Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)
1979-11-20 / 274. szám, kedd
1AN FOJTÍK ELVTÁRS BESZÉDE y-F&hftátds nz 1. oldal szocialista társadalmiunk Illesztéséiért végzett munkájukat.“ Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a Klement Gottwald Múzeumi látogatóinak százezrei így értékelik a múzeum mimikáját. A CSKP KB Elnökségének az a döntése, hogy a Klement Gott- wald Múzeumnak megalapítása 25. évfordulója alkalmából a Győzelmes Február Érdemren •let adományozza, a múzeum tevékenységének meg becsülése és a párt politikai nevelő munkájában betöltött fontos szerepének elismerése. A Klement Gottwald Múzeum negyedszázados Jubileuma arra ösztönöz bennünket, hogy ismételten tudatosítsuk, mennyire fontos helyet foglal el a párt eszmei, politikai munkájában a saocia lista hazafi ságra, a pro le tár internacioalizmusra és az arra való nevelés, hogy bűsz kék legyünk forradalmunkra, szocialista rendszerünkre, tiszteljük nemzeteink forradalmi és haladó hagyományait, azok becsületes harcát és munkáját, akik jelenünket megteremtőt ték. Nem szabad megfeledlkez nüník rendkívüli erőfeszítéseikről, hősiességükről, amely a szocializmust eredményezte. Időnként újra meg újra fel kell tennünk és becsületesen meg kell válaszolnunk a kérdést: jól ismerjük e harcosok hagyatékát, hűek vagyunk hoz zá, minden lehetőséget kihasználva fejlesztjük e hagyatékot? Legnagyobb értékünkként őriz züik e hagyatékot? E hagyaték szellemélwn törünk utat a következő nemzedékeknek? Azzal a történelmi felelősségtudattal cselekszünk, amelyre a nagy múlt és mozgalmunk céljai köteleznek? Senki sem kételkedhet e kérdések jogosságában a pártban, ame 1 y bon yoluit fej lő désen ment át, és amely 1969 áprilisa után valóban újjászületett, hogy visszatérjen lenini állapjaihoz és bizonyítsa-: a nehéz ségek ellenére képes megoldani a kor által felvetett új feladatokat, határozottan és szilárdan vezetni társadalmunkat a szocializmus sokoldalú fejlesztésének útján. Igen, a párt Központi Bizottsága áprilisi ülésének irányvonala, amelyet Gustáv Husák elwtárs ösztönzött és érvényesített, azért tudott győzni a párt és a társadalom konszolidálódásának rendkívül nehéz folyamatában, valamint a XIV. és XV. pártkongresszus igényes programjának megvalósítása során, mert bátor és energia kus eljárást követtünk, (melynek forrása a történelmi felelősségtudat, a bíráló és az ön bíráló elemzés ezzel összefüg gő képessége. Ez a módszer nagy alkotóerőt képvisel, mert az elvhűségen, az opportunizmus és formalizmus elvetésén alapul, niert határozott harcot indít mindenféle fogyatékosság és visszásság, minden olyan dolog ellen, ami gyengíti a szocializmust; ez a módszer elősegíti a problémák határozott és konstruktív megoldását minden területen, mind a párt munkában, mind a gazdaság irányításában. Nem véletlen, hogy Lenin a bírálatban, különösen az önbíráló elemzésben látta a párt politikai érettségének legfontosabb kritériumát, fontosnak tartotta, hogy a vezető szerepet betöltő élcsapat legyen tudatában kötelességeinek, történelmi küldetésének és azok iránt való felelősségének, akiket vezet. Ez az elvhű magatartás jellemezte a párt Központi Bizottságának 1974 novemberében megtartott ülését. Ugyancsak hangsúlyozta ezt a követelményt — különösen a gazdaságpolitika területén — a Központi Bizottság tavaly márciusban tartott tanácskozása, amely ellenőrizte a XV. pártkongresz- szus határozatainak teljesítését, s az egész pártot arra ösztönözte, hogy értékelje minden tagjának felelősségét a pártpolitika megvalósításával kapcsolatban. Husák elvtárs akkor ismét rámutatott, hogy bíráló igényességre van szükség a m u n kae re dmé n ye k meg í té l é sé - ben, minden területen. Kétségtelen, hogy a Központi Bizottság márciusi ülése ezen irányelvének, a bíráló igényesség módszerének érvényesítése — mindenekelőtt az irányító munkában — további előrehaladásunk egyik legfontosabb előfeltétele. Csak így tudjuk sikeresen megoldani a szocialista társadalom fejlesztésének problémáit, esak így tudunk szembenézni azokkal a nehézségekkel, amelyeket különféle szubjektív hibák és a bonyolult, előre nem látott objektív feltételek okoznak. Ellenségeink nagyon örüllek, amikor nyíltan kezdtünk beszélni komoly nehézségeinkről és megoldatlan problémáinkról. Szerintük mindez azt mutatja, hogy elkerülhetetlenül válság felé közeledünk, és máris sóik jós és bölcs akad, aki megkérdezi: vajon nem hasonló helyzet van-e kialakulóban, mint a hatvanas évek második felében? Akkor a bírálattal kezdődött. Ezek az emberek semmit sem akarnak jobban, minthogy újra zűrzavar és felfordulás legyen, amely veszélyezteti a szocialista rendszert. Számukra ilyen helyzet kialakulása „új demokratizálást“, „új megújhodási folyamatot“ jelentene. Biztosíthatjuk azonban őket. liogy újból csalódni fognak. Már tanultunk a múltból, megtudtuk, mi a „modern“ ellenforradalom, milyen a demagógiája, megtanultuk, mennyire ébernek kell lennünk, s nem szabad megengedni a liberalizmust, főleg ha alapvető dolgok, a szocializmus alapelvei forognak kockán. Mai problémáink egészen más jellegűek, mint azok, amelyek előtt tanácstalanul álltunk a hatvanas években. Helyzetünk egészen más, akár politikai rendszerünk szilárdságáról, akár a fejlődésre való reagálásról, a szocialista közösségben elfoglalt nemzetközi helyzetünkről vagy megbontha- taitlan internacionalista kapcsolatainkról van szó. Nem kell félni a tárgyias bírálattól, az igazsághoz hű elemzéstől, hiszen ez csak növelheti erőnket. Ennek egyedüli célt kell szolgálnia: a különféle fogyaw tekosságok okainak jobb megismerését, valamint az erőforrások mozgósítását és a problémák elvhű megoldását cértzó, szükséges és hatékony intézkedések megtételét. A szocialista társada lomban ez megköveteli a felelős irányító szervek és a munkakol- lektívák széles körű együttműködését a szocializmus továbbfejlesztése, szilárdítása érdekében. Az ilyen eljárás növeli a párt tekintélyét, vezető szeredét és befolyását. Ebben a szellemiben végzik munkáját a propagandaeszközök. Ez különösen a tömegtájékoztató eszközökre vonatkozik, amelyek a szocialista társadalomban fontos küldetést töltenek be: hűen és objektívan kell tájékoztatniok a közvéleményt (tehát a fogyatékosságokat és torzulásokat is le kell leplezniük J, egyszersmind egységbe kovácsolják a társadalmat az alkotómunkában, a párt munkájának megvalósításáért folytatott küzdelemben. Ez persze azzal jár, hogy kipellengérezik a különféle visszásságokat, mindazt, ami a szocializmustól idegen, ami a szocializmus egészséges szervezetén lólöskődmi szeretne. Emlékezünk arra, hogy számos publicista a hatvanas években a bírálat ürügyén, amelynek állítólag „javítania“ kellett volna a szocializmuson, gyalázták rendszerünket, a munkásosztály, barátaink forradalmi útját, támadták a szo- ciailizmus értékeit, negatív magatartást, bizonytalanságot és pánikot keltettek. De nemcsak ők egyedül felelősek mindazért ami történt. Az idő szigorúan és igazságosan elválasztotta a gabonát a konkolytól. Nem véletlen, hogy ezek az „exkommunisták“, ahogy még nevezni is merik magukat, üzeneteket küldözgetnek a Szabad Európa Rádióból és más kommunistaellenes központokból, amelyek zsoldjában már régen dolgoztak. Ideológiai frontunk — mi büszkén használjuk ezt a kifejezést, mert harcos küldetését jellemzi —, amelyben a tömegtájékoztató eszközöknek vitathatatlanul fontos és jelentős szerepük van, a múltból levonta a tanulságokat. Elsőrendű kötelességének tartja — a XIV. és a XV, pártkongresszus határozataival összhangban —, iiogy konstruktívan és minél hatékonyabban előmozdítsa a párt politikájának, az utóbbi két kongresszuson kitűzött programnak a megvalósítását. Ezt a programot a központi bizottság és szervei, bontották le határozataikban. Ezért arra törekszik — és ez sajátos feladata —, hogy előmozdítsa: a dolgozók megértsék a párt politikáját, tudják milyen alapokra támaszkodik ez a politika és milyen célokat követ, hogy magukénak vallják e politika alapelveit, mélyen meggyőződjenek szükségszerűségéről és arról, hogy a feladatokat ikez- deményezöen és felelősen kell megvalósítani, hogy ne hátráljanak meg a fogyatékosságok és a nehézségek láttán, hanem tevőlegesen szembenézzenek velük. Tudjuk, iiogy ez a gyakorlatban gyakran nagyon nehéz. Csakhogy mi ad erőt a népnek a pártpolitika és alapelvei igényes feladatainak megvalósításáért vívott mindennapos harcban? Mi ad biztonságérzetet a bonyolult helyzetekben? Mi a forrása öntudatosságuknak, felelősségüknek, fegyelmezettségüknek, valamint nagyszerű és rend kí v ii 1 i ál doza t készség ü knek? Nem olyan propaganda, amely absztrakt igazságok kinyilatkozta tásá ra korlátozódj k, hanem az a tagadhatatlan tény, iiogy végső soron a gyakorlatban győződnek meg arról: a párt politikájának egyetlen alapvető célja a dolgozók jóléte. Az, hogy ez a politika lényegénél fogva mélyen humánus és valóban demokratikus, biztosítja hazánk tényleges fejlődését, szabadságát és szuverenitását a szocialista országok közösségében, a nép békés alkotó munkáját. A szocia- 1 izmus, a demokrácia és a béke oszthatatian. Népünk döntő többsége e megg y őz ódé sé nek e rő sí té séhez jelentős mértékben hozzájárul a forradalmi munkásosztály történelmi múltjának, Csehszlovákia Kommunista Pártja történetének megismerése. Az a felismerés, hogy a proletariátus és a dolgozók által a tőkés kizsákmányolok, a burzsoá hatalom ellen folytatott küzdelemben, a fasiszta elnyomás ellen vívott nemzeti felszabadító harcban és a háború utáni forradalmi átalakulásban — amely a nép döntő többségének ügye volt —, a párt mindig megtalálta helyét a dolgozók oldalán, azoknak a harcosoknak első soraiban, akik a legnagyobb áldozattól, a haláltól sem féltek. A kommunisták példaadása az élenjáró forradalmárok, a néppel kapcsolatban álló, a munkásosztály ügye iránt hű, a szabad munkáért küzdő forradalmárok példaadása. Ellenségeink táborában mely politikai párt dicsekedhet olyan hősök egész sorával, mint Julius Fučík és Jan Őver- ma volt. Hőseink szilárd háttérre támaszkodhattak: mindig a néppel tartottak. És nem voltak kivételes személyiségek. Nyomdokaikban azoknak az elvtársaknak ezrei és százezrei haladtak, akiknek a neve sajnos fokozatosan feledésbe merül, de mégis tovább éj a párt és a néip halhatatlan művében, országunk forradalmi változásaiban, a szocialista valóságban, a szocializmus sikereiben. A kommunisták az első sorokban küzdöttek. A munka frontján is mindig az első sorokban voltak és vannak ma is. A Klement Gottwald Múzeum érdeme, hogy a pártnak ezt a szerepét, amelyen a Nemzeti Frontban betöltött vezető szerepe, tekintélye és rendkívüli befolyása alapul, szemléltetően és meggyőzően dokumentálja. Egyszersmind azt is megmutatja, min alapul és hogyan szilárdul a pártnak ez a helyzete, amelyet a történelmi fejlődés során vívott ki. Ennek a helyzetnek az alapja az a tény (és ezt nyilván sohasem értik meg az ún. eu- i'okommuniamus ideológusai, akik számára rejtély marad, hogyan töltheti be a párt a politikai vezetés szerepét a szocializmus hatalmi rendszerében és egyúttal hogyan biztosíthatja a mély, minőségileg új és igazi demokráciát), hogy tevékenységében a tudományos szocializmus tanítása, a rnar- x i zm us— lenini zm us e lmé lete szerint jár el, következetesen tiszteletben tartja a proletár és a szocialista internacionalizmus al apél veit. Ez teszi a munkásosztá !y élcsapatává, amely képes szolgálni a népet, megvédeni érdekeit, elvhű politikát 'követni, megfelelően reagálni a fejlődés követelményeire, alkotó módon kidolgozni az osztályharc pojitika.i stratégiáját és taktikáját, helyesen meghatározni a kommunizmus történelmi útja minden időszakának irányvonalát. A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor a párt eltért a le n in izmusnak, korunk marxizmusának, a szocializmusba való átmenet korszaka marxizmusának általánosan érvényes tanításától, erre mindig ráfize tett. Különösen veszélyesek voltak a revízión isták nak azok a törekvései, hogy pántunk és szocialista államunk inlernaciona- lisla érdekeivel szembeállítsák a nemzeti követeléseket. Kevés dolog árthat a szoc iái izmus és a haladás ügyének, az összes földrészen folyó imperialistaellenes harcnak annyira, mint a szűk látókörű nacionalizmus, vagy a sovinizmus, amint ennek borzalmas és veszélyes formában tanúi lehettünk a kínai hegemonizmus esetében. Az imperializmus, annak legreakciósabb erői húznak hasznot a marxizmus—leninizmus ilyen elferdítéseiből. És ezt ki is tudják használni. Az sem véletlen, milyen rosszindulattal támadják partunkat és országunkat. Ezt elsősorban azért teszik, mert nem tudják elfelejteni, hogy csődbe jutott az a törekvésűik, hogy kihasználják a csehszlovákiai ellenforradalmat és megbontsák a szocialista közösség egységét. Stratégiájuk megbukott országaink internacionalista szolidaritásának szilárd gátján. A történelem végleges döntésével ellentétben területünket „eurozónájuk“ részének tekintik és úgy gondolják, hogy „történelmi joguk van“ beavatkozni belügyeinkbe, hogy ránk kényszeríthetik, mint valamikor a múltban, akaratukat, primitív elképzeléseiket. Különösen durván támadják rendszerünket az emberi jogok „védelmében“ indított kampánnyal kapcsolatban. Ezzel gúnyt űznek a józan észből, ez a jelenkori imperializmus egyik paradoxonja. Az amerikai imperializmus brutalitásukról közismert képviselői — a sok száz eset közül elég Vietnamot megemlíteni, amely nem véletlenül vált az Egyesült Államok fekete pontjává — az emberi jogok védelmezőinek szerepében tetszelegnek, az emberi jogokról papoInaik! Azoknak van bátorságuk humanizmusról beszélni, akik a mostani időszakban nem is leplezik új fegyverkezési programjaikat, akik cinikusan és büntetlenül kijelenthetik: lehetséges, hogy az atomháború Európában zajlik le! Nem válnak dicsőségükre (ČSTK) — Peter Colotka, az SZSZK miniszterelnöke tegnap Bratislavában Miroslav Válek szlovák kulturális miniszternek és Karol Honiolának, a Szlovák Kulturális Minisztérium Egyházügyi Titkársága vezérigazgatójának jelenlétében fogadta a Pacem in terris szlovákiai szervezete , újonnan megválasztott elnökségének tagjait élén dr. Gejza Navrátil kanonokkal, a szlovákiai szervezet elnökével. Jelen voltak a római katolikus egyház szlovákiai püspökei és megyés püspökei. A Pacem in terris képviselői tájékoztatták Peter Colotkát a mozgalom munkájáról és a szlovákiai szervezet II. kongresszusának eredményeiről. A baráti légkörben lezajlott találkozón dr. Jozef Feranec püspök, a megyés püspökikar elnöke, a szlovákiai szervezet elnöksége és a római katolikus egyház nevében biztosította állami vezetőinket arról, hogy továbbra is támogatni írtfnílt fó Mmaiäások, amelyeket n% imperializmus különböző ideo-: lóg iái zsoldosai, köztük a rene* gátok indítanak ellenünk. Nálunk nem érik el céljukat. A történelmi tapasztalatra támaszkodva tudjuk: pártunk ereje abban volt és van, ahogyan a szocialista hazafiságot az in-, ternaciona 1 izm ussa 1 eg y beika p- csoljuk. „Történelmi tapasztala-: tünk azt mutatja — mondotta Gustáv Husák elvtárs, a CSKP- XV. kongresszusán —, hogy nincs igazi hazafiság öntudatos internacionalizmus nélkül, s az internacionalisták a legkövetkezetesebb, a legáldozatiké- szebb, a legigazibb hazafiak. Ezeken az elveken alapulnak nemzeteink és nemzetiségeink kapcsolatai. A proletár és a szó-; dialista Internacionalizmus külpolitikánk egyik tartó oszlopa, szilárd nemzetközi helyzetünk forrása’, népünknek a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal fennálló testvéri kapcsolatai alapja. Ezen alapul Csehszlovákia népének az egész világ forradalmi erőivel való osztályszolidaritása és sziláit! szövetsége ... A proletár és a szó c ia lis ta internacionalizmus eszméinek, a nemzetközi forradalmi mozgalom e nemes elvének védelme, érvényesítése és fejlesztése a dolgozó nép minden rétegének létérdeke". Husák elvtárs e szavai a XV. pártkongresszus kötelező irányi vonalává váltak. Ennek szellemében eljárni a gyakorlatban azt jelenti, hogy megteremtjük az egyik legfontosabb előfelté telét annak, hogy mindig jól megfeleljünk a feltett kérdé sekne, megoldjuk a jelenkor fel adatait, a történelmi felelősségtudattal, a múltból okulva kezeljük a problémákat. Oly módon, hogy ne vonhassák kétségbe, a jövőbe úgy nézünk, hogy tiszteletben tartjuk az előző nemzedékek forradalmi harcosainak nagy művét, hűek maradunk a forradalmi műn-- kásmozgalom eszméihez, Lenin és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom élő és halhatatlan hagyatékához, valamint a Februári Győzelem hagyatékához, IRAN Szabadon bocsátották a túszok egy részét (ČSTK) — A teheráni amfi< rikai nagykövetségen két hete fogva tartott túszok közül tegnap reggel szabadon bocsátot* ták hármat, éspedig egy nőt és két fekete tengerészgyalogost. Megengedték nekik, hogy a Skandináv légitársaság Köp- penhágába tartó gépén elhagyják Iránt, közölték nyugati sajtóügynökségek. Az iráni rádió azonban a nap lo- lyamán jelentette, hogy összesen nyolc fekete férfit és öt nőt bocsátottak szabadon. A túszügy rendezésének kilá- lásai tovább romlottak azzal, hogy Khomeini ajatollah kijelentette: a fogva tartott és szabadon nem bocsátott túszokat kémtevékenység vádjával iráni bíróság elé állítják, amennyiben az Egyesült Államok nem adja ki Iránnak a megdöntött Reza Pahlavi sahot. fogják a kormány orszógépítő programját, és a hívőket is erre ösztönzik az egyház és, az állam közti jó viszony megteremtése érdekében. Egyúttal támogatásáról biztosította külpolitikánk nemes céljait, valamint a szocialista közösség és a haladó emberiség azon béketörekvéseit, hogy tiltsák be a tömegpusztító fegyverek gyártását, korlátozzák a fegyverkezést, és számolják fel a háborús tűzfészkeket. Támogatásáról biztosította a Szovjetunió legújabb békekezdeményezését, amelyet Leonyid Iljics Brezsnyev Berlinben terjesztett elő. Peter Colotka a fogadás vé gén köszönetét mondott a Pacem in terris szlovákiai szervezetének és a római katolikus egyház képviselőinek tevékeny hozzájárulásukért a Nemzeti Front kormánya békeprogramjának megvalósításához, és kifejezte azt a reményét, hogy tevékenységük a jövőben is ezt a célt szolgálja. TÁMOGATJÁK AZ ORSZÁGÉPÍTŐ PROGRAMOT Peter Colotka fogadta a Pacem in terris szlovákiai szervezete elnökségének tagjait m 1979. XI. 20. 2
