Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-29 / 282. szám, csütörtök

Iskolanézőben Gömöralmágv (Gemerský fab- lonec) alig nyoicszáz lakosú, központi község a rimaszom­bati {Rimavská Sobota) járás sokoldalúan és rohamosan fej­lődő részén, a festői szépségű medvesaljai vidék közvetlen szomszédságában. Ha mostaná­ban látogat ide egy-egy idegen- és ráérősen végigsétál az utca kon, hamar értesül a helybe­liek legújabb büszkeségéről. Ar­ról, hogy négy hónappal ezelőtt egy igazán korszerű, 18 osztá lyos, új magyar tanítási nyelvű alapiskolát nyitottak a faluban. Többen is elújságolják az örömhírt. Közben egyre bizony­gatják, hogy az iskolát nem­csak a csehországi tervezők ál­modták szépnek, e gyönyörű helyre is építették a járási épí­tőipari vállalat dolgozói. Bent, a tágas emeleti irodá­ban Hacsi István igazgatóval és Fazekas Dezső igazgatóhe­lyettessel beszélgetünk. Mind­ketten sokat tapasztalt peda­gógusok. Az igazgató még új embernek számít a faluban. Az Iskola átadását megelőzően Gesztetéről (Hostice) hasonló beosztásból helyezték ál ide. A helyettese viszont a gömöral- mágyi viszonyok szinte leg­jobb ismerője. Két évtizede ta­nít a faluban. Az elmúlt tanév végéig a régi alapiskola igaz gatőja volt. — Iskolánk mintegy 25 mii lió koronás költséggel épült — mondja Hacsi István. — Hason­ló megoldású, korszerű épület még sehol sincs ezen a vidé­ken. Tizennyolc tágas tanter­münk van. Ezenkívül két szak­tanterem, egy kisebb és nagy tornaterem, egy nagyon szép étkezde, jól felszerelt’ konyha, tanműhelyek, pedagóguslaká­sok és sportpályák tartoznak még az iskolához. A közeljövő ben, mivel üres osztályunk Is van, többek között két nyelvi latioratórium berendezését is tervezzük. A brnói Potravinoprojekl nemzeti vállalat szakemberei, akik annak idején elvállalták a tervrajzok készítését, összesen 720 tanuló elhelyezésével szá­moltak az új iskolában. A gya­korlatban ez azonban nehezen képzelhető el, mert a kelleté­nél valamivel szélesebbre és rö- videbbre „sikerültek“ a tanter­mek. Ha a pedagógusok betar­tanák az egy-egy tanterembe tervezett tanuló-létszámot a szélső padsorokban ülő gyere k«k csak a szemüket alaposan erőltetve láthatnák a táblát — Tehál mindjárt gonddal kezdték a tanévet az új iskolá­ban? — Ez a körülmény egyelőre nem jelent nehézséget, ugyan­is jelenleg 353 tanulónk van és így optimális létszámú osztá­lyokat szervezhettünk. Tanu­lóink egyluirmad része gömör almágyi. Szeptember óla azou­sem lehet benne. A lerendezé­sek használatának engedélye­zése a Banská Bystrica-i Kovo- Drevo vállalat szakembereinek dolga lenne, ők azonban uem sietnek. Tanulóinknak így az ujnácskől kifőzdéből hordjuk az ebédel. Előreláthatólag nem lesz egyszerű dolog a fűtés megoldása sem. — Az átadás előtti két hó­napban mintegy IH ezer órát dolgoztak társadalmi munkában Az új iskolában korszerű feltételek között folyik az oktatás (A szerző felvétele) ban ide tartoznak az ajnács- kőí.-az újbásti, az óbásti, a ve- cseklői, a tajti, a dobfenékl, a hidegkúti, a péterfali iskola és több közeli tanya felső tagoza­tú tanulói is. Reggelenként 12 községből és tanyáról jönnek be a gyerekek. Az említett községek közül csak Ajnácskőn és a másik szomszédközségben, Újbáston hagyták meg az alsó tagozatot. A gondokból jócskán kiju­tott a pedagógusoknak, a tanu­lóknak, valamint az iskola 14 egyéb dolgozójának. Az augusz­tus 18-i iskolaavatás alkalmá­val ugyanis még csak a főépü­letet vehették birtokukba. Olt sem lehetett mindjárt minden­nek örülni, mert még jelenleg is bőven van munkájuk az épí­tőknek és a szerelőknek. Ez a körülmény pedig igen zavaró­lag hat a tanításra. — Várnunk kell még a két tornaterem építésének befejezé­sére is. A konyhánk már ugyan készen van. főzni még­Móra Ferenc, a nyelvművelő Nagy íróink mindig szívesen foglalkoztak nyelvünkkel, hív ták fel a figyelmet fogalmazási és egyéb hibákra. Móra Ferenc, akiusk nemrég ünnepeltük szü­letésének 100. évfordulóját, szá­mos nyelvhelyességi kérdéssel foglalkozott írásaiban. Mi most ezek közül kettőt ragadunk ki: a tudományos, illetve a hivata­los nyelvet. Móra mindig abból indult ki. hogy a nyelvnek alapvető fela­data a közlés. Hogy pontosít- sunk: magyarázni kell, nem ma­gyarázkodni. Ö maga nemcsak író és szerkesztő volt, hanem régész is. Számos tudományos cikke, könyve jelent meg. Az háborította fel leginkább, ami­kor az alapvető könyvekben — például a tankönyvekben — nem az életkori követelmények­nek megfelelően lebontva köz­ük a tudományos ^ismereteket, hanem az egyszerű dolgokat is bonyolultan, agyonmagyarázva adják elő. Ez nemcsak nyelvi­leg, hanem pedagógiailag is el­hibázott dolog. Egy egyszerű számtani példát is bonyolulttá lehet tenni, ha feleslegesen tu dományoskodunk. Erről olvas­hatunk az Öt póknak hány lá­báról című írásában. Annak a híve volt, hogy a legfontosabb ismereteket adjuk — világosan és egyszerűen. Persze, nem le­egyszerűsítve, hiszen az isme­retek közlése éppen az embe­ri gondolkodás fejlesztését szol­gálja. Tehát — véleménye sze­rint — ki kell választani, me­lyek azok az ismeretek, ame­lyek nélkülözhetetlenek, és me­lyeket hanyagolhatunk el. Eze­ket mindig a helyzetnek megfe- felőlen kell magyarázni — min­den sallang nélkül. Ö maga eb- -ben példát mutatott, mert tudo­mányos cikkei csaknem minden­ki számára érthetőek és világo­sak. Móra korában a hivatalos stí­lus éppen a közlés lényegét ho- mályosította el. Az egyszerű ember például nem értette ezt a kifejezési: az eljárás folya­matba tétetik. A Mihály folya­matba tétetik című írásának hő­se attól fél, hogy őt magát te­szik folyamatba. Saját vélemé­nye szerint a Tiszába, mert az esik a legközelebb. Igaz, hogy a Tisza csak folyó (folyam), és nem folyamat, Mihály számára egyet jelentett: tehát azt, hogy őt a Tiszába mártják. Móra csak nehezen tudja megmagyarázni neki, hogy miről van szó. Mi­hály számára nem egészen vi­lágos még így sem, hiszen az anyósát akarja a „folyamatba“ mártani, ott, ahol a legmélyebb. Tréfának eddig jó, de a korabe­li körmondatok nem éppen ezt a célt szolgálták. Épp ellenke­zőleg: pontosan a szellemesség hiányzik belőlük, a lényeget teljesen elhomályosítják, így könnyebb volt az egyszerű em­berek becsapása. Tehát már nem „egyszerű“ nyelvi, stiláris kér­désről volt szó, hanem politi­kairól is. Pedig az egyszerűsí­tés, a közlés világossága, félre nem érthetősége lenne a legfon­tosabb. A körmönfont fogalma­zással éppen az ellenkező ha­tást érjük el, anélkül, hogy ha­zudnánk. Miért kell hivatalos- kodni, amikor arra semmi szük­ség sincsen? Miért kell okosko­dással (vagy annak látszatával) félrevezetni az olvasót? — veti fel a kérdéseket Móra Ferenc. Kérdései sokáig költői kérdések maradtak. Voltak javaslatai, amelyeket a hivatali nyelv érthetővé tétele szempontjából ma is megszívle- lendőeknek tartunk. A tudomá­nyos, Uletvt.1 a hivatalos stílus kisebb-nagyobb hibáit ma Is nyesegetjük, bár Móra óta so­kat javult a helyzet. MIZSER LAJOS a helybeliek, a környező köz­ségek, tanyák lakosai, a jnb ok­tatásügyi dolgozói, az iskola pedagógusai és a nagyobb ta­nulók — mondja Fazekas De­zső. Még olyanok is eljártak se­gíteni, akiknek nemhogy isko­láskorú, de sem kisebb, sem nagyobb gyermekeik nincsenek. Különösen értékes segítséget kaptunk a Május 9 Efsz dolgo­zóitól; elnökük, Agócs Géza az egész építkezés legaktívabb szorgalmazója volt. — Most, hogy már túl va­gyunk az első gondokon, és Pataki Dezső építésvezető sze­rint hamarosan befejeződnek az utómunkálatok is, egyre több időt fordíthatunk íť nagy köve­telményeket támasztó korszerű oktatómunkára — vált témát Hacsi István. — Korábban az ajnácskői és az újbásti iskola színvonalát mindig csak dicsér­ni lehetett. Mi ezt a színvona­lat nemcsak megtartani, hanem az új iskola nyújtotta lehető­ségeket kihasználva fokozato­san emelni akarjuk. Elsődleges feladatunknak tartjuk: a tanu­lókat olyan tudással vértezzük fel, hogy megállják helyüket az ország bármely középiskolájá­ban. Különösen nagy figyelmet fordítunk a szlovák nyelv okta­tására, hogy a nyolcadikosok és a kilencedikesek továbbta­nulását ne nehezítsék az eset­leges hiányos nyelvi ismeretek. A vegytan-, a természetrajz-, a fizika-, a testnevelés-, vala­mint a honvédelmi nevelési órákon már bevezettük a szak- kifejezések magyar és szlovák nyelvű oktatását. A nyelvi la­boratóriumok berendezését kö­vetően minden bizonnyal meg­oldódik valamennyi ezzel kap­csolatos nehézségünk. Az igazgató és a többi hu­szonhat pedagógus céljait és feladatait ismerve, most értem csak igazán a gömöralmágyiak jogos büszkeségét. LALO KÁROLY KULTURÁLIS HÍREK © Racine „Berenice“ című drámáját nagy sikerrel mutatta be a párizsi Comodie Francaise. A címszerepet Genevieve Casilé, Titust Nicolas Silberg alakítja. • Az újonnan alapított Georg Trakl költészeti díjjal 1979-re Ilse Aichinger osztrák írónőt tüntették ki. « A KGST 30. évfordulójára készített dokumentumfilmet a MONGOLKINO. A film bemutat­ja a szocialista szervezetet, amelynek Mongólia 1962 óta tagja. Nagy teret szentel a KGST segítséggel Mongóliában épült létesítményeknek. # Mozart életének egy epi­zódja elevenediik meg Peter Shaffer ,,Amadeus“ című drámá­jában, melyet nagy sikerrel mu­tattak be a londoni Nemzeti Színházban. Salierit Paul Sco­field alakítja megrendítő átélő erővel. Nem szalmaláng Sokszor láttam már őket a síin pádon, de így, egymás melleit, egy műsorban még soha. Gecse folán ugyanis tavaly még a kassai (Košice/ Szép Szó Irodalmi Színpadban szerepelt, Csa- naky Eleonóra a galántai /Galanta) Vágban, Haraszti Mária a bratislavai Duna utcai magyar tannyelvű gimnázium színtársu­latában, Sztics Adrienne pedig a somorfai (Samorín) Üzenetben. A többi szereplő szintén Dél Szlovákia magyar lakta vidékeiről került Szlovákia fővárosába. Tele voltak és vannak gondokkal: beilleszkedés a nagyvárosi környezetbe, az új közösségbe, iga­zodás i felgyorsult tempóhoz, a jóval nagyobt) követelmények hez, nem utolsósorban a más életformához. Teljes embert igénylő feladatuk ezek. Egyáltalán nem mente- getődzés,. kimagyarázkodás, ha valaki az ütemváltás és a meg- kapaszkodás e nem könnyű hónapjaiban minden másról lemond és csak a tanulásra, a vizsgákra összpontosít. Bármennyi is a gond, bármekkora is a tempó, ezek a lányok úgy érezték, hegy a közösségi munka nélkül szegényes az életük. Eveken át ezt szokták meg a jellemacéiozó kisszínpadoknál: hittek és rendületlenül hisznek az amatőr művészet embert, életszemléle tét, erkölcsűt formáló erejében. Vérükbe szívódott sok sok próbán, fellépésen, hogy nem lehet csak önmagukba fordulni, csak ön­magukkal tolódni. Nem tudom, véletlenül találkoztak e a bratislavai József Attila Ifjúsági Klubban vagy valakitk/nek a szervezőmunkája révén. Nem lényeges, mert törvényszerűnek érzem, hogy találkoztak, hiszen életről, művészetről, az amatőr művészet értelméről ha­sonló a iTieggyőzodésiik. Ezért talállak időt, lehetőséget, hogy ott folytassák, ahol tavaly abbahagyták. Gecse Jolán talán soha ilyen megrázó erővel nem szavalta a híres Jóist>f Attila i sort: (Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet/ és Csanaky Eleonóra ajkáról sem hangzott ilyen meg rázóan az n vers, amely arról szól, hogy a szülőfaluba vissza térő unokák nem értik nagyanyjuk és nagyapjuk nyelvét. Ezek a szereplők, úgy érzem, ebben az új közösségben értek igazán felnőtté. Ezért tudtak olyan hitelesen vallani a szülőföld sze retetéről, a Fábry Zoltán által megfogalmazott emberi, erkölcsi helytállásról. F.lső próbálkozásukat. a Szülőföld című összeállításukat főleg a belső tűz. a nagy lelkesedés táplálja. A tárgyilagos értékelő több borzas, nem egészen végig gondolt, rendezésben pedig ku­sza jeleneteket is talál. De ez a kezdés pillanatában másodlagos. A legfontosabb, hogy ez az újonnan verbuválódott társulat tele van tehetséges, szakmailag fölkészült, öntudatos és lelkes sze­replőkkel. Ez az izzás nem szalmalángszerű fellángolás, hanem meggyőződésből táplálkozó energia. Segítő kezekre varnak. Szak emberre, aki tartalmat, formát szab elképzeléseiknek és kultu­rális, netán ifjúsági szervezetre, amely megteremti a működés­hez, s a fellépéshez szükséges minimális feltételeket. Ne hagyjuk ezt a tüzet céltalanul lobogni. Tegyünk erte, hogy fényével, melegével eljusson azokhoz, akikért lobog. fsziivássy J Egyenjogú élet Harmincéves a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége Harmincéves a Magyarorszá­gi Szlovákok Demokratikus Szövetsége és hetilapja, a Ľu dové noviny. Az évforduló al­kalmából az elmúlt napokban a Magyar Néphadsereg Műve­lődési Házában omlók ülést tar­tott a szövetség országos vá­lasztmánya. Knyihár János el­nök köszöntötte az ülés részt­vevőit, köztük a párt- és ál­lami szervek, társadalmi szer• vezetek és a többi nemzetiségi szövetség képviselőit, valamint dr. Václav Moravecet, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetét. Such János főtitkár ünnepi beszédében, kiemelte: — A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a magyar kormány nemzetiségi politikájának eredményeként a Magyarországon élő szlovákok a magyarokkal egyenrangú ál­lampolgárok, tevékenyen részt vesznek a szocializmus építé­sében. A szövetség politikai, felvilágosít ó-nevelő munkájával hatékonyan elősegíti a szlovák kultúra és anyanyelv ápolását, fejlesztését. Dr. Boros Ferenc, a Kulturá­lis Minisztérium felszólalásá­ban hangsúlyozta: — Népi al­kotmányunk, társadalmi rend­szerünk nemzetiségi politikája megteremtette a feltételeket a szlovák lakosság — s más nem­zetiségek — teljes egyenjogú­ságához. Lehetővé tette, hogy megőrizzék, fejlesszék anya­nyelvűket, kultúrájukat. A nem­zetiségi politika megvalósítása az egész társadalom ügye. A nemzetiségi szövetségek felelős­séggel képviselik a nemzetisé­gek sajátos érdekelt, a szocia­lista épftőmunkában való rész­vételre mozgósítják a nemzeti­ségi dolgozókat. Elmondta, a szlovák szövetség a nemzetisé­gi jogokat is rögzítő első népi alkotmányunk születésének évé­ben alakult meg. azóta ered­ményesen tölti ho küldetését. Ezután méltatta azt a baráti segítséget, amelyet a szocialis­ta Csehszlovákia nyújt a ma­gyarországi szlovák nemzetisé­gi lakosság kulturális életének gazdagításához. A Magyarországon élő szlo­vákok a magyar lakossággal vállvetve dolgoznak. Tevéke­nyen részt vesznek a kulturá­lis, társadalmi életben is. Él­nek az alkotmány biztosította lehetőségekkel: gyermekeik szlovák tannyelvű iskolákban tanulnak, lakóhelyükön évtize­dek óta él a szlovák népdal, néptánc, népzene. A legkivá­lóbb nemzetiségi csoportjaik évente sok magyarországi köz­ségben és Szlovákiában szere­pelnek. Míg tíz évvel ezelőtt tizenöt szlovák tanítási nyelvű óvodá­ban 633 gyermekkel foglalkoz­tak, ma már több mint negy­ven óvodában csaknem kétezer szlovák nemzetiségű gyermeket készítenek elő az iskolai ok­tatásra. Az iskolai szlovák nyelvoktatásban résztvevő ta­nulók száma is gyarapszik. CSERESNYÁK ISTVÁN CJ 1979. § XI. 29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom