Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)
1979-11-27 / 280. szám, kedd
Az üres ígéretek semmit sem segítenek A Dubnica nad Váhom-i Nehézgépgyárban 297 szocialista munkabrigád kapcsolódott be a verseny mozgalomba, tehát az üzem dolgozóinak a 60 százaléka. Tíz kollektíva megszerezte az aranyérmes szocialista munkabrigád harmadik fokozatát. Közéjük tartozik a technológiai kutatás és fejlesztés osztályán dolgozó, Ján Matz vezette brigád is. A kollektíva megszerezte a „Csehszlovák—szovjet barátság" címet. Felvételünkön František Šuba, Pavol Palo és Ľudovít Kuchynka, a brigád tagjai munka közben. Most, hogy a földeken már befejezéséhez közeledik az őszi munka, mi, földművesek azt kezdjük mérlegelni, hogy az élelmiszeripari- és az egyéb nyersanyagok termelésében mennyire tettünk eleget a társadalmi elvárásoknak. Egyúttal azt is értékeljük, hogy munkánkhoz milyen feltételeket teremtettek a népgazdaság többi ágazatának dolgozói Sorra vesszük a szolgáltatások terén tapasztalt változásokat, számba vesszük, hogy az év folyamán mit adott a mezőgazdaságnak a gépipar, a vegyipar és a többi ágazat. Mérlegeljük, értékeljük, hogy mi valósult meg a régen húzódó nehézségek, főleg a műszaki-anyagi ellátás megoldására tett ígéretekből, amik magukban nem jelentenek semmilyen segítséget, ha utánuk nem következnek a tettek, inkább csak elkedvetlenítik a földműveseket. Az utóbbi években sok ígéret hangzott el a mezőgazdasági termelést nehezítő gondok felszámolására. Sajnos azonban még nem történt komolyabb változás ezen a téren. Inkább az az érzésünk, hogy súlyos bodnak a problémák. Konkrétan nálunk, a Füleki [Fiľakovo) Állami Gazdaságban, a mező- gazdasági termelés tervszerű növelése mellett évek óta egyre csökken a dolgozók létszáma. Természeitesnek, törvényszerűnek vesszük ezt, de jogos elvárásunk, hogy mielőbb korszerű, nagy teljesítményű és megbízhatóan működő gépek, berendezések üzemeltetése ellensúlyozza a dolgozók számának csökkenését. Ezzel most állami gazdaságunk sokéves és jelenleg is legnagyobb gondja került szóba, amely mindennél jobban fékezi a gyors fejlődést. E probléma kapcsán nemcsak a gépvásárlásokra megszabott limitek nagyságára gondolok, amelyek már huzamosabb ideje kevésnek bizonyulnak a géppark egyszerű felújítására is. A limitek kérdése egy-egy év vége felé közeledve rendszerint „megoldódik“ valahogy. Inkább azt kifogásoljuk, hogy a mező- gazdasági gépek piacán a csekély kínálat, a szűkös választék miatt még az olyan egyszerű gépeket, talajművelő eszközöket sem lehet beszerezni, mint az eke, a középnagy bo- rona, vagy a vetőgép. Az utóbbi két évben például annak ellenére, hogy állami gazdaságunk határában 2300 hektáron foglalkozunk gabona- termesztéssel, csak egyetlen vetőgépet sikerült vásárolnunk, így az idei őszi vetés napjaiban hét elavult Saxonia vetőgépet is használni kényszerültünk. Ezeket a vetőgépeket csak igen komoly anyagi ráfordítások és bonyolult javítások után állíthattuk munkába. Igénybe kellett venni még az iparban dolgozó ismerős szakemberek ügyességét is, akik bár nem éppen olcsón, de legyártottak számunkra egy-két sehol sem kapható pótalkatrészt. Állami gazdaságunk dolgozói más vidékek földműveseivel együtt jól tudják és megértik azt, hogy nincs elég deviza a drága külföldi gépek, illetve vegyszerek bőséges behozatalára. Arra viszont hiába keressük a magyarázatot, hogy fejlett ipari termelésünk ellenére miért jelenthet ennyire égető problémát az ekék, a vetőgépek és a különböző talajművelő eszközök hiánya. A gépjavításokhoz sok mindenre a magunk erejéből is futja. Viszont rákényszerülünk a legkülönbözőbb szíikségmeg- oldásokra is, mert szántani, vetni a maga idejében feltétlenül kell. Megengedhetetlen, hogy esetleg parlagon maradjon akár csak egyetlen parcella is. Az ügyben illetékes felettes szerveink is jól tudják ezt. Viszont elgondölkozott-e már valaki azon, hogy mibe kerül társadalmunknak a régi, elavult mezőgazdasági gépek sokszor csak pillanatnyi megoldást jelentő kényszerjavítgatása? Vagy azon, hogy mennyivel drágább ez a módszer, mint a gépek, vagy az alkatrészek sorozatgyártása a jól felszerelt ipari üzemekben? Ugyancsak elgondolkoztató jelenség, hogy a nagy teüesítményű. kimondottan mezei munkákra tervezett és gyártott ZT—300-as traktorokat csak különböző szállítási, anyagmozgatási feladatok tel jesítésére használhatjuk, mert a traktorokhoz megfelelő mun kagépeltet sehol sem tudunk vásárolni. Néhány évvel ezelőtt nagy örömmel vettük hírét a mező- gazdasági vállalatok számára megtervezett tehergépkocsik gyártásának. Viszont a beszerzésre nem nyílott lehetőség, még annak ellenére sem, hogy a mezőgazdasági vállalatok a legnagyobb teherszállítók közé tartoznak. A tehergépkocsikat ugyanis a nem mezőgazdasági jellegű vállalatok kapták meg és rendszerint csak az ottani elhasználódás, illetve kiselejte zés után vásárolhatjuk meg e járműveket. Nálunk e«z azért sem közömbös, mert a Füleki Állami Gazdaság 16 tehergépkocsija közül az elmúlt tizenöt évben csak két kisebb teherbírású járművet vehettünk meg új állapotban. A többit a nem mezőgazdasági jellegű vállalatoktól, üzemektől vásároltuk olyan sok használat után, hogy a beindításukra csak jelentős anyagi ráfordítások, felújítások után kerülhetett sor. A hajtóanyagokkal és általában az energiával való takart kos gazdálkodás minden bizonnyal igen fontos feladatunk lesz a következő időszakra is. Ezért nagyon időszerű lenne számba venni az ország valamennyi vidékét alkatrészügyben járó gépkocsik benzinfogyasztását is. Állami gazdaságunkban ritka az olyan hónap, amikor 4000 kilométernél kevesebbet utazik az anyagbeszerző. Pótalkatrészeket keresve tőlünk többnyire nemcsak ő járja az országot. Amint sürget az idő, néhány más feladatokért felelős dolgozónk is autóba ül a meghibásodott gépek mielőbbi kijavítása érdekében, A legtöbbször csak nagy nehézségek árán megkapott alkatrészek értéke azonban csak töredékét képezi a beszerzésükig elfogyasztott benzinmennyiség árának. Gyakori az olyan eset Is, amikor az egy-két koronás alkatrészek miatt komplett géprészeket kényszerülünk megvásárolni akár több ezer koronáért is. Legutóbb az aratás idején, amikor meghibásodott az egyik E—512 es kombájnunk, fölöslegesen egy egész sebességváltó szekrényt kellett megvennünk. Az utóbbi években gyakran hallottunk ígéreteket az alkatrészhiány rövid határidős megoldására. Tapasztalataink szerint azonban az illetékesek csak az ígéreteknél maradtak ... A szállítói-megrendelői kapcsolatok fogyatékosságai azonban nem szűkíthetők csak a gépek és a pótalkatrészek problémakörére. A mezőgazda- sági termelésben nagyon sok olyan anyagra van szükség, — elsősorban műtrágyákra és növényvédő vegyszerekre — amelyeknél különösein fontos a leszállítások pontos határidejének betartása. Az idei tavaszi munkákhoz például 300 tonna salétromműtrágyát igényeltünk. A megrendelt mennyiség leszállítására azonban csak a nyár végén, illetve az ősz elején került sor, amikor ez a műtrágya már gyakorlatilag fölösleges. Most csak a raktár- készletet növeli nálunk. A jövő tavaszig pedig, amikor felhasználhatjuk, kárba vész a hatóanyagok nem kis része. Véleményünk szerint szocialista társadalmunk képes az említett régen húzódó problémák gyors és végleges megoldására. Ennek érdekében azonban elengedhetetlenül fontos, hogy mindenki mindenütt törvénynek tekintse a néngazdasá- gi tervet. Felelőtlen hozzáállás lénne nem tervezni, vagv a tervteljesítések során nem biztosítani a mezőgazdasági termeléshez szükséges géni- és egyéb eszközöket. Annál is inkább, mert a mezőgazdasági termelés fejlesztése nemcsak a földeken, vagy az istállókban végzett munkán múlik. Nem kevés az, amit ennek érdekében a gépipar, a vegyinar és a szolgáltató vállalatok doi™?rti’'n vár. JAN PAUMJS m*rnök, a Fülelki ÁG igazgatója (Felv.: ČSTK - V. Gabčo) termelés szervezésének javítása révén. Az integrációs folyamatok fejlesztéséhez vezető úton fontos lépés volt a Komplex Program jóváhagyása. E dokumentum is rámutat, hogy az integrációs folyamatok elmélyítésének milyen lényeges eleme a nemzetközi gazdasági szervezetek létrehozása. A gördülőcsapágy-gyártás is azokhoz a termelési szakágazatokhoz tartozik, amelyekben az integrációs folyamaitok elmélyülése már több évvel a Komplex Program jóváhagyása előtt megkezdődött. A közös dokumentummal összhangban a gördülőcsapágy-gyártási szervezetben már folyamatban van a közös tervezőirodák, minőség ellenőrző laboratóriumok, termelő vállalatok építésének előkészítése. Az eddigi tapasztalatokból kiindulva a tagországokban már dolgoznak a csapágyipar intenzív fejlesztésének előkészítésén. A szükséges intézkedések megvalósítására és az 1976—1980-as időszakra egyezményt dolgoztak ki, amely a kővetkező területeket érinti: szakosítás és kooperáció, kölcsönös gördülőcsapágy-szállí- tások, tudományos-kutatási, valamint tervezési-szerkesztési együttműködés stb. Á szocialista országok gör- dülőcsapágy-gyártási együttműködésének jelentős hagyományai vannak. Az együttműködési szervezet a szocialista országok nemzetközi gazdasági szervezetei között a legrégibbek: közé tartozik. Az utóbbi időszakban több kimagasló eredmény született az együttműködésben, amely jelentősen hozzájárul a gépipar fejlődésének gyorsításához, az egész KGST teljesítőképességének növeléséhez. ĽUDMILA LIPKOVÄ mérnök, a Bratislavai Közgazdasági Főiskola tanára A Fekete-Vágon épülő víztá- rozós erőmű felső tájolója már csaknem végleges üzemképes külsőt öltött az utóbbi időben. A Doprastav nemzeti vállalat dolgozói a kedvező időjárást ki használva tovább folytatták a víztároló lejtős oldalának szigetelését, miközben a Váhostav nemzeti vállalat dolgozói a szigetelést előkészítő munkák utolsó szakaszához érkeztek. Ugyancsak a Váhostav szakemberei dolgoznak a torkolati létesítmény építésén, ahol az utóbbi napok elsődleges feladata a torkolati művet és a föld alatti vízcsatornát összekötő résznek a körülbetonozása volt. Ezek a munkálatok nagyon igényesek, hiszen a dolgozók korlátozott mozgási lehetőségek közepette kénytelenek elvégezni a betonvasszerelési munkálatokat, s nem különben a föld alatti vízi utak betonlap-árkának tisztítását is. Igyekezetüket siker koronázta, hiszen határidő előtt átadták helyüket a következő munkafolyamatot végző kollektívának. A betonozás előkészítésében, valamint a több mint 3 ezer köbméter nyersbeton beépítésében Imrich Kollár és Viliam Maurer ács- illetve beton- vasszerelő brigádjai vállalták az oroszlánrészt. Pillanatnyilag a torkolati medence alapozása, s ezzel egy- időben a torkolati torony aljában készülő csarnok acélszerkezetének a szerelési munkálatai folynak. Ugyancsak serény munka folyik a gyorszárószer- keaetek aknáiban, valamint a torkolati torony folyosóinak vakolásán, hiszen közeledik az az időpont, amikor itt már a műszaki berendezések szerelését is el kell kezdeni. A felső és alsó víztárolót ösz- szekötő gyorsfelvonó felső állomásának építési munkálatai is javában folynak. A torkolati torony körüli töltés elkészülése után a tornyot és a liftállomást összekötő folyosó szerelése és betonozása következik. Annak ellenére, hogy a felső víztárolón jelenleg már jóval kevesebben dolgoznak, mint néhány hónappal ezelőtt, az itt folyó munkák üteme nem csökken, hiszen ezekben a napokban dől el, hogy az erőmű első aggregátora 14 hónap múlva megkezdheti-e a próbaüzemelést. Ennek népgazdasági jelentőségét aligha kell külön hangsúlyozni. Tudatosítják ezt a Váhostav dolgozói is, akik mindent megtesznek, hogy feladataikat idejében, becsülettel teljesítsék. IVAN MIKULA KGST-tagországok együttműködése a gördülőcsapágy-gyártásban A világgazdaságban egyre nagyobb szerepet játszó szocialista gazdasági tömörüléshez tartozó országok egyre progresz- szívabb együttműködési formákat alkalmaznak, elősegítve ez zel az egyes népgazdaságok dinamikus fejlődését, a termelési és egyéb igények teljesebb kielégítését, A hatvanas évek kezdetétől a KGST-tagországok gazdasági fejlődése szempontjából jelentős tényezővé vált a termelő, kutatási és kereskedelmi szervezetek közötti közvetlen kapcsolatok elmélyítése. Nyilvánvaló, hogy ezek elsősorban a tagállamok nemzetközi gazdasági szervezeteinek bázisán fejlődnek. A KGST-tagországok által alapított nemzetközi gazdasági szervezetek között szinte elsőként említhetjük a gördülő- csapágy gyáriás fejlesztésére alakult szervezetet. A tagállamok 1956-ban kezdték meg e téren az együttműködést, mégpedig a KGST gépipari állandó bizottsága keretében. A gördülőcsapágy-gyártási és -forgalmazást irányító 11. szék ció tevékenységének súlypontját a kölcsönös .szállítások megszervezése jelentette, hogy Így maximális mértékben kielégítsék az egyes tagállamok igényeit. Később fokozatosan tovább fejlődött a termelés szakosítása és összehangolása, a gyártási tervek koordinálása, a szabványosítás, a tudományos kutatás stb. terén való együttműködés. A KGST-tagországok közötti integrációs folyamatok fejlesztésével kapcsolatban különösen időszerűvé vált a gördülőcsapágy- ip ári eg y ü 11 mű k ö d é s kiterjesztése és elmélyítése. Ennek érdekében 1964. április 25-én államközi egyezményt írtak alá a BNK, a CSSZSZK, az MNK, az NDK, az LNK, o Szovjetunió, az RSZK és Ju goszlávia képviselői a gördülőcsapágy-iparban való együttműködés nemzetközi szervezetének létrehozásáról. A KGST- szervezet székhelye Varsó. A gördülőcsapágy-ipari szervezetet az ágazat minél gyorsabb fejlesztése, a műszaki színvonal erőteljes emelése és a tagországok igényeinek minél teljesebb kielégítése érdekében hozták létre. A szervezet feladatai közé tartozik az ésszerű nemzetközi munkamegosztás elősegítése, javaslatok kidolgozása a gördiilőcsapágy- igény teljesebb kielégítésére, a megfelelő választék szavatolása a termelés fejlesztése révén, valamint a korszerű technológia és szervezés bevezetése. A gördülőcsapágy-gyártási együttműködés szervezete munkájának súlypontját a csapágygyártás nemzetközi szakosítása és termelési kooperációja fejlesztésének összehangolása jelenti. A szervezet kezdettől fogva nagy súlyt helyezett a nemzetközi szakosítás és a termelési kooperáció elmélyítésére, az indokolatlan kettősségek kiküszöbölésére, mert így nagyobb hatékonysággal gyártható a gördiilőcsapágy, hiszen a termelés nagyobb szériákban valósítható meg. A szervezet tagországai által kidolgozott nómenklatúrába lartozó tipizált méretek részaránya — amelyeket csak egy tagországban gyártanak —, jelenleg 70 százalékot tesz ki. Á két országban gyártottaké 13, a három országban gyártottaké 15, a négy, illetve több országban gyártottaké pedig kevesebb mint 2 százalék. A szakosítási tervbe a tagországok strukturális és választék-javaslatait egyaránt beiktatják. Ezek a javaslatok a saját termelés specifikus igényeit, a kölcsönös szállításokból adódó igényeket, a sorozatszám növelésére és a hatékonyság fejlesztésére irányuló törekvéseket egyaránt figyelembe veszik A szervere ten belüli szakosítás egyik fő célju az, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszakban a tagországok saját produkcióból fedezzék szükségleteiket. 1978-ban a szervezeten belüli önellátás mértéke 98,4 százalék volt, A tervek értelmében e részarány 1980-ban eléri a 99,4 szá= zalékot. A külkereskedelemben is szorosan együttműködnek a tagországok. A gördülőcsapágy- ipari KGST-szervezet adja jelenleg a világ termelés mintegy 25 százalékát. Az államközi szakosítás fejlődésével a külkereskedelmi szállítások meny- nyisége is növekszik. A tervek érteiméiben 1980-lg a növekedés — 1964-hoz viszonyítva — eléri a 171—286 százalékot, a külkereskedelmi forgalom növekedése pedig a 264—398 százalékot. A szervezet tagországai a gördülőcsapágy-termelést évenként és átlagosan kb. 6 százalékkal növelik. Ennek ellenére jelenleg még nem sikerült minden országban az igények teljes kielégítése. A már említett két együttműködési lormáii kívül a tagországok a tudományos-műszaki együttműködést is tovább fejlesztik. A kutatási-fejlesztési munkahelyeken a gyártmányok minőségének és tartósságának javítására, illetve fokozására, a munkaigényesség és az önköltség csökkentésére törekednek a technológiai eljárások fejlesztése, pontosabb és tökéletesebb berendezések munkába állítása, a munka és a SERÉNY MUNKA FOLYIK A FEKETE-VAGON
