytassák azt a közvetlen gépi segítségnyújtást és politikai támogatást, amit eddig a mezőgazdasági üzemeknek nyújtottak. Túlzás nélkül állítható, hogy az üzemen belül kialakultak azok az anyagi és személyi feltételek, amelyek kedvezően befolyásolják a nagyobb felkészültséget igénylő feladatok teljesítését, mivel a GTA-nak politikailag és szakmailag egyaránt jól képzett szakembergárdája, valamint lelkes, szorgalmas és leleményes munkásfiataljai vannak, akikben egészséges cselekvőképesség és tettvágy feszül. SZOMBATH AMBRUS O ** csém lelkendezve jött haza az iskolából. Beszélgetést szerveztek Kysiak Teodor bácsival, aki nagyon sok érdekeset mesélt nekik a második világháború alatti élményeiről, amikor is mint partizán harcolt. Elhatároztam, hogy felkeresem Kyáiak elvtársat. — Apám bányász volt, én a bádogosmesterséget tanul-1 tam ki. Fiatal koromban mindenem a sport volt. 1938 februárjában elnyertem a „Lengyelország síbajnoka“ címet. Ogy ismertem a Tátrát, mint a tenyeremet. — 1939-ben a németek megszállták hazámat. A hegyeken keresztül néhány barátommal átjöttünk Szlovákiába. Visszafelé elfogtak a gestapo emberei. Azt mondtam, hogy kenyérért voltam. Háromnapi fogság után engedtek el, de aláírattak velem egy nyilatkozatot, miszerint ha még egyszer átszököm a határon, agyonlőnek. Tulajdonképpen akkor határoztam el, hogy partizán leszek. Felvettem a „Tadeusz Bana- siak“ fedőnevet. A Lengyel- ország — Szlovákia — Magyarország útvonalon összekötő lettem. — Sok veszély leselkedett rám, gyakran kellett elbújnom a fasiszták elől, Ennek ellenére is elfogtak Presov- ban, 1941—42 telén. Három hét után Lubotínba vittek, majd Lengyelországban Or- lovóban átadtak az ottani Gestapónak. Itt hat hónapot töltöttem, de nem tudtak rám bizonyítani semmit, én azonban tudtam, ha elvisznek Krakkóba — ahol már ismertek — semmi sem ment meg a haláltól. Megró küldtek, innen pedig Budapestre. — Miként alakult a sorsa a felszabadulás után? — Kiskőrösön éltem, ahol a MAD1SZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) megalakítójának egyike voltam. Naszvadra 1947-ben kerültem. Itt néhányan megazokról semmit sem tudok. Rendszeresen levelezek a Varsói Rádióval. A velem és a bajtársaimmal megtörtént eseményekről film is készült, amelyet Harmadik határ címmel láthattunk. KySiak elvtárs jelenleg az Antifasiszta Harcosok Szövetsége helyi szervezetének Tadeusz Banasiak Kysiak Teodor szöktem. A hegyekben már biztonságban érezhettem magam, „csupán“ az éhhaláltól kellett tartanom. Három nap, három éjjel gyalogoltam, míg Kassára értem. Ezalatt erdei gyümölcsöt ettem, kocsinyomban található vizet ittam, 48 kilóra fogytam. Kassáról Nyíregyházáalakítottuk a CSISZ-t. 1948 februárjában tagja lettem Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Három évig a jnb titkára voltam, majd két évig Ögyallán a városi nemzeti bizottságon töltöttem be a titkári funkciót. 1955-ben a népi milícia járási parancsnokává választottak. 1957-ben Naszvadon megválasztottak a hnb elnökévé, és 1971-ig — nyugdíjba vonulásomig — elnöki vagy titkári funkciót töltöttem be. — Nagyon meghatódtam — mondta —, amikor pár évvel ezelőtt a Varsói Rádió levélben felkeresett, és hangszalagra feljátszva elküldte a második világháború archívumi hangfelvételeit. Felkutatták, ki rejlik a Tadeusz Banasiak fedőnév mögött. Érdeklődtek több bajtársam iránt, sajnos. titkára. Gyakran tart előadásokat az ifjúság számára, emlékeztetve a háború borzalmaira, embertelenségeire. Számtalan kitüntetés, emlékérem tulajdonosa, amelyeket a pártban, a tömegszervezetekben: a Honvédelmi Szövetségben, a CSSZBSZ-ben végzett munkájáért és Naszvad község, valamint a komáromi járás fejlesztésében kifejtett tevékenységéért kapott. Egyike azoknak, akik községünkben a szocializmus alapjait lerakták. Ott volt a földművesszövetkezet bölcsőjénél, a péró felszámolásánál, az új posta, a bevásárló központ építésénél. Búcsúzóul elárulta még, hogy élete történetét emlékiratban szeretné megörökíteni. TÚTH ERIKA A nítrai ZIPP magas nyomású betoncsöveket, áthidalásokat és útpanelokat gyártó ipolysági (Sahy) részlegének száztizenhat alkalmazottja van. Abban, hogy az ipolysági termelési egység — számos nehézség ellenére — rendszeresen teljesíti termelési feladatait, jelentős szerepet játszanak a kommunisták. Az üzem tizenhét tagú alapszervezetének tevékenységéről annak elnökével, Mikes Jánossal beszélgettünk. Mikes elvtárs 1965-től látja el tisztségét, s tagja a városi pártbizottság ellenőrző bizottságának is. — Nálunk kétműszukos a termelés — mondta —, s bizony ez nehezíti a pártmunkát, hiszen a taggyűléseket a két műszak között kell megtartanunk. Mivel alapszervezetünk kis létszámú, pártcsoportokat nem hoztunk létre. Üzemünkben többnyire férfiak dolgoznak, s Ha sürgős a munka... ez az alapszervezet összetételén is meglátszik: csupán egy nőtagunk, azaz tagjelöltünk van. — Hogyan befolyásolják a párttagok a termelési feladatok teljesítését? — kérdeztük. — Többek közt úgy, hogy mind a négy szocialista munkabrigádnak kommunista tagjai is vannak — hangzott Mikes elvtárs válasza. — Két brigádnak a vezetője is párttag. A párttagok feladata felelni a jó minőségért. Persze, ha jó a kavics, akkor nincs baj a minőséggel, de sajnos nem mindig kapunk osztályozott kavicsot, így kénytelenek vagyunk az osztályozatlant is átvenni. Ezen a téren a felsőbb szervek közbenjárása sem volt eredményes: a kavicsot saját magunknak kell megrostálnunk. Munkánkat az is nehezíti, hogy kiöregedett gépekkel kell dolgoznunk. A vállalati igazgatóságon megtartott termelési értekezleteken nem is biztatnak bennünket azzal, hogy két éven belül új gépeket kapunk. A gazdasági feladatok teljesítéséről minden párttaggyölésen beszámoló hangzik el. Az ipolysági részleg havonta 22 millió korona értékű árut termel. A részleg dolgozói naponta 8—10 vagont is megraknak termékeikkel. — Ha kell, szombaton is dolgozunk, s ez elég gyakran előfordul. A vagonok megrakásá- ban szombatonként és vasárnaponként olyanok is részt vesznek, akik rendesen nem a rakodók munkacsoportjában dolgoznak. Itt elsősorban a párttagokra számíthatunk. A kezdeményezés is a taggyűlésekről származik. A taggyűlést megelőzően a pártbizottság a gazdasági vezetőséggel megtárgyalja, mikor van szükség a segítségre. Ha a feladatok sürgősek, a pártelnök sem nézi, mikor ér véget a munkaidő. Mikes elvtárs gépkarbantartóként dolgozik, s munkájáról így beszél: — Autószerelő vagyok, s a félköbméteres targoncák javítását nálunk egyedül én végzem. Pótalkatrészünk nincs, s bizony ez igen sok gondot okoz. Ha a helyzet úgy kívánja, nem nézhetem, hány órát dolgozom, hiszen a tervfeladatok teljesítése függ a munkámtól. Mint kommunista nem tudok soha nemet mondani, ha szükség van rám. FÜLÖP IMRE 1979. I. 14. «fflai x E ’S o a ~ •o *0) 'O r-. U ® CD XQ) ^ '/ CA «13 >• 3 | g? 3o «a s >» '«'Jo o ^ *o +* >x bl ^iS o a n S h C/) *- 0) CA •*— « c •- 8 B«“ ® y » «-o: _ v 2’s » g* « B e *- o e ® n S* * & 03 00 N ’S o < > -a
