Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-02-11 / 6. szám
A szocialista ember arculatának a formálása mindenütt a pártmunka előterében áll. Az emberek politikai műveltsége, tájékozottságuk szintje befolyásolja politikai aktivitásuk irányát, tartalmát és egyben személyiségformáló erő. — Éppen ezért áll ez a kérdés a járási pártbizottság figyelmének előterében — mondja Szabó Imre, a komáromi /Komárnof járási pártbizottság ideológiai titkára. — Külön kiemelném a szerzett ismeretek és a gyakorlat egységét. Biztató jelenség, hogy a politikai műveltség iránt egyre fokozódik az érdeklődés. Szavainak alátámasztására jegyzi meg, hogy a marxizmus—leninizmus esti egyetemére az utóbbi időben túljelentkezés van, s egy év alatt kétszeresére nőtt a középfokú pártoktatás résztvevőinek a száma is. Nagy szerepe van mindebben a Vendelín Vrábel igazgató vezetésével működő politikai nevelés házának, amely egyre igényesebben végzi az eszmei és politikai nevelést, emeli annak tartalmi és hatékonysági színvonalát. A politikai nevelés házában 13 előadócsoport működik. A politikai nevelés házának szerves része a marxista—leninista esti egyetem, amelynek nyolc magyar, illetve szlovák tanfolyamában folyik az oktatás. A hallgatóknak tágas tantermek, üléstermek, kabinetek és célszerűen berendezett könyvtár áll a rendelkezésükre. Ezen kívül a SZISZ és a nőszövetség járási bizottsága tisztségviselői számára hároméves tanfolyamot szerveznek, ebben az évben először indítják a politikai agitáció módszertanával folgalkozó egyéves tanfolyamat, amelynek harminc hallgatója van. — S a tagjelöltek milyen oktatásban részesülnek? — Velük külön foglalkozunk — válaszol a kérdésre Vrábel elvtárs. — Bevezetésként egyhetes, bentlakásos tanfolyamon vesznek részt. Ebben az oktatási évben a kilenc turnusban 400—500 párttagjelöltet osztottunk be erre a tanfolyamra. Azután kétéves tanfolyamon vesznek részt, itt nálunk, s végezetül sor kerül a záróbeszélgetésre. Jó eredmények A Komáromi Politikai Nevelés Háza a járási pártbizottsággal karöltve megkísérli — kezdeti gondokkal küzdve ugyan — a társadalmi és a munkaaktivitás és a szocialista magatartás normái szerint mérni munkájának hatékonyságát. — Sikerült elérnünk az optimális összehangoltságot — jegyzi meg Szabó elvtárs. — Tudjuk, kiket oktatunk mi, és miért — s kiket a társadalmi szervek —, és hogyan kapcsolódunk ebbe a munkába. Más is akad nálunk, amire ráillik a jó jelző. Nagy előrehaladás, hogy a pártoktatást sikerült megfosztani korábbi verbális jellegétől. Á politikai nevelés házának munkamódszerei egyszerűek: a felsőbb pártszervek és a járási pártbizottság anyagával igyekeznek az egyes tanszékeken belül intenzíven dolgozni. Bekapcsolódnak a járási pártbizottság szakbizottságainak munkájába is, elérik azt, hogy ne csak az előadók és a propagandisták, hanem a hallgatók is lépést tartsanak a politikai eseményekkel és ismerjék a mindennapi problémákat is. Éppen ez segítette elő, hogy a taggyűléseken a vita színvonala jobb, konkrétabb, tartalmában gazdagabb, azonkívül igen sok jó javaslatot, meglátást tartalmaz, gazdagítja a párt kollektív okosságát. 13 ezer kötet Mint már említettük, könyvtár is található az épületben. Tizenháromezer kötetes. A terem nem túl nagy, de ízlésesen berendezett, szépen sorjában találhatók benne a könyvek, brosúrák, jegyzetek s a bibliográfiai áttekintés is a pártsajtóból. Meglátszik a könyvtáron, hogy hozzáértő vezető irányítja munkáját. Csatlós Margit, a vezető igazán rátermett könyvtáros, aki évek óta könyvekkel dolgozik. Mielőtt ezt a jelenlegi munkahelyét létrehozták volna, a járási könyvtárban dolgozott. — Van-e elég olvasója a könyvtárnak? — Van bizony — mosolyog Csat- lósné. — Hetente mintegy ötszáz hallgató fordul meg a politikai nevelés házában, s ezek nagy része betér ide hozzám is. De nemcsak a hallgatók, hanem az előadók is. Nagy segítség ez nekik, mert itt csaknem mindent megtalálnak, sőt sokszor csak egy papírlapot nyújtanak be, s én magam keresek ki nekik egy-egy tanulmányt, cikket az újságban vagy a brosúrákban. — A könyvtárat rendszeresen ellátják, feltöltik újabb példányokkal. Nincs semmi panasza? — Azért van! Elég kevés a magyar nyelvű forrásmunkák száma. Hogy ez a könyvtár él, azt nemcsak az olvasók nagy száma, a könyvkölcsönzések jelzik. Hanem az általa szervezett másfajta akciók is, például a rendszeres kiállítások, összejövetelek. Legutóbb L. I. Brezsnyev Kis Föld című művéről rendeztek beszélgetést. Sőt, a falvakra is kimennek, a fiatalok közé. Legutóbb idős partizánok társaságában. Végzett hallgatók az életben Az oktatói munka sikerét mi sem igazolja jobban, mint a volt hallgatók helytállása az életben, a munkahelyükön. Beszélgettem két volt hallgatóval is. Az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy jelenleg is látogatják az esti egyetemet. Csak más minőségben. Előadóként. Mindkettőjüknek ugyanazt a kérdést tettem fel: Az itt szerzett tapasztalataikat hogyan hasznosítják a gyakorlatban? Rushák Richárd mérnök, a Komáromi Járási Mezőgazdasági Igazgatóság főzootechnikusa: — Már a főiskolán is foglalkoztunk ezekkel a tananyagokkal, de bizonyos idő múltán jó és hasznos feleleveníteni azokat, s konfrontálni az előttünk álló konkrét feladatokkal. Itt már az életnek tanul az ember, magának a gyakorlatnak, hogy aztán tapasztalatait továbbadhassa kollégáinak, az egész járásnak, társadalomnak. Sádecky Stefan, a komáromi hajógyár mérnöke: — Én néhány évvel előbb végeztem, mint kollégám. 1973-ban. A kezdet nem volt könnyű. Igyekeztünk sok mindent átvinni az életbe, nem mindig sikerült. Csupán az utóbbi években állt be változás, de még így sem értette meg mindenki a fontosságát. Mert ha mindenki az itt tanultak alapján végezné munkáját, igazi elvtársi viszonyt alakíthatnánk ki. Sajnos, még elég sok hallgatónk panaszkodik, hogy nehézségekbe ütköznek, ha az itt tanultakat meg akarják valósítani a gyakorlatban. E helyett okosabb és időszerűbb lenne, tia a vezető dolgozók észrevennék, és hasznosítanák ezt az értékes politikai és szellemi tőkét. Nevetni — szép és felelősségteljes hivatás. A politikai nevelés házának előadói terjesztik a korszerű ismereteket: nevelik az embert. A szocialista embert. URBAN KLARA Nem Mzelgő számadatok A párt stratégiai irányvonalának követésével párhuzamosan alapszervezeteink taggyűlésein, a dolgozók munkahelyi értekezletein a népgazdaság fejlesr tésének és hatékonysága fokozásának kérdéseiről tanácskoznak a legtöbbet. A beszámolók, vítafelszólalások rendszerint cáfolhatatlan érveket sorakoztatnak fel arról, hogy a termelés minőségét, hatékonyságát, a korszerű gyártásfejlesztés és az ezt segítő beruházások határozzák meg alapvetően. Tagadhatatlan, ezek a szempontok a célkitűzések elérésénél fontos szerepet játszanak. Ám nem minden helyen tudatosítják, hogy a legelmésebb szerkezetű gép és technológiai folyamat is csak akkor lehet eredményes, ha az üzemekben, gyárakban az eddigieknél jobban kihasználják a munkaidőt és a korszerű gépesítés adta lehetőségeket. Amikor ezt a követelményt a CSKP KB 11. plenáris ülése határozati feladataink homlokterébe állították, egyúttal hangsúlyozták: „Mindezek a tények azt mutatják, hogy a XV. pártkongresszusnak a nagy hatékonyságra és a jó minőségre vonatkozó irányvonala még nem hatotta át teljesen az emberek, köztük az irányító dolgozók tudatát, mindennapi tevékenységét.“ A hatodik ötéves tervidőszak folyamán elért részleges eredményeink örvendetesek, de ha alaposabban felmérjük a helyzetet, akkor megállapíthatjuk, hogy inkább a lehetőségeinkre utalnak, mint arra, hogy a gazdasági hatékonyságért vívott harc egész frontján fordulatot értünk el. Erről tanúskodnak például a nyugat-szlovákiai kerületben végzett felmérés tapasztalatai is. Annak ellenére, hogy az ipari üzemekben — kilenc hónapot véve alapul — a múlt év hasonló időszakához viszonyítva az alapeszközök ellátásában egytized növekedés, a munkások létszámában pedig 8,4 százalékos gyarapodás tapasztalható, a hatékonyságuk ugyanebben az időszakban 3,4 százalékkal csökkent. Ezenkívül — az igazolatlan mulasztások következtében — háromnegyed év alatt 51029 munkanap esett ki a termelésből. Mindez tulajdonképpen azt jelenti, hogy naponta 300 dolgozó tartotta magát távol munkahelyétől. Ez a lazaság 62 millió korona értékű kiesést okozott a termelésben. A gyakori hiányzás arra kényszerítette az üzemek gazdasági vezetőit, hogy a mulasztásokat rendszerint szabad szombatokon, vasárnapokon, illetve túlórák ledolgozásával pótolják, amelyeknek részaránya 9 millió órát képvisel és több mint ötezer dolgozó egész évi munkájával egyenlő. A túlórákat kimutató vállalatok nagy többségében a munkaidő kihasználásában mutatkozó fogyatékosságokat az igazolatlan mulasztások száma és a munkaerő-hullámzás növekedésével magyarázzák. Ez a nemkívánatos jelenség, a késedelmes anyagszállítással együtt, nem vet jó fényt a termelést szervezők és irányítók munkájára. Jogosan felvetődhet a kérdés: milyen tapasztalatok szűrhetők le a vázoltak kapcsán? A CSKP KB 12. plenáris ülésének következtetéseivel erre is egyértelműen válaszolhatunk: „Nyíltan megállapíthatjuk, hogy távolról sem használjuk ki az összes tartalékot, gazdaságunk hatékony fejlődésének összes lehetőségét.“ Jóllehet, a javulás külső körülményeinek befolyásolására korlátozottak a lehetőségeink, a kedvezőtlen belföldi hatások jó szervező- és irányító munkával számottevően csökkenthetők. Előadás az esti egyetemen SZOMBATH AMBRUS Vrábel Vendelín Rusnák Richard mérnök Sádecky Stefan mérnök
