Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-30 / 256. szám, kedd

AZ IBEOiOGIAI ES POLITIKAI HEVELŰ MUNKA AZ [GESZ PflBT ÜGYE (Folytatás o 3. oldalról) filmművészek, az újságírók alkotó te vékenységének fejlesztését közvetlenül egybekapcsolja a magasfokú elvhfiség;- re és a polgári kötelességekre való nevelésükkel. És ez előtérbe helyezi az alkotó értelmiség eszmei-politikai nevelésének és marxista—leninista kép­zésének a feladatát. Az alkotó szövet- - ségeknek elő kelt segíteniük a művé szék szellemi látókörének sokoldalú tá­gítását, alkotómunkájuk színvonalának emelését, s azt, hogv a művész figyel­mét a fontos társadalmi problémákra összpontosítsa V. A pártszervezeteknek az SZKP KR határozata teljesítése érdekében kifej- tett tevékenysége első eredményeit fog­laljuk össze. Világosan tudatosítanunk kell hogy minden határozat, még a legtökélete­sebb is, csak akkor válik reális erővé, amely irányítja az eseményeket, ha kö­vetkezetesen megvalósítják és konkrét, pozitív befolyással van az egyes szer­vezetekre és munkakollektívákra. Eb­ből a szemszögből fogja értékelni az SZKP KB a megkezdett munka haté­konyságát. Amikor a kommunisták kitűzték a határozat teljesítésére irányuló konk­rét intézkedéseket, kétségeiknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy ez a munka ne váljon újabb kampánnyá. Az ilyen hozzáállás vitathatatlanul helyes. Nem véletlen, hogy jelenleg rendkívüli jelentőségűvé válnak az eszmei nevelő munka gyakorlati megszervezésének problémái és az ideológiai tevékeny- ség egyeztetése. Arról van szó, hogy eszmei befolyásunkat ki kell terjeszte­nünk minden emberre és egyúttal el kell jutnunk minden egyes egyénhez. Ennek az a feltétele, hogy okosan ki­használjuk az ideológiai és nevelő te­vékenység minden eszközét. Siker ál­talában ott érhető el, ahol együttmű­ködnek a pártszervezetek, szakszerve­zetek és Komszomol-szervezetek, a munkakollektívák, a család és az is­kola, az irányító szervek és a nyilvá­nosság, ahol az ideológiai koncepciók célratörően megnyilvánulnak a gya­korlatban, a munkában, a tanulásban és a mindennapi éleiben. Ezzel kap­csolatban ki kell emelnünk a pártbi­zottságok ideológiai bizottságai szere­pét, valamint a nevelőmunka megszer­vezése terén elért legjobb tapasztala­tok népszerűsítésének kidolgozott rend­szerét. A pártbizottságok tevékenységének elemzése a határozat teljesítése során azt mutatja, hogy konkrétan ebben a munkában még mindig gyakorta fellel­hetőek épp azok a hiányosságok, ame­lyekről a határozat megállapítja, hogy jelentős mértékben csökkentik az esz­mei befolyás hatékonyságát. A közpon­ti bizottságnak erről írnak a kommu­nisták és párton kívüliek, és mint önök előtt is jól ismeretes, ilyen jellegű írások megjelennek pártsajtónkban. Egyes szervezetekben a határozat je^ lentőségéről folyó vita, a vita arról, hogy feltétlenül szükséges annak tel­jesítése nem nyert alátámasztást reá­lis intézkedésekkel, a helyzet önbíráló megítélésével az adott özemben vagy hivatalban. Ezek a viták gyakran el­vont elmélkedésekre korlátozódnak a „meglevő hiányosságokról", általános frázisokra korlátozódnak és nem kap-* csolják össze a szavakat a tettekkel. Mint a Pravda közölte, ebben a szel­lemben vitatták meg az SZKP KB hatá­rozatát a Gossztroj kollégiumban is. A nevelés sokoldalú javítása és az Ideológiai munka legjobb tapasztalatai népszerűsítése érdekében kifejtett ál­landó erőfeszítések során mindenkép­pen el kell kerülnünk a sablonosságot, amely feltétlenül formalizmushoz vezet és megöli a kezdeményezést. Nagyon károsak azok a próbálkozások is, hogy a nevelés folyamatát tisztán mennyisé-1 gi, formális kritériumok és értékelé­sek keretei közé szorítsák. Az ilyen leegyszerűsített bürokratikus hozzá­állás esetén csak a megvalósított in­tézkedések száma látható. Az ilyen „ki- pipálási“ nevelési rendszer, ahogy jel­képesen nevezzük, és amely Lenin sza- vaivel élve összekapcsolja a kiélt múl­tat az élettelen divattal, határozottan nem járul hozzá az eszmei-nevelő mun­ka sikeréhez. Az ügyhöz való valóban alkotó hoz­záállásnak nincs semmilyen közös vo­nása a nihilista viszonnyal, a párt ideo­lógiai munkája azon formáihoz és módszereihez, amelyek a gyakorlatban megvalósultak és eredményeseknek bi­zonyultak. Nem titok, hogy a formalizmusnak a nevelő munkában, e nagy hiányosság­nak mély gyökere és sok változata van. Gyakran a különböző mestersé­ges újdonságok' érvényesítéséből szár­mazik ezen a bonyolult és érzékeny területen, a látszólag hatékony mód­szerekből a nekibuzdulásokból, és szö­ges ellentétben áll a kmnmunista ne­velés jellegével és szellemével. Fontos, hogy a nevelőmunkában meg­találjuk és széleskörűen felhasználjuk az olyan új módszereket, amelyek job­ban figyelembe veszik az ilyen vagy olyan téren megvalósuló nevelőmunka sajátosságait. A nevelés hatékonyságá­hoz például jelentős mértékben hozzá­járul az egyes politikai napok szerve­zése. A pártbizottságok különböző vá­rosokban és körzetekben megvalósuló gyakorlata azt mutatja, hogy ha az ilyen napokat helyesen megszervezik, lehetővé válik a lakosok olyan cso­portjainak a bekapcsolása is, amelyek­re gyakran nem fordítunk kellő figyel­met, lehetővé válik az olyan kérdések jobb megértése, amelyek nyugtalanít­ják a dolgozókat, meggyőző válaszokat adhatunk ezekre és megfelelő javas­latokat dolgozhatunk ki az ideológiai és nemcsak ideológiai szervezetek szá­mára. A nevelőmunka sikere jelentős mér­tékben attól függ, hogyan támaszko­dunk az aktívára, a közvéleményre. Ismeretes, hogy Lenin milyen határo­zottan elítélte a szovjet törvényesség minden megsértését, főleg a bűnözést, és könyörtelen harcot követelt ellene, valamint a dolgozók széles tömegeinek a harcba való aktívabb bekapcsolását. Ezt a problémát a párt ma is így fogalmazza meg: az SZKP KB közel­múltban jóváhagyott határozata a tör­vényes rend védelme érdekében kifej­tett munka javításáról és a törvények megsértése elleni harc fokozásáról, rá­mutat arra, hogy elkerülhetetlen a bűnözés és más társadalomellenes je­lenségek határozottabb felszámolása. A szocialista törvényes rend megszi­lárdításáért folytatott harc elválaszt-* hatatlan része a párt szervező és ideo­lógiai munkájának. Rendkívül nagy fi­gyelmet kell szentelni a nevelőmunka megszilárdításának és a törvényszegé­sek megelőzésének a kiskorúak köré­ben, és erősíteni kell a család, az is­kola és kollektíva szerepét e téren. Nem szabad belenyugodni abba, hogy az egyes pártszervezetek, szak- szervezetek, Komszomol-szervezetek és szovjetek nem tulajdonítanak kellő jelentőséget a bűnözés elleni harcnak, formálisan foglalkoznak vele és nem használják ki kellőképpen a nevelő és megelőző intézkedéseket. A milícia és az ügyészség akciói a delikvensek elleni harcban nem mindig megfelelő­en offenzív jellegűek. Meg kell emlí­teni azt is, hogy sokszor eltompult a polgári erkölcs és a magántulajdon­pszichológia megnyilvánulásainak osz­tálypolitikai értékelése. Röviden tehát, a tevékenység minden eszközét és a kollektív erőfeszítés mo­bilizálását arra kell irányítani, hogy a munkához és a szocialista tulajdonhoz, a saját társadalmi kötelességekhez va­ló becsületes viszony és a kommunista erkölcs elvei minden ember személyes meggyőződésévé és magatartása normá­jává váljanak. Helyeslést érdemel, hogy tömegtájé­koztatási eszközeink a határozat nép­szerűsítéséért és teljesítéséért folytatott harc kezdeményezői. Az újságok, i televízió- és rádióműsorok érdekeseb­bek, élőbbek és időszerűbbek lettek, és ami különösen fontos, közelebb ke­rültek az emberhez. Töb lett a tartal­mas, tematikailag színesebb tájékozta­tás. TöDb lett a bíráló írás és az olyan, amely különböző problémákat tár fel, javult az olvasók leveleinek felhasz­nálása. Megelégedéssel emelhetjük ki a Prav­da, az Izvesztyija, a Szovjetszkaja Rosz- szija és más lapok hasábjain megje­lenő komoly társadalmi-gazdasági prob­lémákat elemző írásokat, amelyek a termelés, a mindennapok, az erkölcsi- ség időszerű kérdéseiről szólnak. A leg­szélesebb nyilvánosságnak szánják a központi televízió és az össz-szövetségi rádió új műsorát, a Problémák, útke­resések és megoldások, a Találkozás az Ünök kérésére és más címűeket. Mint ahogy ezt a KB határozata meg­követelte, a műsorokban vezető gaz­dasági dolgozók, tudósok, szakembe­rek, a minisztériumok és központi hi­vatalok vezető dolgozói vesznek részt. Válaszolnak a dolgozók kérdéseire, a szovjet emberek indokolt megjegyzései­re és jogos követeléseire, beszélnek arról, hogyan fogják kiküszöbölni a fogyatékosságokat, és milyenek az üze­mek és ágazatok munkája minősége javításának és hatékonyabbá tételének kilátásai. A szocialista versenyről szóló tájé­koztatásokban észrevehetően kevesebb lett az absztrakt felhívás. A sajtó meg­érdemelten előnyben részesíti az olyan kollektívák versenyének népszerűsíté­sét, amelyek kipróbált hatékony mun­kamódszereket választottak. A sajtó, a televízió és a rádió segítségével pél­dául jelentősen terjed az olyan kollek­tívák versenye, amelyek a termelés mi­nősége irányításának Ivovi rendszerével dolgoznak, a scsekinszki, ipatovói, jam- polszki módszert, a Zlobin-módszert, a leningrádi és krasznojarszki üzemek­nek, a szajana-susenszki vízi erőmű építésével kapcsolatos problémák komplex megoldásának módszereit használják fel. Haladás itt vitathatatlanul észlelhető, habár még mindig nem ment ki a divatból az a gyakorlat, hogy felhaj­tást csinálnak a kevésbé alapvető vagy tisztán formális újdonságok körül. Még nem mondható el általában, hogy minden sajtó- és propagandaesz­köz elkezdte a határozatban megsza­bott feladatainak alapos és sokoldalú teljesítését. A szerkesztőségek még nem eléggé energikusan szorgalmazzák írásaik minőségének javítását, a tá­jékoztatások operatív jellegének és az írások reális hatékonyságának javítá­sát. Azt nem lehet elmondani, hogy mér megvalósult a határozatnak az a köve­telése, hogy szakosodjanak a tájékoz­tatások, hogy minden sajtószervnek saját jellege legyen, az alapvető témák saját körével foglalkozzon, nagyobb le­gyen a müfajgazdagság és több figyelmet szenteljenek az írások stílusának és nyelvezetének. A címekben például még mindig gyakran találhatunk for­mális felhívásokat „emelésre“, „foko­zásra“, „az energia megkétszerezésére“ stb. Az ilyen felszólítások gyakori is­métléssel elveszítik hatékonyságukat. Az ilyen kijelentések helyett inkább meggyőzően kellene megvilágítani a munkakezdeményezések tartalmát és értelmét, az élmunka módszereit. Ezen a téren számunkra a tapasztalatok min­den morzsája, a dolgozók hazafias kez­deményezésének minden megnyilvánu­lása érdekes. Aránylag rövid idő alatt a eajtó, a televízió és a rádió megfelelő munkát végzett a külpolitikái propaganda bőví­tésében, és elmélyítésében. A televízió képernyőjén naponta megjelenik egy új tájékoztató publicisztikai műsor, amely összekapcsolja az azonnali rea­gálást a kttnkrét politikai elemzéssel. Az éterben éjjel-nappal minden konti­nensen hallható a Moszkvai Rádió an­gol nyelvű adása, amely nagymérték­ben bővítette Moszkva külföldi hallgat tóinak sorait. Tömegtájékoztató és propagandaesz­közeinknek és ideológiai intézmé­nyeinknek továbbra is tökéletesíteniük kell a propagandát és ellenpropagan- dát, meggyőzően kell bemutatniuk a szovjet politikai és társadalmi rendszer sikereit és előnyeit, az SZKP és a szovjet állam békeszerető külpolitiká­ját. Széles körben kell propagálni a munkára, a művelődésre, az ingyenes orvosi ellátásra és lakásra való jogot — az alapvető emberi jogokat, ame­lyek nincsenek biztosítva az Egyesült Államokban és más kapitalista orszá­gokban, de a Szovjetunióban igen. Propagandánknak érzékenyen kell reagálnia a világban lejátszódó váltoj zásokra, hatékonyan és azonnal szem- beszállnia minden ideológiai intrikával és kirohanással, és lelepleznie az ellen­séges propaganda hazugságait. Mind­ennél figyelembe kell vennie azt, hogy az ideológiai ellenség és annak speciá­lis szolgálatai állandóan rágalmazó pro­pagandakampányokat szerveznek, ame­lyek gyakran a Szovjetunióval és a töb­bi szocialista országgal szembeni pszi­chológiai háború jellegével bírnak, és nem riadnak vissza a közvetlen provo­kációktól sem. Az imperialista reakció igyekszik aláásni az enyhülést, vissza­vetni a világot a hidegháború korsza­kába. Épp e piszkos célok érdekében „fedezték fel“ azt a problémát, hogy a Szovjetunióban állítólag megsértik az emberi jogokat és szabadságjogokat. Ma, amikor ez a rágalmazó és hazug kampány már kifulladóban van, ellen­ségeink újabb okokat keresnek és más módszereket használnak fel, ugyanis minden kapóra jön nekik. Nekünk pe­dig tudnunk kell leleplezni az ellen­ség Jegrafináltabb provokációit is. A szovjet embereket következetesen kell nevelni a politikai éberségre, a határozott osztályérzékre, az eszmei összetartozásra és meggyőződésre, rend­szerünk és eszméink előnyeinek tuda­tosítására, a haza és a szocializmus forradalmi vívmányainak megvédésére. Ügyesen, képzetten és meggyőzően kell lelepleznünk a kapitalizmusnak mint a kizsákmányolás, elnyomás és erőszak rendszerének hibáit, életből vett pél­dákon, konkrét emberi sorsokon be­mutatni, mi a tömeges munkanélküli­ség, a kilátástalan nyomor és milyen véres bűntényeket hajt végre az impe­rialista burzsoázia, ha reális veszélybe kerül uralma. Állandóan be kell mutatnunk a reá­lis szocializmus sikereit, és erősíteni kell az internacionalista szolidaritást a szocialista közösség országainak né­peivel, a nemzetközi munkásosztállyal és a nemzeti felszabadító mozgalom­mal. A tömegtájékoztató eszközök egyik állandó feladata a szocialista országok életének bemutatása annak teljes sok­rétűségében, és különösen fel kell hív­ni a figyelmet a testvérpártok konkrét pozitív tapasztalataira az időszerű tár­sadalmi problémák megoldása során, a testvéri országok politikai, ideulógiai és gazdasági együttműködésére és kap­csolataik kölcsönösen előnyös jellegére. Fontos a testvéri kommunista és mun­káspártok önfeláldozó harcának bemu­tatása, amelyet az imperializmus és as újabh háború veszélye ellen, a kommu­nizmus eszméiért, a munkásosztály és minden dolgozó létérdekeiért, a társa­dalmi haladásért folytatnak. Az ideológiai harc kiéleződése a nem­zetközi színtéren megköveteli külpoli­tikai propagandánk további tökéletesí­tését és egyúttal országunkban az esz* mei nevelés színvonalának emelését. Meg kell erősíteni a kommunista /neg- gyöződésre, a burzsoá ideológiával szembeni meg nem alkuvásra való ne­velést, határozottan és hatékonyan kell szembeszállni az eszmei ellenség intrikáival. Az SZKP KB határozata az ideológiai és politikai nevelőmunka további javí­tásáról meghatározza a párt tevékeny­ségének fő irányvonalait a társadalmi élet e nagyon fontos területén. E te­vékenység sikerének egyik fő feltétele a lenini munkastílus — az alkotó, » társadalmi jelenségek alapjának és jel­legének mély marxista—leninista értel­mezésén alapuló, a formalizmustól és kampányjellegtől mentes munkastílus. Ilyen stílusban dolgozni az ideológiai káderek számára annyit jelent, hogy biztosítaniuk kell nemcsak az egész eszmei-politikai munka jó és hatékony megs2ervezését és koordinálását, cél­tudatossá tenni minden ideológiai szervezet és nevelőeszköz tevékenysé­gét, hanem állandóan részt kell ven­niük a munka forgatagában, figyelem­mel kell kísérniük reális eredményeit és ki kell elégíteni a dolgozók növekvő szellemi követelményeit. Minden pártbizottság kidolgozta, jó­váhagyta és elkezdte teljesíteni ideo­lógiai tevékenységének komplex távlati tervét. Most arra van szükség, hogy biztosítsák e terv teljesítésének ellen­őrzését, hogy ne tévesszék szem elől a kommunista nevelés egyetlen irány­zatát és szempontját sem. E szervező tevékenység oszthatatlan részévé kell válnia az ideológiai ká­derekkel folytatott rendszeres munká­nak is. A párt e káderek iránti bizal­mával egyidejűleg a rájuk bízott fel* adatok igényességét is növeli és fel* tétlenül szükségesnek tartja tanulmá­nyaik, a belső és nemzetközi élet idő­szerű problémáira, való orientációjuk javítását. Az ideológiai káderek sokmilliós se­rege a párt és a nép nagy megbecsü­lésének és szeretetének örvend. Ezek olyan emberek, akik erejüket, tudásu­kat és képességeiket a tömegek poli* tikai nevelésének, a nemes erkölcsi tu­lajdonságok beoltásának, népünk szel* lemi és politikai színvonala emelésé­nek szentelik. Az SZKP KB határozatának teljesí­tése bonyolult és valóban alkotó fel­adat. Es nekünk kommunistáknak egy pillanatra sem szabad felednünk Lenin hagyatékát — mindig tovább menni, mindig többet akarni és a könnyebb feladatokról mindig nehezebbekre át­térni. Mint Lenin hangsúlyozta, anél­kül nem lehetséges semmilyen hala-* dás, a szocialista építésben való ha­ladás sem. Erre kötelez minket a KB határozatának tartalma és szelleme, amelyet az alkotó, állandóan fejlődő marxizmus—leninizmus eszméi hatnak át, és ezt elsősegíti országunk kedve­ző politikai légköre is. Nincs nemesebb feladat, mint az em­berek millióit pártosan a marxizmus— leninizmus eszméihez való hűségre, a kommunizmus halhatatlan eszméi irán­ti odaadásra nevelni. Joggal mondjuk, hogy a kommunista nevelés a kommu­nizmusért folytatott harc fontos front­ja. Az SZKP KB határozatának telje­sítése és a dolgozók nevelésének ja­vítása hozzájárul az emberek körében végzett egész szervező, politikai mun­ka javításéhoz, melynek célja további sikerek elérése a kommunizmus építé­sében. Engedjék meg elvtársak, hogy önök­nek és ünök által az ideológiai front valamennyi dolgozójának őszintén újabb nagy sikereket kívánjak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom