Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-07 / 263. szám, szerda

A győztes forradalom eredménye

Politika, amely nem változik • Cél: az életszínvonal állandó emelése

Az első szovjet ötéves terveket nemcsak az ország iparosítása és u gazdasági alapok lerakd sa jellemezte, hanem az új szociális program is. Mit adott a forradalom az átlagdolgozónak? A kérdésről a Týždenník aktualít című hetilapban JEVGEN1J VITTENBERG, a történelemtudományok kandidátusa terjedelmes cikket írt /i szovjet hat alom első éveinek szociális politiká- járói ad áttekintést. Írását alább ismertetjük.

Hogyan nyilvánul meg a szocialista forradalom a i^p, élet- színvonalának alakulásában? Ahhoz, hogy erről helyes elképzelésünk legyen, jól kell isme ni az akkori helyzetet.

A burzsoázia és a földbirtokosok Oroszországa közismert volt a nép alacsony életszínvonaláról. Az orosz gyárakban és üzemekben nagyon olcsó ár folyama volt a munkának, a szociális biztosítás és a biztonsági technika gyakorlatilag nem léteztek. Az akkori munkás osztályrésze a nyomor és a jogtalanság volt.

De a sokmilliós parasztság sem volt jobb helyzetben. Sorsukat a termőföldre kivetett túlméretezett térítmények, éhség, nyomor és menekülés a városba — ez jellemezte. Lenin az orosz statisztika hivatalos adatai alapján jut arra a megállapítására, hogy: „a paraszt élet- színvonala egyenlő volt a kolduséval“.

A helyzetet az is rontotta, hogy Szovjet-Oroszországnak mind a belső ellenforradalom, mind a külső intevenció ellen védekeznie kellett. Az 1918-as és 20-as években az ország a nemzeti vagyon csaknem egy negyedét elvesztette.

Elsőként a világon

Nos, ilyen körülmények közt kellett emelni a nép életszínvonalát. Amit tenni lehetett, azonnal megtették. Bevezettek a nyolcórás munkaidőt, a betegbiztosítást és a fizetett szabadságot. (Mellesleg elsőként a világon.)

A gyárakban és üzemekben a bérek eleinte gyorsabban nőve kedtek, mint a munkatermelékenység, azért, mert a szovjet kormány számára az volt a fontos, hogy a nép helyzetén a legrövidebb Időn belül ja vítson.

Egyidejűleg javult az élelmiszerellátás és bővült az ipari cikkek választéka — elsősorban a dolgozók számára. A burzsoáziának és a kereskedőknek meg kellett húzniuk magukat villáikban, ugyanis odaköltöztették a pincékben és az alagsorokban lakó munkáscsaládokat. A lakbér a forradalom előtti szint tizenötszörösére csökkent.

Az orosz földművesek Október után hozzájutottak a leg- érzékelhetőbb anyagi előnyhöz — az ingyen termőföldhöz. Csökkent az adó, eltöröltek minden — a forradalom előtti Időkből számazó adósságot és járadékot (hatalmas összeget tett ki — másfél milliárd rubelt évente).

Ezenkívül kivétel nélkül minden dolgozó számára biztosították az Ingyenes orvosi kezelést és a művelődéshez való jogot.

A Szovjetunió iparosítása

Az angol történész, F. Parkin Irta: „A szovjet kormány első éveiben a proletariátus olyan előnyök és privilégiumok birtokába jutott, melyek jelentőben javítottak helyzetén...“ De később, foíytatta Parkin — amikor megkezdődik az ország Iparosítása, a munkásosztály elveszti kiváltságait.

Milyen érveket sorakoztat iel?

Lényegében kettőt; a jövedelem mutatójának és a fogyasztási alap növekedési ütemének bizonyos csökkenését a harmincas években. Valóban mindkettőre sor került, de ezt a tényt elfogulatlanul, objektívon kell megmagyarázni. A történelmi fejlődés úgy szabta meg, hogy az első szocialista társadalmat egy nagyon elmaradott népgazdasággal rendelkező ország kezdte építeni. Ezenkívül Szovjet Oroszország ellenséges gyűrű szorításában találta magát: külföldről nem jött semmiféle gyakorlati vagy pénzbeli segítség, hanem bojkott. Ezek a körülmények, sok esetben befolyásolják a gazdasági problémák megoldását. Ha Szovjet- Oroszország fenn akart maradni, fel kellett építenie saját iparát, elsősorban a nehézipart, méghozzá rendkívül rövid idő alatt. Az iparosítás első éveiben szükségessé vált a fogyasztási alap növekedési ütemének részleges csökkentése, s ez ideiglenesen csökkentette az életszínvonal emelkedését is.

Ezek a szükségszerű nehézségek egyáltalán nem vezettek valamiféle „fogyasztóéit enesu politikához, amellyel a nyugati szovjetologusok vádolták a kommunistákat. Egyszerűen csak elkerülhetetlenné vált az ország gazdasági elmaradottságának gyors felszámolása, le kellett rakni a szocializmus építésének meghízható alapjait, és felkészülni a szocializmus vívmányainak védelmére a fenyegető agresszió ellen. (Nyugaton már emelte fejét a fasizmus.) Ezek az intézkedések na‘erve

Az első ötéves tervek időszakában: megvalósult a Szovjetunióban a villamosítás lenini {Archívumi felvétel)

gyón is időszerűek voltak. Segítségükkel a Szovjetunió helytállt a kapitalizmus bojkottja idején, és győzött a fasiszta Németország elleni nehéz háborúban.

A legfontosabb erőforrás

A nyugati történészek előszeretettel azonosítják a kapitalista iparosítást a szocialista iparosítással, bár forrásaik különbözőek. A munkások és parasztok állama határozottan nem gazdagodhat a gyarmatok kirablása, hódító háborúk vagy saját állampolgárainak megnyo- morítása révén. A cári kormány adósságának figyelmen kívül hagyása, az államosított mező- gazdaság és ipar jövedelme, az állami kereskedelem, a tervezés,- szigorú gazdaságosság és nyilvántartás — e forrásokból eredtek azok az eszközök, melyekből a Szovjetunióban gyárak, üzemek, bányák épültek.

Hogy a dolgozók mennyire helyeselték a párt céljait és feladatait, a következő tény is Jól rávilágít: Amikor 1927 augusztusában kiírták az első ál- lamkölcsönt az iparosítás fejlesztésére, az önkéntes jegyzés nagyon gyorsan lezajlott. K. Petrov, moszkvai esztergályos így írt a Pravdában: „Mint

munkás úgy gondolom, a kormány okosan járt el, amikor kiírta az iparosításra a kölcsön- jegyzést. Hiszen a kapitalisták közül senki sem fog nekünk hitelezni. Berendezésünk már elöregedett, modern gépekre van szükségünk, új üzemeket kell építenünk“. Az önkéntes hozzájárulás 1933-ban az állami költségvetés több mint 7 százalékát tette ki.

„Természetesen még nem értük el, hogy a munkások és parasztok teljes szükségletét kielégíthessük“ — mondták 1933- ban, az SZKP KB plénumán — „és ezt aligha érjük el a legközelebbi években. De kétségtelenül elértük azt, hogy a munkások és parasztok anyagi helyzete évről évre javul".

Számok, adatok

Nézzük ezeknek az éveknek a statisztikáját. Az 1932-es évtől 1940-ig a munkások és alkalmazottak fizetése és jövedelme 30—35 százalékkal emelkedett. A szovjet emberek jobban kezdtek táplálkozni: az 1932—36-os években a hús, zsiradék, tej- és tojásfogyasztás majdnem kétszeresére növekedett (egy lakos átlagfogyasztását véve alapul). A Szovjetunióban jobb volt a szociális ellátás, mint nagyon sok fejlett kapitalista országban. Például Németországban a napi segély betegség esetén az átlagkereset 39 százalékát tette ki, a Szovjetunióban 92 százalékát.

De fokozták a más irányú juttatásokat is: kulturális és közhasznú célokra, az élelmiszer- és könnyűipar, a fogyasztási cikkeket előállító ipar fejlesztésére... A szovjetoló- gusok állításai ellenére a lakásépítési beruházások az iparosítás kezdetén nem csökkentek, sőt növekedtek: az 1929— 1932-es években 3,5-szer (az összehasonlítás kedvéért az Egyesült Államokban ugyanez idő alatt majdnem ötszörösére csökkentek). 1940-ig a városi alap általános használati területe, összehasonlítva a forradalom előtti alappal, megkétszereződött. C. Geiger, angol történész írta, hogy 1928 bon „a Szovjetunió városi lakossága, összehasonlítva olyan országokkal, mint Ausztria, Olaszország, Franciaország, Németország, jómódban élt.“

A negatív társadalmi jelenséget az ipar viharos fejlődése örökre felszámolta: 1930-tól a Szovjetunióban .nincsenek munkanélküliek.

A szocialista rendszer előnyei nyilvánvalóak. Ma a Szovjetunióban hét nap alatt termelnek annyit, mint az egész 1913- as évben.

Amit elértek, még nem a csúcs. Az életszínvonal tovább emelkedik. A szovjet ember állandóan növekvő anyagi és kulturális igényei a szocializmus törvényét, a szovjet állam politikáját képezik. [tzsj

'**>. v; v' ä

í C-i ;

Lenin 1919 októberében

(Archívumi felvétel)*

Lenin Októberben

Vlagyimir üoncs-Brujevics, Vlagyimir lljics Lenin közeli es pétervári Októberre.

Az Októberi Forradalom első napja ... A város forrong ... Mindenki várakozással teli...

A Szmolnijban nagy a sürgésfogás ... Itt székel a bolsevikok törzskara, a Forradalmi Katonai Bizottság. S itt van Vlagyimir lljics. Szívélyesen üdvözli az érkezőket, a nap eseményeiről faggatja őket, s főleg affelől, mi történik ott, a Téli Palota körül.

A bolsevikok között villámgyorsan elterjedt a híre, hogy Vlagyimir lljics a Szmolnijban van. Sokan szedették volna látni őt, ezért igyekeztek hát a Szmolnijba, egyre többen és többen.

Két óra 35 perckor megkezdődött a pétervári szovjetek munkás- és katonai képviselőinek ülése. A vihar nem is kifejezés. Mert ennél sokkalta erősebb, szinte döbbenetes — az emberi érzelmek szélvészként süvítettek át a termen, amikor Vlagyimir lljics az emel vényre lépett, s beszélni kezdett: — Elvtársak! A munkás- és paraszt] orr adalom, amelynek

szükségességéről a bolsevikok annyit beszéltek, valósággá vált... Viharos és lángoló volt a pétervári szovjetek e történelmi ülése.

Vlagyimir Iljicset nagyon nyugtalanította, hogy a Téli Palota bevétele így elhúzódik.

A petropavlovszki gárdaezred, amely a forradalmi erőkhöz csatlakozott, parancsot kapott, hogy foglalja el a Téli Palotához vezető utcákat. Az ezred a Palota közvetlen köze lében foglalt állast.

Amikor aztán a tengerészek ideértek, rögtön felismerték a helyzetet, késedelem nélkül, gyors ©lőrétőléssel átjutottak a Palota előtti téren, majd valamennyien a bejáratnál gyülekeztek, magukkal ragadva az ezred katonáit és a vörösgárdistákat is. Aztán feltörték a Palota hatalmas kapuját és tódultak befelé. A junkerekbe ütköztek, ezek nem kaptak harci kiképzést, még rendes parancsnokságuk sem volt, ennek ellenére szívósan ellenálltak s védelmezték a- Palota egyik terméBen összegyűlt Ideiglenes Kormány tagjait. Az utászzászlóalj Zseleznyakov tengerész megnyerő szavai után lerakta a fegyvert és teljes számban átállt a felkelők oldalára.

Az Auróra cirkáló lehorgony- zott. A Téli Palota elleni támadás előtt néhány nappal a bolsevik erők főparancsnoka

Kommunista szombat a Kreml udvarán, 1920. ma/us 1.

íArchívumi felvétel)

a Szmoinij körzeti ]Mi\rancsnoka, munkatársa, emlékezik 02 1917-,

parancsot adott, hogy a cirkáló valamennyi ágyújának csövét a Téli Palotára irányítsák. Ugyanilyen parancsot kaptak a Péter Pál-erődben Is, amelynek bástyáiról késő este — szinte az Aurórával egyszerre — ágyúzták a Téli Palotát. A bennrekedtek megértették, hogy bármely pillanatban elsöpörhetik őket a Föld színéről. A tengerészek és a bolsevik alakulatok katonái gyorsan szétszéledtek a Palotában, s elfoglalták a legfontosabb helyeiket — a lépcsőket, a ki- és bejáratokat. Október 25-ről 26- ára virradó éjszaka 2 óra 10 perckor az Ideiglenes Kormán? szinte valamennyi tagját foglyul ejtették. Csak Kerenszkij hagyta el titokban a Téli Palotát, s szégyenteljes módon az amerikai nagykövetség autójában menekült. Három nap elteltével a Cárszkoe Szeloban bukkan föl, a kozákokat próbálván felkelésre buzdítani, s Pétervár ellen indítani.

Gyors, határozott léptekkel igyekszik a folyosón egy katona, a kerékpárosszakasz tagja.

Fekete bőr zubbonyt visel, bal kezével a vállán könnyedén átdobott útitarisznyát tartja.

— Hol itt a Forradalmi Ka^ tonai Bizottság törzskara? — fordul az ajtónál őrt álló két vörösgárdistához.

— Kihez igyekszel?

— Leninhez! jelentést hozok ...

Az őr az ajtó felé fordul s a. társának mondja:

— Hívd a felvezetői . . Meg jött a futár. Nincs belépési engedélye... A törzskarra akar... Leninhez...

Megjött a felvezető. Kikérdezte, honnan jön, kitől a jelentés.

— A Téli Palotából... Po<l- vojszkij főparancsnoktól.

— Akkor gyerünk ...

— Jelentést hozok! — mondja a kerékpáros a szomszédos helyiségbe lépve. Leninnek kell átadnom.

Vlagyimir lljics közelebb jön.

— Mit óhajt, elvtárs?

— Maga Lenin? — kérdi a kerékpáros, és kíváncsian néz Vlagyimir Iljicsre. Szemében öröm ragyog. Gyorsan kikapcsolja a tarisznyát, előhúzza az összehajtogatott papírost, s gondosan átnyújtja Vlagyimir Iljicsnek. Közben leszalutál, « röviden csak ennyit mond: — Jelentést hozok.

— Köszönöm, elvtárs — mondja Vlagyimir lljics, s kezet nyújt a kerékpárosnak, aki eléggé zavarba jön, mindkét kézzel megragadja a feléje nyújtott kezet, megszorítja, majd megrázza s mosolyog. Szalutál, katonásan összevágja a bokáját, hátra arcot csinál, s határozott lépésben kimegy a szobából, miközben tarisznyájába süllyeszti a cédulát, amelyen Vlagyimir lljics igazolta a jelentés átvételét.

— A Téli Palotát bevettük.

Az Ideiglenes Kormány tagjait elfogtuk, s a Péter Pál-erdőbe szállítottuk. Kerenszkij megszökött! — futja át hangosan Vlagyimir íljtes... Es ahogy befejezte, hatalmas „hurrá" XI. 7. hangzott föl, s kórusban csatlakoztak hozzá a szomszédos helyiségből a vöröseárdlsták is.

Fordította: ü. K. ■

1979.