Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-02-11 / 6. szám
VASÁRNAP 1979. február 11. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 7.07, nyugszik 17.05 Közép-Szlovákia: 6.59, nyugszik 16.57 KeletSztovákia: 6.51, nyugszik 16.49 órakor A HOLD kel — 16.36, nyugszik 6.21 órakor NÉVNAPINKON SZERETETTE!. KÖSZÖNT) (1K BERTOLD és DEZIDER nevű kedves olvasóinkat 1829-ben halt meg Alek- szandr Szergejevics GRI- BOJEDOV orosz drámaíró, költő és diplomata (szöl. 1795) • 1839-ben született Josiah Willard GIBBS amerikai fizikus, a kémiai termodinamika és a statisztikus mechanika egyik megalapozója [t 1903) • 1864-ben született BALASSA József nyelvész, a magyar nyelvtndomány egyik jelentós képviselője ( + 1945) • 1889-ben született Jaroslav BRUHA cseh szobrász, érdemes művész • 1939-ben halt meg Elena MäRÖTHY SOLTESOVA szín. vák realista Írónő (szül. 1855). AZ ÜJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL j Leonyid lljics Brezsnyev: Szűzföld, 13. rész Erőforrás Bodnár Gyula riportja ... jutott eszembe, ami kor elolvastam a mindössze ötsoros hírt: a svéd játékgyárosok és kereskedők kötelezettséget vállaltak, hogy 1979. december 1-től nem gyártanak és nem forgalmaznak játékfegyvereket és játékkatonákat (ez alól csak az első világháború előtti fegyverek és figurák jelentenek kivételt). Igen, így kellene tenni az igazi fegyverek és igazi katonák ügyében is. Néhány jó szándékú ember összeült és hozott egy hasznos döntést. Nem készítenek kattogó játékgéppisztolyt, s a kis tank sem szórja majd a szikraesőt. A kapitalista játékgyáros lemondott erről a bevételi forrásról, és ez jó. Mit készít helyette? Búgócsigát, vagy háromlábú marslakói? Az ö dolga, s ha mindezt dupla áron adja majd, azt sem irigylem tőle. Valahogy így kellene ezt nagyban is csinálni. Az évek óta készülő SALT-ll., amelyet már nagyon várunk, közel áll a így kellene tenni megvalósuláshoz. Nagy sikert jelent ez az enyhülés szempontjából, de nem végleges megoldás. Bécsben is folynak az immár maratoni — hatodik éve tartó — leszerelési tárgyalások. Pedig talán az ésszerű megegyezéshez nem is kellene akkora ördöngösség, mint oly sokan hiszik. Értelmes, jó szándékú emberek összeülnek, s meghozzák a döntést: kapitalista fegyvergyáros, lásd be, ezt kívánja az emberiség érdeke, mint ahogy példánkban a gyerekeké. Hiszen annyi mindent lehetne helyette termelni, ami hasznos és egyben jó üzlet is lenne! Csak az asztal túlsó felén is teljesen őszinte, emberséges politikai szándékokkal kell leülni. Örömmel nézem gyerekeim kezében a rugóra pattanó focistákat, a színes ceruzát, az építőkockát. Kisfiam a lovat is, a mackót is, a kutyát is zöldre festette, neki ez a szín tetszik a legjobban. Játszik, felszabadultan, igaz örömmel. Ha a kis garázs összedől, sír. Majd újra építi. Valahogy így kellene tenni végre. Hogy a felnőttek is felszabadultan, örömmel játszhassál mindenütt szép, országépítő játékukat. Miért nem síeltem az idén? Evek óta keseregnek a síelés kedvelői, hogy nincs hó, nem hódolhatnak a legszebb sportnak. Az idén nem panaszkodhattak, nem kellett a Tátrába menniük, hogy felköthessék a sílécet. Elhatároztam, hogy az idén én is síelni fogok, bár még sosem próbáltam, amiből az következik, hogy nem tudok síelni. De hiszen minden gyerek megtanulja, nekem miért ne sikerülne? Valószínű nem nevezhetek be az olimpiára, de azért elcsoszogok a friss havon, s ha netán esem, igyekszem kecsesen bukni. Elképzeltem magam egy jól szabott síruhában ... Feltétlenül pirosat veszek, az szépen mutat majd a fehér havon. Miért ne síelnék? Elvégre a sí már nemcsak a felsőbb osztály kiváltsága, mint valamikor. Meg aztán annyit beszélnek a tömegsportról, a testmozgás szükségességéről, meg arról, menynyire helyes — sőt egyenesen kívánatos —, hogy az ember ne csak nyáron vegye ki a szabadságát és süttesse magát négerbar nára a napon, hanem töltsön legalább egy hetet a hegyekben télen, és téli sportot űzzön. Gondoltam, megfogadom a bölcs emberek tanácsát. Éppen egy hét szabadságom van még, szállodát talán kapok — hiszen vannak némi összeköttetéseim. Hathét napra nem kerülhet többe a szoba, mint — ha nem első osztályú szállodába megyek — 6—700 koronába, az étkezést megoldom szerényen, reggeli, vacsora otthon, napjában egyszer meleg étel, ha nagyon spórolok, az napi 50 korona, hétszer ötven az annyi, mint 350 korona, tehát a szállás és a koszt vastagon számítva 1200 korona, az útiköltség oda-vissza — a taxit is beleszámítva — 200 korona, az 1400 korona, előre nem látott kiadások 600 korona, ösz- szesen 2000 korona. Nem vág a földhöz, ennyit igazán megér az egészségem. Most már csak sí- felszerelés kell. Elmentem a sportboltba. Sportszereink messze földön híresek jó minőségükről és olcsóságukról. Mondom az eladónak, mi kellene. Elém rakja a síléceket, a legolcsóbb 1600, de van 5000 koronás is, bakancsot már kapok 1450-ért, de a külföldi 3000-be kerül, a síruha — a pirosnak éppen erre az árnyalatára gondoltam! — 1900. kell még síkötés (kétezerért), sapka, kesztyű, szemüveg ... Ki- támolyodtam az üzletből, s amikor a levegőn magamhoz tértem, eszembe jutott, hogy a sít tartják a téli sportok királynőjének. Azt hiszem, ez igaz is. Legalábbis ami az árakat illeti... Egyszer s mindenkorra döntöttem: csakis nyáron megyek szabadságra, és maradok az úszásnál, akármit mondjanak is a bölcsek. A hírek szerint az idei fürdőruhákhoz még kevesebb anyagra lesz szükség ... IDŐSZERŰ GONDOLATOK Azt mondhatjuk, hogy az 1979-es évbe közösen pozitív előfeltételekkel léptünk. A hadászati támadófegyverek korlátozásáról kötendő új megállapodás munkálatai befejezésükhöz közelednek, habár nyilvánvalóan még bizonyos időre lesz szükség óz álláspontok végleges összehangolásához. Feltételezzük, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve, amelyet a Szovjetunió és az USA alapvetőnek tart, helyes megoldásokhoz vezet és hogy Carter elnökkel a közeljövőben aláírásunkkal erősíthetjük meg a megállapodást. A feladat, amelyet maga az élet állított elénk: az esztelen fegyverkezési hajsza megszüntetése, államaink biztonságának szavatolása és a nemzetközi békének a katonai konfrontáció alacsonyabb szintjén való megszilárdítása — megéri a fáradságot. (Leonyid Brezsnyevnek a Time-nak adott nyilatkozatából) Az életszínvonal emelését egybe kell kötni az anyagi szükségletek, a szociális vívmányok és a nép széles tömegei biztonság- érzete eddig elért magas fokával s azt sokoldalúan fejleszteni kell. Erősíteni kell az életszínvonal aktív hatását a termelőerők fejlődésére. A társadalmi termelés növelésével, hatékonyságával összhangban biztosítani kell a gazdasági feltételeket a nép anyagi és szellemi szükségleteinek magasabb fokú kielégítéséhez. Támogatni kell a szocialista életmód kialakulását, a nép alkotóképességének fejlődéséi, társadalmi elkötelezettségét, munka iránti felelősségérzetét. Céltudatosan érvényre kell juttatni a munka jellegében a haladó változásokat, javítani kell a munka társadalmi, gazdasági és termelési feltételeit, meg kell teremteni a feltételeket társadalmunk valameny- nyi tagja kulturális fejlettségének, szocialista öntudatának növeléséhez. (A CSSZSZK 1976—1980. évi gazdasági és társadalmi fejlődésének irányelveiből) Müemlékvédetein két ősi városban Kulik Gellér riportja Franciska és a halál Onelio Jorge Cardoso elbeszélése Ján Bartók írása Üzletemberek a Kanári szigeteken, avagy: százmillió dolláros foigalom Alekszandr Szapszaj cikke ÉGJIMM mesterség is lassan kimegy a divatból. Itt is egyre kevesebb a kovácsmunka. Patkóból se kell sok, alig van egy pár ló a szövetkezetben. Rágyújt, s lassan eregetve a füstöt folytatja: — Kitanultam én a géplakatos szakmát is. Ha nincs ko- vácsolnivaló, akkor segítek a traktorok és más gépek javílegszik az ember. Hívtak a gyárba is dolgozni, de itt dolgozik a vöm, traktoros, a lányom bérelszámoló. Van szép házunk, most a fiataloknak építünk. Én vagyok itt a legidősebb az ötvenhárom évemmel. A többi fiatalabb. Nagyon jó munkások, valamennyien. Szocialista munkabrigádban ovacsmester A pártelnök javasolta, hogy írjak Nagy Tiborról. Kezdettől a szövetkezetben dolgozik, munkáját becsületesen, lelki- ismeretesen végzi. Tavaly kapta meg A mezőgazdaság és élelmezésügy kiváló dolgozója kitüntetést. A kovácsműhelyben kerestem fel, éppen patkót kovácsolt. Csengett az üllő, szikrázott a fehérre izzított idom- talan vasdarab. Néztem, hogyan formálódik patkóalakű- vá. Megemeltem az egyik kalapácsot, vagy öt kilónyi. Elég egész nap fél kézzel emelgetni. Gyermekkoromban mindig csodáltam a megtermett, csupa izom kovácsmestereket, a falunkban több is volt belőlük. Most is tisztelettel néztem fel a majdnem két méter magas, erősen deresedé hajú Nagy Tiborra, a galsai (Holis) földművesszövetkezet kovács- mesterére. Vízbe mártja a félig kész patkót, amely sistereg és veszít tüzességéből. —Tgy edződik, keményebb lesz a patkó — mondja magyarázatképpen. Megvárom, amíg elkészül vele, s csak aztán ülünk le beszélgetni. — Apám szegény ember volt, s azt akarta, hogy én mesterember legyek. Erős és magas növésű voltam már su- hanckoromban is. Egy napon azt kérdezte tőlem, nem lenne-e kedvem elszegődni kovácsinasnak? Az bizony jó lenne — mondtam —, mert már gyerekkoromban is szerettem vasat kalapálgatni. 1941-ben szereztem meg a segédlevelet. Egy kovácsolt kiskaput kellett a vizsgára készítenem. Szép volt, sokan megcsodálták. Akkoriban, de még később is sok kovácsolt kaput és kerítést csináltam, persze csak a módosabb embereknek jutott pénze ilyesmire. A szegény ember örült, ha drótkerítést húzhatott a portája köré. Ma már ez a tásában. Szeretem azt a munkát is, de a kovácsmunkához jobban húz a szívem. Azt szeretem a legjobban, amikor izzik a vas, és úgy engedelmeskedik, formálódik a kezem alatt, ahogyan én akarom. Hogy nehéz munka? Az biztos. Nem bírna ezt akárki csinálni. Estére már én is elfáradok, érzem, hogy zsibbad a karom. Nem is csoda, hiszen 13 éves koromtól emelgetem a kalapácsot. Sokszor még álmomban is vasat kalapálok. Ilyen az ember, amit megszeret, hát álmában is azt csinálja. Reggel, amikor az üllő elé állok: no kezdődik a munka — mondom magamnak. Az első mozdulatok nehezek, de aztán ahogyan mozog a kéz, a derék, lassan-lassan belemeuuigULUtin, műi uiujviiuii >-» bronz fokozatot. Engem választottak brigádvezetőjükké. Voltunk már együtt többször jutalomkiránduláson. Jártunk a Szovjetunióban, Magyarországon, a Magas-Tátrában, megnéztük Karlové Varyt is. Érdemes jól dolgozni. Az embert megbecsülik. Kommunista vagyok, s azt tartom, hogy nekünk még inkább példát kell mutatnunk a munkában és a magánéletben egyaránt. Szeretem az embereket. Ügy érzem, engem is szeretnek. Amikor búcsúzóul kezet fogtunk, még azt mondta: — Ne haragudjon, hogy csak ilyen derengő félhomályban beszélgettünk. Mi is takarékoskodunk az energiával. Mindenki úgy takarékoskodik, ahogyan tud és módja van rá... TOROK ELEMCR
