Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-02-25 / 8. szám
VASÁRNAP 1979. február 25. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 6.42 nyugszik 17.27 Közép-Szlovákia: 6.34, nyugszik 17.19 Kelet-Szlovákia: 6.26 nyugszik 17.11 órakor A HOLD kel — 5.35, nyugszik 16.00 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK GÉZA nevű kedves olvasóinka A CSEHSZLOVÁK DOLGOZO NÉP FEBRUÁRI GYŐZELMÉNEK ÉVFORDULÓJA • 1844-ben »Sietett FRAN KEL Le6, a nemzetközt és a magyar munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége, a párizsi kommfin munkaügyi minisztere. Mars és Engels harcostársa (4 1896) • 1879-ben született Otakar OSTRClL cseh ze- neszerzö és karmester ( + 1935) • 1904-ben született FENYŐ A. Endre kommunista festőművész és képzőművészeti kritikus • 1909-ben született Lev Andrejevics ARCIMOVICS szovjet fizikus, akadémikus AZ ÜJ SZŐ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Leonyid lljics Brezsnyev: Sziizföld, 15. rész „Akkor már mindenki reménykedett” Szégyen, ide, szégyen oda, a tévében a legkedvesebb műsoraim közé a krimi tartozik. Izgalommal tölt el a hulla látványa, és lélekben bosszúért kiáltok. Találgatom, ki a tettes, és — szavamra — olyan gyakorlatra tettem már szert a tévé jóvoltából nyomozásban, hogy majdnem mindig eltalálom. Persze itt sokat köszönhetek az éppen soros nyomozónak, Kojaknak, Derrick- nek vagy a kedves-esetlen Colombónak, hiszen együtt izgulok és nyomozok velük. Így aztán nem csoda, hogy ugyanazok a tippjeim, mint nekik. (Ja és még valamit: az esetek 50 százalékában hamarabb rájövök, mint ők, hogy ki a tettes./ Sokat köszönhetek a tévének — s a krimiknek —, e téren szerzett ismereteimet bőven kamatoztatom az életben. Jó, nem gyilkossági ügyekben nyomozok (bár még haláleset is előfordulhat (naI miatta). Mint minden háziasszony, én is naponta bevásárolok. Tejet, vajat, tejfölt, kon- zerveket veszek (bevalNYOMOZOK lom, ez utóbbit nagyon ritkán, mert hátha romlott ...) Es itt van szükség nyomozói ismereteimre. Ugyanis a tejen, vajon stb. a forgalmazóknak kötelességük lenne feltüntetni, hogy mikor gyártották, ill. csomagolták a szóban forgó készítményt, s hogy meddig használható fel. Na már most! Ha szánok rá egy kis időt és tüzetes vizsgálatnak vetem alá a dobozt (zacskót stb.), találok rajta egy dátumot. Egyet, nem pedig kettőt. Most következik az eset izgalmas része. Ki kell nyomoznom, mit jelöl a dátum: a gyártás időpontját-e, vagy pedig, y Nem olvasok újságot! Előrebocsátom, hogy ez nem rám vonatkozik. „Vonatozás“ közben hangzott el, saját fülem hallatára... Véletlenül egészen üres fülkébe ülhettem, ahol kis idő múltán, velem szemben letelepedett egy — üléstávból is csinosnak mondható — huszonéves szőkeség. Láthatóan várt valakit. Meg is érkezett egy másik szőkeség, szerényebb külsővel, szemüvegesen, kevésbé harsányan: — Azért hívtalak fel, mert sejtettem, hogy te is mész haza, gondoltam, mehetnénk együtt, hisz olyan ritkán találkozunk ... — Tudod, rettentően el vagyok foglalva, amióta nem járok Péterrel, alig ülök otthon. Mikor járjak szórakozni, ha nem most, fiatalon ...?! S csacsogott tovább, szünet nélkül. Hosszú idő telt el, amíg barátnője is szóhoz jutott: — Már rég meg akartam tőled kérdezni, hogy mi is lesz tulajdonképpen az a gyár, amit nem messze tőletek kezdenek majd építeni. Olvastam róla ugyanis valahol. — No, ne mondd! En nem tudok semmit, az otthoniak egy szóval sem említették, én meg, tudod, nem Olvasok újságot — mondja szinte rosszallóan. Tényleg, mikor is érne rá?! — kezdek morfondírozni, miközben újra belekezdett egy nagy monológba. S közben eszembe jutott nem egy idős parasztasszony, akik a hetedik X táján, akár három dioptriás szemüveggel is minden nap újságot olvasnak, mert „illik azt tudni, mi történik a világban“. hogy meddig használható fel a készítmény. Hosszas és gondos mérlegelés után arra a következtetésre jutok, hogy mivel a dátum tavalyi, valószínű a feltüntetett napon gyártották. De vajon meddig fogyasztható el? Azt nem tudni.. A befőttnél nem veszélyes, ha lejárt, de a húskonzervnél ... Van azonban még egy jobb játék is, nagyobb lehetőség a találgatásra, mégpedig az az eset, amikor ez olvasható valamely készítményen: felhasználható hat hónapig. De mikortól meddig?!... Erre senki sem ad választ. Felderít- hetetlen ügyek... felsültem a nyomozói tudományommal. Es itt nem segít Derrick józansága, Koják agyafúrtsága, sem Colombo ravaszsága. Talán a gyártókat kellene kivallatni? Ebből az egy esetből nem szabad általánosítani. Csakhogy felmerül a kérdés, hogy az informá- cióözön közepette az információtól önkezűleg' elzárkózót kell-e, lehet-e kizárólag elmarasztalni?! Mert egy fiatal formálódásának mozgatói — iskola, SZISZ (többek között), de beleértve a családot is — vajon megtesznek mindent, hogy a világ dolgai iránti érdeklődést a szőkeséghez“ hasonlókban is felkeltsék vagy csak az ilyen irányú feladatok „kipipálá- sát“ — tartják fontosnak?7 Esetleg a módszerek nem a legcélravezetőbbek?! Akár így, akár úgy, nem árt rajta elgondolkodni. 'tpLjii-u-’ IDŐSZERŰ GONDOLATOK A gazdasági tevékenység és az eredmények elemzése arra figyelmeztet bennünket, hogy a jövőben a párt-, állami és gazdasági szervek figyelmét a hibák és a fontos problémák határozottabb megoldására kell összpontosítani. Ez fontos a 6. ötéves tervidőszak céljainak elérése és feladatainak teljesítése szempontjából. Ezért közelebbről is foglalkozni szeretnék ezzel a problémakörrel. Fejlődésünk megbízható átja marad a XV. pártkongresszus irányvonala, amely a hatékonyság növelésére, a munka minőségének javítására és a gazdasági fejlődés intenzív tényezőinek kihasználására irányul. Az eddiginél következetesebben kell érvényesítenünk az életben ezt az irányvonalat. Ez nem könnyű át, azonban az egyedüli lehetséges át, amely feladataink megoldásáról és arról dönt, hogy a jövőben elegendő forrást alakítsunk a ki a párt alapvető céljainak teljesítéséhez — a nép anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítéséhez. (Gustáv Husák elvtársnak a CSKP KB 11. ülésén elhangzott előadói beszédéből) Engem személyesen egész életem tapasztalatai arról győznek meg, hogy a jószomszédi kapcsolatok — tekintet nélkül a politikai rendszer és a nézetek különbözőségére — a legjobb politikát jelentik az államközi kapcsolatokban. Es- én mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok nemcsak normálisak, hanem igazán jók is lehetnek. Ez nem utópia. E cél elérésének alapját annak idején már megteremtették, de a célhoz vezető áton mesterséges akadályok keletkeztek, amelyeket el lehet és el kell hárítani. (Leonyid Brezsriyevnek a Time-nak adott nyilatkozatából) zom az utcán, s megnyugtat, hogy érdeklődnek gyermekeik iránt. Meggyőződésem: a legfontosabb, hogy az ember szeresse, amit csinál. Én szeretem. Még huszonöt év után is. Ogy tudom, a második osztályosokat tanítja. Milyenek a tapasztalatai az új tantervvel, a korszerű tankönyvekkel? — Már második éve tanítok a n í t a n i nék a nyelvet. Szép eredményeket érünk el matematikából is, bár a gyerekeknek a fejszámolás nem megy olyan jól, mint a hagyományos módszerrel. Viszont jobban tudnak következtetni és logiku- sabban gondolkodnak. Iskola, család és — sokrétű társadalmi munka. Csakugyan, milyen tisztségeket Török Elemér riportja Rekord a Kid mélyén Kulik Gellért riportja „Apuka, mesélj nekem!” Zolczer János írása Három évtizet a színvonalas kulturális és eszmei nevelés érdekében Szilvássy József beszélgetése Lőrincz Gyulával, ú CSKP KB tagjával, a CSEMADOK országos elnökével Marci, a csodakapus Részlet Szabó Béla ismert regényéből A müsorcserétől a koprodukcióig Ozogány Ernő cikke ÍILUMM Köztársaságunk elnöke Hlavati) Lászlónénak, a Szímői Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusának az oktató-nevelő munkában és a közéletben kifejtett áldozatkész tevékenysége elismeréséül 50. születésnapja alkalmából A kiváló munkáért kitüntetést adományozta. (Telefonhír) Pályája úgy kezdődött, mint az ötvenes évek elején sok más pedagógustársáé. Alig tért magához a háborús évek megrázkódtatásaitól, amikor nemzedéktársaihoz hasonlóan ő is képesítés nélkül állt katedrára, hogy tanítson. Ám lelkesedésben, tenniakarásban nem volt hiány. Éltette őt a tudat, hogy végre a magafajta ember is viheti valamire. — Szegények voltunk. Iskoláskoromban nem is mertem arra gondolni, hogy pedagóguspályára lépjek. Ki fizette volna a taníttatásomat? Pedig egyetlen dédelgetett álmom volt, hogy taníthassak — emlékezik vissza Hlavaty Lászlóné, a Szímői (Zemné) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusa. — Aztán az ötvenes évek elején, amikor Szlovákia-szerte sorra megnyitották kapuikat a magyar tanítási nyelvű iskolák, elhatároztam, hogy én is szerencsét próbálok. 1953-ban Andódon kezdtem, majd Ka- mocsán folytattam. Szímőn 1957-Ő1 tanítok. Közben, persze, megszereztem a képesítést. Több mint két évtizede tehát visszatért a szülőfalujába. — Örülök, hogy a falumban taníthatok, ahol mindenki ismer és én is ismerek mindenkit. Mert a pedagógus munkájához hozzátartozik a gyerek környezetének ismere-. te; fontos, hogy jó kapcsolatom legyen a szülőkkel. Azt hiszem, ezt sikerült megteremtenem. Szeretnek a szülők, a bizalom kölcsönös, s ez lelkesít munkámban. A szülőkkel szinte naponta találko■ # JO az új oktatási tervezet szerint. Az áttérés nem volt zökkenőmentes, a szülők is idegenkedtek az újtól. Főleg a matematikában és a képző- művészetben voltak nehézségeink. Különösen a gyengébb előmenetelű tanulókkal kell sokat foglalkozni, egyébként nem tudnának lépést tartani a többivel. Nagyon jónak tartom a szlovák nyelv tantervét, mert a nyelv elsajátítására helyezi a hangsúlyt. S a gyermekek — életkoruknak megfelelően — szépen beszélnek szlovákul, pedig községünk magyarlakta, az iskola kapuján túl tehát nemigen hallanak szlovák szót. Kár, hogy ezt az új módszert nem honosítottuk meg már korábban. Bizonyára a mai tizenévesek is még jobban beszél— Szeretek dolgozni, hasznosat tenni, jő érzés ugyanis, hogy igénylik a segítségemet. 1953-től pártfeladatként a helyi nőszövetség elnöki teendőit látom el, s a község asz- szonyaival gyakran végzünk társadalmi munkát: segítünk az efsz-nek, bekapcsolódunk a Z-akcióba, könyv- és kézimunka kiállításokat rendezünk. Vezetőségi tagja vagyok a Nemzeti Frontnak, s dolgozom a polgári ügyek testületében. Elfoglalt vagyok, de a gondjaimat sosem viszem magammal az órára. Az iskolában már csak a gyerekeknek élek. Erőt ad sugárzó tekintetük, kíváncsiságuk, amint arra várnak, hogy velük együtt járjam az ismeretlen tájakat. TÖLGYESSY MARIA 1979. If. 25. 2
