Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-03-11 / 10. szám

*■ \ 0 HUMOR NŐNAPI VÁLTOZATOK — Drága Piriké, a nőnap alkalmából fogadja gratulációmat és mélységes hódolatomat! — Lajos, te már megint az elvált Kulhaneknéval ünnepelted a nőnapot! — Hogy mit mondasz, mi van ma? Mikus Sándor karikatúrái KLÁRA Klára megkérdi édesapját: — Papa, mit tegyek akkor, ha a férjem hűtlen lesz hoz­zám? — Kérdezd meg az anyádat, neki ebben, nagy tapasztalata van. IBI Kovács megkérdi kolléganő­jétől: — Ibiké, nincs kedve velem tölteni a hétvégét? — Attól függ, hogy hol tölti azt a két napot. — Az ágyban... \ ZSUZSA Perpatvar Kovácséknál. Fel­kiált a férfi: — Zsuzsa, ez már szörnyű, amit csinálsz. Hogy én milyen buta voltam, amikor téged el­vettelek! Mire az asszony: — Sajnos, akikor szerelmes voltam beléd és ezt nem vet­tem észre. IRÉN — Sajnálom, Irénike, fel kell bontanunk az eljegyzésünket. Láttam az aktját képkiállításon. Felháborít a gondolat, hogy ru­ha nélkül modellt állt a festő­nek. — Ne gyanúsítson, sosem álltam modellt. — Hát akkor hogyan festet­te magáról az aktot? — Emlékezetből. ESZTER Vacsora után Brahovácz el­kezd kiabálni. — Tudom, hogy megcsalsz, Eszter! — Nem igaz! — Biztosan tudom. Magas férfi az illető és szakálla van. — Mondom, hogy nem igaz. Nincs szakálla. MACA — Mondd, Pista, hogyan vég­ződött a tegnapi vitád a fele­ségeddel? — Maca, a feleségem térden állva könyörgött nekem. — És mit mondott? — Azt, hogy gyere ki az ágy alól, Pista! 4UMU­\ l RÓZSI — Mondd, Rózsi, ha egy nő sok szép szóval, jelzővel becéz egy férfit, ez ugyebár azt je­lenti, hogy teljesen hülyének nézi az illetőt? — Igen kincsem, tündéri vi­rágszálam ... MARTA — Szia, Márta. Igaz, hogy válni akarsz? — Igaz. — Ha így van, ajánlhatok neked egy jó ügyvédet. — Köszönöm, felesleges. Már találtam egy szimpatikus mér­nököt. GIZI — Gizi, te mit adsz a fér­jednek, ha nem ízlik neki az ebéd? — A kalapját és a kabát­ját... ÉVA Két barát azon vitatkozik, hogy kik a tüzesebbek: a sző­ke nők vagy a feketék. — Azt hiszem, teljesen mind­egy — szól közbe egy harma­dik férfi. — Miért? — Mert Éva, az én feleségem fekete, és éppen olyannak ta­lálom, mint tavaly, amikor bar­na volt. TERI — Vettem egy papagájt. — Beszél? — Azt nem tudom. Teri még nem hagyta szóhoz jutni. ELVIRA — És most, kedves nézők, Elvira kisasszony a vad ben- gáli tigris torkába dugja a fe­jét. Meg fogja mutatni.. . Meg akarta mutatni... A hét vicce Fekete meglátogatja egyik barátját, aki osztály­vezető egy vállalatnál. Körülnéz az irodában és megkérdi:- Hát a titkárnőd hol van?- Sajnos, felmondott.- Nocsak, és miért?- Mert rajtakapott, hogy megcsókoltam a felesé­gemet. EMMI A rendőrségen vallatják Cic- varekot. — Maga négyszer tört be ugyanabba az áruházba ... és most mondja el: mit lopott? — Egyetlenegy ruhát Em- minek, a feleségemnek. De ő háromszor kicseréltette ... ERZSI — Géza, adjunk föl egy Sportkát. Ha nyerünk veszek egy új tavaszi kosztümöt. — És ha nem nyerünk, Er­zsiké? — Akkor megveszed te. * > A — egyesült fércműben hetek óta lázasan készültek a nőnapra. Slezacsek Ede, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke az tartotta, hogy egyszer van egy esztendőben nőnap, ezért ezt úgy meg kell ünne­pelni, hogy sokáig emlékezetes ma­radjon. Voltak persze a szakszervezet vezetőségében olyan kisstílű, lehetet­len alakok is, akik garasoskodtak, úgy vélték, nem kell nagy felhajtást csinálni, megteszi egy szál virág meg valami kis ajándék is. A szakszerve­zet elnöke azonban hajthatatlan ma­radt. Mivel a fércműben Slezacsek véle­ményére rendszerint senkinek sem volt ellenvetése, mert senki sem mer­te megkockáztatni a szakszervezeti beutalót vagy a kamatmentes köl­csönt, a nőnapi ünnepélyt egyhangú­lag megszavazták. És hogy senki se mondhassa, hogy a fércmű szakszer­vezeti vezetősége nem állja a szavát, a várvavárt napra úgy felgirlandoz- ták a kultúrház nagytermét, mint egy cirkuszi mutatványosbódét. Még Sle­zacsek szakszervezeti elnök is elége­detten dörzsölte a tenyerét, amikor az ifjúsági klub beat-zenekara, a The Félnótás tust húzott, hogy az igaz­gató elmondhassa a korábbi évekből már jól ismert, de az irattárból di­rekt erre az alkalomra elővett és le­porolt ünnepi beszédét. A legkörültekintőbb szervezés és a legpontosabb forgatókönyv sem szab­hatja meg azonban úgy a fejlemé­nyek irányát, hogy ne csúszhasson be némi hiba. Az első kisebb botrány mindjárt a szokásos bécsiszelet után kirobbant. Akkor, amikor az igazgató nem Seherez Adéllal, a személyzeti osztály évek óta megbecsült, követ­kezésképp nem éppen fiatal vezető­jével nyfíotta meg a táncot, hanem a csinos, szőke és nem utolsósorban fiatal Faramuci Ibikével, aki bár csak alig egy éve került a fércműhöz, de rendkívüli előnyeire való tekintettel máris a férceid osztály élére került. Seherez Adél sértődötten felállt, durcásan átvetette a vállán a róká­ját, és tüntetőleg elvonult. Alig nyu­godtak meg a kedélyek e közjáték után, amikor újabb kellemetlen inci­dens zavarta meg a nőnap ünnepé lyes és immár fölöttébb emelkedett hagulatát. Smihula, a megrögzött agglegény, aki világéletében viszolygott a nőktől, és ide is csak azért jött el, mert érezte sok más férfi társával együtt, ■hogy itt lesz egy kis potya pia, amit viszont annál inkább szeretett, meg­fejthetetlen módon máris sárga ré­szegre itta magát. Mivel az ittas em­berben rendszerint felszabadulnak az elfojtott ösztönök, Smihula eltorzult ábrázattal hajkurászta az asztalok között a termetére nézve duplaszéles Tohonyádét, és váltig azt rikoltozta, hogy: Hogy ha megfogom karcsú de­rekadat ... A helyzet komikusságát fokozta, hogy Smihula nemcsak rikol- tozott, hanem hadonászott is a kezé­vel, és így történt meg, hogy a ke­zében tartott papírtálcáról a mustár részben a nyakkendőjén, részben pe­dig a gyanútlanul üldögélő Trampli Emőke vadonatúj fehér svájci kosz­tüm kabátkájának szebbik felén kö­tött ki. Emőke sírva fakadt, Smihulát nagy üggyel-bajjal elvezették, és a szak- szervezeti elnök jobbnak látta a mű­sortól eltérően megkezdeni a tombola sorsolását. Mivel ez olyan tombola volt, hogy majdnem mindenki nyert rajta, sőt, az volt benne a vicc, hogy rendszerint párosán nyertek, ez sem múlhatott el incidens nélkül. Kovarik Benő a 112-es számmal nyert egy üveg bort, ugyanakkor Mi­kes Lili nyerte ugyancsak 112-es számmal a dugóhúzót, így együtt kel­let dugóhúzniuk, és mindenki szeme láttára hörpinteniök, pedig az egész fércmű tudja, hogy ki sem állhatják egymást. Viszont a nagy szoknyavadász hí­rében álló Beneki Béla és a csinos, kívánatos és kikapós fiatalasszony Kovácsné született Háry Maca, akit valamilyen történelmi hasonlat foly­tán a fércműben csak Maca Harynak neveztek annak dacára, hogy a tom­bolán nem nyertek semmit, egy óvat­lan pillanatban leléptek. Eltűnésük­nek nem tulajdonított senki sem fi­gyelmet Kovácson kívül, aki a sors szeszélye jolytán szintén a jércmű- ben dolgozott, és nem volt megértés­sel felesége alkalmi kalandjai iránt, pedig már megszokhatta volna. Gya­nút fogott, és mint mindig, ezúttal sem tévedett, mert becses nejét az egyik hivatali helyiségben lecsavart villany mellett Benekibe temetkezve találta. Ami ezután történt, azt a televíziós filmeknél csillaggal jelölik, e helyen sem írhatjuk le, mert amit Kovács kiáltozott, az nem tűri el a nyom dafestéket. Mindenesetre Kovács meg­úszta egyszerű orrcsonttöréssel, Be­neki három heti gyógykezelésre szó rult, az irodabútorban esett kár hétezerháromszáz korona. Másnap összeült az üzemi bizott­ság és jegyzőkönyvbe vette, hogy a nemzetközi nőnap megünneplése igen jól sikerült és hozzájárult a dol­gozók közötti jó emberi kapcsolatok megszilárdításához. PALAGYI LAJOS: Nőnap az egyesült fércmüben un. in. íi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom