Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)
1979-12-11 / 292. szám, kedd
A hadügyminiszterek tanácskozásáva! megkezdődött az „atlanti hét* Létfontosságú döntés előtt a NATO A modernizálás csak ürügy 0 A francia kommunisták nyilatkozata # A moszkvai Pravda a holland, a norvég és a dán kormányképviselő washingtoni tárgyalásairól (CSTKj — Brüsszelben tegnap megkezdődött az „atlanti hét“. Bevezetőül egynapos tanácskozást tartott a NATO ún. európai csoporja, amely Belgium, Nagy-Britannia, Dánia, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, az NSZK, Portugália, Görögország és Törökország hadügyminisztereiből tevődik össze. Ma a NATO európai hadügyminisztereinek tanácskozásához csatlakozik az USA és Kanada hadügyminisztere, s teljes létszámmal kétnapos tanácskozást tartanak. Ezt követően 13—14-én a NATO miniszteri tanácsülésén a hadügy- és külügyminiszterek közösen mondják ki a végső szót az új típusú amerikai közép hatósugarú nukleáiis rakéták gyártásáról és nyugat-európai elhelyezésé-’ ről. A NATO tervei szerint az NSZK-ban, Olaszországban, Nagy-: Britanniában, Hollandiában és Belgiumban 572 Pershing—2, illetve szárnyas rakétát helyeznének el. Tekintettel arra, hogy Dánia és Norvégia, bár róluk közvetlenül nincs szó, határozottan elutasítja a tervet, s hasonlóan foglalt állást a holland parlament is, valamint figyelembe véve a belga kormány bizonytalanságát, alapjában véve kérdéses, hogy milyen döntés születik. A bevált gyakorlat ugyanis az, hogy a miniszteri tanács csak egyöntetűen, egyhangúlag hozhat hotározatot, de az Egyesült Államok az elmúlt napokban többször is hangsúlyozta hogy ha keil; többségi szavazással hoznak döntést... A nyugatnémet Ketsch ránjskálidd rendőrök ezreinek a védelme alatt december B án kezdődött meg az újfasiszta NPD kongresz- szusa. A közvélemény tiltakozása ellenére a baden—viirtenbergi kormány engedélyezte ezt a paxmikatív akciót. Az NSZK több mint húsz haladó mmzete követelte, hogy &z újfasiszták ta< nácskoatósát oszlassák tel. Ketschiten hatalmas tüntetés zajlott le, melynek résztvevői az összes újfasiszta csoport és szervezet be* tiltását követelték. A tüntetésen — mint azt képünk is szemlélteti —■ a náci koncentrációs táborok több volt foglya is részt vett. (Telefoto: ÖSTK)’, AMERIKAI SZENÁTOROK NYILATKOZATA JÖVŐRE HALASZTÓDIK A SALT II. VITÁJA A NATO rakétatervei Nyugat- Európa békeszeretö közvéleményének éles ellenállásába ütköztek. A nemzetközi tiltako zó akciók mintegy csúcspontja az „atlanti hét“ előtt az a tüntetés volt, amelyet vasárnap Brüsszelben rendeztek, s 14 ország több mint 20 000 képviselője vett részt rajta. Belgium az egyetlen NATO- ország a rakéták „befogadói“ közül, amely még nem mondta ki a végső szót. A holland parlament határozott elutasító álláspontja után most rajta len ne a sor. A flamand szocialisták már kifejtették nézetüket: elutasítják az „előbb fegyverkezni, aztán tárgyalni“ álláspontot. A vallon szocialista párt főtanácsában is az a vélemény győzött, hogy a kormánya nak a NATO miniszteri tanácsülésén a rakétákra vonatkozó döntés fél évvel való elhalasztását kell javasolnia, s ezt az időt a Kelet és a Nyugat- közti leszerelési tárgyalásokra kell kihasználni. Koppenhágában és Dánia más városaiban nagyméretű tiltakozó akciókat rendeztek a NATO- tervek ellen. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága a L’Huma- nité tegnapi számában nyilvánosságra hozott nyilatkozatában javasolja, hogy Franciaország tegyen lépéseket a szovjet-francia kölcsönös biztonsági szerződés megkötése érdé* kében. A jelenlegi helyzet mellett ez jó példája lenne a különböző társadalmi rendszerű államok közötti megértésnek és együttműködésnek. A francia kommunisták hangsúlyozzák továbbá, hogy komolyan kell foglalkozni a Szovjetunió leszerelési javaslataival. A New York Times tegnap nyilvánosságra hozta az „új irány“ elnevezésű szervezetbe tömörülő közéleti személyiségek nyilatkozatát, amely elítéli a legújabb típusú amerikai rakétafegyverek Nyugat- Európában történő elhelyezését. A nyilatkozat az Egyesült Államok által követelt „korszerűsítést“ ürügynek minősíti (ČSTK) — Cyrus Vance amerikai külügyminiszter tegnap délután rövid látogatást tett Nagy-Britanniában, majd Párizsba utazott. Nyugat-európai körútja során ellátogat még Bonn- ba és Rómába. A brit fővárosban Margaret Thatcher miniszterelnök-asszonnyal és lord Car-* rington külügyminiszterrel tárgyalt, és mint Vance a kétórás megbeszélések után kijelentette, Londonban „a támogatás és megértés szellemére talált“. A * tárgyalásokról részleteket nem közöltek, de megfigyelők úgy vélik, hogy szó esett a NATO raj kétatelepítési terveiről, de mindenekelőtt az amerikai—iráni válságról és a Teherán ellen bevezetendő közös gazdasági embargó kérdéséről. Nyilvánvaló, hogy ugyanezekről a kérdésekről tárgyal majd Vance útja többi állomásán is, de figyelembe kell venni azt a és arra figyelmeztet, hogy nem a nukleáris fegyverek lecseréléséről van sző. hanem elhelyez zésüknek új koncepciójáról. A nyilatkozat végezetül hangsúlyozza; „Semmit sem vesztünk, csak nyerhetünk azzal, ha gon* dosan tanulmányozzuk a szovjet javaslatokat és elhalasztjuk az űj rakéták gyártásáról és elhelyezéséről való döntést'*. A' moszkvai Pravda a holland és a norvég minisztere!-1 nők, illetve a dán külügyminiszter washingtoni látogatását kommentálva, megállapítja, hogy az Egyesült államok NATO-partnereire nyomást gyakorol, hogy rakétakilövő-állo- inássá változtassa Nyugat-Eu* rőpát. Mint ismeretes, Hollandia, Norvégia és Dánia elha tárolja magát a NATO-tervek-' tői, ez azonban Washingtont nem zavartatja. A megbeszéléseket befejezve az amerikai külügyminisztérium nyilatko zatot adott ki, amelyben hangoztatja, hogy az Egyesült Államok nem változtat álláspontján és hogy a NATO brüsszeli tanácsülésén a terv jóváhagyására fognak törekedni — a kisebb tagon yok tiltakozása ellenére. tényt, hogy a nyugat-európai országok többsége érdekelt az Iránnal való jó viszonyban, mivel energiaszükséglete jelentős részét épp az iráni kőolaj fedezi. Franciaország például naponta 110 000 barrel olajat importál Iránból. Nem fér kétség ahhoz, hogy a washingtoni kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy meggyőzze a vonakodó nyugat-európaiakat. Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadó televíziós beszédében közölte, hogy az USA' számít a „nemzetközi szolidaritásra“ és figyelmeztetett arra, hogy ha a nyugati országok nem lépnek föl egységesen, „az Egyesült Államok kénytelen lesz más eszközökre támaszkodni“. Az amerikai külügyminiszter szerdától az USA képviseletében részt vesz a NATO miniszteri tanácsülésén Brüsszelben. (ČSTK) — „Semmi esély sincs arra, hogy a szenátus plé- numa még az év vége előtt megkezdje a vitát a SALT-II. szerződés jóváhagyásáról“ —< jelentette ki Washingtonban Robert Byrd szenátor, az amerikai szenátus demokrata több ségének vezetője. Byrd „idő hiánnyal“ próbálta indokolni a halasztást. Mint emlékezetes, a szenátus külügyi bizottsága november 9-én jóváhagyásra ja-*, vasolla a szerződést, és kor-* mánykörökben remélték, hogy a szenátus még a NATO decem-i bér 12-én kezdődő brüsszeli idh niszterl tanácsülése előtt meg-< kezdi a vitát. Byrd szerint a szenátusi vita januárig való elhalasztása nem csökkentené a szerződés ratifikálásának esélyeit. VANCE NYUGAT EURÓPÁBAN Washington nyomására győz az oiajszenpnt? Az USA közös Irán-ellenes akciókra próbálja rávenni európai partnereit ellen, jobban szüksége van a békés életre, mint bárki másnak. Még sok erőre lesz szüksége, hogy begyógyítsa e háború ütötte sebeket, sok mindent kell újjáépítenie, felépítenie és meg kell szerveznie népének életét. Vietnam sohasem fenyegette északi szomszédját — Kínát. De mint ismeretes, éppen Kína volt az, amely kegyetlen agressziót szervezett a vietnami nép ellen, hogy „megleckéztesse“. Vajon ez nem a tényleges hegemonizmus megnyilvánulása-e, a nemzetközi jog normáinak lábbal tiprása? A hegemonizmus uralomra törekvést jelent más országok és nemzetek felett. A hegemonizmus a területi igények, az expanzió és az agresszió politikájának érvényesítése, befolyási övezetek és szféráik kialakításának politikája. Peking igényt támaszt arra, hogy a fejlődő országok vezére legyen és ténylegesen fennhatóságot akar gyakorolni felettük Peking „történelmi jogot" formál több millió négyzetkilométeres területre a szárazföldön és a tengeren, amelyek gyakorlatilag részei csaknem valamennyi, Kínával szomszédos államnak. A Kínában kiadott évkönyvekben, tankönyvekben, brosúrákban és folyóiratokban és az ún. „történelmi“ térképeken is látható, hogy Peking igényei kiterjednek a szovjet Amur-mellékre és tengerinél lékre, Szahalinra, XII. 11. Kazahsztán és Közép-Ázsia egy részére, a Mongol Nép közt ár3 saságra és Vietnam egy részéi re. Peking igényt támaszt India és más államok nagy ki1979 terjedésű területeire, csaknem valamennyi dél-kínai és kelet- kínai tengeri szigetre. Mindez hegemonizmus a gyakorlatban. Az ázsiai országokban több mint húszmillió kínai nemzetiségű ember él. Számos országban a kínai burzsoázia kulcsszerepet tölt be a pénzügyekben, a kereskedelemben stb. Peking őket is igyekszik kihasználni hegemon ista céljaira és az „ötödik hadoszlop“ útján befolyásolni az ázsiai országok uralkodó köreinek politikáját úgy, ahogyan az előnyös számára. A kínai hegemonizmus szemléletes bizonyítéka volt Kambodzsa tragédiája. Kambodzsa népét megsemmisítésre ítélték azért, hogy ez az ország a kínai expanzió hídfőállásává váljék Délkelet-Ázsiában. Több mint hárommillió ember esett áldozatul, míg a népi felkelés véget vetett a pol pót istáik és maő isták ga rá zd á 1 k o d á sá n ak, és a négymillióból é'letben maradt további hárommilliót még mindig veszély fenyegeti. A kínai vezetés Mao Ce-tung nagyhatalmi soviniszta eszméivel felfegyverkezve a nyílt ellenségeskedés útjára lépett a Szovjetunióval és a világszocializmussal szemben, és egyre jobban paktál a legreaikciósabb imperialista körökkel. Tekintettei a hegemonizmus nagy veszélyére, a Szovjetunió javasolta, hogy fontos és halaszthatatlan kérdésként az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakának napirendjére tűzzék a hegemonizmus politikájának megenged he t e t le n sé gé r ő 1 s zó lő pontot a nemzetközi kapcsolatokban. A Szovjetunió javasolta, hogy nyomatékosan ítéljék el a hegemonizmus politikáját, nyilvánuljon meg az bármilyem formában, mint olyan politikát, amely összeegyeztethetet- ilen az ENSZ alapokmányának elveivel, a béke megőrzése és a nemzetköz1 biztonság megszilárdítása feladatával. Az ENSZ Politikai Bizottsága nemrég t ú 1 n yom ó sza v.a za 11 ö b b sé g g él ■elfogadta e javaslatot. A Szovjetunió mindig hatalmas gátként állt és fog állni a hegemonista irányzatok útjában, jöjjenek azok bárhonnan. A Szovjetunió többször kezdeményezést tett a KNK-hoz fűződő kapcsolatainak rendezésére. Brezsnyev elvtárs ezt világosan kijelentette az SZKP XXV. kongresszusán, amikor rámutatott, hogy „Kínával kapcsolatban éppúgy, mint bármelyik más országgal kapcsolatban szilárdan az egyenjogúság, a szuverenitás és a területi épség tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és az erőszak nem alkalmazása elveihez igazodunk. Röviden: készek vagvunk normalizálnl kapcsolatainkat Kínával a békés egymás mellett élés elvei alapján.“ Pekingben sajnos, más irányvonalat valósítanak meg. 1979 áprilisában a kínai kormány kijelentette, hogy nem szándékszik meghosszabbítani a szovjet—kínai barátsági, szövetségi és kölcsönös segítség- nyújtási szerződést, amely ennek folytán 1980. áprilisában érvényét veszti. A kínai kormánynak ezt a lépését az ezt kísérő megnyilatkozások fényében csakis ellenséges jellegűnek lehet tekinteni. A Szovjetunió elutasítja ezt a negatív gyakorlatot, s változatlanul kiál. a KNK-val való kapcsolatok normalizálása mellett. Konstruktív erőfeszítései eredményeként kölcsönös megegyezés alapján Moszkvában ko r m á n y k ü Id ö 11 ség ek szín t j én megkezdődtek a tárgyalások a Szovjetunió és a KNK között, ezeket a kölcsönös megegyezéssel kitűzött időpontban Pekingben folytatják. A tárgyalások folyamán a szovjet delegáció előterjesztette a Szovjetunió és a KNK közötti kapcsolatok elveiről szóló nyilat- kozattervezetet, és határozottan megindokolta álláspontját. Az államközi kapcsolatok normalizálása — és ez minden józanul mérlegelő ember számára világos — bizonyos jogi alapot igényel, hogy a megegyezéses elveket megfelelő okmányban rögzítsék le, amelyet mindkét fél tiszteletben tart a problémák megoldása, valamint jövőbeni katpcsolataii- nak rendezése és fejlesztése során. A szovjet fél határozottan rámutatott most is, hogy a szovjet—kínai kapcsolatok normalizálására irányuló erőfeszítések középpontjába a kétoldalú kapcsolatok elveinek kidolgozását kell állítani. Az államközi kapcsolatok gyakorlatában a békés egymás mellett élés elvei elsősorban mindkét fél teljes egyenjogúságát. a függetlenség és szuverenitás, a területi épség kölcsönös tiszteletben tartását, az egymás belügyeiibe való be nem avatkozást, az erőszak alkalmazásáról, illetve az erőszakkal való fenyegetésről való lemondást, a kölcsönös előnyöket jelentük. Mindkét fél kötelezi magát arra, hogy le-* mond mindenféle különleges jogokra vagy hegemóniára való igényről, s egyúttal nem ismeri el, hogy bárki Is igényt formálhat küiötnleges jogokra vagy hegemóniára Ázsiában, vagy pedig a világ ügyeiben* Ez egyúttal azt jelenti, hogy, a Szovjetunió és a KNK köte-: lezettséget vállal arra, hogy, mindent megtesz az olyan helyzetek elkerülésére, amelyek kapcsolataik veszélyes kiéleződését okozhatják. Az összes felsorolt elvek megfelelnek az érvényben levő nemzetközi jognak, az ENSZ- a la po kmárn y r ende 1 kezeset ne k. Nem tartalmaznak előzetes feltételeket, illetve követeléseket. Egyetlen fél sem kerül alárendelt helyzetbe. Ezek az elvek nen. irányulnak harmadik országok ellen, ellenkező-! leg hiánytalan megvalósításúik hozzájárulna a béke és a nemzetközi bizioiiság biztosításán hoz Ázsiában és az egész vi- Iá gon. Ez a Szovjetunió pontos és világos álláspontja a szovjet—* kínai kapcsolatok kérdésében, A Szovjetunió becsületes, nyílt politikát folytat. Peking h egemo n iszt ikus törekvéseivel szemben kinyilvánítja szilárd hűségét békepolitikájához, erélyesen szembeszáll a kínai vezetők provokáló koholmányai-’ val, s a szovjet nép és barátai érdekeit, a béke és a nemzetközi biztonság érdekeit védel* mezi. A teheráni túszkérdésril tárgyal a hágai bíróság (CSTK) — Szadegh Ghothza deli iráni külügyminiszter vasárnap táviratot intézett a Hágai Nemzetközi Bírósághoz, melyben kijelenti, hogy a bíróságnak nincs joga megtárgyalni a Teheránban fogva tartott amerikai túszok kiadatásáról szóló amerikai kérést. A táviratot tegnap röviddel a hágai ülés megkezdése előtt tették közzé. Az iráni külügyminisztérium távirata Irán első hivatalos reagálása arra, hogy az amerikai túszok ügyét a Hágai Nemzetközi Bíróság tárgyalja meg, amit az USA hivatalosan november 29-én kért. OLASZ SZTRÁJKHÉT (ČSTK} — Olaszországban tegnap a nyomdászok sztrájké javai megkezdődött a sztrájkhét, amely a termelés számos ágazatában és a közszolgálta tá* sóikban megbénítja a forgaV inat. A hírügynökségeik 24 őrá!* ra megszakították az adást, és ina egyetlen napilap sem. jele» nük meg. Ma kezdik a sztrájkot a távközlési alkalmazottak és a kórházak alkalmazottai, holnap pedig az építőipari és me< zőgazdasági munkások. Csütörtökön négy órára megszakítják a munkát a gépipari dolgozók, pénteken a textilipari mnnká> sok az iskolák és a polgári lé* giközlekedés alkalmazottal. A1 hét végén a vasutasok fognak sztrájkolni.
