Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 1. szám
< k * pionírszívvel A közép-szlovákiai kerületben elsőként Kőkeszi (Kosihov- ce) községben szervezték meg a pionírcsapatot. Az 1949 tavaszán szervezett csapatnak két raja működött, s az egyik raj vezetője Képes Tibor elvtárs volt. Akárcsak a többi fiatal pedagógus, a kor követelményének megfelelően tevékenyen részt vett a közéletben, legfontosabb feladatának mégis a gyermekek eszmei, politikai nevelését tartotta. Ma is kedves emlék számára mindaz, ami akkor a csapat, a raj életében történt. — Főleg a folklór együttes volt tevékeny — emlékszik vissza. — Szívesen táncoltak, daloltak a pionírok. Énekkart, mandolin- és vonószenekart is szerveztünk. Szlovák, orosz és magyar népdalokat adtunk elő. Műsorunkat még a szomszédos falvakban is bemutattuk. Felejthetetlen emlék az akkori járási székhelyen, Kékkőn megtartott május elsejei felvonulás és szereplés. Később együttesünk a kerületi székhelyen megtartott vetélkedőn is sikerrel szerepelt. Elmondja, hogy gyakran szerveztek kirándulásokat is. Megismerkedtek a környékkel, majd túrákat szerveztek a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékhelyeire. Autóbusszal utaztak a távolabbi tájakra, keletre, s úticéljuk ilyenkor Kassa és a Duklai hágó volt. — Milyen a kapcsolata jelenleg a pionírokkal, a pionírmozgalommal? — Köztük élek, most is velük vagyuk — válaszol —, hiszen 1956 után Ipolyságra kerültem, mint a pionírház igazgatója, és ma is ebben a beosztásban dolgozom. Akkor csak két dolgozója volt a pionírháznak. Később nyolc pedagógussal dolgoztunk. A területi rendezés után egy körzetet kaptunk, jelenleg nyolc pionírcsapat tartozik hozzánk. Valójában otthon a pionírház. Harminc szakkör működik benne. S a körzet iskoláinak pionírjai és pedagógusai is gyakori vendégek a pionírházban. Jó az együttműködés a gimnázium, a mezőgazdasági szakközépiskola és a szaktanMOST IS VELÜK intézet diákjaival is, akik számára külön szakköröket szerveztek. Saját szervező, irányító munkájáról szerényen hallgat, inkább a pionírház dolgozóinak, a csapatvezetőknek a tevékenységét dicséri: — Jól dolgoznak. És annak legfényesebb bizonyítéka, hogy a pionírházhoz tartozó csapatok közül három, az ipolysági szlovák és magyar tanítási nyelvű alapiskolacsapata, vaKépes Tibor elvtárs A felvételt Hajdú András készítette lamint a palásti alapiskola pionírcsapata megkapta „A példás pionírvezetők kollektívája“ címet. Pillanatnyi hallgatás után megkérdi: — Mit is mondjak még többet a pionírokról és saját magamról? Azután válaszol is: — Okosak, ügyesek, tettre készek a pionírok. Kedvesek. Mi pedig nagy-nagy szeretettel foglalkozunk velük. Válasza: vallomás. A pionír- szívvel és pionírokért élő vezető vallomása, mely után nincs különösebb magyarázatra szükség. Arra azonban érdemes felhívni a figyelmet, hogy különösen nyomatékos hangsúlyt adott ennek a szócskának: mi. Ha jól meggondoljuk, ez nem is olyan mellékes. TŰTH ÁGNES E rdőre merít Mihály bácsi, az öreg javágó. Sok munka várt rá, magával hívta a Miska fiát. Már útra készen álltak az udvaron, s akkor a konyhaajtóból rájuk szólt a nyolcéves Misiké. — Édesapám vigyenek magukkal! Apja hallani sem akar róla, de Mihály bácsi, a nagyapa megszánta unokáját. — Hadd jöjjön velünk, legalább látja majd a téli erdőt. így hát hárman mentek erdőre. Messze volt az erdő, hóban kellett törni az utat. De azért csak odaértek. Egy tisztáson lerakták a szerszámot. Miska száraz gallyat hordott össze, Mihály bácsi pedig alágyújtott. Misiké még nem számolt húszig sem, s a lángok már öntötték a jó meleget. — Most pedig mi dolgozni megyünk. Te vigyázz a tűzre — mondta Misikének az apja. Misikének tetszett ez a tisztség. Rárakta a tűzre a tartalék fát s ment újat szedni. Amint járt az erdőben, érdeklődve figyelte a fák törzsét, kérgét, s igyekezett eltalálni, melyik a tölgyfa, melyik a kőris. Egy bokor ágasában apró fészket fedezett föl. Ezt bizony a nyári lomb idején hiába kutatta volna. A bozót alól néha pityegó madárka röppent tova. Misiké úgy érezte magát, mint a magányos természetjáró, csak a fejszék távoli csattogása hozta eszébe, hogy nincsen egyedül. Az összegyűjtött fát a tűzre rakta, s megint elindult felderítő útjára. Egy tisztáson tekintélyes tölgyfa állt s ágain haragoszöld levélcsomókat figyelt meg. Ismerte, tudta, hogy ez a fagyöngy; ezt szokott hozni nagyapja ilyenkor az erdőből. Vajon hogyan lehetne leszedni? Amíg törPETRIK JÓZSEF: te a fejét, hallja, hogy szólítják: — Misiké, ebédelünk! Szalad a tűzhöz, ahol akkor már illatozva sült a nyársalt szalonna. Ebéd után Mihály bácsi meg Miska füstölt egyet, aztán újra munkához láttak. Misiké tüstént visszasietett a tölgyfához és megpróbált felmászni rá. A törzse vastag volt, nehezen tudott belekaposzkod ni. Közben vissza-vissza szaladt a tűzhöz és megrakta. Aztán tovább kísérletezett addig, míg végül is elérte az alsó ágat, onnan tovább kúszott, egyre feljebb. Letépett egy jó csokorra való fagyöngyöt aztán elégedetten visszafelé készülődött. Lenézett a földre, s akkor egyszeriben elfogta a félelem. Nyújtotta a lábát az alsó ág felé, de sehogy sem érte' el. Hosszú percek teltek el, félóra is elmúlott s ő csak egy helyben állt. Édesapja kiáltását hallotta. — Misiké! Misiké! Félt visszaszólni. Torkát a sírás szorongatta. — Édesapám — szakadt ki végül is belőle. — Hol vagy? — Itt vagyok a tölgyfán — szólt vissza a síró hang. Apja is, nagyapja is ott termett a ja alatt. Az öreg favágó biztatta a gyereket. — Ne félj, leszedünk, mint az almát. Édesapja megpróbált utánamászni, de cipője csúszott a fagyos törzsön. — Gyere, fiam, csinálunk neki létrát — szólt Mihály bácsi és háttál nékidőlt a fának, két kezét pedig hasánál összekulcsolta Miska fellépett apja vállára s így szólt Misikének. — Ne félj, lépj a váltamra. Misiké apja vállára lépett s akkor két erős kéz megragadta. így hozták le a család legkisebb Mihályát a földre. Amint elmúlt egyik félelem, jött a másik. Kikapok, nem kapok? — tűnődött. — Lesz még belőled favágó — szólt a nagyapja, és a vállára ütött. Amikor édesapja látta, hogy fia milyen szeretettel szedi csokorba a fagyöngyöt, csak azt mondta: — Ni csak, milyen szép csokor. Édesanyád biztosan megörül neki. ügy es őrsvezető A dunaszerdahelyi (Dunajská Síreda) Gorkij utcai alapiskola pionírcsapatának egyik, legtevékenyebb őrsvezetője Pongácz Albina, a VI1/C osztály tanulója. Jólmegszervez'e az őrs tevékenységét, társainak mindenben segít. Ugyanakkor tagja az iskola énekkarának, jó sportoló, rendszeresen részt vesz az „Iskolarádió“ szerkesztőségének munkájában. A forradalmi hagyományok emlékszobájában pedig megtalálható az a sok, értékes feljegyzés, melynek ő a vezetője. Ugyanis: szabad idejében meglátogatja a munkásmozgalom veteránjait, elbeszélget velük, feljegyzi visszaemlékezésüket. Egyébként ö volt a „Ki tud többet Lenlnről“-vetélkedő győztese is. Amikor pedig Gajdar ..Timur és csapata“ című regénye alapján vitát rendezett a pionírcsapat, alapos felkészültségről tett tanúbizonyságot. És milyen otthon? Szülei dolgoznak, kis testvére van, akinek nevelésében segít, a háztartási munkákban is szorgalmas. VARGÁNÉ G. Jolán Pongácz Albina (A szerző felvétele) k HÍREINK Üzemlátogatáson vettek részt a naszvadi (Nesvady) alapiskola hetedik osztályos tanulói Fekete Zoltánná és Sztankó Andrásáé vezetésével. Érsekújváron (Nővé Zámky] a PLETA- TEX nemzeti vállalat üzemében és a nyomdában járva, módjuk volt a gépek működését tanulmányozni, s többféle, érdekes foglalkozást is megismertek. Tóth József író—olvasó találkozót rendezett Bősön (Gaböíkovo) a pionírcsapat a CSEMADOK helyi szervezetével közösen. A találkozó vendége Csontos Vilmos költő volt, aki legújabban ki- ad’ott kötetét dedikálta, és külön is elbeszélgetett a pionírokkal. Brezovsky Éva Kiállítást rendeztek a Szovjetunióból kapott levelekből, képeslapokból és ajándéktárgyakból a szímői pionírok barátságklubjának tagjai Kollár Janka orosz szakos tanítónő vezetésével. A kiállításnak nagyon sok látogatója volt. Gyurica Róbert Nyolcféle újságra fizetnek elő az ipolybalogi (Balog nad Iplom) alapiskola pionírjai. Hetente 278 példányt kézbesít számukra a posta. Üj Szó, TÁBORTŰZ, KIS ÉPÍTŐ minden osztályba kerül. A szlovák nyelvű lapok közül legkedveltebb a Zorniőka és a Priatel. A 6—9. osztályosok körében pedig közkedvelt a Murzilka orosz nyelvű gyermeklap. Lánczos Zoltán Érdekes kiállításon vettek részt a dunamocsi alapiskola tanulói: Ögyallán (Hurbanovo) a közlekedési parkban töltöttek egy napot. Előadást hallgattak meg a közlekedési szabályokról, majd kerékpároztak, autóztak. Vagyis: játszva tanultak. Cservenák Erzsébet A párkányi (Stúrovo) alapiskola pionírjai kedves vendéget köszöntöttek körükben, Michal Svajda elvtársat, a CSSZBSZ járási bizottságának elnökét, akivel hosszan elbeszélgettek a Szovjetunióról. Ugyanakkor a barátságklub jövő évi munkatervét is megvitatták. Molnár Olga illlllllllillillll TÖRD A FEJED ! VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része (a nyíl irányában folytatva). 7. A Rajna bal oldali mellékfolyója Svájcban. 8. Állaton élősködő apró, szárnyatlan rovar. 9. A nitrogén és a rénium vegyjele. 11. Kérdőszó. 12. E. Ö. 18. Ragadozó madár-e? 18. Ütésnek a helye. 19. Igen — oroszul. 20. A gadolinium és az oxigén vegyjele. 22. Sör — népiesen. 23. Angol hosszegység. 25. A mohamedánoktól szentnek tartott fplrptp FÜGGŐLEGES: 1. Növényt karóval megtámaszt. 2. Skandináviai váltópénz. 3. Kötőszó. 4. Tőszámnév. 5. Filc. 6. Vísz- sza: mutatószó. 7. Rejtvényünk második része (a nyíl irányában folytatva). 10. Csomag. 13. Száz — szlovákul. 14. Sötétség kezdete. 15. R betűvel az elején újítás. 16. Itt benn. 17. Francia forradalmár. 20. Rejtvényünk befejező része (a nyíl irányában folytatva). 21. Ajándék — szlovákul. 22. Szélesebb csík. 24. Kötőszó. 25. Kéve fele. L. L. Beküldendő a vízszintes 1., valamint a függőleges 7., 20. számú sorok megfejtése. A december 24-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Odagyűlünk mind alája, s ránk mosolyog minden ága.“ — 45 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalomban részesülnek a következők: Borsik Márton, 4. oszt., Kosice, Bényi Darina, 4. oszt., Lekér (Hronovce), Forró Ildikó 4. oszt., Dunaszerdahely (Dunajská Streda), Nagy Elvira 6. oszt., Csallóközcsütörtök (Stvrtok na Ostrove), Bőgi Ildikó 6. oszt. Komárom (Komár- no). 1979. I. 7. t
