Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-18 / 11. szám
I Kifogas A bíró így szól a vádlotthoz: — Magát nemrégiben elítélték nadráglopásért, és már megint itt van? — Bocsánat, bíró úr — feleli indignálódva a vádlott —, de egy nadrág sem tart örökké. vAlúok Az ügyvédhez beállít egy férfi, és előadja, hogy válni akar. — Rendben van, uram — feleli az ügyvéd —, és milyen válóokot tud felhozni? — Azt, hogy nős vagyok. DILEMMA A házaspár válik. A bírósági tárgyaláson feláll a férj ügyvédje, és többek között ezt mondja: — Az asszony rosszindulatú, makacs, hanyag és pletykálkodó. — A férj brutális, lusta, fösvény és lump — replikáxik az asszony ügyvédje. — Akkor igazán nem értem — szól a bíró —, miért nem tudnak megférni egymással? W \ /yrxahűAhO.; /m£^/ ^jlobaM HIBÁS Egy fiatalember elmegy a híres orvostanárhoz. A tanár megvizsgálja, és így szól: — önnek legfeljebb még két hónapja van hátra. A fiatalember leverten távozik. Az úton találkozik egyik barátjával, egy fiatal orvossal, aki egy új gyógymódot ajánl neki. A fiatalember megpróbálja és meggyógyul. Egy év múlva találkozik a professzorral, és elmondja, hogy íme, nem halt meg, sőt teljesen egészséges. A professzor megvetően legyint: — Ez csak úgy volt lehetséges, hogy önt hibásan kezelték. TÜRELEM A száztíz éves bácsikétól megkérdezi valaki: — Mondja bécsi, hogyan érte meg est a szép kort? A bécsi csöndesen feleli: — Volt türelmem. BODZSÄR GYULA A diplomácia nyelvén Z. díszvacsorán látta vendégül önmagát. P. üdvözlő táviratot küldött volt feleségének házasságkötésük első évfordulófa alkalmából. • * • S. barátai meghívására baráti látogatásra érkezett a sarki kocsmába. * • • T-t eltérítették házassági szándékától. * * * L. nem ittas, csak többször mondott egyfolytában pohárköszöntőt. * * * B. zárt ajtók mögött tanácskozott titkárnőjével. * * * K. különbéke-tárgyaláso- kat folytatott anyósával. * * * G-t saját kérésére, érdemeinek elismerése nélkül, felmentették eddigi tisztségéből. * • * f. háromnapos kiadós züllés után hazaérkezett feleségéhez. • • • M-éknél ismét zavargásokra került sor — jelentették a szomszédok. TITKÁR A vendéglőben egy férfi nagyon Iszogat. Megszólítja egy ismerőse: — Végtelenül csodálom, hogy ön bort iszik, hiszen ön az antialkoholista egyesület titkára. Az iszogató nagy lelkinyuga- lommal feleli: — Igen, de jelenleg szabadságon vagyok. A hét vicce A vendéglőben undorodva kiált fel az egyik vendég:- Pincér, két légy úszik a levesemben! A pincér szemügyre veszi a tányért aztán így szól:- Tévedés, kérem!- Miért lenne tévedés? - kérdi megdöbbenve a vendeg. A legyek nem úsznak, a legyek döglöttek. BECSSZö Modellt keres apróhirdetés útján egy festő. — Kérem szépen — mondja az egyik jelentkező —, én csak ruhában engedem lefesteni magam. — Sajnálom, de én aktot akarok festeni — feleli a festő. — Rendben van, hajlandó vagyok ruha nélkül is modellt állni, de csak egy feltétellel. — Mi az? — Ha becsületszavát adja, hogy nem néz oda. SZÜVEG NÉLKÜL Mikuz Sándor karikatúrája Túltápláltak krédója: „Mondottam ember, küzdj és hízva hízzál!“ Hivatali krédó: „Kávét iszom tehát vagyok!“ Nők krédója: „Minden férfi egyforma!“ Csak azt tudnám, hogy akkor miért cserélgetnek olyan sűrűn minket. Ha valaki szívbeteg, még nem biztos, hogy van szíve. A munkaértekezleten nagy volt - a dohányfüst. Olaszország valamikor híres te- noristákkal ajándékozta meg a világot. Ma viszont híres terroristákat ad a világnak. Ez lesz az utolsó pohár — mondta társai rosszallására és felhajtotta a sokadik féldecit, aztán felült a motorkerékpárjára és a legelső útszéli fának rohanva szörnyethalt. Kesergés: „Nem értem. Minden hónap «égőn beváltom azt a hat- van-hetven üres borosüveget, és mégsem tudok kijönni a fizetésemből.“ PALAGYI LAJOS KAVÉHAZ Ketten beszélgetnek: — Ez nagyon tisztességes kávé- ház, kérlek. — Miért? — Egyszer ittfelejtettem az ernyőmet, és egy fél év múlva, mikor újra bejöttem megtaláltam. — Na és biztos, hogy az a te ernyőd volt? — Nem, de mégiscsak szép ez a becsületesség. VIKTOR ROMANOV A menyasszony szülei már minden fontos dolgot megtudakoltak jövendő vejüktől: életkorát, a tömény italok iránti hajlandóságát, lakáshelyzetét, már csak az utolsó volt hátra: a foglalkozása. — Idegmunkát végzek — jegyezte meg kitérően a vőlegény. — Fegyveres emberekkel van dolgom. Bármely pillanatban megölhetnek vagy megsebesíthetnek. — Sejtem már — mondta az anyós. — Bűnügyi nyomozó! A fegyveres emberek — a bűnözök! — Pontosan nem tudom, hogy kifélék, de puskájuk van — igazította helyre a vőlegény. — Résen kell lenni velük. Hacsak egy kissé csökken az ember ébersége — máris szitává lyuggathat- nak a golyóikkal! — Értem ... maga titkos állami küldetést teljesít! — világosodott meg az após elméje. — Maga a láthatatlan front hőse! — Ugyan miféle hős vagyok én — szerénykedett a vőlegény. — Veszélyes, de az emberek számára szükséges munkát végzek. Néha persze nehéz helyzetbe kerül az ember: vagy kénytelen félreugrálni a golyók elöl, vagy hasra vágódik a földön — és összepiszkolja a ruháját. De mit lehet tenni! Ilyen munka ez... Olykor hátat fordít, akkor meg a saját emberei röpítenek ólmot a lapockái közé! — Ö az árulók! — szorította ökölbe a kezét az anyós. — A hátába lőnek!... — Dehát nem árulók — fogta pártjukat a vőlegény. — Csak próbára akarják tenni az idegeimet, kissé rám akarnak ijeszteni, de a kezük reszket, a célgömb ide-oda ugrál. Az eredmény pedig az, hogy a golyó belémtrafál... — Talán foglalkozást kellene változtatni? — szánta meg az anyós. — Olyasvalamit kellene keresnie, ahol nincs kockázat? — Tudja, megszoktam... a doktorok begyógyítják a sebeimet, és én megint a posztomon állok — mosolyodon el a vőlegény — csak az a baj, hogy éjszaka nehezen jön álom a szememre; a fülemben egyre csak lövések dörögnek... — Derék dolog! Nem kell foglalkozást változtatni — buzdította az após. — Magának veszélyes, romantikus munkája van. A lányunk büszke lehet, hogy ilyen férje lesz! Megtartották az esküvőt. Később pedig kiderült a nagy titok: a vőlegény a céllövöldében dolgozik. GELLERT GYÖRGY fordítása ma. III. 18. 20 ÚJ SZÓ
