Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-18 / 11. szám
NÉPGAZDASÁGI ÉRDEK -TERMÉSZETVÉDELEM ÉRTÉKES ÉS NÉLKÜLÖZHETETLEN NYERSANYAG A HULLADÉKPAPÍR Az európai országok között az egy négyzetkilométerre Jutó erdőterület nagyságát illetően hazánk az ötödik helyet foglalja el. Erdőkben, fában tehát gazdag ország vagyunk. Ez pedig a folyóvizekkel együtt különösen fontos a cellulóz- és papírgyártás szempontjából is. Szlovákiának jelenleg kilenc cellulóz- és papírgyára van. Ezenkívül egy kutatóintézet és két kereskedelmi vállalat segíti az iparág fejlesztését és termelésének növelését. Fakitermelésünk nagysága azonban még mindig jóval meghaladja a részben elavult berendezésekkel, régi gépekkel termelő cellulóz- és papírgyárak feldolgozó képességét. Évente ezért a kitermeit famennyiség mintegy 24—25 százalékát nem éppen előnyös feltételek mellett exportáljuk. A régebbi gyárak korszerűsítésével és az új feldolgozó üzemegységek építésével hamarosan változtatunk ezen a kedvezőtlen helyzeten — magyarázta ezzel kapcsolatban a szlovákiai cellulóz- és papírgyártó vállalatok trösztjének, a SLOVCEPÁ- nak Banská Bystrica-i vezérigazgatóságán Gejza Cunderllk mérnök, a kereskedelmi részleg igazgatója. — A nagyarányú korszerűsítésekkel, valamint az új feldolgozó üzemegységek beindításával a hetedik ötéves terivdőszak végéig megteremtünk minden feltételt az SZSZK-ban kitermelt famennyiség optimális hasznosítására. Ez azt jelenti, hogy 1985- ben már a cellulóz- és papírgyártásban feldolgozásra kerülő famennyiség 60 százalékát a lomblevelű erdőkben fogjuk kitermelni, és így a lehető legkisebbre csökkenthetjük a nyersfaexportunkat. A cellulóz- és papíriparban azonban természetesen nem a gyártáshoz szükséges famennyiség rohamos növelése számít az elsődleges követelménynek. A megfelelően feldolgozott fa ugyanis egyre értékesebb és egyre keresettebb nyersanyagot, félkész-, illetve készárui jelent világszerte. — Ez a körülmény a cellulóz- és papírgyártásban minden országban ésszerű, takarékos gazdálkodásra és az eddiginél hatékonyabb nyersanyagok felhasználására készteti a szakembereket — folytatta u kereskedelmi részleg igazgatója. — Iparágunk előnyös helyzete ezen a téren abban rejlik, hogy a már elhasznált végtermék hulladékpapírként minden mennyiségben visszakerülhet a gyártásba. Európában manapság évente mintegy 13 millió tonna hmladékpapírt használnak fel értékes nyersanyagként a papírgyárak. Ezzel körülbelül 32 millió tömörköbméter, 80—100 éves erdőkből kitermelt faanyagot sikerül évről évre megtakarítani. A fejlett nyugati államokban a papíripari végtermékek 60 százaléka kerül vissza mint hulladéknyersanyag újra a gyárakba. Az NDK-ban viszont még ennél is nagyobb ez az arány. — Hazánkban milyen a helyzet ezen a téren? — Az egyszer már felhasznált papíripari termékek alig 30 százaléka jut ismét hulladékanyag formájában a gyárakba. Ezzel évente félmillió köbméter erdei fát takaríthatunk meg. A SLOVCEPA vállalataiban évről évre átlagosan 130 ezer tonna hulladékpapírt hasznosítunk. Ebből 12 000 tonnát a Harmaned Papírgyárban, 7800 tonnát a ruäSombe- roki Észak-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban és mintegy 2000 tonnát a Gömörhorkai (Gemerská Hörka) Papírgyárban. A legtöbb hulladékpapírra azonban a párkányi (Stúrovo) Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban van szükség, ahol a karton- papír, az ipari felhasználásra készülő csomagolóanyagok és a kátránypapír gyártásához összesen 107 500 tonnát kellene felhasználnunk. — Miért csak kellene felhasználni? — Jelenleg, pontosabban december közepe óta komoly hiánycikknek számít a hulladékpapír. A párkányi gyárber naponta 310 tonna az igényelt mennyiség. Ezekben a napokban ennek alig felét kapja meg a gyár, amelynek valamennyi termelési részlegén kétmillió 115 ezer korona az egynapi gyártás értéke. Most azonban a hulladékpapír hiánya miatt a termeléskiesés nagysága eléri a napi egymillió 50 000 koronát... — Miért lett hiánycikk a hulladékpapír? Erre a kérdésre a Hulladékanyag-gyűjtő Vállalat Zillnai kerületi igazgatóságán kértünk választ. — Vállalatunk dolgozói — nemcsak Közép-Szlo- vákiában, hanem az ország többi kilenc kerületében is — az energiaellátás év elejei komoly nehézségei miatt jelentős mértékben csökkenteni kényszerültek a hulladékpapír szállítását megelőző préselési munkát — magyarázta Mikulás Stefanov termelési és kereskedelmi igazgatóhelyettes. — A kemény téli időjárás következtében vállalatunk bedolgozó nyugdíjasai és az iskolák tanulói sem végezhették a gyűjtést. A legnagyobb kiesést viszont az okozta, hogy az ipari vállalatoktól és üzemektől, azok más jellegű gondjai miatt, nem kerülhetett hozzánk a tervezett mennyiségű hulladékpapír. Ezért a lehető leggyorsabb megoldásként januárban a korábbi hónapok folyamán összegyűjtött tartalékmennyiséget adtuk át a papírgyáraknak. A Hulladékanyag-gyűjtő Vállalat tíz kerületi üzeme közül januárban csak három, a íilinal, a Hra- deé Králové-i és a Ceské Budéjovice-i, teljesítette feladatait, együttesen 2920,42 tonna hulladékpapírt szállítottak a gyárakba. A többi kerületben csaknem kétezer tonnás lemaradással zárták az év első hónapját. —A többiek lemaradása miatt sajnos kevésnek bizonyult, hogy a januárra tervezett 1000 tonna helyett Közép-Szlovákiából 1200 tonnát szállítottunk a papírgyárakba. A helyzet mielőbbi javítása érdekében most a szokásosnál szélesebb körű felkészülés előzi meg a hagyományos tavaszi hulladékpa- pír-gyűjtő akciót. Közép-Szlovákiában évenként átlagosan 24 ezer tonna hulladékpapírt vásárolunk fel. Ebből 13 000 tonnát a Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár számára. Kerületünkben persze, ugyanúgy, mint az ország más vidékein is, az említett mennyiségnél jóval több hulladékpapírt lehetne összegyűjteni, előnyösen hasznosítani. Ehhez azonban mindenekelőtt az átvevőhelyek számát kell jelentősen megnövelni, ami csak a nemzeti bizottságok segítségével valósítható meg. Kormány- rendelet határozza meg, hogy a városi lakótelepeken a járulékos beruházások keretében bulladék- anyag-átvevő helyeket is létesíteni kell. A legtöbb helyen, sajnos, nem számolnak ezzel. Banská Bystri- cában például sehol sem veszik át a hulladékanyagokat, mert egyszerűen nincs hol lerakatot létesíteni. A Hulladékanyag-gyűjtő VáHalat vezetői a gyűjtőkedv növelése érdekében az idén is megszervezik a már hagyományos országos versenyt. Ezzel elsősorban az iskolák tanulóit, a pionírokat ösztönzik mind nagyobb szorgalomra. Közülük a legeredményesebb papír-, vas- és egyéb hulladékanyag-gyűj- tők a nyári vakációban ismét különvonattal utazhatnak majd a tengerparti jutalomüdülésre. A hulladékanyagok gyűjtése azonban nemcsak a pionírok feladata. Népgazdaságunk fontos és olcsó nyersanyagairól van szó. A hulladékpapírból 110 tonna már egy hektárnyi nyolcvan-száz éves erdő megtakarítását jelenti. A népgazdasági érdekek mellett pedig az erdő védelme önmagunk védelmét is jelenti LALO KAROLY gyelőpontoknak. De maradjunk csak a csapatmozgásnál ... A lehető legrövidebb időn belül be kell rendezkedni a védelemre. Ettől függ többek között, mennyi idő jut a hadállások kiépítésére és a parancsnokok munkájára. A terepre való megérkezés után ugyanis minden katonának meg kell magyarázni, mi lesz a feladata. A csapatmozgás azonban nem téveszthető össze versenypályával. A parancsnok nagyon gondosan figyelembe vette még azt is, hogy az út keskeny, 15 centiméteres hó borítja, amely alatt sok helyen jég van, arról sem feledkezett meg, hogy a vezetők először járnak ezen a kiképzőterepen. — A mi járművezetőnk, Karel Lufner katona — mondta Vladimír Madarec, miközben megelégedéssel figyelte a gépkocsioszlop gyors előrehaladását és a gépkocsivezető biztos mozdulatait — nagyon jó szakember. Az országúton és a terepen is mesterien kezeli járművét. — Ott az erdő mögött lejtő következik — hallom az utasításokat egy nagy domb tetején állva —, vagy 400—500 métert kell megtenni, míg véget ér az út. Néhány pillanat múlva az óriásgépek elindulnak, csak a távolodó vörös fények jelzik, hogy a parancsnak megfelelő irányban igyekeznek. Aztán ott állt előttünk a rakétavető osztag politikai tisztje, aki néhány pillanattal ezelőtt parancsot adott az indulásra. — Úgy gondolom, jól felkészítettük katonáinkat a gyakorlatra. Mindenkivel elbeszélgettünk, csoportosan és egyénileg is. Már az első két nap után megállapíthatjuk, hogy a katonák, elsősorban a gépkocsivezetők és az alacsonyabb rangú parancsnokok, nagy kedvvel teljesítik feladataikat. A gépkocsivezetők többsége új, és itt a rakétavetőknél különösen nehéz a dolguk. A legnehezebb terepen is biztonságosan kell haladniuk a 18 tonnás óriásgéppel, és ezenkívül a vezető a tüzelőállásba való megérkezés után sem pihenhet, ő is tagja a fegyvert kezelő csoportnak, mint parancsnok és irányzékkezelő részt vesz a rakétavető lövésre való előkészítésében. A gyakorlat során többször alkalmunk nyílt, hogy meggyőződjünk a kiváló hadi- technikáról. Amikor másnap reggel le kellett menniük egy meredek domboldalon, a gépkocsivezetők aggódtak, de ott volt Mentei János hadnagy. A vezetőknek elmagyarázta a teendőket, és a biztató szavak is mindenkinek jólestek. Az osztag idejében érkezett a lőállásba! * * * Milyen lenne a hadgyakorlat harckocsizók nélkül? Az ő erejük a lövés és a mozgás egybehangolásában rejlik. És ha ezzel még gyorsaság is párosul, ők dönthetnek a harc kimeneteléről. így volt ez a hadgyakorlaton is. Ennyit akartunk elmondani a hadműveletek gyorsaságának hőseiről — a parancsnokokról és a vezetőkről. I- H. (CSTK felvétele)
