Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)
1979-10-08 / 237. szám, hétfő
ERICH HONECKER BESZÉDE Jobb távközlési szolgáltatás m* elérése a célunk Beszélgetés Vlastimil Chalupa szövetségi távközlési miniszterrel (Folytatás az f. oldalról) gyományok Németországa. Itt valósítjuk meg äžt, amiért Marx Károly, Engels Frigyes. Au gust Bebel és Wilhelm Lieb kneoht, Karl Liebknecht és Ro sa Luxemburg, Clara Zetkin és Franz Mehring, Ernst Thál mann és Rudolf Breitscheid fá radozott, amiért fik küzdöttek Azt folytatjuk, amit Wilhelm Pieok és Ottó Grotewohl, Wal tér Ulbricht és Max Feebner 1945-ben együtt elkezdett. Nálunk társadalmi valóság az, amit a nagy német humanisták várva vártak. Erich Honecker eim(érkeztetett rá: hiábavalóak voltak az lm perializmus próbálkozásai, hogy visszaforgassák a történelem kerekét, és az NDK-t lesöpörjék Európa térképéről. — „A Szovjetunió és a többi testvér- ország megbonthatatlan szövetségére támaszkodva az NDK évtizedről évtizedre magabiztosan haladt előre, az NDK politikailag szilárd, gazdaságilag egészséges és nemzetközileg elismert, tiszteletbein álló állam — hangsúlyozta. Az NDK fejlődését és mai helyzetét elemezve az NSZEP KB főtitkára hangoztatta, hogy az ország ma a világ tíz legfejlettebb ipari országa közé tartozik, a mezőgazdaság nagymértékben biztosítja a lakosság hazai termékekkel való ellátását, a lakásépítési program megvalósításával pedig 1990 ig el kívánjájk érni, hogy a lakás ne legyen többé szociális probléma. Erich Honecker rámutatott: A szocialista forradalom legfontosabb vívmánya az új em- ben'. A legértékesebb vívmányunk az, hogy a szocialista hazafisáig és a proletár internacionalizmus, a népek közötti barátság szelleme s az lm peri a listáéi lenes szolidaritás oly széles körben és mélyen meggyökerezett országunkban. Az NSZEP KB főtitkára hangoztatta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a szocialista népek családjának szilárd részeként cselekvő résztvevője a nemzetközi politikának és a világméretű gazdasági kapcsolatoknak, s hogy az ország az ENSZ tagjaiként immár 128 állammal tart fenn diplomáciai Viszonyt. — Minél tovább fejlődik a szocialista forradalom az NDK ban, annál szorosabb az együttműködésünk a Szovjetunióval — hangsúlyozta. — Jövőnk minden tervét szorosan a Szov* jetumióval való barátságunkho2 kötjük. Az NDK kulcsfontosságot tulajdonít a szocialista gazdasági integrációnak, a szociális ia országokkal való mind szorosabb együttműködésnek a KGST kereteiben. Varsói szerződésbeli szövetségeseink oldalán nem kis erőfeszítéseket teszünk, hogy Európa a feszültségek ós a háború ■•földrészéből a tartós béke, a jószomszédság és az együttműködés térsége legyen. — Az NDK államfője élesen elítélte a legagresszívabb imperialista körök terveit s a NATO példátlan méretű felfegy' vérzésére, s elsőszámú külpolitikai feladatnak minősítette az enyhülés megszilárdítását, a reális leszerelési intéz kedéseket, s ilymódon a világháború veszélyének felszámolását. — Figyelemmel kísérjük a Német Szövetségi Köztársaság minden, a két német állam közötti kapcsolatok további normalizálásával, a fegyverzetkor- látozással és a leszereléssel összeifüggŐ lépését — mondotta Erich Honecker. — A jelen és a jövő sok kérdései függ ettől a további normalizálástól. Schmidt szövetségi kancellár nemrég emlékeztetett rá, hogy készséget kell tanúsítani a realitások iránt, ha — amint mondotta — a békét akarjuk szolgálni. A Német Demokratikus Köztársaság készségében nincs hiány, lébe tősége t látunk egy soir kérdés tisztázására, amei- lyek előrevisznek a béke biztosítása és a leszerelés felé. Semn az NDK, sem pedig — megítélésünk szerint — az NSZK polgárai nem kívániá'k azt. hogy közép-hatósugarú rakéták állo- máso^zanaík a nyugat-enrópai NATOállamokban. EUfelvett a két német állam együttműködésére van szükség a leszerelés kérdéseiben, a békés egymás mellett élés szellemében. Erich Honecker méltatta az SZKP, a Szovjetunió és személy szerint Leonyid Brezsnyev kezdeményezéseit, fáradhatatlan tevékenységét az egész emberiség számára oly fontos béke megőrzése érdekében. Az NDK, a béke ügye iránti különleges felelőssége tudatában, teljes mértékben támogatja ezeket a kezdeményezéseket, a Varsói Szerződés indítványait, s a legújabb szovjet javaslatokat is, amelyeket Gromiko külügyminiszter a napokban terjesztet* elő az ENSZ-közgyűlés ülésszakán —■ mondotta, majd az NDK további cselekvő szolidaritásáról biztosította a világ antiim- perialista erőit. Az NDK mai gazdasági feladatairól szólva Erich Honek- ker rámutatott, hogy a megváltozott világpiaci körülmények megkövetelik, a termelékenység minden eddiginél nagyobb mérvű növelését, a még gondosabb és ésszerűbb gazdálkodást az energiával, nyersanyagokkal és más anyagoik kai, szükségessé teszik minden tartalék feltárását. — Erőinket még határozottabban, mint eddig az anyagiműszaki bázis megteremtésére kell összpontosítani —, hangsúlyozta —, Latba kell vetnünk a szocializmus minden előnyét, hogy még hatékonyabban ösz- szeikapcsoljuk a tudományt és a termelést. Nagyobb következetességgel és mértékben kell folytatnunk a munka intenzívebbé és ésszerűbbé tételét, Így képesek leszünk azokra a teljesítményekre, amelyek szükségesek az emberek már elért anyagi és kulturális életszínvonalának megvédésére és lépésről lépésre való továbbfejlesztésére — mondotta Erich Honecker, majd így fejezte be ünnepi beszédét: — Az NDK szoros szövetségben a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, szolidáris összefogásban a világ minden haladó erejével, következetesen tovább halad a jó és sikeresnek bizonyult úton. Már lassan megszokják az emberek az új távközlési díjakat. A postai, a távbeszélő és a távlati szolgáltatások igényije vevőit nagyobb gazdaságosságra ösztönzik. Bár a tarifamódosítást már megindokoltuk, vannak emberek, akik részlete sebb magyarázatra tartanak igényt, és elvárják, hogy az új díjak bevezetésével a szolgáltatások javuljanak. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Vlas timil Chalupa elvtárssal, távközlési miniszterrel. — Júliusban jelentős mértékben megváltoztak a távközlési szolgáltatások díjai. Mióta voltak érvényben az eddigi díjak? — Gyakorlatilag 1945 óta. Az 1946. és az 1953. évi pénzreformok ugyanis csak átszámították őket. A hábprű előtti tarifákhoz képest az eddigiek lényegesen olcsóbbak voltak. Például egy 20 grammot meg nem haladó súlyú levélért 1937-ben 1 koronát kellett fizetni, az eddigi szállítási díj pedig 60 fillér volt. A nyilvános fülkéből lebonyolított helyi telefonbeszélgetésért 1937-ben ugyancsak 1 koronát kellett fizetni, s mindeddig csak 50 fillért. Egyes eddigi díjak a háború előtti időszakhoz képest ötször alacsonyabbak voltak. Az eddigi távközlési díjak a berendezések üzemeltetési költségeit sem fedezték. Például a posta a múlt évet 327 millió korona veszteséggel zárta, s hasonlóan nagy összegekkel volt kénytelen az állam dotálni a postát az elmúlt években is. És nemcsak a postát, hanem a lakosság és a közületek számára nyújtott más távközlési szolgáltatást is. Ezt a kedvezőtlen helyzetet már részben 1970-ben rendeztük, amikor emeltük a díjakat a közületek számára. — Ha az eddigi dijak nem fedezték a Kiadásokat, hogyan viszonyultak a biívített újratermeléshez? —■ Az eddigi díjak nemcsak a bővített, hanem még az egyszerű újratermelés kiadásait sem fedezték. Nem biztosították azt, hogy a ráfordítások megtérül jenek. Szemléltethetem ezt a magántelefonállomások példájával. E téren a ráfordítások az eddigi díjakat számítva több mint 60 év alatt térültek volna meg, csakhogy ennyi idő alatt az erkölcsileg és fizikailag amortizálódott berendezéseket csaknem kétszer fel kell újítani és korszerűsíteni. A díjak módosításának az is célja volt, hogy egyszerűbbek' ké váljanak, azonosakká a lakosság és a közületek számára, és lényegesen csökkenjen a tarifahatárok száma. Vegyük például ismét a távbeszélőt. Az eddig érvényben levő, valamikor régen különféle és ma már elavult kritériumok alapján megszabott 25 tarifahatár helyett 3 tarifát vezettünk be: 2000 koronába kerül a magán-, 700 koronába a csoportos, 5000 koronába pedig a közületi te* leifonállomás létesítése. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy az állomás létesítésének igazi költségei beleszámítva a helyi, a központi és az átmenő hálózat költségeiből kiszámított részt, elérik a 34 000 koronát. Ebből, azt hiszem, eléggé világos, hogy a költségeik zömét továbbra is az állam fedezi. — Egyrészt nem tudjuk teljesíteni a magánfeleíonállomá- sok létesítésére irányuló sok kérést, másrészt egyes állomások kihasználtsága nagyon alacsony szinten mezőt?. Milyen következményekkel jár ez a távközlés számára? — A telefonállomások száma jelenleg mintegy hárommillió, s további 600 000 létesítését kérvényezik. Több mint egymillió telefonállomás a lakásokban van. Tavaly több mint 110 000 új állomás létesült, ebből 45 000 lakásokban. A hálózat bővítésének msegyorsítását 6j központok építése teszi lehetővé. Másrészt a lakások telefon- állomá,cokkal való gyorsabb feleszközöktől függ, amelyeket az állami költségvetésből kapunk. Most pedig az állomások ki- 11 aszná 11 s ág á r ó 1. Megállapítottuk, hogy a magánállomások 71 százalékán naponta átlagosan egy beszélgetést folytatnak. A magánállomások 26 százalékának esetében ez a szám még ennél is kisebb, egy-egy állomásra havonta csak mintegy hét beszélgetés jut. Megértjük, hogy a telefon elsősorban szolgáltatás, s kis számú aktív beszélgetés esetén is lehetővé teszi a tulajdonosnak, hogy mások hívják, például a szülők telefon útján ellenőrzik otthon vannak e gyermekeik, és minden rendben van-e, vagy pedig a felnőtt gyermekek győződnek meg arról, nincs e valamilyen segítségre szükségük idős szüleiknek. Ezért nem lenne helyes az új állomások létesítésével kapcsolatban bevezetni a beszélgetések kötelező minimális számát. Egyébként ezt a kérdést bizonyos mértékben megoldja a díjak módosítása. — És hogyan javulnak a távközlési szolgáltatások az új díjak segítségével? — A távbeszélő szolgáltatások terén szüntelenül megteremtjük a feltételeket a szolgáltatások javításához. Ez különösen az utóbbi időszakban észrevehető. Rendkívül nagy ráfordítással — az 5. Ötéves tervidőszakban nyolcmilliárd korona, a hatodikban 9 milliárd korona befektetéssel — automatizáljuk a telefonösszeköttetést. Tavaly már automata hívással bonyolították le az interurbán beszélgetések 70 és a nemzetközi beszélgetések 83 százalékát. Ez a távbeszélő szolgáltatások lényeges javulását jelenti, hiszen meggyorsult és egészében véve javult az összeköttetés. Ezzel összefüggésben hang* súlyozni alkarom, hogy a telefonhálózat automatizálásával párhuzamosan paradoxon keletkezett. Míg a magántelefon állomások használói számára a szolgáltatások javultak és egyszerűsödtek, az üzemeltetők számára megnövekedett a veszteség, s nemzetközi viszonylatban gyorsan nőttek a külföldre vándorló díjak. — Azt hiszem azonban, hogy a távközlési szolgáltatások javulását elvárók elsősorban a postára gondolnak. Világos ez azokból a levelekből is, amelyekben arra panaszkodnak, hogy egyes küldemények aránytalanul hosszú ideig utaznak, míg eljutnak a feladótól a címzettig. Mit tehetnének ennek javítására? — Már említettem, hogy a díjakat egyszerűsítettük, és lényegesen csökkentettük a tarifahatárok számát. A kikerekített összeggel való számolás egyszerű és könnyein megjei- győzhető a bérlők és a távközlési dolgozók számára. Ily módon meggyorsul a postai, a pénzes-, és a távbeszélő utalványok kezelései. A távközlési díjak egyszerűsítése rendkívüli jelentőségű a gépesítés és az automatizálás, valamint az önműködő automatáik és berendezések létesítése szempontjából. Csak így gondoskodhatunk a megnövekedett postai forgalom lebonyolításáról. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy a gépesítés növekedése ellenére a szolgáltatások javításához elsősorban az ember, a rábízott munkához való felelős hozzáállása járulhat hozzá. Az új díjak még nem teszik a távközlést rentábilissá. Továbbra is jelentős eszközökkel kell az ágazatot dotálni. De a távközlési tevékenység javítása akkor is megéri, — és mi komolyan és köve tkeízetesen erre törekszünk —, mert előmozdítja a népgazdaság jobb menetét, az egész társadalom és az emberek szükségleteinek kielégítését. A leivélküldeményék esetében arra törekszünk, hogy a feladást kővető napon már tkikézbe- síthessük őket. — Kösz'in^m az interjút. SVÄTOPLUK SMUTNÝ Berlinben október 5-én 1390-ig érvényes NDK—szovjet termelési szakosítási és kooperációs programot írt alá Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettesije (a képen balra) és Gerhard Schürer, az NSZEP KB Politikai Bizottságának póttagja, az NDK Minisztertanácsának elnökhelyettese. A dokumentum aláírásánál jelen volt Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségánek elnöke és Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke (Telefoto — ČSTK)
