Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-03-18 / 11. szám

Paknsza Lajos efsz-elnök, 28 éve All a közös gazdaság élén Nagysaüó (Tekovské Lu2any) jel­legzetes parasztfalunak számított a felszabadulás előtt. Hosszú porták­kal, istállókkal, mezőgazdasági épü­letekkel. Ma — jóllehet a hosszú pa­rasztporták még megvannak — az autóbusz ablakából kitekintve inkább villanegyedhez hasonlít. Az új utca­sorok családi otthonai alig emlékez­tetnek a régi, jól ismert falusi há­zakra. — S hogy mennyi a személygépko­csi — újságolja Valach János, a szö­vetkezett első elnöke —, az jófor­mán ki sem mutatható, mivel számuk állandóan változik. Nem mondok so­kat, ha azt állítom, hogy ez a fejlő­dés túlnyomórészt a szövetkezet jö­vedelmező gazdálkodásának köszön­hető. A hetvenhat éves, korát meghazud­toló nyugdíjas elnök meglepő szelle­mi frisseséggel eleveníti fel a három évtized előtti eseményeket. — A szomszédos Tőrén Furinda Rudolfék már közösen szántottak-ve- tettek, mi azonban még csak a gép­szövetkezetnél tartottunk. Egyszer aztán így szóltam az elvtársakhoz: „Ha mindenki nem ért is velem egyet, de a kommunistáknak alapve­tő kötelessége követni a IX. párt- kongresszus irányvonalát.“ Tizenki- lenced-magammal még a nyáron lét­rehoztuk az előkészítő bizottságot, majd 1949. október 9-én az egységes földművesszövetkezetet. Nincsenek feljegyzései Valach Já­nos bácsinak, de arra jól emlékszik, azon az őszön nyolcvanötén, zömmel kommunisták, csatlakoztak a szövet­kezethez. — Az sem riasztott vissza a gaz­dálkodástól, hogy tagjaink csak 18 lovat és kevés szerszámot hoztak ma­gukkal a közösbe. Gépesítésről nem is lehetett beszélni, bár a kezdet kez­detén 2 traktorunk, három cséplőgé­pünk volt. A hiányos felszerelést azonban pótolta a tagok hallatlan lelkesedése és akarata. Természetesen ez önmagában még nem volt elegendő ahhoz, hogy a fa­lu egyénileg gazdálkodó kis- és kö­zépparasztjai számára is vonzóvá te­gyék a szövetkezetei. A pártszervezet állandóan azon fáradozott, hogy az állam mind nagyobb arányú segítsé­ge a termelési és gazdasági eredmé­nyekben is jobban kamatozzon. A tag­ság csekély anyagi érdekeltsége azonban gúzsba kötötte a legjobb kezdeményezéseket is. Az sem segí­tett, hogy a szövetkezet élére min­den évben új elnököt választottak. Csak több éves tapasztalat árán jöttek rá a falu kommunistái arra, hogy javítani kell az alapszervezeti életet, s nagyobb követelményeket kell támasztani a szövetkezetben dol­gozó párttagok munkájával szemben, harcolni kell az emberek megnyeré­séért. — Az igényesebb új munkastílus nem váltott ki egyértelmű lelkese­dést — mondotta Ján Kováöik, a pártszervezet akkori elnöke. — En­nek a következménye az volt, hogy az ötvenes évek elején egyesek még a pártból is kiléptek, nemcsak a szö­vetkezetből. A létszámcsökkenés azonban nem csökkentette, inkább növelte pártalapszervezetünk erejét, tekintélyét és a tömegekre gyakorolt befolyását. Ettől kezdve a kommu­nisták nem csupán szóval, hanem példamutató tetteikkel is hatásosan agitáltak. Így következett el a nagy fordulat éve 1953-ban, amikor a még kívülállókat is megnyertük a szövet­kezeti nagyüzemi termelés számára. A vezetőségválasztó közgyűlésen — amely a megbolygatott kaptárhoz hasonlított — a tagság Pakusza La­jost bízta meg az elnöki tisztséggel. Bár székfoglaló beszédében nem so­kat ígérgethetett, arra kérte a szö­vetkezet tagságát és a kommunistá­kat, hogy támogassák munkáját, mert csak a közösség ereje segítheti ki a kátyúból a szövetkezetét. Persze, ezután sem történt csoda. De amint múltak az évek, egyre ja­vult a gazdálkodás, s a tagság jöve­delme is fokozódott, a szövetkezet Kovács Ernő üzemgazdász: „Három évtized alatt 73 millió koronára fut­tattuk fel az évi termelési értéket“ végre egyenesbe jutott. Teljesen ki­egyenlítette az államtól kapott köl­csönöket. — Mi játszotta ebben a legfőbb szerepet? — Talán az — válaszolta Pakusza Lajos —, hogy változtattunk a vetés­forgón, a vetőmag és az aprómagvak termesztésével rátértünk legnagyobb tartalékunk, a helyi adottságok ki­használására. Ezek értékesítéséből busás jövedelemre tett szert a szövet­kezetünk. A javulást továbbá kedve­zően befolyásolta az a tény, hogy a kapásnövények területét nem az egyének, hanem a családok szerint osztottuk ki megművelésre, idősza­kos és célprémiumok bevezetésével jelentősen növeltük a tagság kezde­ményező kedvét. Ez csak egyik része az új hozzáál­lásnak, mert másrészről a szövetke­zet üzemi pártalapszervezete a ká­derek nevelésével, a kommunisták termelési ágak szerinti elosztásával az egész közös gazdálkodás területén megszilárdította vezető szerepét. — Jelenleg — vette át a szót Ko­vács Ernő, az efsz üzemgazdásza — hat agrármérnök és negyvenkét szakközépiskolát végzett szakember dolgozik a szövetkezetben. Ügy is mondhatnám, ők a tudományos is­meretek érvényesítésének zászlóvi­vői, mind nagy felelősséggel és elkö­telezettséggel teljesítik pártmegbíza­tásaikat. — Milyen gazdasági mutatókkal lehetne jellemezni a közös gazdálko­dás harmincéves fejlődésének ered­ményeit? — Rengeteg példát tudnék felhoz­ni — folytatta Kovács elvtárs —, de azt hiszem, ez külön fejezetet ér­demelne, azért csak a legjellemzőb­beket említem. Az első években az egységnyi területről évi 2700 koro­nát, 1978-ban pedig 17 500 korona ér­tékű termelési eredményt könyvelhe­tünk el. A tagság ledolgozott munka­egységei arányában akkor havonta 300 koronát, tavaly viszont már 3000 korona munkabért fizettünk. Ezenkí­vül évente legalább 1,2 millió koro­nát fordítunk a szociális és kulturá­lis alapra. Ebből egészítjük ki és pó­toljuk a munkában elfáradt érdemes tagjaink nyugdíjjáradékát is, vala­mint támogatjuk dolgozó tagságunk üdültetését, kulturális igényeinek ki­elégítését. A harminc év legnagyobb eredmé­nye az elmondottakon kívül az, hogy a tagság megtalálta számításait a szövetkezetben'. — Kétségkívül ez az igazság — mondotta Drappon Imre elvtárs, az üzemi pártalapszervezet elnöke. Ez­által vált lehetővé az a progresszív Drappan Imre pártelnök: „A párt te­kintélyéért a jövőben is meg kell küz­deniük a kommunistáknak“ lépés is, amelyet a szomszédos kis szövetkezetek egyesülésével tettünk a párt gazdaságpolitikai céljainak szellemében. A korszerű gazdálko­dás, a nagy teljesítményű gépek al­kalmazása, a technika és a technoló­gia hallatlanul gyors fejlődése, a bio­lógiai tényezők meghatározó szerepe az állattenyésztésben mind sürgetőb­ben követelte, hogy a csekei és a málasi szövetkezet gazdasági és po­litikai erejét egyesítsük. Ez az egyesülés, mint üzemgazdászunk el­Válach jénoz alapító tag, a szövetke­zet első elnöke: „A harminc évnek valóban lenyügözőek az eredményei, de a tanulságai is“ mondotta, jól megmutatkozik a 3500 hektárra gyarapodott szövetkezetünk termelési és politikai eredményeiben is. Az utóbbit azért szükséges hang­súlyoznom, mert az új feltételek kö­zepette szlovákok, magyarok nagy egyetértésben és aktivitással dolgoz­nak közös gazdálkodásunk felvirá­goztatásán. Ennek köszönhető, hogy a XV. pártkongresszus kívánta szin­ten teljesítjük a párthatározatokat. Sőt, ha az 1978-as évre szóló, a Győ­zelmes Február 30. évfordulója tisz­teletére foganatosított kötelezettség­vállalásaink teljesítését beleszámít­juk, jóval több terméket adtunk el a közellátás céljaira az előirányzottnál, mert 1,5 millió korona érték előállí­tásával túlszárnyaltuk eredeti válla­lásunkat. A kibővült nagysallói szövetkezet vezetői, tagjai és kommunistái járási méretben is jelentősen növelték kö­zös gazdálkodásunk tekintélyét. És ezt azért tehették meg, mivel az utóbbi évek folyamán nemcsak a munka minőségére, hanem a haté­konysági tényezők fokozására, szilár­dítására is gondot fordítottak. Az üzemi -pártszervezet tagjai, ami­kor mérlegelték munkájukat, nem voltak elégedettek az elért eredmé­nyekkel. S ez az egészséges elége­detlenség a kommunisták hozzáállá­sának, munkájának kétségkívül nagy pozitívuma. A szövetkezet tagságával ezután is azon fáradoznak majd, hogy mezőgazdasági üzemük még bő­ségesebben ontsa a kenyeret, a húst, a tejet, a gyümölcsöt az ország asz­talára. De ez nem történik önmagá­tól, meg kell találni a módját — és az eddiginél keményebben kell érte dolgozni. SZOMBATH AMBRUS A speciális növénytermelésben dolgozók szocialista brigádja (Pondelová Katarina és Lalo Károly felvételei) I SZICIAtISIA NUOUZUSM STIAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom