Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)
1979-12-11 / 292. szám, kedd
MIELlff A miül! KERÜL A savanyú káposzta, ez a Ut őzikéd veit étel, sokféléiképpen elkészíthető. A káposztalevesen kívül még állítólag mintegy öt- ven-féle étel és saláta készíthető belőle. Az orvosok azért ajánlják a káposzta fogyasztást, ímert sok C vitamint tartalmaz. Tíz-tizenöt dekagramm savanyú káposzta fedi a szervezet napi C vitamin-szükségletét. már évente mintegy 42ÜÜ tonna savanyú káposzta készül, több mint nyolcszorosa a régi tulajdonos idejében gyártott meny- nyiségnek. Ezenkívül nagy (mennyiségű gyümölcsöt és zöldséget dolgoznak itt fel, s készételeiket is gyártanak. A termelési költség értéke évi harminckétmillió korona, nagykereskedelmi árban számítva Szállítószalagon továbbítják a káposztát a szeletelőbe Diákok társadalmi munkában segítenek az üzem dolgozóinak A káposztatermesztésnek és természetesen a fogyasztásának is nagy hagyományai vannak nálunk. Az élelmiszeripar szükségleteinek azonban nem telel meg minden fajta káposzta. — Vajon melyek dolgozhatók fel nagyüzemi eljárásokkal? — kérdeztem Michal Bara sínektől. a' Slovliik vállalat stupavaí üzeméne k i ga zg a tó já tói. — A Dobroviöki és az Ama- ger fajtát vásároljuk csak fel. Amíg az előbbit Stupava környékén már régóta termesztik, addig a másik fajta termesztését csak hat évvel ezelőtt vezették be, a mi kérésünkre. A savanyú káposzta készítés alapjait Stupavában 1924-ben Apostol nevű vállalkozó rakta le. A manufakturális gyártási mód — amelyet annak idején alkalmazott — természetesen már rég a múlté. A felszabadulás után az üzemet húszon kilencmillió korona értékű befektetéssel kibővítették, korszerűsítették és feltöltötték a gépparkját is. így az üzemben most Az üzem feldolgozó kapacitásának bővítésére a mezőgazdasági termelés fejlődését követően került sor E fejlődés következtében — számos más növényi kultúrához hasonlóan — a káposzta hektár hozama is megnőtt, szinte megduplázódott. A környékbeli mezőgazdasági üzemek mintegy 500—600 mé- termázsa káposztát takarítanak be egy hektárról. — Miért éppen az említett két fajta felel meg a feldolgozás követelményeinek? — Mert csak ezeket lehet géppel feldolgozni — válaszolja az igazgató. Nagyon szívós fajták, nedvességtartalmuk »•— 10 százalékkal alacsonyabb, mint a többi fajtáé. S legjobb tulajdonságuk közé tartozik, hogy jól erjednek. A káposzta fejsavas erjedése körülbelül hat hétig tart. Ez alatt az idő alatt a laboratórium dolgozói állandóan ellenőrzik a minőséget. Az erjedési folyamat befejezése után még egyszer laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá a terméket, és csak azután engedélyezik az elszállítást az üzletekbe. A jelenlegi — nagyon egyszerű — technológiai eljárásokkal 1966 óta dolgozzák fel a káposztát. Először felszeletelik, majd kádakba rakják, sőt, köménymagot adnak hozzá és erjesztik. A feldolgozással járó munkafolyamatok egy részéi: azért még kézzel végzik a dolgozók. Sőt gyúrni is kell a káposztát. Persze, nem mezítláb, mint egykor, hanem kizárólag erre a célra szolgáló csizmák bari. A stupavaí tizemben évente mintegy 500 tonna fejeskáposztát dolgoznak fel. Fő szállítójuk a Stupavai Állami Gazdaság, a Vysoká pri Morave-1 és a Záhorská Bystrica-i földművesszövetkezet Ebben az évben azonban a tervezett mennyiségnél mintegy 800 tonnával többet vásároltak fel a termelőktől, akik a vártnál nagyobb termést takarítottak be. — Megbirkóznak a plusz Hűli tonnával is? — Igen, de csak egy feltétellel, ha a kereskedelem is minden alkalommal nagyobb meny- nyiséget szállít « tervezettnél. Szerintünk megteheti ezt, mert nagy az érdeklődés a savanyú káposzta iránt. JOZEF SLUKA A LEMARADÁS ÉS AJVS8 MÖGÖTTE VAN Zoolechnékus szemmel a javulás lehetőségeiről Anna Stejfeková és Darina Jarošová laboránsok. Az ö jeladatuk a savanyú káposzta minőségének az ellenőrzése. (A szerző felvételei) Közeleg az év végi számvetés és ennek végeredménye a Martost (Martovce) Egységes Földmüvesszövetkezet állattenyésztése számára bizony nem lesz a legkedvezőbb. A tervezett 9 500 000 korona bruttó termelési tervtől az év folyamán kitermelt érték mintegy 900 ezer koronával lesz kisebb és a vár ható kiesés részaránya lé nyögésén nagyobb a szlovákiai átlagnál. A tervezett 1 millió 20 ezer liter tej he lyett például 40 ezer literrel kevesebbet adnak ei, a 34 vagon sertéshús eladási terv teljesítéséhez pedig négy vagonnal kellene többet termelniük. Héder Ferenc főzootechni- kussal és Ágh Lászlóval, a sertéstenyésztők csoport vezetőjével hosszasan boncolgattuk a tényeket, a: lemaradás okait, akárcsak a javulás lehetőségeit és feltételeit is. Ez utóbbin van a hangsúly, ugyanis amíg számos mezőigazdasági üzemben a rosszul menő ágazat vezetői — objektív okokra hivatkozva — elzárkóztak volna a nyilvános szerepléstől, addig itt ilyen értelmű igyekezetnek még csak a leghalványabb jele sem mutatkozott. A miértre egyértelmű a válasz. Akik észrevétlenül — és főleg szótlanul — akarnak megbújni mások fényének árnyékában, azok nem látják a rosszból kivezető utat, amíg a hibáikat beismerni Is bátorkodók ismerik a javulás, javítás módját és lehetőségét. Ez utóbbi érvényes a martos! földművesszövetkezet á-1 Lat tenyésztéséért felelős vezetőkre, amit szavaik is bizonyítanak. — Az állattenyésztés minden részében nehézségeink vannak — kezdte a főzoo- itechmkus. — Vegyük például a hízómarhákat. Tíz vagon ihúseladási tervünket teljesítjük ugyan, de csak úgy, hogy a tervezett 550 kilós vágósúly helyett 600—700 kilo- (grammos állatokat adtunk el. Több hízömarhánk is lehetne, ha lenne hova elhelyezni azo kát. Ugyanez a helyzet a tehenek esetében is. Ahol 310 állatira van férőhely, oda 330, sőt, időnként 340 tehenet is be kell zsúfolni. A férőhely-hiány különösen a ítéli időszakban érezteti káros íratását, amikor a növendék állal okát és a tehene két sem hajthatjuk ki a legelőre. A túlzsúfoltság következményeit is sorra vettük. Ismert láncreakció ez, még sem árt talán nagy vonalakban felidézni. Négy-öt évvel ezelőtt még tartósan 3300 liter felett volt az évi fejési átlag, majd fokozatosan lecsökkent egészen 3100 literre, és bizony ennél a várható Idei eredmény sem lesz jobb. — Pedig az állomány biológiai képességeivel könnyen adni tudná akár a 3300 liter feletti átlagot. Csakhogy a legújabb istállónk is 15 évvel ezelőtt épült, és az időközben beeépített önitató, a függesztett csille, valamint a hordozható fejőgép ma már a munka gépesítésének csak nagyon kezdetleges formáit jelenti. A következmény szinte törvényszerű. Kevés a munkaerő is, leggyakrabban öt ember végzi hat munkáját. Nagyon nehéz a kellő szigortartás, Ili szén mindenki tudja, hogy kétszeresen szükség van személyére. Ez a tudat nem egy állatgondozónál a laza munka f eg yelemben m uta t kozí k ■meg. A jobb eredmények elérésének további feltétele lenne az intenzivebb és főleg gondosabb tömegtakarmán y-ter- mesztés. Sokat eláruló tény, bogy a szövetkezetben még az idén sem indultak megfelelő takarmányalappal a téli időszaknak. A széna mennyisége még csak hagymán, de a silóból egy nagy iszarvasmarha egységre átlagosan mindössze csak 35 mázsa siló jut. Egyrészt mert rosszul fizetett a silókukorica, "másrészt mert nem pótolták semmivel. Szemes kukoricát például 260 hektáron termesztettek, de a kórót — mert nincs megfelelő gép a munkához — leszántották, illetve felégették. — Pedig hogy szeretik a telisnek —- mondta elgondolkodva a főzootechnikus, és arra a kukoricaszárra célzott, amit a tagoktól vásárolnak meg. A javítás, javulás feltétele! közé kell sorolni a férőhelyek bővítését is. A jelentős lemaradás pótlásának leggyorsabb és legmegvalósít ha - tóbb formája a rekonstrukció. Azt kell erőteljesen folytatni, amit a sertésitenyésztésben már elkezdtek, s amit a csoportvezető körvo n alazott. ~ Előhizlaldát építünk 1440 sertés számára. Ketreces, trágyacsatornás istálló llesz ez, athol már a mai követe lm én y e k kel ö s s zh a n gba n álló munkafeltételeket tudunk teremteni. A felszabadult istállókat kocák tartására tesszük alkalmassá, ezzel bővíthetjük az anyaáUományt, s nem leszünk arra kényszerítve, hogy hizlalásra malacokat vásároljunk. Köztudott ugyanis, hogy a vásárlás mindig bizonyos kockázattal iátr, hiszen senki sem adja ei - az elit anyagot, azt elsősorban magának hagyja. Lehetne még fejtegetni a sz ő v el k ez e t ál latiteny észtésé - *nek halványabb eredményeit, s főleg annak okait, de tanulságul talán ennyi is elég. A követelményekkel lépést tartani, beleértve az istállók (folyamatos korszerűsítését, de az ésszerű tömegtakar- mány-termesztést, s ennek keretében a nem hagyományos takarmányok hasznosítását, ma már alapkövetelmény. Ezek nélkül tartós és jó eredmények aligha érhe- “tők el. EGRI FERENC 1979. XII. 11. Őszintén szólva, szeretem a hóvége- két. Ez nyilván abból ered, hogy alapjában véve optimista vagyok. Ha nem lennék az, akkor szomorúan kéne konstatálnom, hogy mennyire szalad az idő, s újra véget ért egy hónap. Én azonban optimista vagyok, és inkább megállapítom, hogy egész kellemesen telt el ez a néhány hét. Ezért szeretem a hóvégeket. Persze, nemcsak ezért. Állítom, hogy a hóvégeken születnek a nagy elhatározások, sőt mi több, a nagy dolgok általában. Ilyenkor szokás megfogadni, hogy elsejétől új életet kezdek; elsejétől nem veszek a számba cigarettát stb. Ilyenkor én is — nyilván sok ezer társammal együtt — tele vagyok bizakodással, hiszen egyre elmélyülő anyagi gondjaim rövidesen enyhülni fognak. De nemcsak ezért szeretem a hóvégeket. Ilyenkor bizonyítja sok millió embertársam, hogy igenis lehet dolgozni, tudunk mi dolgozni, hiszen ellenkező esetben aligha tudnánk pótolni a hátralevő néhány nap alatt, amit objektív — és korántsem objektív — okokHAJRÁ nál fogva egész hónapban elmulasztottunk Különösen ez utóbbi miatt szeretem a hóvéget ilyenkor év vége felé, mert ugyebár ilyenkor minden havi mérleg komolyabban készül, s duplán érvényesek a fentebb elmondottak. Igaz ugyan az is, hogy ilyenkor már nem elegendő az idő az egész 'évi mulasztások pótlására minden téren, de sebaj. Ha jól fog a ceruzánk, valahogy átvészeljük ezt a néhány napot, s január elseje után marad egy egész évünk pótolni az idei hiányokat. Persze vannak, akik az ilyesmitől óva intenek, de mindig akad valaki, aki ezeket leinti, meg aztán ilyenkor ünnepekre készülődve csak nem izgatjuk föl magunkat...?! Ellenben ezek a napok nagyon is megfelelőek olyan lemaradások pótlására, amely bizonyos közpénzek egészségtelen megmaradásával függenek össze. Mert ugyebár, ha egy fórumon megállapítást nyert, hogy eme közpénznek elköltésére évközben valahogy nem volt idő, akkor gyorsan szervezünk egy továbbképzést (hogy kinek, miről, az egyáltalán nem lényeges), amelyre a fennmaradt összegből egyszerű számtani művelettel kiszámítjuk hány „rászorulót“ hívhatunk meg. Magyarán: néha duplán (sőt triplán) költünk olyasmire, amire szimplán sem érdemes. Úgy viselkedünk, mint Krúdy kikapós bohémja, aki a görbe éjszakára menet két fiákért rendelt. Egyet magának, egyet meg a cilindere, séta pálcája és glasszékesztyűje szállítására. (Az igaz, hogy ő a saját zsebéből fizetett...) Ma ezt másképp csináljuk! Meghívókat küldünk a halaszthatatlan, hézagpótló szemináriumra, amelyek alapján a munkahelyeken megtörténik a kiválasztás. Hogy a létszámtervet teljesítsék, lehetőleg ketten, esetleg- hárman utaznak egy munkahelyről a továbbképzésre. A tömegközlekedési eszközökön utazó izgága krónikás azt is megállapítja például, hogy több előadó uta zik ugyanarra a szemináriumra, ugyanarra a helyre, csak más-más épületben adnak majd elő — ugyanarról, egyszerre más-más hallgatóságnak, mivel az üdülőközpont kapacitása ezt lehetővé teszi. Persze, ilyenformán az előadókból is elég lett volna kevesebb, de hát kicsire nem adunk, pedig takarékoskodni nemcsak benzinnel meg energiával lehet. Tudom, sokan leintenek, mondván ez egy bagatell ügy, több is veszett Mohácsnál, s emiatt még nem dől össze a világ! Ez valóban igaz, de egyúttal bizonyíték arra is, hogy a takarékosság mennyire nem velejárója, nem szokása, normája mindennapjainknak. Én optimista vagyok, ezért maradjunk abban, hogy egyelőre... MÉSZÁROS JÁNOS
