Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-04 / 9. szám
ft KOMOR PÉTERRE A professzor dolgozószobájába benyit a felesége: — Fiacskám, behoztam Pé- terkét. A professzor fel sem néz: — Jól van, tedd a P betűhöz. ORVOSSÁG Egyik nő vigasztalja a másikat. — Majd elmúlik, az idő' a legjobb orvosság minden bajra. — Tévedsz, az én bajomat az idő sem gyógyítja meg. — Mi bajod van tulajdonképpen? — öregszem. SZimKOk Megtörténik, hogy az ember az írás gondolatával foglalkozik, de más gondolata nincs. * * * Van, aki mindenkinek megadja az elsőbbséget, mégis mindig karambolozik. * * * A gyermeknevelés — közli egy olvasónk — azzal kezdődik, hogy az ember megad mindent, s azzal végződik, hogy felad mindent. * * * A világ sokkal kellemesebb volna, ha a rossz emberekből jókat lehetne csinálni, a jókból pedig érdekeseket. * * * Az elnök az értekezletet tévedésből berekesztette, pedig a vezetőség még nem minden bírálatot utasított vissza. * • « Balszerencse az, ha valaki elefántra vadászik, s szúnyogot lő. * * * Amit a tévészerző nem tud, abból egész sorozatot tudna csinálni... * * * Az talán még nem volna baj, ha buta, csak ne hallgatna mindig az eszére. * # # A tudomány még kutatja a legjobb nyugtatőszert, amely hatásosabb, mint egy-két jó szó. PÁRBESZÉD — Ez a Kovács egy autodidakta. — Autodidakta? Hogyhogy? — Magától ilyen hülye. SPORT — A könnyűatlétika a sport királynője. — Igen. A futball viszont a pénzügyminisztere. ŐSZINTE — Mondd meg, de őszintén, Béla, milyen lenne az életed nélkülem. — Olcsóbb ... KIVÁR — Mit szólnak hozzá a szüleid, hogy össze akarunk házasodni? — kérdi a fiatalember jövendőbelijétől. — Az apám egyelőre semmit, az anyám meg azt várja, hogy szóljon valamit, hogy ellene mondjon! SZERENCSE Kudlacsek a múzeumban levert egy vázát, amely darabokra tört. — Ö, micsoda kár! — tördelte a kezét a teremőr. — Ez egy tizenhatodik századbeli váza. — Akkor szerencsém van. Már azt hittem, új volt... TANÁR A barátnők gyermekeik pályaválasztásáról beszélgetnek. — A fiamból tanárt akarok csinálni — mondja az egyik. — Van hozzá tehetsége? — kérdi a másik. — Azt nem mondhatnám, de borzasztóan szereti a hosszú szünidőket. A SZŰRAKOZOTT — Á, üdvözlöm, hogy van, hogy van? Mit csinál a kedves felesége? — szorongatja Bra- hovácz Kovács kezét. A szerencsétlennek abban a pillanatban jut eszébe, hogy Kovács felesége rég meghalt, így próbálja menteni a helyzetet: — Még mindig a régi temetőben ...? m '. fi . key* ; J /mafi t/s ÁöxejoM. Milan Vavro — Hát ez szörnyű, papa. Nemzetközi gyermekév van, és te nem akarsz adni egy százast sem? (Roháő) A hét vicce Pistike boldogan újságolja a mamajanak Mama azt tanultuk ma az iskolában hogy minden harmadik gyerek aki a világra ion. kínai ÉS'most minek örülsz úgy9 Annak, hogy a mi csaladunkban csak kef gyerek van QKHIíW lti£V (Dadzisz — Riga) NYÁRON Elsősegélynyújtásról magyaráz az előadó: — Ha megfagyott embert találunk, azt meleg helyre visszük, ruházatától megfosztjuk, és tagjait addig dörzsöljük hóval, amíg csak újra életre nem kel. — Szent isten! — kiált fel az egyik figyelmes hallgató. — És mit csinálnak vele nyáron, mikor nincs hó? IDŐJÁRÁS — Anyu, elvigyem ezt a levelet a postára? — Ugyan, kisfiam, olyan cudar idő van, hogy a kutyámat sem engedném ki az utcára. Nem mész sehova, majd az apád elviszi... ESTE — Fiacskám, el ne feledd, hogy reggel valami nagyon kellemetlen dolgot akarok mondani neked. Most nem mondom meg, mert akkor egész éjjel nem aludnál. CSALŐDÁS — Mikor lesz az esküvőd? — Nem lesz esküvőm. — Nem lesz? Hát nem mégy férjhez a kéményseprőhöz? — Nem. Kiábrándultam belőle, amikor megmosakodva láttam. HONVÁGY — Főúr, kaphatnék egy odaégett szeletet? — Természetesen, de miért legyen égett? — Tudja, már régóta úton vagyok és honvágyam van. — Miéta megválasztottuk rajvezetőnek, nem akar gyalog járni iskolába... (Jezs) VÁLASZ Kovács részegen tántorog. A felesége ráripakodik: — Nem szégyened magad? Hétről hétre előadást tartasz az alkoholizmus elleni harc fontosságáról, most meg te is felöntöttél a garatra? Mire Kovács dadogva válaszolja: — Szivecském, én ma is harcoltam az alkohol ellen. De mit tegyek, ma az alkohol győzött ... MEGOLDJA — Látom, erősen kopaszodsz. Mondd, teszel valamit az ellen? — Igen. Válók. VIKTOR SZEMENYAKA — Na gyere már ... (Kvéty) Taranyenko sofőrt berendelték a főnökségre. — Megint selejtet csináltál! Hány darab téglát raktál fel a gyárban? — Két és félezret. — Es hányat hoztál el? — Hiszen kiszámították. Ötezer féltéglát. — Féltéglát! Az összes téglát porrá zúztad. Nem is szégyelled? — De szégyellem. — A múlt hónapban pedig palát szállítottál a gazdaságok számára. Es egyetlen ép darabot sem vittél nekik! — Csakugyan, nem maradt közöttük ép... — Hát az üveggel mi történt? Üres ládákkal érkeztél meg, azok is mind szétestek. Emlékszel? — Hogyne emlékeznék! — De mit is beszélek az üvegről! A múltkor rúdva- sat szállítottál a gyárnak, amelyet patronálunk. És útközben elszórtad valameny- nyit. Még a teherautó hátsó ioldalát is elveszítetted. — Bizony elveszítettem. — Hát mi legyen, elvtársak? Mit csinálunk ezzel az emberrel? — Megrovásban részesítjük. — Megvonjuk tőle a prémiumot. — Elvesszük tőle a gépkocsit, garázsba helyezzük át. — Egy szó, mint száz, elvtársak, eléq volt a kö- nyörületességből, félmegoldással semmit sem érünk. Személyszállító autóbuszra rakjuk őkéimét, hadd vigyen utasokat! GELLERT GYÖRGY fordítása 1179. III. 4. N m
