Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)

1979-12-22 / 302. szám, szombat

Ondrej Kapusta /án Husnú^ Jozef Mojiita (A szerző ielvételei) Segít az év végi hajrá? GÉPGYÁRI GONDOK A Detval Nehézgépipari Üze­mek vlkanovái (Bankká Byst­rica-i járás) gyáregységében valószínűleg nem szívesen em­lékeznek majd az idei évre. Fennállásuk csaknem három évtizede alatt még egyszer sem volt példa a mostanihoz hason­ló nehéz hetekre és hónapokra. — Gyáregységünket 1950 óta, amikor a régi fafeldolgozó üzem helyén megkezdődött a gépipari termelés, mindig és minden vonatkozásban a leg­jobbak között tartották számon — keadi a helyzet ismertetését Odnrej Kapusta elvtárs, a gép­gyáriak 110 tagú pártszerveze­tének elnöke. — Huszonnyolc éve dolgozok Itt, ezért elmond­hatom, hogy eddig hónapról hónapra, illetve évről évre terv­szerűen, egyenletesen teljesí­tettük a gyártási feladatokat. A legtöbbször még valamivel többet is gyártottunk a terve­zettnél. Most viszont előrelát­hatólag lemaradással zárjuk majd az évet. Januárban, amikor az ener­giaellátás nehézségei ország­szerte Igen komoly gondokat okoztak a termelőmunkában, az áramhiány kényszerpihenőt pa­rancsolt a vlkanovái dolgozók­nak is. Hosszú napokig álltak a gépek. Az első negyedév végén pedig — annak ellenére, hogy a csarnokokban fokozott igye­kezettel folytatták a munkát — milliókban kellett számolni a lemaradást. A termeléskiesés nemcsak a gyáriaknak okozott veszteséget. Vlkanován nélkü­lözhetetlen alkatrészek készül­nek a hazai járműgyártók meg­rendelésére. Ez a körülmény pedig állandóan sokra kötelez. Ezért a párttagok a korábban felajánlottnál többször szervez­tek kommunista műszakot a le­maradás mielőbbi behozására. — Dolgozóink megértették a januári gazdasági gondokat és a megrendelőkkel szembeni kö­telezettségeink komolyságát — mondja a pártelnök. — Minden gép mellett rábeszélés nélkül vállalták a többletmunkát. A pártonkívüliek közül is sokan példamutatóak voltak ebben. A gyáregységvezetök és az admi­nisztratív dolgozók szükség sze­rint — összesen egy teljes hő­napon át — a közvetlen terme­lésben segítették a megnöveke­dett feladatok teljesítését. Saj­nos, mégis csak augusztus vé­gére sikerült bepótolnunk az év eleji lemaradást — Kevésnek bizonyult az összefogás? — Ellenkezőleg. Dolgozóink rendkívül sokat bizonyítottak. Ha ezen múlott volna, most gondtalanul készülhetnénk a szilveszterre. Másutt húzták ke­resztül a számításunkat. A vlkanovái gyáregységben régen a pontos határidőkhöz kö­tött anyagszállítás számít a si­keres termelés legfontosabb feltételének. A rendszeres igénylések, illetve a szerződés­kötések idején az idei évre sem kis mennyiségekről és főleg nem akármilyen minőségről ír­tak jegyzőkönyveket. A szállí­tók évek óta ugyanazok a vál­lalatok. — A legnagyobb tételeket hagyományosan a Bohumíni Vas- és Drótgyárbó] rendeljük — magyarázta ]án Rusnák, a kereskedelmi osztály illetékes dolgozója. — A chomutovi J» FuCík Üzemek és a Déeinl Cső­gyár dolgozói az érvényes szer­ződések értelmében ugyancsak Jelentős mennyiségű félkész­gyártmányt kötelesek szállítani az itteni további megmunkálás­ra. Most azonban az említett vállalatok egyike sem tesz ele­get a vállalt kötelezettségek­nek. Például az Idei első félév­re a déiííni partnereikkel 205 tonna drótáruban állapodtunk meg, de a harmadik negyedév végéig csak 110 tonnát kap­tunk tőlük. A bohumíni szállí­tók tartozása ugyanakkor több mint nyolcvan tonna volt. Ezek a tartozások még csak nem is magyarázhatók az év eleji ener­giagondokkal. Utánajártunk és megállapítottuk, hogy a bohumí­ni gyár nemrégen beindított drága importgépe, amelyen a dróthuzaltekercsek készülnek, még mindig csak harmincszáza­lékos kihasználtsággal üzemel. A décíni partnerek ugyancsak visszaállíthatnák jó hírüket a következetes munkaszervezés­sel. A gyorsabb és folyamatos anyagellátás érdekében a gép­gyáriak az idén magukra vál­lalták a fuvarozások gondját, amivel segíteni igyekeztek a csehországi vállalatok helyze­tén is. A vlkanovái teherautók azonban gvakran rakomány nél­kül érkeztek vissza a több száz kilométeres utakról. Nem fölösleges A szemléltető ogitáció 1979. XII. 22. A tachovi járásban 38 agitá­ciós központ működik 133 agi­tációs kollektíva 2340 agitátor­ral. A legjobb kollektívák közé tartozik a tachovi járási egész­ségügyi intézet kollektívája. Ugyan még csak egy éve dol­gozik együtt ez a tizenkét ember, eredményeik már így is figyelemreméltóak. — Munkánkban sokat segít a szakszervezet, a SZISZ és a CSSZBSZ üzemi bizottsága mondta Vdclau Vojtéch, a kol­lektíva elnöke. Keretterv alap­ján dolgozunk, s havonta jö­vünk össze, a pártszervezetet pedig negyedévenként tájékoz­tatjuk tevékenységünkről. A várótermekben sok ember megfordul naponta, ezért tart­ják olyan fontosnak, hogy ott a hazai és a nemzetközi élet legfrissebb hírei, eseményei tarkítsák a táblákat, természe­tesen képekkel illusztrálva. S mindez ízléses kivitelben. — Azelőtt mindenki a saját házatáján söpört — folytatta az elnök —, most minden egyes akciót koordinálunk, takarékos­kodván így a költségekkel és az erőnkkel ls. Minden éven kevesebb anyagot rendelünk, s meggondoljuk, hogy mit. A legtöbbet ml magunk készítjük el. Václav Vojtéch röntgenlabo­ráns energikus kommunista, mindig tudja, mit akar. Mun­káját kedvvel, odaadással vég­zi—s ehhez a munkához a pártszervezet nagyon jó feltéte­leket teremt számára. -sa­— Az anyagbeszerzés ugyan nem az én feladatom, de nem hagyott nyugodni a dolog — ismerteti az egyik nemrégi ese­tet a pártszervezet elnöke. — Legközelebb a gépkocsivezető anyagbeszerzővel kettesben vágtunk neki az oda-vissza több mint 400 kilométeres útnak. A bohumíni gyárban mégis azzal fogadtak, hogy csak 120 kiló drótot adhatnak. A mi esetünk­ben ennyi alig jelent valamivel többet a semminél. Végül nagy nehezen ezer kilót tudtunk ki­könyörögni ... — Nemcsak a mennyiséggel, hanem a félkészgyártmányok minőségével is sok a baj — kapcsolódik beszélgetésünkbe Jozef Mojiita művezető. — Ez már tavaly is komoly problé­mákat okozott nálunk. Konkré­tan a mii részlegünkön bovden­zsinórok készülnek a Pova2ská Bystrica-i Motorkerékpárgyár­nak és az összes hazai autó­gyárnak. Mindenütt kiváló mi­nőséget várnak tőlünk. A fel­használt huzalok valamennyi méretét szigorú hazai, illetve nemzetközi normák írják elő. Viszont a selejtes félkészgyárt­mányokból mi sem tudunk ki­váló minőségű végterméket ké­szíteni. Tavaly, amikor huzamo­san selejtes huzalokat kaptunk, szinte sírtak a kötözőgépeknél dolgozó asszonyok. Műszaktelje­sítményük a korábbi 220 mé­terről a felére csökkent. Rosz­szul jártak azonban a PovaZská Bystrica-i motorkerékpárgyár­tók is, akiknek tudomásunk szerint az exportfeladatok tel­jesítéséhez drága devizáért mintegy 200 ezer méternyi bovdenzsinórt kellett kényszer­megoldásként importálni. A kötözőgépek mellett többen ls elpanaszolják a chomutovi dróthuzalok egyre romló minő­ségét. Egy fiatal párttagjelölt, Hilda Herdová, az éppen befu­tó kereskedelmi osztályvezető, Juraj Odor mérnök és Ladislav Klein mester bár külön-külön, de ugyanazt mondják. — Korábban nagyon elége­dettek voltunk a huzalok meny­nyiségével és minőségével. Fo­lyamatos volt a szállítás. Ügy ment itt a munka, hogy öröm volt látni. Az utóbbi két-három évben azonban egyre gyakrab­ban kellett mérgelődnünk. Az elmúlt hónapokban pedig imár ott tartottunk, hogy mások ha­nyagsága miatt selejtes lett a mi gyártmányaink csaknem 40 százaléka. Egyetlen hónap alatt egymillió korona a lemaradás. — Most mit mutat a gyártási mérleg? — Legutóbb a pártszervekhez fordultunk segítségért — tájé­koztat Ondrej Kapusta elvtárs. — Egyben a partnervállalatok kommunistáit is értesítettük a már-már kilátástalan helyze­tünkről. Ezúttal nem késett a válasz. Az elvtársak gyors meg­oldást ígértek és azonnal in­tézkedtek. A partnervállalatok kiegyenlítették a tartozásukat, összesen 24 millió 200 ezer ko­rona értékű termelésünkhöz megkaptuk az eddig hasztala­nul sürgetett nyersanyagokat és félkészgyártmányokat. December végét jelzi a nap­tár. Egyre gyorsabban közele­dik az év vége. A gyáregység­ben ezekben a naDnkban tetőzik az utolsó hetek hajrája. A csaknem három évtizedes jó hírnevet meg akarják védeni a dolgozók. LALO KAROLY A műhely nevében Hogyan intézik a dolgozók jogos panaszait? Ez a riport is jól kezdődik. Az Érsekújvári (Nővé Zámky) Járási ipari Vállalat irodaházá­ban sorra kopogtatok az igaz­gató, a helyettes, a szakszer­vezeti üzemi bizottság elnöke, meg három osztályvezető iro­dájának ajtaján, mind zárva. Azután a könyvelőség irodáit Járom sorra, mindenhol elő­adom, hogy honnét Jöttem, mi­ért Jöttem, de hiába, mert így utasítanak el: — Arra kíváncsi, hogy miként intézik nálunk a dolgozók ész­revételeit, javaslatait? Mí nem nyilatkozhatunk. Kérdezzen mást! A telefonközpontban azonban a szolgálatos sokkal megértőbb, így válaszol: — Értem kérem, hiszen ma­gam is szakszervezeti bizalmi vagyok. Megmondom, az üzemi bizottság elnöke a párkányi varrodába ment, ott megtalál­hatja valamelyik műhelyben. Különben meg az lesz a leg­jobb, ha egyenesen a műhely dolgozóit kérdezi. Párkányban (Stúrovo) a var­roda zegzugos folyosóján meg­állok az „Ellenőrzés" feliratú ajtó előtt, bekopogtatok, mint aki tudja, hogy itt biztosan rá­talál majd azokra, akikkel szót érthet ebben az ügyben. És így is van. Kelemen Béla elvtárs, a szakszervezeti üzemi bizottság elnöke, meg három asszony a műhelybizottság leg­utóbbi ülésének jegyzőkönyve fölött vitatkozik. Hallom az el­nök szavát: — ... jogos, megkapja, de ... A hallottakat Jantosik Ferenc­né, a műhelybizottság elnöke magyarázza meg: — Egyik munkatársunk für­dői gyógykezeltetésének beuta­lójáról van szó. Szeretne az or­vos által javasolt fürdők vala­melyikébe bejutni, és éppen azt vitatjuk, hogy ez lehetséges-e, vagy se. Sajnos, elég gépies, sablonos az utalványok elosz­tásának módja, ezért nem Biz­tos, hogy eleget tudunk tenni a kívánságának. Ennek nyomán Rigler János­né veszi át a szót: — Mindjárt más lenne a helyzet, ha saját üzemi orvo­sunk lenne. Meggyőződésem, hogy nem lenne olyan sok a mulasztás, mert így bizony so­kat kell ácsorogni a rendelők­ben. Ezt elmondtam a műhely nevében az üzemi konferencián is. Akárcsak azt, hogy olyan varrodában, ahol száznegyven nő dolgozik, ha nem lehet vil­lanykályhával fűteni az öltözőt, akkor más módon, de a dolgo­zók egészségének védelme ér­dekében fűteni kell. A harmadik asszony, Rozália Valientová nyugodtabb valami­vel, nem ilyen „harcias" és megnyugtatja a többieket: — Intézkedni fognak. Emlé­kezzetek csak a gyermekek üdültetésére. Ketten utólag szóltak gyermekeik érdekében, mégis elintézte az üzemi bi­zottság, hogy pionírtáborba jus­sanak a gyermekek. Így tudom meg, hogy Hatala Józsefné és Szlusnij Istvánné észrevételét, az üzemi konferen­cián elmondott kérését, miként intézték el. — És a többi ügy? — kér­dem. Elővesszük a jegyzökönyvet, s annak alapján állapítjuk meg, hogy a vasalóműhely ne­vében Majerszky Mártonné szó­lalt fel. Javasolta, hogy a be­tonpadlózatú műhelyt építsék át, mert egészségtelen a beto­non állva, páréban dolgozni, főleg télen. — Jogos követelmény — mondta az üzemi bizottság el­nöke, s gondterhelten ráncolja a homlokát —, bár elég későn szóltak. Egyébként sürgetni fogjuk a gazdasági vezetőket, intézkedjenek, találjanak lega­lább valamiféle átmeneti meg­oldást, míg át nem építik azt a műhelyt. A jegyzőkönyv tanúsága sze­rint azonban termelési problé­mákról is szó volt az üzemi konferencián. Pintér Mária, a szabászműhely nevében elmond­ta, hogy ésszerűen takarékos­kodni csak akkor lehet az anyaggal, ha nagyobb tételű megrendelést kap a műhely és hibátlan anyagot. Javasolta: el­lenőrizzék az anyag minőségét még mielőtt kiadják a szabá­szoknak. — Nagyon jó ötlet — szól az üzemi bizottság elnöke —, más­fél éve ugyan egyetlen rekla­mációt sem kapott a varroda, de a másfél évvel ezelőtti rek­lamáció oka is az volt, mint utóbb megállapítottuk, hogy nem ellenőrizték a szalagra ke­rülő anyag minőségét. Két szalag mellett dolgoznak a varrodában. Az 1. számú ne­vében Szlusny Istvánné arról beszélt az üzemi konferencián, hogy a jobb munka érdekében fokozottabban kell ügyelni azoknak a lányoknak a munká­jára, akik kilenchónapos kép­zés után kerültek a szalag mel­lé, gyakrabban kell ellenőrizni a munkájukat, mert rendszerint miattuk kerülnek vissza — ja­vításra — a csomagok. — Ez inkább a mestereknek szól — magyarázza az üzemi bizóttság elnöke —, de persze megszívlelendő mások számára is. Gondolom, megértik a bírá­latot majd az érdekeltek, az érintettek is. A műhelyblzottság elnöke, Jantosik Ferencné, így véleke­dik. — Szóvá kell tenni ezt az ipari tanulók előtt is, feltétle­nül, mert néha úgy tapaszta­lom, mintha természetesnek tartanák, hogy a kollektív szer­ződés értelmében nekik feltét­lenül meg kell kapniuk azt a havonta előre meghatározott fi­zetést, függetlenül a végzett munka minőségétől. Az üzemi bizottság elnöke az órájára pillant, s így szól: — Lássunk hát munkához, határozzuk meg, hogy milyen intézkedéseket kell a felszóla­lások alapján Javasolnunk. Ez az, amiért jöttem: meg­tudni, hogy miként intézik a dolgozók észrevételeit, mit tesznek a felszólalások után. Nyilvánvaló: intézkedési javas­latokat fogalmaznak meg az üzemvezetés számára, Ilyen mó­don érvényesítik a dolgozók Jo­gos részvételét az irányításban. Nem zavarom tovább felelős­ségteljes munkájukat, mert ér­zem, tudom: ennek a megálla­pítása Jelenti, hogy ez a riport mégis jól végződik. HAJD0 ANDRÁS SZÍNVONALASAN Segítik a mezőgazdasági termelést A Stráí nad Dyjíl Efsz (szék­helye Citonice na Znojemsku) 6270 hektáron gazdálkodik. A szövetkezet pártbizottságának irányítása alatt 14 alapszerve­zet működik, 283 taggal és tag­jelölttel. Az ideológiai munka haté­konyságának növelése érdeké­ben a szövetkezetben létrehoz­ták a politikai agitáció kabi­netjét. A pártalapszervezetben javult a pártoktatás színvonala, nőtt a hallgatók aktivitása. Ezt főleg azzal sikerült elérni, hogy az oktatást szorosan egybekapcsol­ták a termelési feladatokkal. A harminchárom előadó és propa­gandista nagy része a terme­lésben dolgozik, jól kiismeri magát a témakörben. így a kommunisták a szerzett ismere­teket azonnal átvihetlk a gya­korlatba, jó hatással lévén Itt a pártonkívüliekre is. A kabinetnek a gyakorlatban végzett jó munkáját bizonyítja többek között a komplex racio­nalizációs brigád sikeres tevé­kenysége, amely az elmúlt év­ben jő eredményeket ért el a gabonafélék terméshozamának növelésében. A szövetkezetben népszerű a szocialista munka­verseny, 8 kollektíva 147 tagja kapcsolódik be a mozgalomba. A gazdasági propaganda és agitáció terén is fontos szerep jut a kabinetnek. A szövetkezet gazdálkodásáról, eredményeiről, az ott dolgozó emberek életé­ről rendszeresen beszámol m üzemi lao basíbiain. -cp*

Next

/
Oldalképek
Tartalom