Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)

1979-12-28 / 306. szám, péntek

I Bait-Orient elindult... Erre az éppen elhangzott mondatra léptem be a párká­nyi (Štúrovoj vasútállomás forgalmi irodájába. Az ügyele­tes forgalmista, Juhász Gyula letette a kagylót, s csak úgy állva mondta: — Éppen a szomszédos, de már Magyarországon levő Szob­ra adtam le a kötelező jelen­tést, hogy a Balt-Orient hatvan perces késéssel kiindult az ál­lomásunkról. Ez a feladatom, fogadom, kieresztem a vonato­kat. Biztosítom a szabad pályát számukra. — Miért késnek ennyit a nemzetközi vonatok? — Ilyen nagy távolságon gyakran akad technikai hiba. Elég, ha egy tehervonat fékje mondjuk meghibásodik. Amíg a szerelvényt bevontatják a uvilt pályáról, órák is eltelhetnek, s ez már megzavarja a sze mélyforgalmat is. Ilyenkor az utasok persze bennünket okol nak, pedig mi igazán semmiről sem tehetünk. A mi munkánkat is nehezíti, ha nem menetrend­szerint érkeznek be a szerel­vények. Juhász Gyula még csak 26 éves, egy éve forgalmista a párkányi állomáson. S arra a kérdésemre, hogy mi a szép eb­ben a foglalkozásban, a világ legtermészetesebb hangján fe­lelte: — A felelősség, főn a sok vonat, és nekem kell szabad pályát biztosítanom számukra. — Volt-e a családban valaki vasutas? —* Senki, én vagyok az első. Erre vágytam gyermekkorom óta. Kassán végeztem el a vasutas szakközépiskolát. Cseng a telefon. Ezúttal ő kap jelentést, hogy Érsekújvár­ból (Nové Zámky) kiindult egy tranzitszerelvény, Máris megy, intézkedik, hogy szabad pályán gördülhessen be a szerelvény. Valóban nagy a felelőssége. Párkány fontos határmentl. vas­úti csomópont. Naponta több mint 120 szerelvény halad á? rajta, ennek nyolcvan százalé­ka tehervonat. Ezt viszont már Juraj Slováklól, az állomásfő­nöktől tudóm. Ö mondja: •— Már a nagyapám is vas­utas volt. Én 1954-től vagyok Párkányban. — ön szerint, milyen a jó vasutas? — Aki nemcsak az eszével, de a szívével is itt van. Ez a pálya rendkívüli kitartást, aka­raterőt igényel. A szolgálati idő alatt mindig talpon és ké­szenlétben kell lenni. Én a mi állomásunkon dolgozó 850 vas­utas helytállásával, munkájával elégedett vagyok. Könnyíti munkánkat, hogy megvan az összhang a pártszervezet és a szakszervezet között ís. Az üzemi szakszervezetünk éppen ma tartja évzáró gyűlését, ha akarja oda is benézhet. Nemso­kára megyek én is, csak még elintézek egy két dolgot. Jelen­tették, hogy az egyik tehervo- nat kocsiján rossz a fék. Ezt a kocsit ki kell cserélnünk, a rakományt átrakni. Ez egy jó órát igénybe vesz. Igyekeznünk kell, mert fontos export-szállít­mányt visz. Magyarországra. A vasúttal szemben, kivált az év utolsó hónapjában, nagy a kö­vetélmény, ez érthető is. A gyá­rak, üzemek hajráznak, igye keznek eleget tenni export-yál lalásaiknak. — És a vasút, hogyan ké~ szült fel erre? Ha csak a múlt évhez vi­szonyítom is az eredményeket, azt kell mondanom, hogy :elen t.ő.s javulást értünk el .< szállí- sokban bár vannak gondjaink, de az idei tervét azért telje­sítjük. — Okozhat-e majd problémát a tél? — Nézze, ha csak nem jön valamilyen rendkívüli tél. gon­dolok itt elsősorban mínusz húszfokon felüli fagyra és a hófúvásokra, akkor nem lesz baj. Üzemanyagunk, alkatré­szünk biztosított, és a lényeg a vasutas szív. az is megvan mindannyiunkban. Aztán sietve elmegy. Én pe­dig Mészáros Jánossal, az üze­mi pártszervezet alelnökivel átmegyek az ebédlőbe, ahol a szakszervezet évzáró gyűlése zajlik. Milán KlaJman, a szak- szervezet elnöke éppen beszá­molója i tartja. Tárgyilagosan állapítja meg. hogy a munka- fegyelem jó, ami nagyban hoz­zájárult az idei szállítási terv sikeres teljesítéséhez. — Már csak néhány nap vá­laszt el benünket az új évtől. Az eddigi elvégzett munka át- fogo értékelése persze még ko­rai lenne. Annyi azonban már most ís egyértelműen megálla­pítható, hogy az idén nem ma­radunk adósak a vállalt köte­lességek teljesítésével, és ez nem egy két ember, hanem va­lamennyi itt dolgozó vasutas érdeme Nyugodtan nézhetünk az új év elébe, amely még az ideinél is nagyobb feladatokat ró a vasútra. A CSKP Központi Bizottságának legutóbbi, .14. Ülésén részletesen foglalkoztak az 1980-as év áruszállításának javításával és növekedésével is. Egyebek közölt az áruszállí tás tonnakilométerekben 2,1 százalékkal növekszik. így a jövő évben ránk is nagyobb feladat vár, s a teljesítésére már most alaposan fel kell ké- szülnünk. Vannak még bőven tartalékaink, s ha azokat cél­szerűen kihasználjuk, akkor jö­vő ilyenkorra is jó eredmé­nyekről számolhatunk majd be — mondta. A tartalmas és élénk vita után Mészáros Jánossal is el­beszélgettem, 0 egyébként a 110 tagú üzemi pártszervezet ideológiai es szervezési munká­jáért felelős. 0 irányítja a 27 szocialista munkabrigádot is. — A szocialista munkabrigád jelszava: A munkádhoz add a szíved is! És a mi vasutasaink adják is. Minden második al­kalmazottunk szocialista mun­kabrigádban dolgozik. Tizen­nyolc már elnyerte a bronz, ki­1979 XII. 28. lene pedig az ezüst fokozatot. Hármat most javasoltunk arany fokozatra. Brigádunk tagjai cse­lekvőén és lelkiismeretesen vesznék részt pártszervezetünk határozatainak megvalósításá­ban. Nálunk a kérdés így hang­zik: Te hogyan és mennyit te­szel az ügy érdekében. Első­sorban kommunistáink aktivi­tása tölt be jelentős szerepet a szocialista brigádok kezdemé­nyező munkastílusában. A bri­gádvezetők a pártbizalmiakkal közösen mindennap értékelik az elvégzett munkát. S ha va­lahol baj és kiesés mutatkozik, a párt és a szakszervezet azon­nal megteszi a kellő intézkedé­seket. — ön szerint, mi az az erő, ■ímely összefogja és valóban cselekvő akaratra serkenti a brigád tagjait? — itt már elhangzott egy-két gondolat a munkamódszerünk­ről, és még ezekhez hozzáten­ném a kommunisták és a veze­tő dolgozók személyes példa-, mutatását. A közmondás is azt tartja: a szó elszáll. De a tett eredménye megmarad. Hiába beszélnék én a munkaerkölcs­,Erre vágytam gyermekkorom óla“ IGyökeres György felvételei) röl, helytállásról, ilyesmikről, ha látnák, hogy másképpen élek és cselekszem. Mi azt tart­juk és mondjuk is mindig: Hűek maradni minden körül­mények között ahhoz, amit hi­szünk — a humánusan szép kommunista elvünkhöz. S hogy ez mennyire így van, bizonyítja az is, hogy a sikeres tervteljesítésen túl a szocialis­ta munkabrigádok kötelezett- segvállalásaikat egy fél millió koronával túl is teljesítették. Az idén a Fülöp Béla szocialis­ta brigádja egyike volt a leg­jobbaknak. A brigád ötezer li­ter üzemanyagot takarított meg. A negyvenéves kommu­nista ezt mondja: — Tizenhatan dolgozunk a brigádban, ebből,nyolc már el­nyerte az ezüst fokozatot. Hat éve vagyunk együtt. A napi munkánk nontos elvégzése? Ez csak természetes, ezért kapjuk a fizetést. A szocialista bri­gád-mozgalomnak csak úgy van értelme, ha a becsületesen elvégzett munkán túl valami pluszt is hozzáadunk. A mi bri­gádunk sokat segít környeze­tünk szépítésében is. Ha kell egymást is kisegítjük, most ép­pen Szajkó Miklós családi há­zának építése körül segédke­zünk. A jó példát mi kommu­nisták mutatjuk mindig min­denben. Mi a tettek emberei vagyunk. Sok mindem kimaradt még jegyzetfüzetemből, amiről sze­rettem volna írni. Helyettük hadd álljon itt befejező gon­dolatként egy nemrégen olva­sott szép mondat, amit felje­gyeztem magamnak: „A kom­munista csak akkor tud igazán boldog lenni, ha minden dolgo­zóval együtt boldog.“ A párká­nyi vasútállomás kommunistái így gondolkodnak és cselek­szenek. TftRÖK ELEMÉR H asztalan érdeklődtem a vá­rosi pártbizottság helyisé­ge felől. Ilyen „cégjelzést" vi selő „irodáról“ mitsem tud tak útbaigazítóim Érsekújváron (Nové Zámky). — Ha netalán Strapec István elvtárs, a pártbizottság elnökét keresi — jelentették ki udva­riasan —, akkor őt munkahe­lyén, a Novodev kisipari tér melőszövet kezet székházában megtalálhatja. Késő délutánra járt az idő. A város utcáin megélénkült a forgalom. S ebből arra követ­keztettem, hogy a hivatalokban, az egy műszakban dolgozó üzemekben befejeződött az az­napi munka. Ennek ellenére a pártbizott­ság elnökét még a dolgozószo­bájában találtam. — Ne is csodálkozzék — ma­gyarázta. — Az év vége felé mindig sok a teendő. Most ép pen a tagkönyvcserével kap­csolatos beszélgetések záróje leütéseit és az utcai pártalap- szervezetek előző havi, összesí­tett taggyűléseinek jegyzőköny­veit tanulmányozom. Ezután arról beszélt, hogy a pártbizottság üléseit a városi nemzeti bizottság épületében tartják, de „fizetett" személy zet híján a pártbizottság tag jainak kell elvégezniük az ad­minisztrációs munkákat is, er­re rendszerint a hivatalos mun­kaidő lejártával kerül sor. — Természetesen - állapí­totta meg —, az élénk párt­életnek és a kommunisták te­vékenységének nem a helyiség, sem a „fizetetŕ személyzet, hanem az aktivitás a megha­tározója. A 17 tagú városi párt- bizottság 10 utcai pártalapszer­vezet irányításáért felelős, tag­ságunk jelentős részét nyugdí­jasok, veterán kommunisták ké­pezik, akik lakhelyük illetékes üzemeiben, a vnb-n, vagy más intézményekben tartják tanács­kozásaikat, érdemdús munkát végeznek a körzetekben. — Nyilvánvaló, hogy az ut­cai alapszervezetek nem állnak szoros kapcsolatban a terme­léssel. Milyen tevékenységre irányítják tehát a párttagok igyekezetét? — Erről a kérdésről a be­szélgetések folyamán és az ösz- szegező taggyűléseken sok szó esett. Mindenhol egybehang­zóan fogalmazták véleményü­ket: dolgozóként a párttag is előbb-utóbb nyugdíjba megy, kommunistaként azonban soha. S ennek megfelelően az utcai alapszervezetek célszerűen megválasztott módszerekkel gondoskodnak a párttagok po­litikai aktivitásáról. Erre a „gondoskodásra“ csak ritkán van szükség, mert a pártban el­töltött hosszú idő alatt a moz­galmi munkában való cselekvő részvétel belső igényévé vált az elvtársaknak. Ezek közül a példamutatók nevét jegyzetfüzetemben is megörökítettem. — Ján Beňo, František Kno- tek, Lehotai Gyula, Szolcsan Béla, hogy csak ezeket említ­sem — mondotta Strapec elv- társ — valóban kommunista el­kötelezettséggel teljesítik fel­adataikat. Munkásmozgalmi múltjuk meggyőződését, gazdag tapasztalatait eredményesen érvényesítik nemcsak az utcai pártalapszervezetben, hanem a lakosság között végzett tömeg­politikai munkájukban is. Nem a véletlen műve, hogy az elmondottak nyomán növek­vő kíváncsisággal kerestem fel a Gyártelep városnegyed utcai pártalapszervezetét, ahol Szol­csan Béla elvtárs tölti be az elnöki tisztséget. — Ami azt illeti — szabad­kozott — én még nem értem el a nyugdíjkorhatárt. Súlyos bal­esetem azonban végképp kire- kesztelt a termelő munkából. A semmittevés — gondoltam — nem lehet célja az életnek. Alapszervezetiinkben 65 év kö­rüli az átlagos életkor, a tagok közül talán és vagyok a ..lep- fiatalabb"; ám mit szólhatok, ha a veterán, 82 esztendős Csillák Józsi bácsi korát szin­te meghazudtolva még mindig tevékeny pártéletet folytat. Szolcsan Béla balesetét meg­előzően a Nyitrai (Nitra) Ma­gasépítő Vállalatnál, majd az Érsekújvári Járási Építőválla- latnál dolgozott. Mindkét he­lyen 7—7 évig az üzemi párt­alapszervezet elnöki tisztségé­ben is becsülettel megállta he­lyét. — Nehó* volt-e átváltani a lakóhelyi pártmunkára? — Az átállás nem volt nehéz, mert a kommunista minden be­osztásban, mindenkor harci fel adatot teljesít. A beilleszkedés azonban nem volt probléma­mentes mert a leszázalékoiasom után megváltozott a politikai munka színtere, ehhez pedig hozzá kellett szoknom. Az idő sebb elvtársak természetesen átsegítettek a kezdeti nehézsé­geken. Az utcai pártalapszervezetek egyrészt a lakóterületi mozgal­mi-politikai munka jellege, más­részt párttagságuk összetétele következtében sajátos körülmé­nyek között fejtik ki tevékeny­ségüket. Az a törekvésük vi­szont, hogy politikai ráhatásuk minden területre kiterjedjék. — Milyen feladatokat kell biztosítaniuk a kommunisták­nak a Gyártelepen? — Mint az elnevezésből ki­tűnik, városunknak ebben a körzetében van a legtöbb gyár: az Elektrosvit, a Tesla üzem, a Slovlik konzervgyár stb., ame- lyek több mint nyolcezer mun­kást foglalkoztatnak. Az ellá­tás folyamatos biztosításával párhuzamosan a pártalapszer- vezetünk kommunistáinak — szorosan együttműködve az üzemi pártszervezetekkel és gazdasági szervekkel — a kör­nyezetvédelemről, a városne­gyed tisztaságáról és 'az ifjú­ság neveléséről egyaránt kell gondoskodniuk. Az érdemi mun­ka másik fontos része a közvé­lemény alakítása. Ezt a tevé­kenységet az utcai alapszerve­zet 24 tagján kívül a gyárak­ban dolgozó és a nálunk re­gisztrált további 34 párttag se­gítségével végezzük. Másnap Strapec István elv­társsal, a városi pártbizottság elnökével közösen összegeztük a szerzett tapasztalatokat. — Utcai pártalapszerveze- teink hatósugarukban — tolmá­csolta meggyőződését — követ­kezetesen érvényesítik a párt vezető szerepét. Nincs igazuk azoknak, akik azt hangoztat­ják, hogy a városnegyedekben működő alapszervezetek csupán az idős párttagok találkozóhe­lyei. Az összegező tagsági gyű­léseket értékelve a városi párt- bizottságon mindenekelőtt arra törekszünk, hogy hasznosítsuk az idős kommunisták élet- és szakmai tapasztalatait, amelyek nagy eszmei-politikai értéket jelentenek. De arról is gondos­kodunk, hogy eredményes mű­ködésükhöz mindig idejében megkapják a helyes útmutatást. Ez a támogatás nagy szerepet játszik abban, hogy a reánk háruló feladatokat teljesíteni tudjuk. SZÓM BATH AMBRUS Fülöp Béla Juráj Slovák Szolcsan Béla, a Gyártelep utcai pártalapszervezet elnöke (A szerző felvétele) á fcüzvéfemény formálói Nyugdíjasként is aktívak Az utcai pártalapszervet és az agitáció

Next

/
Oldalképek
Tartalom