Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)
1979-10-12 / 241. szám, péntek
Szólj költemény A Szlovákiai Nöszövetség szavalóversenyéró! Ojra meggyőződtünk arról, hogy a női leleményesség még a látszólag szürke, megszokott dolgokat is széppé varázsolhatja. Aránylag sok szavalóversenyen vettem részt, ahol sok minden másképp volt, de egy mindig megismétlődött. A kezdet előtt vagy megszabták a sorrendet vagy a cédulákat beleszórták egy kalapba, a sza- valók ebből húztak, így állapították meg, ki, mikor szerepel. A Tátra alatti festői szépségű Mlynčekyben, a Szlovákiai É,, Kiss Katalin Nöszövetség Központi Bizottsága által rendezett szavalóverseny döntőjében ez a sorsolás is emlékezetes marad mindenki számára. A versenyzők különböző tájegység népviseletébe öltöztetett játékbabák közül választhattak, melyekbe egy- egy sorszámot is elrejtettek. A szám a sorrendet határozta meg, a babát pedig a szava- lóknak ajándékozták. Apró figyelmesség, és mégis szinte pillanatok alatt jókedvet, bensőséges hangulatot teremtett a versenyzők és a közönség között. Három nap alatt két kategóriában 60 szlovák, 11 magyar és 10 ukrán nemzetiségű szavaiét, illetve prózamondót láthattunk, hallhattunk. Számomra az is kellemes meglepetés volt, hogy az ukrán és a magyar nemzetiségű előadók nem eldugott kis teremben — mint más helyeken, sajnos többször tapasztaltam —, hanem a szlovák versenyzőkkel együtt, egy Időben, közönség előtt léptek föl. S hogy milyen sikerrel, arra talán az a legszebb bizonyíték, hogy a szlovák közönség a jó előadás eredményeképpen szinte átérezte a költő vagy az író mondanivalóját, s több magyar nemzetiségű versenyzőt nagy tapssal köszöntött. A verseny érdekes összehasonlításokra kínált alkalmat elsősorban a vers- és prózaválasztást, valamint az előadásmódot illetően. A szlovák és a magyar nemzetiségű versenyzők választásában a kortárs írók és költők domináltak, míg az ukránok Inkább a klasszikusok felé fordultak, csupán néhányan választottak mai szerzőtől. A szlovákok között a jelek szerint Miroslav Rújus, Miroslav Válek és Pavol Koyš a legnépszerűbb, míg a klasz- szikusok közül kizárólag csak Pavol Országh Hviezdoslav müveit szavalták öten. Érdekes színfoltot és felfedezést jelentett a Stará Ľubovňa-i Erika Mageranová, fellépése, aki egy helyi eredetű népmesét mondott el szuggesztív erővel, örvendetes jelenségnek tartottuk azt is, hogy a magyar nemzetiségű versenyzők közül hárman mai csehszlovákiai magyar író, költő egy-egy művével szerepeltek. Hasonlóságokat és különbözőségeket fedezhettünk föl az előadásmód értékelésénél. Ilii' da Michalíková, a Csehszlovák Televízió rendezője, a zsűri elnöke és Elő Romančlk, a Szlovák Nemzeti Színház művésze, valamint a bíráló bizottság többi tagja is kiemelte, hogy a magyar nemzetiségű versenyzők többsége korszerűen szavalt vagy mondott próbát. Szakítottak a meglehetősen elavult, gesztikulálással és hamis pátosszal teli előadásmóddal s s igyekeztek az értelemre és az érzelemre egyaránt hatva tolmácsolni, fölerősíteni a költő és az író gondolatait. Megüana jendrejákova érdemelt sikert aratott a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Kiss Katalin, aki Tóth László Átkeléséből adott elő egy részletet, élményt nyújtóan. A magyar szavalok között ő lett az első. Hasonló benyomást tett a közönségre a gútai (Koláro- vo) Oláh Katalin is. Egyetlen munkásnő jutott el a döntőig, a nemesócsai (Zemianská 01- ča) Her ez Zsuzsa, akinek csodálatos a hangja és elismerésre méltó a a műveltsége, gazdag az érzelmi világa. Ezek a nemes tulajdonságok még egy viszonylag gyenge vers tolmácsolásánál is átsütöttek, mert ezek a szürke sorok is élettel, dinamizmussal teltek meg a szavaló kivételes tehetsége révén. Melódia ‘79 Holnap: a legjobb amatőr együttesek és a Fonográf A CSEMADOK Központi Bizottsága tavaly ősszel másodízben hirdette meg a magyar nemzetiségű amatőr táncdalénekesek országos versenyét, összesen százhú- szan jelentkeztek és vettek részt a járási döntőkben, melyeket ez év tavaszán rendeztek meg. Sajnos, volt olyan járás, ahol a gyér érdeklődés miatt nem rendezhették meg a döntőt. Ehhez hozzá kell tennünk azt, hogy kevés publicitást kapnak az ilyen jellegű versenyek, aminek persze több oka van, mint ahogy annak is, hogy a magyar amatőr táncdaléneklés még gyermekcipőben jár nálunk. A két évvel ezelőtt megrendezett országos verseny győztesei is megelégedtek a díjakkal, tudásukat nem kamatoztatták, vagy nem kamatoztathatták — országos viszonylatban. Nem lett olyan visszhangja az első versenynek, mely növelhette volna az érdeklődést, a versengési lázt. Nem növekedett a versenyzők száma. A korábbi elképzelés, miszerint a második országos versenybe beat-együttesek is benevezhetnek, nem valósult meg, elsősorban technikai és anyagi okok miatt, de az is igaz, hogy a zenekarok sem mutattak érdeklődést. A verseny mindezek ellenére él és ha szerényebben is, de szót kér a csehszlovákiai magyar kulturális rendezvények között. 'Célja egyebek mellett: tehetségek fölfedezése, továbbá a jó ízlés kialakítása ezen a téren is. A Melódia ’79 döntőjére már a versenyzőkkel együtt készül Botos fenő harmincöt tagú zenekara. A döntőről, illetve a gálaestről, melyet szombaton rendeznek meg Szlovákia fővárosában, a Kultúra és Pihenés Parkjában, hangfelvételt készít a Csehszlovák Rádió magyar adása. A döntősökön, vagyis a tíz legjobb táncdaléne- kesen kívül láthatjuk, hallhatjuk a Fonográf együttest is. DEBRŰDI D. GÉZA Melánia Pankuchová Jobb vorsválasztással minden bizonnyal nem a harmadik helyen végzett volna, de ez az eredmény is dicséretes, s remélhetően további szereplésre ösztönzi a fiatal munkásnőt. A többi fellépő közül a dunaszerdahelyi Nagy Katalin és a kamocsai (Kamoča) Soóky Rozália aratott sikert. A szlovákok közül a már említett Erika Mageranován kívül Elena Cajková senicai tanítónő tűnt ki szépen felépített, a Rú- fus-vers több síkját plasztikusan megjelenítő szavalatával, s nagy tapsot kapott a poprádi Dana Jendrejáková is. Ö Vojtech Kondrót egyik versét szavalta kitűnően. Az ukrán versenyzők láthatóan más előadói hagyományokon nevelkedtek, náluk még az érzelmesebb szavalat a leggyakoribb. Figyelmet érdemel, hogy az ukrán szavalok között az első helyet a humennéi Melánia Pankuchová szerezte meg, aki a többihez képest sokkal visszafogottabban, korszerűbben szavalt. Számunkra még sok egyéb tanulsággal is szolgált ez a szavalóverseny. Egy vonatkozásban ugyanaz volt a helyzet, mint a hazai magyar rendezvényeken. A magyar nemzetiségű versenyzők zöme a nyugat-szlovákiai kerületből, főleg a dunaszerdahelyi és a komáromi (Komárno) járásból érkezett. Kö- zép-Szlovákiából két magyar nemzetiségű szavaló érkezett, Kelet-Szlovákiából egy sem. Érdekes, hogy a szlovákok megoszlása arányos volt, sőt a közép-szlovákiaiak voltak többségben. Az idén a CSEMADOK Központi Bizottságának képviselője is részt vett a szavalóverseny döntőjében. Remélhetően sikerül megvalósítani azt a javaslatot, miszerint a magyar nemzetiségű szavalok, prózamondók legjobbjait meghívják a következő évi jókai-napokra. Minden bizonnyal színvonalasabb, változatosabb versenyt láthatnánk az eleddig meglehetősen gyenge V. kategóriában. Az idei döntő is igazolta, hogy Dél-Szlovákiában még nagyobb figyelmet kell szentelni ennek a szavalóversenynek, mert akkor remélhetően még több leány és asszony vesz részt e nemes vetélkedésben, amelyben nemcsak a díjazottak a nyertesek, hanem mindany- nyian, akik beneveznek és átérzik a művészet megismerésének, tolmácsolásának szépségeit. Dicsérettel kezdtük, fejezzük is be azzal. A rendezők nemcsak leleményesek voltak, de szervezésből is jelesre vizsgáztak. SZILVÄSSY JÓZSEF A budapesti Tankönyvkiadó a fenti címmel jelentette Köllő Márta módszer tani könyvét, amelynek központi témája az orosz nyelvoktatás egyik legtöbbet vitatott kérdése: a fordítás helye és szerepe az orosz nyeiv iskolai oktatásában. Közismert, hogy az idegen nyelvek tanításának módszer tania viszonylag fiatal — alig százesztendős — tudományág. Az orosz nyelv oktatásának számos problémája ezért a mai napig nyitott kérdés és vita tárgya: milyen is az idegen nyelvek tanításának és tanulásának optimális útja, vajon tu datosításna, nyelvtani megalapozottságra, oz anyanyelv fi gyeiemlie vételire épüljön-e a nyelvoktatás, vagy pedig mindezek ellenkezőjére: a készségfejlesztésre, a spontán nyel vi reakciók kiváltására, az anya nyelvnek az oktatásból való kizárására. E két ellenié- tes mődsser azonban talán nem zárja ki egy harmadik kialakítását sem, amely e két mód- szer valamiféle szintéziseként azok előnyeit foglalná magába. Köllő Márta érdekes tényre hívja fel a figyelmei: az orosz nyelv oktatásában eluralkodott az anyanyelv teljes kizárásával járó direkt módszer, s ez egyáltalán nem alkalmas az orosz nyelvoktatásban mutatkozó nehézségek leiküzdésére vagy a nyelvoktatás megreformálására. Ezit az állítását a szerző számos kísérlet eredményével támasztja aló. melyek- nek alapja a fordítás és a szövegértés, de behatóan foglalkozik a szintetikus olvasás kérdésével is. A szerző felhívja a figyelmet arra: tisztáznunk kell, mit is értünk fordításon az orosz n yel voik t a tásiban. A döntő a fordításnak az a típusa, amikor maga a tanuló kísérli meg egy-egy mondat idegen nyelvre ültetését. Fordításon tehát nem a tanári, hanem a tanulói teljesítményt kell értenünk. Szükség van-e ilyen fordítás ra az intenzív orosz nyelvoktatásiban? A direkt módszer hívei erre határozott nőmmel válaszolnak. Ez a fordításéi le- nesség a jellemzője szinte valamennyi szakfolyóirat álláspontjának az elmúlt másfél évtizedben. Köllő Márta könyvéiben — kísérleteinek eredményem! támaszkodva — hangsúlyozza, hogy fordításra szükség van annak ellenére, hogy a nyelvoktatásnak nem alapmódszere. Az idegen nyelvok- tatás alapja ugyanis elsősorban a sokoldalú idegen nyelvű gyakorlás. Ebben helyet kap ugyan a drill is, ám kívánatos, hogy az idegen nyelvű gyakorlatok zöme a tanulók értelmének aktivizálását követelje meg. Mindennemű gyakorlás csakis a tudatosításon át vezet a készségfejlesztéshez és a nyelvi képességeik kialakulásához. Természetes, hogy az idegen nyelvi óráknak a tanított nyelven keli! folyniuk, hiszen a fő cél az idegen nyelvi formák gyakorlása. A fordításból és az anyenyelvből kiindulva nem lehet az idegen nyelvet elsajátítani. Ha tehát nem szükséges, akkor nem kell fordítani. A fordítás azonban egyik kitűnő módja a gyakorlásnak, és jelentős szerepet játszik a tanári ellenőrzésben. Fordításon elsősorban a magyarról oroszra való fordítást kell érteni, hiszen az orosz nyelvoktatás keretélien az idegen nyelvi formákat kell gyakorolni, nem pedig az anyanyelvieket. Köllő Márta munkálja az orosz nyelvoktatás módszertanával foglalkozó művek közt kétségtelenül jelentős helyet foglal el már csak azért is, mert a direkt módszer eluralkodása következtében kialakult egyensúlyvesztést igyekszik hel y reá llítani. K ö vetkezitetéseit a mindennapi élet gyakorlata alapján vonja le. Megállapításai, a fordítás pozitív szerepéről vallott nézetei hazai iskolá- jnkíban is hozzájárulhatnak az orosz nyelvoktatás színvonalának emelésébe. SÄGI TOTH TIBOR Színes gyermekvilág Naiv bájú, színes világ tárul elénk a bratislavai Mir- bach-palotában, a Gyermekek galériájálban. A nemzetközi gyermekév alkalmából rendezett bemutató kiállítói a Je- senský utcai népművészeti iskola 6—15 éves növendékei. Az életük keretét adó, gyermeki képzeletükön és érzésükön kereszt ül látott és megélt világot tükrözik a falakat ékesítő képek és grafikáik, meg az agyagművészet termékei. Ezek a velük született kifejezőkészséggel teremtett alkotások a gyermekkornak legőszintébb és legbeszédesebb tanúi. Természetes keresetlenséggel szólnak. S a legkisebbeknél játékszámiba megy a színes krétával, festékkel, mintázással való foglalkozás. A mi boldog, gondtalan, békében élő, otthonunkban és óvodákban, iskolákban megértő szeretettel nevelt gyerekeink érzéseiből fakadó közölnivaló roppant sokrétű és változatos. A számunkra csupa meglepetést jelentő világ benépesítői, a gyámoltalan madárfiókáik, a berzenkedő páváik, az ártatlan báránykák, meg a bősz elefántok, az apró és szerény virágok és a trópi'kus tündöklő növények színpopás képeken jelennek meg. Az ifjú emberábrázolók bűbájos gyermek figurákat, ötletes, mozgalmas jeleneteket, áldást osztó Napot és gúnyos fintort vágó holdat, babakocsit és repülőgépet vesznek ecsetjükre. Az idősebb korosztály grafikáiban a vonalak biztonsága, a fekete-fehér szép egyensúlya, a díszítményező kedv és a jelzések szinte meglepőek. Az anyag zömét képező színes, fényes mázú kerámiák jó érzékkel meg latot talk. Humorral, sőt olykor groteszkül jellemzett mókás állatfigurák, térbe helyezett emberi alakok, dekoratív domborművek és le>- mezek. Kitűnő megfigyelőkész- ségtre, szárnyaló képzeletre, határozott esztétikai érzékre vallanak. Pontosan, szépen kivitelezettek a textilapplikációk. A jól tagolt városképet idéző ábrázolás mértani fegyelemmel készült. Megkapó egy kedvesen eleven g vermek jelenetben az alakok és tárgyak ötletes elrendezése. Mulatságos a bábszínházi figuráik együttese. Ebben az üdítő légkörben megfeledkezünk kis és nagy prob- lémáinkről, még éveink súlyáról is. Egy kis időre mi is gyermekek leszünk újra. bárkAny jenöné Jövő héten: A X. Szenczi Molnár Albert-napok Október 15-én kezdődik a X. Szenczi Molnár Albert-napok csaknem egy hétig tartó ünnepség- sorozata. Az európai rangú gondolkodó, humanista, zsoltárfordító, nyelvtudós munkássága négyszáz év távlatából is arra serkent, hogy emlékezzünk rá, idézzük fel korát, váltsuk valóra üzenetét. Már az eddig megrendezett ünnepségek is bizonyították, hogy Szene híres szülötte nemcsak a szencieké, műveivel hazai és külföldi szakemberek foglalkoznak, zsoltárfordításait nem egy esetben neves művészek is tolmácsolták. Az idei ünnepségsorozat — melyet hagyományosan Szencen (Senec) rendeznek — némileg eltér majd az előzőektől, gondosan összeállított műsora nemcsak a névadóval lesz kapcsolatos. Hétfőn, 19 órai kezdettel lesz az ünnepélyes megnyitó, melyen a CSEMADOK helyi szervezetének vegyeskara is fellép. Ezt követően amatőr képzőművészek kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők. Húsz órától dr. Turczel Lajos egyetemi tanár emlékezik meg Móricz Zsigmond szlovákiai kapcsolatairól. Szerdán Gágyor József látogat Szencre. A városi könyvtárban a Szól a rigó kiskorában című irodalmi műsor során találkozik a gyerekekkel. Másnap Hegyi Ferenc tart előadást a szenei Collegium Oeconomicum történetéről. Időpont: 19 óra, helyszín: a Városi Művelődési Központ klubterme. * Október 19-én ünnepi esttel zárul a Szenczi Molnár Albert-napok ünnepségsorozata. A műsorban a CSEMADOK helyi szervezetének vegyeskara, a féli parasztzenekar, Molnár László, továbbá Hamar Judit és a CSEMADOK diószegi helyi szervezetének Vox Humana vegyeskara lép fel. <b. á.) V ms 1979. X. 12. 6 Hasznos kiadvány Az orosz nyelv oktatásának néhány kérdése
