Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-15 / 243. szám, hétfő

Olvasás — ez a legjobb oktatás. Egy nagy ember gondolatait követni — ez a legszórakoztatóbb tanulmány. PUSKIN IroriÉMik népszerüsitoie Gyökeres György felvétele — A népművelés nehéz mun­ka. Folytonosan táguló látó kört. egyre szélesedő iátóha- tárt igényel. És odaadást. A népművelésnek látó és láttató erőnek kell lennie mindenütt. Itt is. Rimaszombatban. A CSE­MADOK járási bizottsága mel­lett működik egy ún., irodalmat népszerűsítő albizottság, annak vagyok vezetője. Civilben pe­dig a közgazdasági iskola ta­nára, közel három éve nyugdíj­ban, de azért munkában is. Hogy mi a legsürgősebb teen­dő az írodalomnépszerűsítő munka terén? — kérdezi szin­te önmagától Csontos Árpádné, akinek szelíd, bizalmat sugárzó arcával, őszbe hajló hajával, tü­relmes figyelmével és mindent befoqadni képes nyíltságával nem egy központi rendezvé­nyen találkozhattam. Amolyan távolt megfigyelőként. Most először közelebbről. — Tulajdonképpen alig ka pumk felülről utasítást, bogy m'i legyen a munkánk. Hetven­nyolc januárjáig ehhez az albi zottsághoz tartozott a színját­szás is. Azóta, szerencsére már van egy dramaturgiai körünk is, így az irodalomnépszerűsítő al­bizottság céljai, feladatai köny- nyebben letaplnthatóak. Saját szakállunkra állítjuk össze a műsortervet, amit ál falábán ap­ró kiegészítésekkel jóváhagy a járási bizottság. Elsősorban az író-olvasó találkozók szervezé­sére, és a hazai magyar iroda­lom népszerűsítésére, hazai ma­gyar költőink, íróink könyvei­nek árusítására összpontosí­tunk. Több olyan szemináriu­mon részt vettem, amelyen az irodalomnépszerűsítésről volt szó, de nem sokat kaptam. El­sősorban előadásokat hallhat­tam íróinkról, irodalmi múl­tunkról, de módszertani " útba­igazításból, már ami a könyv és az irodalom népszerűsítését illeti, vajmi keveset... Pedig a szervezés ma már tudomány. Szervezés nélkül egy-egy könyv, irodalmi est, író-olvasó találkozó hasznossá­gi foka nem érheti el a köz­művelődésünk kívánta átlagot. Például: vajon ki viszi el a könyvet a gyárba? — Persze, ezen a téren sok még a feladat — mondja moso­lyogva, de érezhetően őszinte szóval Csontos Árpádné, akiből beszélgetésünk során kifakadt a saját tájához való ragaszko­dás hűsége is. — Többnyire az innen indultak könyveinek to­vábbadásával van a legkeve­MAR MEGiflSiiOEJlTi sebb és a legörömtelibb mun­kánk. Hattá György, Cselényi László, TŐzsér Árpád és a töb blek szerzői estjeit viszonylag könnyű megszerveznünk. A magyar, a cseh, a szlovák, az orosz és a világirodalom egy- egy klasszikusának kerek év fordulója alkalmából is Irodai mi esteket rendezünk. így hál van munka, elég. S ez a mun ka még hasznosabb is lehetne, ha több pedagógus kapcsolódna be az irodalom népszerűsítésé be. S most nem csupán a hu­mán szakosokra gondolok. Mert nagyon nagy a tanító sze­repe. Nem csupán a gyermeket, de annak szülőjét is nevelheti. Az idén sikeresnek mondható Móricz- és Mőra-esteket tartot­tunk, elég sok fiatal résztvevő­vel. Igaz. nemcsak a hallgató­ság körében kell az utánpótlást biztosítani, hanem a szervezők körében is. A CSEMADOK járá­si bizottsága mindig engem küld például az irodalomnép­szerűsítők országos szemináriu­mára, mert nincs utánpótlás. Pedig már nagyon elkelne, mert, szolgáljon örömünkre, föltorlódott a végeznivaló. Bizony, gyümölcsök érnek. És az ősz is itt van. Kezdődik az új közművelődési idény. És idény, fiatalok nélkül...? A gondolkozásában realista és kö­zösségi ösztönű Csontos Árpád­né jó szívvel túlsegítene min­den fiatalt a kezdet nehézsé­gein. És a közösségi, az alkotó érdek is így kívánná ... Csak jelentkeznének, hogy akarnak, tudnak, mernek. fszigeti) IFJÚSÁG ÉS KULTÚRA Az ifjúság kulturális és mű­vészeti magatartásával foglal­kozik Andrássy Mária és Vitá­nyi Iván Ifjúság és kultúra cí­mű könyvében (Budapest, Kos suth Könyvkiadó, 1979). A szerzők nem elítélni vagy védelmezni akarják, hanem ele mezik és jellemzik az ifjúság kulturális magatartásának ala­kulását. A szociológiai elemzés abból indul ki, hogy a hatvanas évek­ben Keleten és Nyugaton egy­aránt megváltozott a fiatalok kulturális magatartása. E válto­zásoknál a felületi jelenségek {új öltözködési divat, újfajta zenei hangzás) mögött mélyebb összefüggéseket keresnek és ta­lálnak a szerzők. Mindenek­előtt az ifjúság társadalmi helyzetének bizonyos fokú megváltozását. A fiatalok ma hamarabb válnak gyermekből if-júvá és tovább maradnak fia­talok (hosszabb ideig tanul­nak, idősebb korban házasod nak stb.). A jólét fokozása csökkenti a terheket, nagyobb a szabadság, több a lehetőség. A társadalom általános fejlődése következtében csökkennek a különbségek a különböző társadalmi osztályokhoz tar­tozó fiatalok között ís. Mind­ez azt eredményezte, hogy az ifjúság egy bizonyos fo>kig egységesebb lett elődeinél, s kialakultak az ifjúság kultúrá­jának is bizonyos határig azo­nos, mindenkire, vagy majdnem mindenkire jellemző vonásai. A továbbiakban az ifjúság művelődési magatartásában ki­mutatható új fejlőlési irányokat elemzik. Rámutatnak, hogy az ifjúság minden kulturális tevé­kenységére (és kizárólag arra) az aktivitás fokozódása jellem­ző. Ezt mutatja a fiatalok más korosztályoknál sokkal gyako­ribb mozi- és könyvtárlátogatá­sa, a múzeumok, kiállítások fia­tal közönségének nagy száma stb., tehát mindazok a jelensé­gek, amelyek a kultúra befoga­dása iránti fogékonyság foko­zódását mutatják. Mellettük nyomban** ott találjuk a tevé­kenységek egy másik, közvet­len aktivitást igénylő sorát: az amatör művészeti tevékenysége­ket, 4 klubmoegalmat, a nép­művészet iránti érdeklődés feli- lángolását, sőt a beat népsze­rűségét is. Ez utóbbiak együt­tesen azt jelentik, hogy az ak­tivitással együtt az ifjúság kul­turális tevékenységének alkotó lellege is növekedik. A szerzők az alkotó tevé­kenység két fokozatát külön­böztetik meg. Az első minden átlagos képességű fiatal számá­ra is elérhető fokot generatív fokmk nevezik, megkülönböz­tetve az újat teremtő alkotás­tól, amely kivételes képességű emberek, művészek sajátja. A generatív alkotó képességet minden olyan tevékenységre vonatkoztatják, amellyel az em­ber valamit létrehoz, mégha is­métel vagy reprodukál is. Az amatőr mozgalom, a táncház, a beatzene, más mértékben a klubmoagalom is teret ad a generatív alkotó képességnek. Általánosan jellemző az ifjú­ság kialakuló új kulturális magatartására a közösségi jel­leg, pontosabban a közösen végzett tevékenység előtérbe kerülése is. Ezzel összefügg a kulturális magatartás hangsúlyozottan //* júságt volta: a fiatalság a ma- ga kora beliekkel szívesebben működik együtt. Az ifjúság kulturális fejlődé­sének vizsgálatánál megálla­pítják, hogy az egyes országok­ban nem azonos a fejlődés tör­ténelmi menete. A magyar fia­talok kulturális mozgalmuk fej­lődésében sajátos sémát követ­tek. Az első szakaszban minden más országtól függetlenül, bel­ső erők hatására mozdultak meg — így volt ez a beat-, a színjátszó és a népművészeti mozgalom esetében is. A máso­dik szakaszban megismerkedtek a hasonló külföldi törekvések­kel és olykor követni, so'kszor pedig kifejezetten utánozni kezdték. Végül, a harmadik szakaszban, ismét elszakadtak ezektől a mintáktól és önálló útra tértek. Az is jellemző, hogy ez az önállóság éppen a legutóbbi évek népművészeti mozgalmára épült, amely olyan magas szín­vonalú, hogy „legfeljebb a nyugati hasonló mozgalmak kö­vethetnék a magyart“, A fejlő­dés kiindulópontja és alapvető iránya tehát az önállóság. Befejezésül a szerzők rámu­tatnak, hogy az ifjúság kulturá­lis tevékenységének megélénkü­lését nem elég egyedül az if­júság helyzetének, életmódjá­nak megváltozására visszave­zetni. Többről van szó: a társa­dalmi állapot megváltozásáról, amelynek csak függvénye az ifjúság helyzetének megválto­zása. A tanulmánygyűjteményt ajánljuk mindazoknak, akik fi­gyelemmel kísérik és törődnek az ifjúság művelődési magatar­tásával, a sajátos „ifjúsági kul­túra“ fejlődésével. FEHÉRVÄRY MAGDA A Madách Kiadó áj könyvei Kósa László: Rozmaringkoszorú (Szlovákiai magyar tájak népköltészete) Bábi Tibor: író, költő, művész dolga (Publicisztikai írások) Mikola Anikó: Madárnak lenni (Versek) Veres János: Mikrovilág (Versek) Vincent Šikula: Mesterek (Regény) V. P. Borovička: Híres politikai merényletek Maxim Gorkij: Mezítlábasok Tacitus: Iulius Agricola életrajza Varga Domokos: Ös napkelet (Képes Történelem) Balassa Iván — Ortutay Gyula: Magyar néprajz Kis Tamás: így élt Móricz Zsigmond Arkadij Gajdar: Csuk és Gek Kővágó László: A Magyar Tanácsköztársaság Kányádii Sándor: Farkasűző furulya Antoine de Saint—Exupéry: A kis herceg Egy-egy Tözsér-könyv megje­lenése nem csupán itthon, de az egész magyar nyelvterületen eseménynek számít. így hát je­lentős eseménynek minősül TŐ zsér legújabb kötetének, a Ge- nezis-nek a megjelenése is. TŐ­zsér Árpád, akinek nagy része van líránk modernizálásában és irodalmi gondolkodásún,k kor­TÖZSÉR ÁRPÁD: GENEZIS, Madách Könyvkiadó, 1979. Ara: 20.— korona szerübbé tételében, ekképp vall ötödik könyvéről: „Ez a kötet nem összefoglaló gyűjtemény, s még csak nem is a legjobb — vagy legjobbnak tartott — verseim válogatása. Épp ezért ne hökkenjen meg senki, ha sok, a kritika által korábban rám jellemzőnek tartott ver­sem hiányzik ebből az összeál­lításból. A versek — többnyire — régiek; a kötet rendezőelve azonban új, sajátos, s ebbe a sajátos rendl>e sok minden nem fért bele a teljes leltárból. Gyűjteményem kísérlet akar lenni: eddig írt verseim egyik vonulatát emeli ki és láttatja. Versszármazástan akar lenni: verseim egy csoportját állítja ok-okozati összefüggésbe. Gene­zis akar lenni: egy emberi és költői eszmélet kialakulását, történetét nyomozza visszafelé az időben. S természetesen a teremtés kezdete is akar lenni: kijelöli az alapokat egy( továb­bi verses világépítéshez.“ A ntonín Sova (1864—1928) cseh költő, elbeszélő, vi­déki tanítócsaládbői szárma­zott, s szegénysége miatt csak megszakításokkal, a kiváló cseh költő, elbeszélő és dráma­író, Jaroslav Vrchlický segítsé­gével tudta befejezni tanulmá­nyait és biztosítani megélheté­ANTONÍN SOVA Tšudeáus kántor ^ezekUse «ai>Ach / r.mrtrA büntetésnek. így is történik — egy új házasság formáiéban... E lőször Jelenik meg ma­gyar nyelven a cseh pró­za kiválóságának. Miroslav Mráznak sikeres regénye, a Csak a sírásó könnyezte meg, éspedig egyik legjelesebb mű­fordítónk, Rácz Olivér szakava­tott tolmácsolásában. A közel négyszáz oldalas regény főhő­se, a tizennyolc éves Lojza ia- vítóintézetből és börtönből sza­badulva egy dél-csehországi kisváros ínségtelepére kerül ál­lítólagos nagyszüleihez. Nehe­zen kap munkát, hiszen a vál ságos harmincas évek végén járunk, végül is a sírásó fo­gadja fel maga mellé segédnek. A sírásói foglalkozás Itt az a poszt, ahonnan meglátható az élet és a társadalmi viszonyok igazi képe. A regény e köz­ponti motívuma összefonódik a másikkal, amely Lojza alakja és sorsa. A fiú testileg rendkí­vül erős, s szinte gyermekien tiszta lelkű, de túl érzékeny. Sorsa csak tragédiába torkoll­hat, hiszen „nem tud beleillesz­kedni abba a környezetbe, amelyben él, más környezettel viszont senki sem szolgálhat neki.“ ANTONÍN SOVA: BUDECWS KÁNTOR VEZEKLÉSE, Madách Könyvkiadó, 1979. Ára: 10.— korona sét. Első kötetei a 90-es évek­ben jelentek meg. Gazdag köl­tői munkásságára kezdetben az impresszionizmus, a természet felfedezése, a hazafias líra jel­lemző, de megláttatta a társa­dalmi problémákat Is. Kezde­ményező szerepe volt a cseh líra megújhodásában. Prózája általában szimbolista költésze­tének hatása alatt áll. Érett ko­rában írt kisregénye, a Bude cius kántor vezeklése, témájá­nál és feldolgozásánál fogva külön helyet foglal el életmű vében. Az író maga a történel­mi keretbe helyezett kisregényt legendának nevezi. S valóban: a realitás és a legendás elemek különös ötvözete ez a mű. Bu- decius, a falusi kántor csak a maga szenvedélyének, a zené­nek él olyannyira, hogy elha­nyagolja feleségét, s mikor az­tán az asszony meghal, úgy érzi, jönnie kell a megérdemelt MIROSLAV MRÁZ: CSAK A SÍRÁSÓ KÖNNYEZTE MEG, Madách Könyvkiadó, 1979. Ara: 34.— korona A kortárs magyar publi­cisztika egyik legna- gyobbjának tollából ismét re­mekművű írások jelentek meg könyv formájában. Ruffy Péter portréinak, riportjainak, esz- széinek ez a válogatott gyűjte­ménye a szerző világait mutatja be. Az érzelmes, de mindig tár­gyilagos világfigyelés a szer­zőt, sorsának szerencsés fordu­latai során távoli földrészekre vezeti. Hol a szibériai tajga jéghidegébe, hol Fe>kete-Afrika forróságába vagy Madagaszkár örök tavaszába. A kötet ciklu­sai a mérhetetlenül távoli és fészek meleg-közei i Ruffy-vilá- got beszéli el. A Nagyvilág cí­mű az új Afrika anyanyelvi küzdelmeit, a Hazai világ című a mai Magyarországg múltját s valóságát. A Szétszórt világ című eklus a magyarok nem­zetközi találkozóit meséli el, míg a Szomszédos világ című ciklus Erdélyt, a Vajdaságot és minket, a szlovákiai magyaro­kat láttatja. Elvezet a Mátyus- földre, a Csallóközbe, a gomba- szögi völgybe, a por és hamu falujába, Madách szülőföldjére, s világhírű festőnk, Szabó Gyu­la otthonába 1s. RUFFY PÉTER: VILÁGAIM, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979. Ara: 35.-~ korona új sz 1979. X. 15. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom