Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)
1979-11-13 / 268. szám, kedd
A KIS SIKER IS SIKER CIGÄNY GYERMEKEKET NEVELNEK Néhány évvel ezelőtt országos viszonylatban is páratlan létesítmény építését fejezték be Rimaszombatban (Rimavská Sobota). A külváros erdőkkel szegélyezett délnyugati részén modern Lakóépületekbe költözhettek a járási székhely cigány polgárai, akik korábban egészségtelen házakban és vályogviskókban éltek. A járulékos beruházások közül először az élelmiszerbolt, vendéglő, hús- és zöldségbolt kezdte meg működését a dúsai úton, š 1977 szeptember elsején meg nyitotta kapuit az alapiskola két osztálya és a bölcsőde is. Szeptemberben immár a harmadik tanév kezdődött az időközben alapiskolává .alakult a légy osztályban. Simon Róbert igazgatót matematik a óra közben zavarom: bár látogatásom nean zökkentette ki őt a megszokott oktatói ritmusából, hiszen — mint később elmondotta — gyakori vendégek náluk a tapasztalatcserére érkező pedagógusok, s az oktatási szervek képviselői. Az első emeleten levő vi- lágos tanteremben rendhagyó kép íogad; az iskolapadok üresek, a csillogó szemű gyermekek egy kupacban a katedra köré csoportosulnak, s szemmel láthatóan leköti figyelmüket a halmazelmélet világa. A szokatlan, egyéninek is nevezhető oktatási módszerről később a tantestületi szobában beszél az igazgató. — Az elmúlt két esztendő során olyan tapasztalaitokat szereztünk, hogy ezek a gyermekek legfeljebb tíz-tizenöt pedcig képesek koncentrálni. A pedagógus köré való csoportosításukkal éppen az összpontosító képességüket szeretnénk fejleszteni. Ha sikerül elérnünk, hogy hosszabb ideig figyeljenek, újabb lépést tehetünk a tanyanyag elsajátítása leié. A nevelés hosszan tartó, buktatókkal teli folyamat. Hatványozott an érvényesül ez a megállapítás az idejáró gyermekekre, akik különösen az első két évben igen vadócok. Fő feladatunk tehát a magatartásbeli és jellembeli fogyatékosságok felszámolása, š csak ezután következhet az érdembeli oktatói tevékenység. Persze a tanulás másodlagossága ellenére sem mellőzhetik a pedagógusok az előírt tan tervet. A fo- kozatossáig és differenciái tsá g elvét azonban mindenképpen érvényesítik munkájukban. — Három csoportba osztottuk az itt tanuló gyermekeket — folytatja az- igazgató. — A nevelhető és nehezen kezelhető nebulókon kívül kisegítői sziaknevelést igénylő gyermekek is látogatják az iskolát. Az utóbbi kél csoportba soroltak többsége szellemileg fogyatékos. A mi feladatunk kiküszöbölni a családi környezet negatív hatásait. És ez nem könnyű, hiszen a szülők többsége meglehetősen felelőtlen, könnyelmű életmódot folytat, következésképpen a gyermekekeit is akarati gyengeség jellemzi. Időközben újabb csengetés, kezdődik a következő tanítási óra. Ádárn Tibornénak, aki mögött már 21 év pedagógiai gyakorlat áll, viszont néhány perc pihenője van. Az itt eltöltött két esztendő számára is merőben újat jelentett: — Ószintén meg kell mondanom, keservesek voltak az eiső hetek, hónapok. Rengetek erőm emésztődött fö! látszólag eredménytelenül, amit én nagyon nehezen tudtam elviselni. Szerencsére igazatónk és kollégáim lelket s hitet öntöttek belém. Ma már tudom, hogy a kis sikerek is sikerek. Mert ha visszagondolok az elimúllt két esztendőre, bizony olyan gyermekekkel is megtanítottuk a betűvetést, akit iskolai oktatásra alkalmatlannak vélt az orvos. Persze, még több kisebb- nagyobb öröme lenne az itt tanító pedagógusoknak, ha a szülők is besegítenének, Szamos esetben azonban fáradtan érkezik az iskolába a gyermek. Különösen a fizetésnapok után gyakoriak a családokban az éjszakai órákba nyúló szórakozások, s ez természetesen káros hatással van a tanuló másnapi teljesítményére. Sajnos — veszi át a szót Simon Róbert — a legtöbb cigány szülőre nem jellemző a gyermekéért való aggódás, vagy ha igen, ezt másként értelmezik. Kezdetben olyasmi is előfordult, hogy fenyegetőztek, mert fegyelmeztük a gyermekeket. Szerencsére ma már egyre többen vannak, akik megértik, hogy az ő érdekükben fáradozunk. Szó esik ezután a? iskola jövőjéről is, a tervekről, melyek megvalósítása nem csupán a pedagógusoktól és az átlami szervektől függ. A szülői közös ség összefogásával például körülkeríthetnék az iskolaépületet, sportpályát és játszóteret is építhetnének, műhelyt és könyvtárat rendezhetnének be. Nem véletlenül használjuk a feltéteiies módot, mert a szép elképzelések csalt akkor válhatnak va-ióra, ha ezt minden érdekelt szorgalmazza. HACSI ATTILA Nemcsak énekel Egy fiotoS népművelő o Bodrogközben Középmagas, barna fiatalember. Nincs rajta semmi különös. Sok minden történik vele, körülötte. Nehéz szóra bírini, nem tartozik a dicsekvőik közé. A szomszédaitól talán többet tudnánk meg róla, de én az f> szavaira vagyok kíváncsi. — Huszonhárom éves vagyok, Nagykaposon érettségiztem, a mezőgazdasági műszaki középiskolában, jelenleg la kin: .lyemen, ' Perbenyíkben dolgozom, egy sertéshizlaldában vagyok technikus. Ennyi. Régóta ismerem őt, azaz Kum- dács Lászlót. A fain egyik önkéntes népművelője, sok idejét tölti a művelődési otthonban és az ifjúsági klubban. Főszerepet játszott a Gül baba rózsája című zenés darabban, melyet a helyi amatőr színjátszók mutattak be. A k irály bel-- meči (Kráľ. Chlmec) Vox hu- mana irodaimi színpad tagjaként ott volt az idei jókai-napokon is. Nemrégiben pedig a Melódia ’79 döntőjében láthatta a főváros közönsége. Hogyan jut minderre ideje? — Szabad ideje mindenkinek van, csak sokan haszontalanul töltik el. Engem sok mindem érdekelt és ér délkel, csak sajnos, soha senki nem adott tanácsot, hogyan csinál Itatnám ezt, vagy azt jobban. A táncdalé nekesek mostani országos döntőjén meglepődtem, hogy valamilyen zenekarban működnek. Nekem vagy öt évvel ezelőtt szóltak a faluban, hogy menjek: legyen több a versenyző. Azelőtt nem énekeltem közönség előtt, de a versenyt sikerült megnyernem és a járási döntőben harmadik lettem. Talán, ha korábban kezdhettem volna..., de nem volt rá lehetőségem, és csak a rádióból tanultam meg a daloíkat. — Rajzolgatsz is. Mi a véleményed, hogyan lehetne a sokféle érdeklődésű emberek tehetségét kibontakoztatni? Leendő gyermekeddel például hogyan kezdenéd? — Természetesen otthon kez- demém a nevelését, melyet jól kiegészítene az óvoda. Aztán a zeneiskolába, vagy rajzkörbe járatnám aszerint, hogy melyik műfaj iránt nagyobb az érdek lődése. Ha rajtam múlna, több versenyt, vetélkedőt rendeznék. A szakemberek dolga aztán elbírálni, hogy ki mire, mennyire képes. Sajnos, mifelénk nem nagyon vannak szakemberek ezen a téren. A Melódia ’79-en is meglátszott egyebek között az, hogy Nyugat-Szlovákiában jobb körülményeket tudnak teremteni a felikész üléshez, többen is voltak innen. A rádióban, sajtóban is többet foglalkoznak az amatőrökkel, pedig hát mifelénk is akadnak tehetségek. Terveiről, elképzeléseiről ezeket mondja: — Szeretnék mindent folytatni. Táncdalfesztivál csak két év múlva lesz, de részt akarok venni rajta. A mostani verseny után odajöttek hozzám és így szóltak: ,,Te vagy a legmesz- szebbről, ugye? Hát csak dolgozzatok ott, keletenI“ Jólesett. A faluban jelenleg egy esztrád- műsort készítünk, és színdarabot tanulunk. Szeretnénk irodalmi színpadot is alakítani. Té'ben rendezik meg a Tavaszi szél járási versenyét, talán megtanulok néhány népdalt azok közül, amelyeket itt énekelnek ... MOLNÄR LÄSZI Ö Az Irodalmi Szemle legújabb szám® Fábry Zoltán: Bécsi haláltánc-ének: 1921 című írásának második részét teszi közzé Fónod Zoltán, irodalmi és kritikai folyóiratunk 8-as számában. Aki a hagyatékban talált tanulmány első részét elolvasta az előző számban, az bizonyára most is veszi a fáradságot, s belemélyed Fábry első, nagyobb lélegzetű dolgozatába. Kövesdi János Beethoven: Hold- fényszonáta, opus 27/2 című novellája a lélektani írásokat kedvelők figyelmébe kívánkozik. Hosszú idő eltelte után jelentkezik hat verssel Reszeli Ferenc; közülük az egyik Nagy László emléke előtt tiszteleg. A látóhatitr rovat öt Ľubomír Fel- dek-verset közöl Tőzsér Árpád fordításában, akinek Virradat a ceruza körül című Feldek-esz- széie a szám egyik legizgalmasabb olvasmánya. A szlovák irodalmi életben tavalyelőtt nagy visszhangot keltő A segéd című Ladislav Ballek-regényből Hubik István Madách- díjas műfordítónk közöl részletet. A hazai magyar olvasók előtt sem ismeretlen Peter faros Láncok, láncocskák című elbeszélését Tóth Elemér fordította magyarra, Herbert Zbigniew A másik szoba című hangjátékát pedig a lengyel író költészetéből már több verset magyarosított Tóth László. A Vnlóság vonzásában rovatban a magyar ballairodalom kiváló ismerőjével, a magyar zenei élet egyik nagy alakjával Var- gyas Lajossal Hodek Mária beszélget. Az Élő múlt rovatban Turczel Lajos 1918 és 1938 közötti novellairodalmunkról, Bát- ky László Fábry Zoltánról, a kommunista stószi bíróról, Mészáros András pedig Vandrák- ÚI FILMEK EGY KÜLÖNÖS ASSZONY (szovjet) A hetvenes évek Anna Kare- ninájának portréját Tajzolták meg e szovjet film alkotói. A mű ..különös asszonya“ önpusztító izzással lobogással képes szeretni a rideg, részvétlen, számító emberek, a kis ügyeskedők világában. Jevgenyija Sevela, az alkotás hőse, ügyvéd. Szereti a munkáját, látszólag boldog, kiegyensúlyozott házasságban él, hiszen sikeres férje és talpraesett serdülőkorú fia van. Azt gondolhatnánk, mindene megvan, az élete felhőtlen, mi hiányozhat hát elégedettségéhez. S ő mégis elhagyja a családját, később a szeretőjét. Ennek túl egyszerű vagy nagyon is bonyolult az oka: mert a szerelmet másmilyennek képzeli el, mint férfi partnerei: önégető, önfeláldozó, öngyötrő érzésként. Csak teljes életet képes élni. S ilyen értelemben érzelmei nem találnak kellő viszonzásra. Az asszony konokul hisz szeretet-értelrnezésében és makacsul ragaszkodik szemléletéhez. Az őt köriilvevők nézete persze éltét* ettől; az alkotók azonban nem ítélkeznek, az emberi érzések és kapcsolatok felülbírálását a nézőkre bízzák. A filmet Julij Rajzman, azoknak a kiváló szovjet művészeknek egyike rendezte, akik az ötvenes években új utat mutattak hazájuk filmművészetének. A forgatókönyvet Jevgenyíj Gabrilovics, a rendező müveinek állandó szerzője írta. A?. Egy különös asszony című film hőse erkölcsi elvhűségével és következetességével Rajzman korábbi kiemelkedő alkotásainak hőseihez JA kommunista Nyikolaj Gubanovjához és fiához a 'Kortársainkból) sorako zik fel. A rendező ebben az alkotásában is, akárcsak az előzőekben, elgondolkoztató, magvas problémákat vet fel, az új társadalom erkölcsi konfliktusait mutatja be. Julij Rajzman a bensőséges emberábrázolást, a természetes pátoszt és a mindenkit érdeklő kérdések bátor feltárását szerencsésen egyesíti. A lélektani kamarafilm főszerepét Irina Kupcsenko játsz- sza. remekül. András eperjesi filozófus esztétikájáról közöl dolgozatot, A kantiánius esztétika egy 19. századi képviselője címmel. A Kritika rovat sajnos, most is „szerénykedő“. Csupán egyetlen írást közöl, éspedig Tóth László tollából, aki Gál Sándor Liliomos kürtök című publicisztikai kötetét marasztalja el. A Figyelő rovatban Aich Péter Joseph Holler Valami történt című könyvéről, Ozogány Ernő pedig két Einstenről szóló kötetről publikál ismertetést. A Szemle 8-as számát Dúdor István, Roskoványi István, Túrosán László és Varga Lajos rajzai, festményei, valamint az ógyallai Darázs Rozália plakettéi illusztrálják. A szobrászról Németh István, a négy képzőművészről Kulcsár Ferenc közöl jegyzetet. —szeg— KIHAJOLNI VESZÉLYES (magyar) Sokszínűén unalmas helyszí nen, egy vasútállomáson játszódik a magyar film cselekménye. Potyautast fog a kalauz a vonaton, s a farmernadrágos, kissé kócos hajviseletű srác nem tudja kifizetni a büntetést. Leszállítják, s ezután a bakterház méretű állomás főnöke szigorú kihallgatásnak veti alá a fiút, A jegyzőkönvv felvételének ürügyén hivatali hatalmának teljes súlyával lép fel: a srác „további intézkedésig“ nem hagyhatja el az állomás területét. Ez az alapheiyzet, melyből szatirikus történet kerekedik, s ebből kiderül, hogy az állomás hatalmaskodó főnöke ott éber- kedik, ahol nem kell; míg a kivagyiság továbbélése ez. A figura, aki köré a kicsinyesseg, a provinciális ostobaság színeit „felrakja“ a rendező, az állomásfőnök alakja. Tóműnek Nándor formálja remekbe ezt a felfelé alázatos és gyáva, lefelé felfuvalkodott, fölényes, ostoba embert. Ceza- romániája, hatalomvágya töké* letesen kielégülhet a kis állomás főnöki irodájában. Leereszkedő, atyáskodó modora, a konzervatív „erkölcsök“ ke* netteljes és szigorú szabály“ rendszerének merev képviselete békésen megfér a vasúti pénztároslány „hivatásbeli'* hó* dolatának megkövetelésével. Tománek Nándor plasztikusan mintázza meg azt az emberid Tóműnek Nándor a magyar film főszereplője fiúval szemben szigorúan lép fel, addig a jövő-menő vonatokat oly lazán ellenőrzi, hogy szerencsétlenség lesz a vége. Zsombolyai János rendező könnyed, elfogulatlan, szatirikus hangvételével, vészt jósló komolysággal egyfajta emberi magatartást tár elénk: olyan egyéneket mutat be, akik a passzivitás álcája alatt nem ismerik fel az aktivizálódás lehetőségeit, akiknek kisszerűsé- gük, vidékiességük mögött döntésképtelenség rejlik. Tulajdonképpen a régi mentalitás, az emberi kancsolatok minőségében fennálló változatlanság, pust, akinek bármily piti hatalmat is kész veszedelem a kezébe adni. Kiváló alakítást nyújt Bodrogi Gyula egy megrekedt életű forgalmista bumfordi alakjában. A potyautast Szikora János kelti életre, az állomás üdvöskéjének szerepében pedig Kiss Mari jeleskedik. Egészében véve jó szórakozást jelent a film, melyben a néző ismerős arcokat, helyzeteket is felfedezhet. Zsombolyai János — akárcsak korábbi filmjében, a Kenguruban — ezúttal is könnyed kézzel dolgozik, látásmódja kulturált, vlsz- szafogott. —ym— 1979. XI. 13. Jelenet a szovjet filmből; középen Irina Kupcsenko
