Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-21 / 275. szám, szerda

Teljesítjük a CSKP XV. kongresszusa határozatai ★ ★★*★***★★★ EREDMÉNYEK ★★*★★★★★ TAPASZTALATOK ★★★***** VÉLEMÉNYEK ★★★★**** >.”7* miiii XI. 21 Korszerűsített tantervek HELYTÁLLNAK TANULÓIAK Köznevelési rendszerünk át- forraálása 1976 szeptemberében kezdődött meg, amikor az alap­iskolák első osztályaiban új koncepciót vezettek be. Azóta már az alapiskola második és harmadik osztálya is lépcsőze­tesen áttért az új oktatási programra, ez év szeptemberé­ben pedig a negyedik osztályok­ban is korszerűsített tantervek alapján oktatnak. Az új terve­zet bevezetése óta eltelt három év megfelelő alap ahhoz, hogy értékeljük a korszerűsítés eredményeit, összegezzük a ta­pasztalatokat. A bratislavai Pedagógiai Ku­tatóintézet munkatársai a ma­gyar tanítási nyelvű alapisko­lák alsó tagozatos szlovák nyelvoktatásának céljait szem előtt tartva értékelték e tan­tárgy oktatásában elért ered­ményeket. A helyzetet az új tantervi és módszertani köve­telmények alapján mérték fel és elemezték. A szlovák- nyelv- oktatás új koncepciója abból a tényből indul ki, hogy az óvo­dás és iskolás korú gyermekek testileg és szellemileg koráb­ban érnek, ez pedig szükség­szerűen megköveteli az oktatás tartalmának módosítását is. Az új tartalom természetesen nagy igényeket támaszt a pedagó­gusokkal, s felkészültségükkel szemben. Ezért nagy gondot fordítot­tunk a pedagógusok felkészíté­sére. Intézetünk munkatársai összeállították a továbbképző tanfolyamok tananyagát, s Szlovákia összes kerületében megszerveztük az alsó tagoza­tos pedagógusok továbbképzé­sét. Az új tankönyvek és mun­kafüzetek, valamint a tanítási segédeszközök is a célnyelv korszerű oktatásának követel­ményeivel összhangban elsősor­ban a beszédre, a nyelvi jár­tasságokra helyezik a súlyt s didaktikai és módszertani szem­pontból egyaránt jók. Lehetővé teszik, hogy a tanulók minél többet beszéljenek, bizonyos helyzeteket eljátszhassanak s ezáltal bővüljön szókincsük és nyelvi jártasságra tegyenek szert. A pedagógusok a lehető legnagyobb mértékben aktivi­zálják a tanulókat, fejlesztik be­szédkészségüket, főleg játékos formában, párbeszédekkel, eset­leg csoportonként, de rendsze­rint differenciáltan. Megállapíthatjuk, hogy e tan­tárgy oktatásában kilencven százaléknyira sikerült kiküszö­bölni a passzív módszereket, vagyis a fordítást és a nyelvta­ni tananyag elemzését. A peda­gógusok az osztályban megfele­lő feltételeket és légkört te­remtenek a beszélgetésekhez; ezt elsősorban játékokkal és a didaktikai segédeszközökkel érik el. Az oktatómunkában vá­logatják és változtatják a kü­lönféle tevékenységformákat, így a beszédet, az éneket, a ki­sebb jelenetek előadását, a munkafüzetekkel való foglalko­zást, az olvasást, szavalást stb. Ezáltal az órák rendkívül szí­nesek és vonzóak. Meg kell jegyeznünk, hogy a' pedagógusok a segédeszközö­ket még nem használják ki kel­lő mértékben s nem alkalmaz­zák a célnak megfelelően. Csak elvétve alkalmaztak auditív se­gédeszközöket, s emiatt elha­nyagolták az artikuláció gya­korlását. Előnyben részesítették a vizuális segédeszközöket, mint a mágnesestáblát, a szó- kártyákat, a képgyűjteménye­ket, képillusztrációkat stb. Ki­sebb mértékben dolgoztak vetí­tőgéppel és epidiaszkóppal. A harmadik és a negyedik osztá­Nemcsok a divatos szakmák „Az oktatásügyben a fejlett szocialista társadalom szükség­leteivel összhangban meg kell teremteni a feltételeket a mű­veltségi szint további emelésé­hez és a szakképzett munka- erők felkészítésének tökéletesí­téséhez“ — hangzott el a CSKP XV. kongresszusán. Gimnáziumunk, mint a szo­cialista oktató-nevelő munka színhelye mindkét alapvető irányelv szempontjából teljesíti a pártkongresszus határozatait. Nyilvánvaló, hogy szocialista társadalmunk további fejleszté­sének egyedüli útja a káderek eszmei-politikai szintjének eme­lése és a magas fokú szakkép-; zettség. Ezt bizonyítják azok a dokumentumok Is, amelyek 1973 júliusában a CSKP KB ülé-: sén hangzottak el a fiatal nem­zedék problémáiról és helyéről a fejlett szocialista társadalom­ban. Mérföldkövet jelent az ez év áprilisában összehívott pe­dagóguskonferencia, amelyet a CSKP KB, a csehszlovák kor­mány, valamint a Szakszerve­zetek Központi Tanácsa hívott össze abból a célból, hogy ér­tékelje a CSKP határozatainak megvalósítását. Intézményünkben, az Ipolysá­gi (Šahy) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban is alkotó oktató-nevelő munka folyik. A XV. pártkongresszus határoza­tainak értelmében, a Szlovák Oktatási Minisztérium, valamint a kerületi nemzeti bizottság irányelvei alapján igyekszünk maximálisan teljesíteni oktató­nevelő munkánk hatékonyságát, amely végső fokon a növendé­kek főiskolai és egyetemi elő­készítésével függ össze. Ugyan­ezen irányelvek vonatkoznak a szakmai továbbképzésre is. Iskolánkban egész sor peda­gógiai és egyéb metodikai mód­szerek foganatosításával sike­rült fokozatosan javítani tanu­lóink pályaválasztását, ami vég- 1979 eredményben az igazgatóság és tantestület munkájának vég­ső fokmérője. Tapasztalataink alapján bizo­nyos javulás mutatható ki a 5 jelentkezési arányokban, mert míg 1975-ben a főiskolára je­lentkezők száma csak valami* vei haladta túl az 50 százalé­kot, addig ez az arány 1977—* 78-as tanévben 62 százalékra emelkedett. Az 1978—79-es tan­évben hasonló arányú volt a je­lentkezés, azonban az érdeklő-* dés a technikai irányzatok felé orientálódott. Ez az arány na­gyon értékes, mivel növendé­keink közül 90 százalék mun­kás-paraszt származású. Annak ellenére, hogy az iskolán kívü­li propagandában, főleg a szü­lői közösségben széles körű agitációs munka folyik, még nem lehetünk teljesen elége­dettek, mert néhány szülő még mindig a „divatos szakmák“ helytelen rákényszerítésével próbálja megoldani gyermeke jövőjét. Iskolánkon jónak mondható a jnezőgazdasági tudományok fele való orientáció. Annak ér­dekében, hogy tanulóink meg­ismerkedhessenek és nagyobb érdeklődést tanúsítsanak a gép­ipar, a kohászat és a bányá­szat iránt, bővítettük kapcsola­tainkat a Kassai (Košice) Gép­ipari és Kohászati főiskola tan­székével, ahonnan évente ellá­togatnak hozzánk, hogy beszél­gessenek a tanulmányi feltéte­lekről és lehetőségekről. Jó pél­dával jártak el a Žilinai Köz­lekedési Főiskola pedagógusai, akik a főiskolai életet, az el­helyezkedés lehetőségeit jól át­tekinthető filmmel is illusztrál­ták. Ennek is köszönhető, hogy évente néhány tanulónk ezen a főiskolán végzi sikerrel ta­nulmányait. A kitűzött feladatok nem könnyűek, de tervszerű munká­val megvalósíthatók. Pedagó­gusgárdánk jól felkészült a ne­mes feladatok végrehajtására. Mint nemzetiségi iskola peda­gógusai, tudatában vagyunk fe­lelősségteljes munkánknak és a realitásoknak megfelelően mindent megteszünk, hogy ja­vuljon tanulóink főiskolai és egyetemi előkészítése a XV. pártkongresszus irányelvei alapján. ZABRENSZKY IMRE, az Ipolysági Magyar Tanítási nyelvű Gim­názium pályaválasztá­si tanácsadója lyosok új tankönyveit hangos szöveggel, beszéddel is ellát­ták, azaz a tankönyv szövegeit magnetofon szalagra rögzítet­ték. A pedagógusok véleménye szerint ez a segédeszköz igen jól bevált, sokat segít a helyes kiejtés elsajátításában, főleg a kimondottan magyarlakta terü­leteken. A szlovák artikulációs bázis kialakításában és gya­korlásában nagyon sokat vá­runk a lemezekkel ellátott tan­könyvek alkalmazásától. A har­madik osztályosok a tanköny­vekhez már megkapták a mag­nószalagokat, s ezek rövidesen eljutnak a negyedikesekhez is. A Szlovák Pedagógiai Kiadó gondozásában a 2—4. osztá­lyokban működő pedagógusok számára hasznos segédkönyv is megjelenik. Tollbamondások és nyelvgyakorlatok gyűjtemé­nye címmel. Az alsó tagozat 1—3. osz­tályaiban elért eredmények bi­zonyára azért is kedvezőek, mert már az óvodákban is szlovák nyelvű foglalkozásokat vezettek be. Ennek eredménye­ként már az alapiskola első osztályaiban van mire alapozni az artikulációs bázis kialakítá­sában. Különösen hasznos ez azokon a nyelvterületeken, ahol a gyermek szlovák szót csupán az iskolában hall. Az új koncepció bevezetése óta eltelt három év tapasztala­tai azt mutatják, hogy a peda­gógusokkal szembeni elvárások jelentősek, eddigi munkájuk azonban kielégítő. Számos pe­dagógus megjegyzi, hogy a ko­rábban alkalmazott módszerek­hez nem szeretne visszatérni, hiszen ezek szürkék, egyhan­gúak és szegényesek voltak. Pozitívan értékelik a tanulók kifejezőkészségének és gondol­kodásmódjának fejlődését, akti­vitásuk .fokozódását. Ebből is egyértelműen következik, mi­lyen fontos a pedagógus felké­szültsége s az, hogyan viszo­nyul az oktatásban végbemenő gyökeres változásokhoz. MAGDALÉNA HEGEROVÄ, a bratislavai Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa A Királyhelmeci (Král. Chl­mec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tantestülete az isko­la pártszervezetének és igazga­tóságának az irányításával fo­kozott figyelmet szentel a ma­tematika, fizika, kémia és bio­lógia oktatásának. Közös igye­kezetünk a leghatásosabb okta­tási módszerek meghonosításá­ban nyilvánul meg. Célunk az, hogy logikus gondolkodásra és önálló alkotó tevékenységre neveljük a tanulókat. Az ötö­dik évfolyamban több mint tíz esztendeje szaktanító oktatja a matematikát, ebben áz évben részben már a negyedik év­folyamban is szakosított okta­tás folyik, a párhuzamos osz­tályokban oktató pedagógusok tantárgycse>éjével. Rendszere­sen alkalmazzuk a didaktikus teszteket, válaszfalas számon­kéréssel fokozzuk az önállóság­ra nevelés hatékonyságát; kö­vetkezetes tantárgybizottsági munkával, nyitott órák, óralá­togatások szervezésével és az ezeken szerzett tapasztalatok kölcsönös átadásával és érté­kelésével Is igyekszünk emelni munkánk színvonalát. A járási oktatási osztály megfelelő se­gítséget nyújt a nem kötelező gyakorlati órák bevezetéséhez, amelyeket a lehetőségek sze­rint ki is használunk. A mate­matikai osztályok megszervezé­se terén is élünk a lehetősé­gekkel. A nem kötelező termé­szettudományi tantárgyak, kö­rök és osztályok keretében, minden esztendőben, tanulóink 35—40 százaléka érdeklődésé­nek megfelelő szinten részesül szélesebb körű képzésben. A fizika, biológia és kémia tanításában nagy gondot fordí­tunk a laboratóriumi munka- módszerek alkalmazására, hogy a tanulók elsajátíthassák a kéz­ügyességet, az egyszerű mérő­eszközökkel és berendezések­kel való bánásmódot. Saját ki­adású laboratóriumi munkala* pokon tanítjuk meg gyerekein­ket az egyszerű vázlatok, gra­fikonok rajzolására, írásmódjá­ra. Tudatában vagyunk annak, hogy a természettudományi tantárgyak sokban hozzá lárul­nak a tanulók tudományos vi­lágnézetének kialakításához, ezért következetesen törek­szünk arra, hogy a gyerekek tudatosítsák a világ anyagi egységét, az anyagi világ kelet­kezését és fejlődését, hogy el­sajátítsák az anyag és erő fo­galmát, az energia Megmaradá­sának elvét, a molekulák és atomok fölépítését stb. Közös erőfeszítéseink nem maradtak eredmények nélkül. Az utóbbi években tanulóink minden természettudományi ve­télkedőn részt' vettek, meghoz^ zá úgy, hogy kellő szinten fel­készített vetélytársaknak bizo­nyultak. Az elmúlt tanévben rendezett járási matematikai olimpián első, második és ne­gyedik helyezést értek el, a ke­rületi matematikai és fizikai olimpián négy sikeres megol­dónk volt. Szeretném hangsú­lyozni, hogy tanítványaink a szlovák tanítási nyelvű isko­lák tanulóival is összemérik erejüket — szlovák nyelvű szöveges feladatokkal. Sikeres helytállásuk annak az eredmé­nye, hogy különös gondot for­dítunk a szakkifejezésük két nyelven történő elsajátíttatásá­ra, szlovák nyelvű példatárakat adunk tanulóink kezébe, és kü­lönféle vetélkedőket szervezünk iskolánkon. A reál tantárgyak oktatásá­ban elért eredmények a tanu­lók továbbtanulása során is megmutatkoznak. Az utóbbi öt évben tanulóink, egy-két kivé­tellel, nemcsak hogy sikeresen oldották meg a felvételi vizs­gákon az írásbeli feladatokat, de, a visszajelzések alapján, já­rási viszonylatban is az elsők között vannak. Sikeresen meg­állják helyüket a szlovák ta­nítási nyelvű középiskolákon és szakmunkásképző intézmények­ben. Hasonlóan szép eredmé­nyekről számolhatnék be az anyanyelv, a szlovák és orosz nyelv, valamint más humán tantárgyakkal kapcsolatban. MOLNÄR ZOLTÄN, a Királyhelmeci Magyar Taní­tási Nyelvű Alapiskola igazgatója Mar mz óvodúban AZ ANYANYELVI NEVELÉS JELENTŐSÉGÉRŐL Az anyanyelvi nevelés jelen­tőségét, azt hiszem, nem kell különösen hangsúlyoznunk e helyen. Azt viszont igen, hogy döntő szerepe van az óvodában végzett oktaló-nevelő munká­ban. Az óvodai élet minden mozzanatában jelen van az anyanyelv, így az anyanyelvi nevelés szerves része minden foglalkozásnak, különféle já­tékoknak, egyéb tevékenysé­geknek. Az e téren ránk háruló fel­adatokat a következőképpen fo­galmazhatnánk meg dióhéjban: a gyermekek az óvodában el­töltött három, három és fél év alatt tanuljanak meg nyelvtani szempontból helyesen, összefüg­gően beszélni, tanulják meg ön­állóan, érthetően kifejezni él­ményeiket, megfigyeléseiket. Természetesen a gyermek be­szédkészségének a fejlődése nagymértékben függ a családi környezetben kialakult beszéd- kapcsolatok, az alapul szolgáló beszédminta színvonalától. A pedagógus első és legfontosabb feladata, hogy alaposan megis­merje a gyermekek beszédkész­ségét, továbbá a megnyilvánuló különbségeket, az esetleges problémákat. Mivel az elsajátí­tás során nem kis szerepe van az utánzásnak, ki kell emel­nünk a pedagógus példáját: le­gyen helyes beszédmintája, me­lyet a gyermekek szívesen, örömmel, önként utánoznak. A gyermek beszéde akkor fejlődik intenzíven, ha ő ma­ga beszél. A pedagógus soha ne szóljon a gyermek helyett! Gondoljon a kötetlen beszélge­tések hasznára is. A pedagógus, a szabadon választott játék ide­jén, tartózkodjék a gyermekek között, kezdeményezne és irá­nyítsa a beszélgetést. Türelem­mel hallgassa végig a gyerme­kek mondandóját akkor is, ha nem egészen pontosan, helye­sen fejezik ki magukat. Lényeges az óvodán kívüli környezettel kialakított állandó értemi és érzelmi kapcsolat. A környezet nyelvi színvonalától ugyancsak sok függ. Ebből ered például, hogy a nyelvi szem­pontból alacsonyabb szintű kör­nyezetben élő gyermekek hat­éves korukra sem érik el az iskola állal igényelt beszéd- készséget. Az ilyen gyermekek számára különösen nagy jelen­tőségük van a nyelvfejlesztő foglalkozásoknak, külön gya­korlatoknak, melyek általában az értelmi fejlődést is elősegí­tik. A szókincs, szókészlet bő­vítését, minden óvodás számá­ra, a tapasztalatok, élmények és az irodalom — vers, mese — segíti elő. Fontos, hogy az új szavakat más-más helyzetek­ben, változatos összefüggések­ben hallják, utánozzák, alkal­mazzák. Ha mondatokban hasz­náljuk ezeket a szavakat, na felejtsük el kérdezni: mi ez?, milyen?, mit csinál?; kérdez­zünk az események helyszíné­ről, módjáról, idejéről, okáról és egyéb körülményekről. Kis tanítványainkat nem figyelmez­tetéssel szoktathatjuk arra. hogy egész, kerek mondatokban beszéljenek, hanem kérdezés­sel. Kíváncsiskodjunk. De ne erőltessük mindenáron, hogy kerek mondatok szülessenek, mert formálisakat kaphatunk. Az óvodai anyanyelvi oktatás­nevelés további feladata a be­szédtechnika fejlesztése, a he­lyes légzés, testtartás, artiku- lálás kialakítása, a beszélőszer- vsk fejlesztése, A jól alkalmi­ható eljárások közül a bábo. zást említjük meg, továbbá a dramatizál ást, diavetítést, kép­olvasást. A legegyszerűbb, há­zilag elkészített bábok is lekö­tik a gyermekek figyelmét, föl­élénkítik érdeklődésüket, moz­gósítják érzelmeiket. A bábo­zással az új szavak, kifejezé­sek többszöri, ismétlésének is megteremtjük a lehetőségét. A gyakorlásra kiváló lehetőséget kínál a mesék, versek dramati- zálása. A szerepbe való bele­élést különféle kellékekkel se­gíthetjük elő. A gyermeki k na­gyon szeretik a hangutánzó, hangringató és artikulációs gyakorlatokat, melyek olyannyi­ra játékosak lehetnek, hogy a gyermekek észrevétlenül sajá­títják el a mássalhangzók kép­zését, vagy éppen fejleszthetik a beszélőszervek mozgékonysá­gát. E gyakorlatok segítenek az esetleges beszédhibák kiküszö­bölésében is. A szépen beszélt anyanyelv örömet szerez az embereknek, nem lebecsülendő szerepe van az emberi kapcsolatok kiala­kításában, sok másban. Ezért már az óvodában nagy hang­súlyt helyezünk a gyermekek anyanyelvi nevelésére, az anyaj nyelv megalapozására, hogy az iskola bátran építhessen rá. Amit itt elmondtam dióhéjban, tálán az olvasóknak is ad öt­leteket gybrmektik otthoni anyanyelvi neveléséhez az anyanyelv iránti tudatosabb ér­deklődés fölkeltéséhez, az anyanyelv jelentőségének föl­ismeréséhez. JARÄBIKNÉ, TRŰCHLY GABRIELLA, a dunaszerdaholvl (Dun. Streda) Fučík ntpfli óvoda igazgatói”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom