Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-05 / 235. szám, péntek

IFJÚSÁGI PROGRAM

Az oroszkai (Pohronský Rus- kov) cukor- és konzervgyár szakszervezeti üzemi bizottságának aktivitási tervében külön fejezet, majdnem önálló rész az ifjúsági program. Má- gyel Lajos elvtárs, az igazgató, így méltatja ennek fontosságát:

— Átépítjük a gyárat, fokozatosan felújítjuk berendezését. Ennek megfelelően kell a fiatalokról is gondoskodni. Felkészítésükről, képzésükről, nevelésükről. Ez korparancs.

Az üzemi bizottság alelnöke, Reznyicsek Mihály elvtárs, aki egyébként a káder- és személyzeti osztály vezetője, már sorolja is ezzel kapcsolatosan a legfontosabb adatokat:

— Nyolc ifjú szakmunkásunk nemrégiben tért vissza a katonaságtól, hat szaktanintézeti és ugyanennyi szakközépiskolás végzős diák, három főiskolai képesítéssel rendelkező fiatal alig néhány hete vállalt munkát nálunk. Pályakezdők. Kötelességünk segíteni nekik, törődni velük.

Az üzemi bizottság elnöke, tarák András, müszakvezető mester a munkájuk mellett továbbképzést, tanulást vállaló fiatalokra vonatkozó adatot közli:

— Hárman közgazdasági szakközépiskolában, négyen szakipari középiskolában tanulnak.

— Számoljunk csak! — mondja az igazgató. — Harminc olyan fiatalról van szó, akikkel szakmai szempontból törőd' nünk kell. És ha figyelembe vesszük, hogy az állandó alkalmazottak létszáma százötven körüli, bátran mondhatjuk, nagyon is indokolt az ifjúsági program.

Elmondják azt is, hogy a program megvalósítása érdekében kapott megbízatást, tisztséget a szakszervezeti üzemi bizottságban három fiatal, Lőrincz István, Juraj Burin, Nagy Lajos, az ifjúsági szervezet képviseletében, akik Dušan Galata anyagbeszerzővel, az ifjúsági szervezet elnökével együtt szószólói a fiataloknak. Mindén

értekezleten, minden fórumon érdemben képviselik a gyár fiataljait.

— És persze segítenek Is a program megvalósításában — jegyzi meg az igazgató. — Ami nem is olyan mellékes körülmény.

Milyen feladatok szerepelnek az ifjúsági programban? Lássuk csak!

Elsősorban a politikai és műszaki kádertartalék képzése. Ez persze nemcsak a szakszervezeti üzemi bizottság és az ifjúsági szervezet vezetőségének közös ügye, hanem sokaké. Többek között a szakszervezeti bi- zalmiké is, akik még azzal is törődnek, hogy a továbbtanulást vállaló fiatalok egyéni gondjaival, problémáival is foglalkozzanak.

— A magam sorsából tudom, hogy erre milyen nagy szükség van — mondja az alelnök —, hiszen itt a gyárban kezdtem ipari tanulóként, fokozatosan, munka mellett tanulva szereztem középiskolai, majd főiskolai képesítést.

Fontos feladata az ifjúsági programnak a munkában való példás helytállásra való nevelés. A szakszervezeti üzemi bizottság hatékony közreműködésével szervezték meg az ifjúsági munkabrigádot, melynek vezetője Helena Lasabová laboráns.

— Beneveztek a Vörös szegfűért meghirdetett munkaversenybe — tájékoztat az igazgató —, és eredményeiket ismer* ve, merem állítani, hamarosan meg is kapják.

Nem határozottan az ifjúsági program feladata a lakásépítés meg a régi kantin* művelődési központtá való átépítése, de feltétlenül egyetérthetünk az alelnök érvelésével:

— Főleg a fiatalokat szolgálja ezek építése, hiszen a tizennyolc lakás zömébe őket költöztetjük majd be.

—• Segítenek is — mondja az elnök —, mint ahogy hétvégeken, csoportonként váltva egymást, mindig segítenek az új községi óvoda építési munkálatainál. Saját, jól felfogott érdekük, hiszen gyermekeik, illetve jövendőbeli gyermekeik számára építik.

Természetesen, amíg a fiatalok társadalmi munkával segítik ezeknek a létesítményeknek az építését, a gyár vezetősége, szakszervezeti üzemi bizottsága az ifjúsági program megvalósításához anyagi támogatást nyújt.

— Mindig találunk rá módot, hogy a fiatalok helyes, célszerű kezdeményezését a magunkévá tegyük — magyarázza az elnök —, és persze nemcsak úgy, hogy beiktatjuk az ifjúsági programba, hanem támogatjuk, segítjük a kezdeményezés megvalósítását.

így került sor legutóbb a szakszervezeti tagok és fiatalok közös háromnapos kirándulására, melyet „A Szlovák Nemzeti Felkelés nyomában“-akcióban rendeztek meg. Amikor pedig a szakszervezeti üzemi bizottság ülésén elmondták a fiatalok képviselői, hogy milyen sportakciók megszervezésére készülnek, de gondot okoz számukra a hiányos sportfelszerelés, mindenki megszavazta: kapjanak

hatezer koronát a felszerelés pótlására.

Az igazgató, az üzemi bizottság elnöke, alelnöke, ha nem is idős emberek, de már nem fiatalok, mégis magukénak érzik az ifjúsági programot. Kérdésemre, hogy miért, így válaszolnak:

— Megérdemlik a bizalmat, a támogatást. Nincs műszakmulasztás a fiatalok körében. Ha a bizalmiak útján a gyár átépítésével, berendezés fokozatos felújításával kapcsolatosan rendkívüli munkára, az idénymunkák idején rendkívüli műszakokba szólítjuk őket, nincs probléma velük. Tudjuk, érezzük, hogy ők a mieink. Miért ne lennénk mi az övék?

így igaz, s végső soron azért jó és nagyszerű az ifjúsági program, mert az nemcsak a fiatalok ügye, hanem minden- ki é

HAJDÚ ANDRÁS

AKÁR AZ ÉLESZTŐ

A „XV. pártkongresszus munkabrigádja“ kollektíváról

1979.

X. 5.

A rozsnyói (Rožňava) Járási Építőipari Vállalat asztalosműhelyében olyan kollektíva dolg

ozik, mely megkapta a „XV. pártkongresszus munkabrigádja“ megtisztelő címet. Természetes a kollektíva tagjai számára, hogy becsületes, jő munkával meg is kell védeni ezt a címet, érdemesnek kell lenni arra. Amikor a minőség javítása került napirendre, ők voltak az elsők, akik bejelentették: „Túlteljesítjük a munkatervet, és olyan munkát adunk ki a kezünkből, melyre nem érkezik majd reklamáció.“ Érthető tehát, hogy Vojtech Bradov elvtárs, az igazgató is így vélekedik:

— Erre a munkaibrigádra mindig számíthatok.

Olyan kollektíváról van szó, amely méltó a címéhez, hű a munka verseny céljaihoz.

Hogyan lett ilyen?

Harminc évvel ezelőtt szervezték meg. Közöttük dolgoztam, ismerem őket, így választ tudok adni erre a kérdésre. Fábián István elvtárs szervezte kollektívába az asztalosokat, parkettázókat. Ö volt a vezető, Lelkesen, kommunista módra, okos és meggyőző szóval kovácsolta egységbe a műhely dolgozóit. Szókoly Lajos, Tóth Sándor, Pogány László, Stejan Kukelöik, Július Šafár, Baffi Géza, Albert Sauko, Bodnár József, Birtok József megértve a célokat, szívvel-lélekkel támogatták minden kezdeményezését. Nem volt könnyű dolga, mert szerte a járásban, különféle építkezéseken is dolgozni kellett, nemcsak a műhelyben. Mégis sikerült megteremtenie az egységet.

Visszatekintve a múltba, csak most értem igazán, hogy miért is volt ez így: a vezető és a munkacsoport kommunista dolgozói teremtették meg az egységet. Tóth Sándor elvtárs azóta már meghalt, de mind- annyiunk számára emlékezetes,

hogy a maga készítette cimbalom és hegedű bemutatásával miként ösztönözte a többieket zenélésre, kulturális tevékenységre. Ugyanakkor persze élenjáró volt a munkában is, pedig Dér nőről (Drnava) járt be az üzembe, gyakran a járás túlsó részében levő építkezésre, átmeneti munkahelyére.

Azután 1955-ben, amikor Gáli Miklós elvtárs lett a műhely mestere, hivatalosan is megalakult a munkabrigád. Né- hányan nyugdíjba mentek, de jöttek helyettük újak: Kovács Gyula, Ugorcsák János, Eduárd Kolesár, Alexander Mauko, Július Istán, Fazekas Béla, Varga Péter. A mester tagja volt a munkásdalárdának, s a munkabrigádból többeket is megnyert, hogy .a dalárda tagjai legyenek. Jól szervezte, irányította a munkát. A kollektíva meg is kapta a szocialista munkabrigád címet. Hirtelen elhalálozása fájdalmas veszteség volt a munkabrigád tagjai számára, de helyéire állt a tapasztalatokban gazdag Ugorcsák János elvtárs, aki kiváló szervezőnek bizonyult.

Ilyem eredmények jelzik szervező munkájának sikerét: a kollektíva megkapta a kitüntető címet, Fábián István és Štefan Kukelöik elvtársak pedig kitüntetést kaptak a minisztériumtól, 1976-ban újabb kollektív kitüntetést kapott a munkabrigád a Szakszervezetek Központi Tanácsától, valamint a „Kiváló munkasikerekért“ elismerő oklevelet.

A kommunista brigádvezető meg a kollektíva kommunista dolgozói olyan munkát végeztek, akár az élesztő a kenyér- tésztában. Ideijében felismerték, hogy olyan jó kollektív szellem, egyetértés alakult ki, mely alkalmassá teszi a mun- kabrigádo't arra, hogy újabb, egyre nehezebb feladatok teljesítését tűzzék ki célul. Soha nem volt, s most sincs ebben a kollektívában nyílt, vagy rejtett vita a tagok nemzeti, nemzetiségi hovatartozása miatt. Az viszont annál inkább vitatták és vitatják most is, hdgy miként kellene a munkát jobban megszervezni, az anyagot, az időt jobban hasznosítani.

Probléma, persze, mindig akad. Főleg most, amikor a mi nőség javítása szerepel napirenden. Szakmai dolgokiól kellene említést tennem, ezt most mellőzöm, mert ettől fontosabb méltatni azt a tényt, hogy a munkabrigád kommunistái jó példával járnak élői a problémák megoldásában, a munkában. Nem a véletlen műveként került sor arra a bejelentésre sem, hogy a munkabrigád túlteljesíti a tervét, és olyan munkát ad ki a kezéből, melyre nem érkezik majd reklamáció.

Szóval, a kollektíva méltó címéhez. HARVISCSÄK ISTVÁN

A nemzeti bizottság®! és a CSKP politikája

HUBERT BALÍK KÖNYVE

Hazánkban a szocialista építés évei alatt a társadalom olyan politikai szervezete jött létre, amely lehetővé teszi a különböző osztályok, társadalmi rétegek és csoportok mind közös, mind saját érdekeinek kifejezésre juttatását. Szocialista politikai rendszerünknek egyik fontos láncszemét a nemzeti bizottságok alkotják, amelyek feladata mint az állam- hatalom és közigazgatás alsóbb szerveinek, hogy területükön irányítsák az állami és közügyeket, összehangolják a helyi érdekeket a társadalmi érdekekkel, és aktivizálják a lakosságot az előirányzott feladatok megvalósítása érdekében. A pártnak a nemzeti bizottságok munkájához kapcsolódó politikájával, a nemzeti

* NÁRODNÍ ■ VÝBORY :

HUBERT BAÜK

Prandl Sándor felvétele

bizottságok mint államhatalmi és közigazgatási szervek küldetéséivel, belső szervezeti felépítésükkel és tömegpolitikai munkájukkal foglalkozik az a hat fejezetből álló publikáció, amely a közelmúltban jelent meg cseh nyelven Prágában.

A szerző a párt vezető szerepéről szólva leszögezi, hogy a marxista—leninista párt vezető szerepe a szocialista társadalomban objektív törvény- szerűség. A fejlett szocializmus időszakában, amikor nagyban megnövekednek a társadalom irányításával szembeni igények, a pártnak gondoskodnia kell az irányítási rendszer állandó javításáról, következetesen érvényesítenie kell a pártáiét lenini elveit, szilárdítania kell a pártsorok eszmei és szervezési összefogását és a tömegekkel való kapcsolatát. A fejlett szocialista társadalomban a pártirányításnak azt kell biztosítania, hogy az állami és társada’mi szervek és szervezetiek ellássák funkcióikat, ellenőriznie kell ezek tevékenységét abból a szempontból, hogy mennyire segítik elő a társadalmi fejlődés fő politikai céljainak elérését. Pártunk e vonatkozásban ma azt tekinti fő feladatának, hogy harcoljon az állami és társadalmi szervek fölötti gyámkodás, a párhuzamosságod és az átfedések ellen, s fokozza minden állami

A žilinai Acélkonstrukció Gyár 2-es számú üzeme évente csaknem 30 000 lakás számára gyárt áramelosztó, lift- és szellőzőberende- zéseket. Ezenkívül atipikus iskolai és házgyári elektromos berendezéseket is készítenek. A képen: Ján Staňo művezető a kész áramelosztó berendezéseket ellenőrzi

(Felvétel; V. GabCo — CSTK)

és társadalmi vezető felelősségérzetét. Tehát, hogy az állami szervekben és társadalmi szervezetekben tevékenykedő kommunisták - alaposan sajátítsák el az irányítás marxista—leninista módszereit, törekedjenek az irányító munka hatékonyságának emelésére, nem tévesztve szem elől a társadalom fejlesztésének fő politikai céljait.

Párt- és állami dokumentumok sora, így a CSKP XV. 'kongresszusának határozata, a kormány nyilatkozata, a nemzeti bizottságokról szóló törvény általános követelményként fogalmazza meg, hogy a demokratikus centralizmus elvéből kiindulva egyidejűleg kell fejleszteni a központi irányítás hatékonyságát és a helyi önállóságot. A demokratikus centralizmus elvének sajátos megjelenési módja a nemzeti bizottságodnál, hogy az állam- igazgatási feladat- és hatáskörök kettős irányítási befolyás alatt állnak. A nemzeti bizottságod közigazgatási tevékenységének irányítása alapvetően a horizontális felettesek, a választott képviseleti szervek feladata, de egyidejűleg a felsőbb szinten elhelyezkedő államigazgatási szervek is irányítási jogokkal rendelkeznek. E kettős irányítás nem két teljes körű alárendeltség, hanem az irányítás eszközeinek kétirányú elosztását jelenti a horizontális és vertikális felettes szervek között.

A nemzeti bizottságok tanácsai mint választott testületi szervek a szakigazgatási szervekhez képest az érdekkifejezésnek és az érdekösszehangolásnak minőségileg fejlettebb formáját valósítják meg. Az állami testületi egyeztető munka színvonalát az emeli jelentős mértékben, ha a pártszervek elvi irányitól elhatározásaikat közvetlenebbül a választott állami testületeken keresztül gyakorolják, és a hivatni! apparátusban az előkészítés és a végrehajtás felel ősségtel jes munkájára összpontosítja figyelmét.

A közigazgatási jogszabályok időszerű kérdéseivel kapcsolatban a szerző megállapítja, hogy ezek méltán állnak a lakosság széles rétegei érdeklődésének homlokterében, hiszen a köz- igazagatási jogi normákkal úgyszólván a társadalmi élet minden területét szabályozzák. Hangsúlyozza, hogy a közigazgatási jog egésze jól szolgálta és szolgálja hazánkban a szó cialista fejlődést, s hogy a jo>gl normák a közigazgatás nélkülözhetetlen eszközei lesznek a jövőben is. Fontos azonban, hogy a felesleges vagy a nem eléggé eredményes közigazgatási jogi szabályozást elkerüljük. A sokoldalú információ szerzés, az elemzés, az intézkedések komplex rendszerének alternatívákra is kiterjedő gondos kidolgozása, tehát a korszerű döntéselőkészítés elő nyösebben szolgálhatja a jó politikai elhatározásokat. Ebhez természetesen az is szükséges, hogy a döntéselőkészítésben részt vegyenek a politikai rendszer egyes elemei, a képviseleti szervek, a társadalmi szervezetek, a tömegtájékoztatási eszközök stb. Ily módon jobban elejét vehetjük a bürokratizmusnak, és megkönnyíthel jük az egyes rendelkezések érvé nyesitését és ellenőrzését.

Társadalmunk jelenlegi fejlődési foka megköveteli politikai rendszerünk egyes részeinek további alkotó fejlődését és tökéletes í tés ét. H até ko n v a b bá

kell tenni a kölcsönös kapcsolatokat a párt- az állami szervek és a társadalmi szervezetek között úgy, hogy a párt vezető szerepének további elmélyítése mellett jobban kihasználjuk az állami és társadalmi s z érv ezetek lehet ő s é gé i t.

Az itt röviden ismeretett publikáció hasznos, tanulságos lehet nemcsak a pártaktivisták, a nemzeti bizottságok képviselői, hanem az áHamnoleámk széles rétegei számára is s amelyet alánlatos lenne mapvar nyelven is kiadni.

Dr. GYÖRGY ISTVÄN