Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)

1979-12-28 / 306. szám, péntek

I Bait-Orient elindult...

Erre az éppen elhangzott mondatra léptem be a párkányi (Štúrovoj vasútállomás forgalmi irodájába. Az ügyeletes forgalmista, Juhász Gyula letette a kagylót, s csak úgy állva mondta:

— Éppen a szomszédos, de már Magyarországon levő Szobra adtam le a kötelező jelentést, hogy a Balt-Orient hatvan perces késéssel kiindult az állomásunkról. Ez a feladatom, fogadom, kieresztem a vonatokat. Biztosítom a szabad pályát számukra.

— Miért késnek ennyit a nemzetközi vonatok?

— Ilyen nagy távolságon gyakran akad technikai hiba. Elég, ha egy tehervonat fékje mondjuk meghibásodik. Amíg a szerelvényt bevontatják a uvilt pályáról, órák is eltelhetnek, s ez már megzavarja a sze mélyforgalmat is. Ilyenkor az utasok persze bennünket okol nak, pedig mi igazán semmiről sem tehetünk. A mi munkánkat is nehezíti, ha nem menetrendszerint érkeznek be a szerelvények.

Juhász Gyula még csak 26 éves, egy éve forgalmista a párkányi állomáson. S arra a kérdésemre, hogy mi a szép ebben a foglalkozásban, a világ legtermészetesebb hangján felelte:

— A felelősség, főn a sok vonat, és nekem kell szabad pályát biztosítanom számukra.

— Volt-e a családban valaki vasutas?

—* Senki, én vagyok az első. Erre vágytam gyermekkorom óta. Kassán végeztem el a vasutas szakközépiskolát.

Cseng a telefon. Ezúttal ő kap jelentést, hogy Érsekújvárból (Nové Zámky) kiindult egy tranzitszerelvény, Máris megy, intézkedik, hogy szabad pályán gördülhessen be a szerelvény. Valóban nagy a felelőssége. Párkány fontos határmentl. vasúti csomópont. Naponta több mint 120 szerelvény halad á? rajta, ennek nyolcvan százaléka tehervonat. Ezt viszont már Juraj Slováklól, az állomásfőnöktől tudóm. Ö mondja:

•— Már a nagyapám is vasutas volt. Én 1954-től vagyok Párkányban.

— ön szerint, milyen a jó vasutas?

— Aki nemcsak az eszével, de a szívével is itt van. Ez a pálya rendkívüli kitartást, akaraterőt igényel. A szolgálati idő alatt mindig talpon és készenlétben kell lenni. Én a mi állomásunkon dolgozó 850 vasutas helytállásával, munkájával elégedett vagyok. Könnyíti munkánkat, hogy megvan az

összhang a pártszervezet és a szakszervezet között ís. Az üzemi szakszervezetünk éppen ma tartja évzáró gyűlését, ha akarja oda is benézhet. Nemsokára megyek én is, csak még elintézek egy két dolgot. Jelentették, hogy az egyik tehervo- nat kocsiján rossz a fék. Ezt a kocsit ki kell cserélnünk, a rakományt átrakni. Ez egy jó órát igénybe vesz. Igyekeznünk kell, mert fontos export-szállítmányt visz. Magyarországra. A vasúttal szemben, kivált az év utolsó hónapjában, nagy a követélmény, ez érthető is. A gyárak, üzemek hajráznak, igye keznek eleget tenni export-yál lalásaiknak.

— És a vasút, hogyan ké~ szült fel erre?

Ha csak a múlt évhez viszonyítom is az eredményeket, azt kell mondanom, hogy :elen t.ő.s javulást értünk el .< szállí- sokban bár vannak gondjaink, de az idei tervét azért teljesítjük.

— Okozhat-e majd problémát a tél?

— Nézze, ha csak nem jön valamilyen rendkívüli tél. gondolok itt elsősorban mínusz húszfokon felüli fagyra és a hófúvásokra, akkor nem lesz baj. Üzemanyagunk, alkatrészünk biztosított, és a lényeg a vasutas szív. az is megvan mindannyiunkban.

Aztán sietve elmegy. Én pedig Mészáros Jánossal, az üzemi pártszervezet alelnökivel átmegyek az ebédlőbe, ahol a szakszervezet évzáró gyűlése zajlik. Milán KlaJman, a szak- szervezet elnöke éppen beszámolója i tartja. Tárgyilagosan állapítja meg. hogy a munka- fegyelem jó, ami nagyban hozzájárult az idei szállítási terv sikeres teljesítéséhez.

— Már csak néhány nap választ el benünket az új évtől. Az eddigi elvégzett munka át- fogo értékelése persze még korai lenne. Annyi azonban már most ís egyértelműen megállapítható, hogy az idén nem maradunk adósak a vállalt kötelességek teljesítésével, és ez nem egy két ember, hanem valamennyi itt dolgozó vasutas érdeme Nyugodtan nézhetünk az új év elébe, amely még az ideinél is nagyobb feladatokat ró a vasútra. A CSKP Központi Bizottságának legutóbbi, .14. Ülésén részletesen foglalkoztak az 1980-as év áruszállításának javításával és növekedésével is. Egyebek közölt az áruszállí tás tonnakilométerekben 2,1 százalékkal növekszik. így a jövő évben ránk is nagyobb feladat vár, s a teljesítésére már most alaposan fel kell ké- szülnünk. Vannak még bőven tartalékaink, s ha azokat célszerűen kihasználjuk, akkor jövő ilyenkorra is jó eredményekről számolhatunk majd be — mondta.

A tartalmas és élénk vita után Mészáros Jánossal is elbeszélgettem, 0 egyébként a 110 tagú üzemi pártszervezet ideológiai es szervezési munkájáért felelős. 0 irányítja a 27 szocialista munkabrigádot is.

— A szocialista munkabrigád jelszava: A munkádhoz add a szíved is! És a mi vasutasaink adják is. Minden második alkalmazottunk szocialista munkabrigádban dolgozik. Tizennyolc már elnyerte a bronz, ki1979

XII. 28.

lene pedig az ezüst fokozatot. Hármat most javasoltunk arany fokozatra. Brigádunk tagjai cselekvőén és lelkiismeretesen vesznék részt pártszervezetünk határozatainak megvalósításában. Nálunk a kérdés így hangzik: Te hogyan és mennyit teszel az ügy érdekében. Elsősorban kommunistáink aktivitása tölt be jelentős szerepet a szocialista brigádok kezdeményező munkastílusában. A brigádvezetők a pártbizalmiakkal közösen mindennap értékelik az elvégzett munkát. S ha valahol baj és kiesés mutatkozik, a párt és a szakszervezet azonnal megteszi a kellő intézkedéseket.

— ön szerint, mi az az erő, ■ímely összefogja és valóban cselekvő akaratra serkenti a brigád tagjait?

— itt már elhangzott egy-két gondolat a munkamódszerünkről, és még ezekhez hozzátenném a kommunisták és a vezető dolgozók személyes példa-, mutatását. A közmondás is azt tartja: a szó elszáll. De a tett eredménye megmarad. Hiába beszélnék én a munkaerkölcs,Erre vágytam gyermekkorom óla“

IGyökeres György felvételei)

röl, helytállásról, ilyesmikről, ha látnák, hogy másképpen élek és cselekszem. Mi azt tartjuk és mondjuk is mindig: Hűek maradni minden körülmények között ahhoz, amit hiszünk — a humánusan szép kommunista elvünkhöz.

S hogy ez mennyire így van, bizonyítja az is, hogy a sikeres tervteljesítésen túl a szocialista munkabrigádok kötelezett- segvállalásaikat egy fél millió koronával túl is teljesítették. Az idén a Fülöp Béla szocialista brigádja egyike volt a legjobbaknak. A brigád ötezer liter üzemanyagot takarított meg. A negyvenéves kommunista ezt mondja:

— Tizenhatan dolgozunk a brigádban, ebből,nyolc már elnyerte az ezüst fokozatot. Hat éve vagyunk együtt. A napi munkánk nontos elvégzése? Ez csak természetes, ezért kapjuk a fizetést. A szocialista brigád-mozgalomnak csak úgy van értelme, ha a becsületesen elvégzett munkán túl valami pluszt is hozzáadunk. A mi brigádunk sokat segít környezetünk szépítésében is. Ha kell egymást is kisegítjük, most éppen Szajkó Miklós családi házának építése körül segédkezünk. A jó példát mi kommunisták mutatjuk mindig mindenben. Mi a tettek emberei vagyunk.

Sok mindem kimaradt még jegyzetfüzetemből, amiről szerettem volna írni. Helyettük hadd álljon itt befejező gondolatként egy nemrégen olvasott szép mondat, amit feljegyeztem magamnak: „A kommunista csak akkor tud igazán boldog lenni, ha minden dolgozóval együtt boldog.“ A párkányi vasútállomás kommunistái így gondolkodnak és cselekszenek.

TftRÖK ELEMÉR

H

asztalan érdeklődtem a városi pártbizottság helyisége felől. Ilyen „cégjelzést" vi selő „irodáról“ mitsem tud tak útbaigazítóim Érsekújváron (Nové Zámky).

— Ha netalán Strapec István elvtárs, a pártbizottság elnökét keresi — jelentették ki udvariasan —, akkor őt munkahelyén, a Novodev kisipari tér melőszövet kezet székházában megtalálhatja.

Késő délutánra járt az idő. A város utcáin megélénkült a forgalom. S ebből arra következtettem, hogy a hivatalokban, az egy műszakban dolgozó üzemekben befejeződött az aznapi munka.

Ennek ellenére a pártbizottság elnökét még a dolgozószobájában találtam.

— Ne is csodálkozzék — magyarázta. — Az év vége felé mindig sok a teendő. Most ép pen a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések záróje leütéseit és az utcai pártalap- szervezetek előző havi, összesített taggyűléseinek jegyzőkönyveit tanulmányozom.

Ezután arról beszélt, hogy a pártbizottság üléseit a városi nemzeti bizottság épületében tartják, de „fizetett" személy zet híján a pártbizottság tag jainak kell elvégezniük az adminisztrációs munkákat is, erre rendszerint a hivatalos munkaidő lejártával kerül sor.

— Természetesen - állapította meg —, az élénk pártéletnek és a kommunisták tevékenységének nem a helyiség, sem a „fizetetŕ személyzet, hanem az aktivitás a meghatározója. A 17 tagú városi párt- bizottság 10 utcai pártalapszervezet irányításáért felelős, tagságunk jelentős részét nyugdíjasok, veterán kommunisták képezik, akik lakhelyük illetékes üzemeiben, a vnb-n, vagy más intézményekben tartják tanácskozásaikat, érdemdús munkát végeznek a körzetekben.

— Nyilvánvaló, hogy az utcai alapszervezetek nem állnak szoros kapcsolatban a termeléssel. Milyen tevékenységre irányítják tehát a párttagok igyekezetét?

— Erről a kérdésről a beszélgetések folyamán és az ösz- szegező taggyűléseken sok szó esett. Mindenhol egybehangzóan fogalmazták véleményüket: dolgozóként a párttag is előbb-utóbb nyugdíjba megy, kommunistaként azonban soha. S ennek megfelelően az utcai alapszervezetek célszerűen megválasztott módszerekkel gondoskodnak a párttagok politikai aktivitásáról. Erre a „gondoskodásra“ csak ritkán van szükség, mert a pártban eltöltött hosszú idő alatt a mozgalmi munkában való cselekvő részvétel belső igényévé vált az elvtársaknak.

Ezek közül a példamutatók nevét jegyzetfüzetemben is megörökítettem.

— Ján Beňo, František Kno- tek, Lehotai Gyula, Szolcsan Béla, hogy csak ezeket említsem — mondotta Strapec elv- társ — valóban kommunista elkötelezettséggel teljesítik feladataikat. Munkásmozgalmi múltjuk meggyőződését, gazdag tapasztalatait eredményesen érvényesítik nemcsak az utcai pártalapszervezetben, hanem a lakosság között végzett tömegpolitikai munkájukban is.

Nem a véletlen műve, hogy az elmondottak nyomán növekvő kíváncsisággal kerestem fel a Gyártelep városnegyed utcai pártalapszervezetét, ahol Szolcsan Béla elvtárs tölti be az elnöki tisztséget.

— Ami azt illeti — szabadkozott — én még nem értem el a nyugdíjkorhatárt. Súlyos balesetem azonban végképp kire- kesztelt a termelő munkából. A semmittevés — gondoltam — nem lehet célja az életnek. Alapszervezetiinkben 65 év körüli az átlagos életkor, a tagok közül talán és vagyok a ..lep- fiatalabb"; ám mit szólhatok,

ha a veterán, 82 esztendős Csillák Józsi bácsi korát szinte meghazudtolva még mindig tevékeny pártéletet folytat.

Szolcsan Béla balesetét megelőzően a Nyitrai (Nitra) Magasépítő Vállalatnál, majd az Érsekújvári Járási Építőválla- latnál dolgozott. Mindkét helyen 7—7 évig az üzemi pártalapszervezet elnöki tisztségében is becsülettel megállta helyét.

— Nehó* volt-e átváltani a lakóhelyi pártmunkára?

— Az átállás nem volt nehéz, mert a kommunista minden beosztásban, mindenkor harci fel adatot teljesít. A beilleszkedés azonban nem volt problémamentes mert a leszázalékoiasom után megváltozott a politikai munka színtere, ehhez pedig hozzá kellett szoknom. Az idő sebb elvtársak természetesen átsegítettek a kezdeti nehézségeken.

Az utcai pártalapszervezetek egyrészt a lakóterületi mozgalmi-politikai munka jellege, másrészt párttagságuk összetétele következtében sajátos körülmények között fejtik ki tevékenységüket. Az a törekvésük viszont, hogy politikai ráhatásuk minden területre kiterjedjék.

— Milyen feladatokat kell biztosítaniuk a kommunistáknak a Gyártelepen?

— Mint az elnevezésből kitűnik, városunknak ebben a körzetében van a legtöbb gyár: az Elektrosvit, a Tesla üzem, a Slovlik konzervgyár stb., ame- lyek több mint nyolcezer munkást foglalkoztatnak. Az ellátás folyamatos biztosításával párhuzamosan a pártalapszer- vezetünk kommunistáinak — szorosan együttműködve az üzemi pártszervezetekkel és gazdasági szervekkel — a környezetvédelemről, a városnegyed tisztaságáról és 'az ifjúság neveléséről egyaránt kell gondoskodniuk. Az érdemi munka másik fontos része a közvélemény alakítása. Ezt a tevékenységet az utcai alapszervezet 24 tagján kívül a gyárakban dolgozó és a nálunk regisztrált további 34 párttag segítségével végezzük.

Másnap Strapec István elvtárssal, a városi pártbizottság elnökével közösen összegeztük a szerzett tapasztalatokat.

— Utcai pártalapszerveze- teink hatósugarukban — tolmácsolta meggyőződését — következetesen érvényesítik a párt vezető szerepét. Nincs igazuk azoknak, akik azt hangoztatják, hogy a városnegyedekben működő alapszervezetek csupán az idős párttagok találkozóhelyei. Az összegező tagsági gyűléseket értékelve a városi párt- bizottságon mindenekelőtt arra törekszünk, hogy hasznosítsuk az idős kommunisták élet- és szakmai tapasztalatait, amelyek nagy eszmei-politikai értéket jelentenek. De arról is gondoskodunk, hogy eredményes működésükhöz mindig idejében megkapják a helyes útmutatást. Ez a támogatás nagy szerepet játszik abban, hogy a reánk háruló feladatokat teljesíteni tudjuk.

SZÓM BATH AMBRUS

Fülöp Béla

Juráj Slovák

Szolcsan Béla, a Gyártelep utcai pártalapszervezet elnöke

(A szerző felvétele)

á fcüzvéfemény formálói

Nyugdíjasként is aktívak Az utcai pártalapszervet és az agitáció