Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-01 / 258. szám, csütörtök

r COSH 1979. XI. 1. 3 N AGY - BRITANNIA ÁLLÁSPONTJA HAJTHATATLAN London ki akarja zárni a rendezésből a hazafias frontot (ČSTK) — Londonban rend­iki vüli ülést tartottak a volt Comon wealth egykori afrikai és ázsiai tagországainak magas rangú biztosai és nagykövetei, a.kik támogatásukról biztosítot- iták a Zimbabwei Hazafias Front követeléseit, melyek sze­rint oszlassák fel a törvényte­len Muzurewa-rezsim hadsere. gát és tegyék lehetővé a haza­fias front részvételét az ország jövőjéről vailó döntésben. A résztvevők ilymódon ítélték el Nagy-Britannia magatartását a Londonban nyolcadik hete fo­lyó Zimbabwe-Rhodesia konfe­rencián. A tiltakozásod ellenére a brit .kormány úgy döntött, hogy nem hagy fel ultimátumszerű álláspontjával a front ellen. Carrington brit külügyminisz- ter tegnap a konferencián újra megismételte, hogy Nagy-Bri­tannia nem tűri, hogy Zimbab­we-Rhodesia területén egy át­meneti időszakban brit egysé­gek helyett ENSZ-testület tölt­se be a felügyelő szerepét és abba sem egyezik bele, hogy a hazafias front csapata.it bele. olvasszák Zimbabwe-Rhodesia hadseregébe. A brit diplomácia vezetője hozzáfűzte, nincs remény a Rhodesiában hét éve folyó har­cok befejezésére, amennyiben a hazafias front nem követi Mu- zorewa példáját és nem egye­zik bele abba, hogy csak Nagy- Britannia ellenőrizze a válasz­tásokat. Politikai megfigyelők Londonban arra figyelmeztet­nek, amennyiben ismét zátony­ra futnak a tárgyalások, Nagy- Britannia egyoldalú megállapo­dást köt a Muzorewa-rezsim- mel. AZ AÁSZ KÖZGYŰLÉSÉNEK KIÁLTVÁNYA Az Amerikai Államok Szerve­zetének La Pazban ülésező 9. (közgyűlése kiáltványt fogadott el. Az okmány, amelyet az úgy­nevezett Andok egyezmény or­szágai terjesztettek elő, azt a célt szolgálja, hogy a latin-ame­rikai népek érdekében felül­vizsgálják az amerika-közi kap­csolatok 'rendszerét. A 15 pont. ból álló dokumentum a nyugati félteke államai túlnyomó több­ségének a szervezet haladékta­lan demokratizálására irányuló ilörekvéseit tükrözi, valamint „azt az igényt, hogy a szerveze­tet hatékony eszik őzzé tegyék a washingtoni uralmi törekvések­kel szemben. A kiáltvány hangoztatja, hogy egyetlen országnak sem szabad beavatkoznia más or­szágoik belügyeibe. Felhívja a ta gá l la móka t: ta r t ózkod jainak «iz olyain korlátozó intézkedések­től, amelyek kárt okoznak a fejlődő országokkal folytatott kereskedelemnek. Megfigyelők rámutatnak: bár név szerint egyetlen országot sem említe­nek, teljesen világos, hogy az Egyesült Államokról van szó. Az okmány síkra száll a re­gionális integrációs szervezetek fejlesztése mellett és sürgeti, hogy e szervezetek a nemzet­közi színtéren közösen lépje­nek fel. A kiáltvány elítéli az emberi jogok Chilében, Paraguayban és Uruguayban történő folya­matos megsértését. (TASZSZ) HENRYK IABLONSKI, a len­gyel Államtanács elnöke hiva­talos mexikói látogatásának be­fejeztével háromnapos hivata­los látogatásra Costa Ricába ér­kezett. GASTON THORN, luxemburgi külügyminiszter Púja Frigyes magyar kollégájának meg,hívá-. sára Budapestre érkezett. NYIKOLAJ PATOLICSEV szov­jet külkereskedelmi minisztert fogadta Cossiga olasz kormány­fő. A baráti légkörű megbeszé­lésen a két ország együttmű­ködésének további lehetőségeit vitatták meg.- CARTER elnök Shirley Huf- stedler, Los Angeles-i szövet­ségi bírónőt nevezte ki az újon­nan létesített oktatásügyminisz­térium élére. DAVID DACKONAK, a Közép- aíriikai Köztársaság új elnöké­nek hivatalos bejelentése elle­nére, hogy Bokassa vagyonát államosították, nyugati pénz­ügyi körük azon mesterkednek, hogy a megdöntött császár óriási vagyonat Franciaország­ba és Svájcba menekítsék. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK kül­kereskedelmi mérleghiánya au. gusztushoz viszonyítva szeptem­berre fél milliárd dollárral emelkedett és elérte a 2,83 m.il- liárdot. Algéria harcos negyedszMa Az algériai nép ma ünnepli történelme jelentős eseményé­nek évfordulóját: huszonöt év­vel ezelőtt, 1954 november Inén kezdte meg hősi nemzeti fel­szabadító harcát. Franciaor­szág, az Algériával mostoha­ként bánó anyaország, nem egykönnyen volt hajlandó le­mon da n i é léskám rá já ró 1, a ga bo - nát, gyümölcsöt, szőlőt gazda­gon termő gyarmatról, a kőolaj­ról és földgázról, az olcsó munkaerőről. Nyolc évig folyt az ádáz harc. Nemcsak a geril­lák, de a békés lakosság sorai­ban is pusztulást okoztak a franciák korszerű fegyverei, a bombázók, a napalm. De mé|g így sem sikerült megtörni az algériai népet. Igaza tudatában, a világ haladó részének szoli­daritásával és támogatásával kiharcolta függetlenségét. Az 1962. július 1-én megtar­tott népszavazás eredményeként négy nappal később kikiáltot­ták az Algériai Köztársaságot, melyet még abban az évben szeptemberben megválasztott alkotmányozó nemzetgyűlés A!, gériai Demokratikus és Népi Köztársaságnak nevezett el. Algéria a nem kapitalista fej­lődés útját választotta. Az el­ső legfontosabb intézkedései közé a földreform tartozott, amely földhöz juttatta a lakos­ság döntő részét képező sze gé n y pa ra sz tokát. A külföldi társaságok államosítása vagy állami ellenőrzése, új üzemek létesítése megalapozta a nem­zeti ipar, mindenekelőtt a kő­olaj- és földgáz-kitermelés fej­lesztését. Hazánk az elsők között is­merte el Algériát, s már 1962 június 7-én sor került a diplo­máciai kapcsolatok felvételére. Az eltelt idő alatt sikeresen fejlődtek kulturális, gazdasági és politikai kapcsolataink. Ha­zánk tevékeny részt vállal Al­géria szakemberhiányának eny­hítésében, a nemzeti ipar fej­lesztésében, amiért cserébe a csehszlovák ipar egy 9or fon­tos nyersanyagot kap az észak- afrikai köztársaságból. A ha­gyományos, kölcsönösen elő­nyös együttműködés eddigi eredményei és fejlődése azt en­gedik feltételezni, hogy kap­csolataink az Algériai Demok­ratikus és Népi Köztársasággal a jövőben még gyümölcsözőb­bek, szélesebbek és sokoldalúb­bak lesznek. Algéria nemcsak gazdasági és politikai téren követ haladó irányvonalat, hiszen a nemzet­közi életben is. A legtekintélye­sebb nemzetközi és regionális fórumokon — az ENSZ-ben, az el nem kötelezettek mozgalmá­én, az Afrikai Egységszerve­zetben, az Arab Ligában — kö­vetkezetesen kiáll a nemzeti felszabadító mozgalmak támo­gatása, az országok független­sége és területi egysége, a konfliktusok igazságos, békés rendezése, a leszerelés és a bé­ke ügye mellett. (gzs) Megrázó ~ tanúvallomás (CSTK) — Az NSZK-beli Düs­seldorfban folytatódik a hábo­rús bűnösök pere. Megrázó ta­núvallomást tett Wanda Biallas lengyel állampolgár, aki átélte a lengyelországi Majdanek kon­centrációs tábor összes kínját. Elmondotta, hogy a náci tá­borfelügyelők kockacukorral csalogatták a gyerekeket teher­autókba, amelyek aztán a gáz­kamráikba szállították őket. Több mint 11 hónap után ismét megjele­nik a Times, az 1785-ben alapí­tott egyik leg­befolyásosabb angol napilap. Hosszan tartó elkeseredett tárgyalások után a lap ki­adója, a Times Newspapers Li­mited kényte­len volt enged­ni az alkalma­zottak követe­lésének, hogy lemond a gyár­tási folyamat „ésszerűsítésé­ről“, aminek következtében sok alkalma­zottat kellett volna elbocsá­tani. — A ké­pen: a lap egyik alkalma­zottja a mun­kaügyi konfliktus alakulásáról szóló tájékoztatást oleassa még az egész ügy végleges lezárása előtt (ČSTK külföldi képszolgálata) DÉL AFRIKA) TÁMADÁS ANGOLA ELLEN (ČSTK) — A dél-afrikai faj­üldöző rezsim egységei ismét behatoltak az Angolai Népi Köztársaság területére. A hírt a luandai rádió közölte. A rádió sugározta az Ango lai Népi Felszabadítási Mozga­lom — Munkapárt KB Politikai Bizottságának közleményét, amely szerint dél-afrikai ejtő­ernyősök 19 francia gyártmá­nyú helikopterrel érkeztek an­golai terület fölé, majd táma­dást intéztek a délnyugat-an­golai Lubango és Mocamedes városok ellen, stratégiailag fontos pontokat foglaltak el, hidakat és vasúti csomóponto­kat semmisítettek meg. A táma­dások következtében húsz an­golai állampolgár életét vesz­tette. Angola brüsszeli nagykövet­ségének közleménye szerint az Angolai Népi Köztársaság te­kintettel a Dél-afrikai Köztár­saság új agressziójára, kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsának haladéktalan összehívását. HUA KUO-FENG LONDONBAN F/avckcfSv pchcrlcösz»nío (ČSTK) — A hírügynökségek minden eddiginél szovjeteliene- sebb hangneműnek minősítet­ték Hua Kuo-feng kínai kor­mányfő Londonban, a tisztele­tére rendezett vacsorán elmon­dott beszédét. Margaret That­cher brit kormányfőnek sokkal egyértelműbben a tudtára ad­ta, hogy azon nyugat-európai körökkel keresi a kapcsolatot, Kommentárunk 0 iktóber első felében a nyugatnémet igazság­ügyi szervek bejelentették, hogy október 23-án a kölni tar­tományi bíróság előtt megkez­dődik Kurt Lischka pere. Kurt Lischka a náci biztonsági szol­gálat, a Sioherheitsdienst (SD) franciaországi főparancsnoká­nak helyettese, valamint az SD párizsi, továbbá Seine-et-Oise és Seine-et-Marne megyei pa­rancsnoka volt. Ezzel végre be­fejező szakaszához érkezett an­nak a náci háborús bűnösnek az ügye, akinek több tízezer ember élete szárad a lelkiisme­retén. Nyugatnémet és francia antifasiszták már évek óta kö­vetelik, hogy* szigorúan büntes­sék meg ezt a háborús bűnöst. Az európai demokratikus köz­vélemény érdeklődése különö­sen azután fokozódott a Lisch- ka-eset iránt, hogy 1971-ben Serge Klarsfeld és felesége, Beate megpróbálták feltartóz­tatni Lischkát Kölnben, ahol jelenleg lakik, és átadni a francia igazságügyi szerveknek. Ezzel az „emberrablással“ akar­tak tiltakozni az ellen, hogy a nyugatnémet hatóságok elutasí­tották Lischka kiadását Fran­ciaországnak, ahol 1950-bein távollétében halálra ítélték. Beate Klarsfeld esetében a nyu­gatnémet igazságszolgáltatás aránylag gyorsan működésbe lépett: 1972-ben megindult elle­ne a bírósági eljárás, és 1974- ben a kölni bíróság emberrab­lás kísérlete miatt elítélte. Lischka azonban továbbra is szabadlábon maradt, és csak most, 5 évvel azután, hogy Beate Klarsfeldet elítélték, ál­lították bíróság elé. Kurt Lischka mint magas rangú SS-tiszt 1940 óta tévé­ké n y ke de 11 F ran c ia o r szág ba n. Mint a fiáci Sicherheitsdienst ban érezte miagát, mert a nyu­gatnémet hatóságok abban az időben nem üldözték a náci há­borús bűnösöket. Lischka Köln­ben telepedett le, és mint igen jól fizetett cégvezető dol­gozott egy gabona-nagykereske­désben, m.ajd a hetvenes évek elején nyugdíjba vonult. M.a már 69 éves, így tehát távolról LISCHKA HÁBORÚS BŰNÖS A VÁDLOTTAK PADJÁN egyiik franciaországi parancsno­ka vezető szerepet játszott a francia antifasiszták elleni meg­torlások szervezésében és Fran­ciaországban a zsidókérdés ún. megoldásában. Lischka francia túszok deportálásáért, illetve meggyilkolásáért felelős és azért, hogy több mint 70 000 franciaországi zsidót az oswie- czimi koncentrációs táborba hur­coltak. ahol többségük elpusz­tult. A kölni államügyészség vádirata szerint Lischka nem kevesebb mint 73 000 gyilkos­ságban volt bűnrészes. Lischka tudta, hogy Francia- országban szigorú büntetés vár rá, ezért a háború után Nyu­gat-Németországba menekült, és kezdetben ott bújkált. A Német Szövetségi Köztársaság alkot­mánya ugyanis kimondja, hogy az NSZK egyetlen polgárát sem lehet kiadni más államnak. Lischka annál inkább biztonság­sem tölthet ki olyan büntetést, mint amilyet megérdemel. Ha­lálbüntetés pedig nincs az NSZK-ban. Lischtkávail együtt kell felel­nie a kölni tartományi bíróság előtt két másik volt SS-katoná- nak, Herbert Hagennak és Ernst Heinrichsohnmak is. Az első a párizsi Gestapónál dol­gozott, és a Bordeaux-i rendőr­ség parancsnoka volt. Részt vett franciaországi zsidók deportá­lásának szervezésében, amiért a háború után Franciaország­ban, távollétében, életfogytigla­ni börtönbüntetésre ítélték. Heinrichsohin a franciaországi náci rendőr-főparancsnokságon a „zsidókérdés megoldásával“ foglalkozó osztály szakértői tisztjét töltötte be, és részt vett zsidók, főként gyermekek és a munkaképes életkoron túl levő személyek tömeges depor­tálásának szervezésében. A pá­rizsi katonai bíróság 1956-ban — szintén távollétében — ha­lálra ítélte. Évekig tartott a Lischka, Ha­gen és Heinrichsohn elleni per előkészítése. A nyugatnémet igazságügyi szervek először ar­ra hivatkoztak, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és a nyugati hatalmak közötti meg­állapodás értelmében nem lehet az NSZK-ban bíróság előtt fele­lősségre vonni olyan személye­ket, akiket már elítéltek Fran­ciaországban, akkor sem, ha ezek nem töltötték le bünteté­süket. 1971 februárjában az NSZK és Franciaország szerző­dést írt alá, amely lehetővé te­szi az NSZK-ban is olyan ná­ci háborús bűnösök üldözését, akik ellen már folyt bírósági eljárás Franciaországban: a szerződést 1975-ben ratifikál­ták. De még így is több mint négy évig tartott, míg bíróság elé állították az első olyan há­borús bűnöst, akire e szerző­dés rendelkezései vonatkoznak. Jelenleg még mindig szabadlá­bon vannak. Kérdés, hogy a bí­rósági eljárás nem húzódik-e majd el annyira, mint a majda- neki koncentrációs tábor volt őreinek pere, amely már 1975. november 26-a óta tart. A Lischka elleni eljárást ugyanis már az első tárgyalási napon félbeszakították „tekintettel a vádlott egészségi állapotára“ ... IÁN BLANSKÝ amelyek hallani sem akarnak az enyhülési folyamatról, mint korábban vendéglátóinak Pá­rizsban és Bonnban. Élesen tá­madta a „hegemonistákat“, vagyis a Szovjetuniót és egy „egységes és erős Nyugat-Euró- pa megteremtésére" szólított fel, amelynek „szembe kell szállnia a hegemonista vészély- lyel“. A várakozásoknak megfele- lelően a kínai miniszterelnök nem fukarkodott a dicsérő sza­vakkal vendéglátója címére, és kiemelte a brit kormányfő „po­litikai áttekintését és őszintesé­gét“ — vagyis szovjetellenes nézeteit, amelyek egybevágnak a kínai vezetés álláspontjával. Hua azt állította, hogy a „he- gemonizmus veszélye világmé­retű, sőt hozzáfűzte, hogy „egyetlen reálisan gondolkodó ember sem nézheti tétlenül a viharos nemzetközi helyzetet, amelyért a hegemonizmus és az agresszivitás“ a felelős. Tanácskozik a Szocialista Internacionále (ČSTK) — Kedden a portu­gáliai Estorilban megnyílt a Szocialista Internacionálé iro­dájának kétnapos értekezlete. A zárt ajtók mögött folyó ta­nácskozáson Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke megnyitójában üdvözöl­te a zimbabwei hazafiakat, va­lamint a „frontországok és Na­míbia képviselőit, továbbá Ni­caragua forradalmi kormányá­nak küldötteit. Brandt kijelen­tette, hogy a nemzetközi szo­ciáldemokrata mozgalom „érde­kelt a harmadik világban vég­bemenő eseményekben“ Ezt követően Mario Soares rámuta­tott, hogy a fő figyelmet most Afrika déli részére kell fordí­tani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom