Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-30 / 256. szám, kedd

AZ IBEOiOGIAI ES POLITIKAI HEVELŰ MUNKA AZ [GESZ PflBT ÜGYE

(Folytatás o 3. oldalról)

filmművészek, az újságírók alkotó te vékenységének fejlesztését közvetlenül egybekapcsolja a magasfokú elvhfiség;- re és a polgári kötelességekre való nevelésükkel. És ez előtérbe helyezi az alkotó értelmiség eszmei-politikai nevelésének és marxista—leninista képzésének a feladatát. Az alkotó szövet- - ségeknek elő kelt segíteniük a művé szék szellemi látókörének sokoldalú tágítását, alkotómunkájuk színvonalának emelését, s azt, hogv a művész figyelmét a fontos társadalmi problémákra összpontosítsa

V.

A pártszervezeteknek az SZKP KR határozata teljesítése érdekében kifej- tett tevékenysége első eredményeit foglaljuk össze.

Világosan tudatosítanunk kell hogy minden határozat, még a legtökéletesebb is, csak akkor válik reális erővé, amely irányítja az eseményeket, ha következetesen megvalósítják és konkrét, pozitív befolyással van az egyes szervezetekre és munkakollektívákra. Ebből a szemszögből fogja értékelni az SZKP KB a megkezdett munka hatékonyságát.

Amikor a kommunisták kitűzték a határozat teljesítésére irányuló konkrét intézkedéseket, kétségeiknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy ez a munka ne váljon újabb kampánnyá. Az ilyen hozzáállás vitathatatlanul helyes. Nem véletlen, hogy jelenleg rendkívüli jelentőségűvé válnak az eszmei nevelő munka gyakorlati megszervezésének problémái és az ideológiai tevékeny- ség egyeztetése. Arról van szó, hogy eszmei befolyásunkat ki kell terjesztenünk minden emberre és egyúttal el kell jutnunk minden egyes egyénhez. Ennek az a feltétele, hogy okosan kihasználjuk az ideológiai és nevelő tevékenység minden eszközét. Siker általában ott érhető el, ahol együttműködnek a pártszervezetek, szakszervezetek és Komszomol-szervezetek, a munkakollektívák, a család és az iskola, az irányító szervek és a nyilvánosság, ahol az ideológiai koncepciók célratörően megnyilvánulnak a gyakorlatban, a munkában, a tanulásban és a mindennapi éleiben. Ezzel kapcsolatban ki kell emelnünk a pártbizottságok ideológiai bizottságai szerepét, valamint a nevelőmunka megszervezése terén elért legjobb tapasztalatok népszerűsítésének kidolgozott rendszerét.

A pártbizottságok tevékenységének elemzése a határozat teljesítése során azt mutatja, hogy konkrétan ebben a munkában még mindig gyakorta fellelhetőek épp azok a hiányosságok, amelyekről a határozat megállapítja, hogy jelentős mértékben csökkentik az eszmei befolyás hatékonyságát. A központi bizottságnak erről írnak a kommunisták és párton kívüliek, és mint önök előtt is jól ismeretes, ilyen jellegű írások megjelennek pártsajtónkban.

Egyes szervezetekben a határozat je^ lentőségéről folyó vita, a vita arról, hogy feltétlenül szükséges annak teljesítése nem nyert alátámasztást reális intézkedésekkel, a helyzet önbíráló megítélésével az adott özemben vagy hivatalban. Ezek a viták gyakran elvont elmélkedésekre korlátozódnak a „meglevő hiányosságokról", általános frázisokra korlátozódnak és nem kap-* csolják össze a szavakat a tettekkel. Mint a Pravda közölte, ebben a szellemben vitatták meg az SZKP KB határozatát a Gossztroj kollégiumban is.

A nevelés sokoldalú javítása és az Ideológiai munka legjobb tapasztalatai népszerűsítése érdekében kifejtett állandó erőfeszítések során mindenképpen el kell kerülnünk a sablonosságot, amely feltétlenül formalizmushoz vezet és megöli a kezdeményezést. Nagyon károsak azok a próbálkozások is, hogy a nevelés folyamatát tisztán mennyisé-1 gi, formális kritériumok és értékelések keretei közé szorítsák. Az ilyen leegyszerűsített bürokratikus hozzáállás esetén csak a megvalósított intézkedések száma látható. Az ilyen „ki- pipálási“ nevelési rendszer, ahogy jelképesen nevezzük, és amely Lenin sza- vaivel élve összekapcsolja a kiélt múltat az élettelen divattal, határozottan nem járul hozzá az eszmei-nevelő munka sikeréhez.

Az ügyhöz való valóban alkotó hozzáállásnak nincs semmilyen közös vonása a nihilista viszonnyal, a párt ideológiai munkája azon formáihoz és módszereihez, amelyek a gyakorlatban megvalósultak és eredményeseknek bizonyultak.

Nem titok, hogy a formalizmusnak a nevelő munkában, e nagy hiányosságnak mély gyökere és sok változata van. Gyakran a különböző mesterséges újdonságok' érvényesítéséből származik ezen a bonyolult és érzékeny területen, a látszólag hatékony módszerekből a nekibuzdulásokból, és szöges ellentétben áll a kmnmunista nevelés jellegével és szellemével.

Fontos, hogy a nevelőmunkában megtaláljuk és széleskörűen felhasználjuk az olyan új módszereket, amelyek jobban figyelembe veszik az ilyen vagy olyan téren megvalósuló nevelőmunka sajátosságait. A nevelés hatékonyságához például jelentős mértékben hozzájárul az egyes politikai napok szervezése. A pártbizottságok különböző városokban és körzetekben megvalósuló gyakorlata azt mutatja, hogy ha az ilyen napokat helyesen megszervezik, lehetővé válik a lakosok olyan csoportjainak a bekapcsolása is, amelyekre gyakran nem fordítunk kellő figyelmet, lehetővé válik az olyan kérdések jobb megértése, amelyek nyugtalanítják a dolgozókat, meggyőző válaszokat adhatunk ezekre és megfelelő javaslatokat dolgozhatunk ki az ideológiai és nemcsak ideológiai szervezetek számára.

A nevelőmunka sikere jelentős mértékben attól függ, hogyan támaszkodunk az aktívára, a közvéleményre. Ismeretes, hogy Lenin milyen határozottan elítélte a szovjet törvényesség minden megsértését, főleg a bűnözést, és könyörtelen harcot követelt ellene, valamint a dolgozók széles tömegeinek a harcba való aktívabb bekapcsolását.

Ezt a problémát a párt ma is így fogalmazza meg: az SZKP KB közelmúltban jóváhagyott határozata a törvényes rend védelme érdekében kifejtett munka javításáról és a törvények megsértése elleni harc fokozásáról, rámutat arra, hogy elkerülhetetlen a bűnözés és más társadalomellenes jelenségek határozottabb felszámolása. A szocialista törvényes rend megszilárdításáért folytatott harc elválaszt-* hatatlan része a párt szervező és ideológiai munkájának. Rendkívül nagy figyelmet kell szentelni a nevelőmunka megszilárdításának és a törvényszegések megelőzésének a kiskorúak körében, és erősíteni kell a család, az iskola és kollektíva szerepét e téren.

Nem szabad belenyugodni abba, hogy az egyes pártszervezetek, szak- szervezetek, Komszomol-szervezetek és szovjetek nem tulajdonítanak kellő jelentőséget a bűnözés elleni harcnak, formálisan foglalkoznak vele és nem használják ki kellőképpen a nevelő és megelőző intézkedéseket. A milícia és az ügyészség akciói a delikvensek elleni harcban nem mindig megfelelően offenzív jellegűek. Meg kell említeni azt is, hogy sokszor eltompult a polgári erkölcs és a magántulajdonpszichológia megnyilvánulásainak osztálypolitikai értékelése.

Röviden tehát, a tevékenység minden eszközét és a kollektív erőfeszítés mobilizálását arra kell irányítani, hogy a munkához és a szocialista tulajdonhoz, a saját társadalmi kötelességekhez való becsületes viszony és a kommunista erkölcs elvei minden ember személyes meggyőződésévé és magatartása normájává váljanak.

Helyeslést érdemel, hogy tömegtájékoztatási eszközeink a határozat népszerűsítéséért és teljesítéséért folytatott harc kezdeményezői. Az újságok, i televízió- és rádióműsorok érdekesebbek, élőbbek és időszerűbbek lettek, és ami különösen fontos, közelebb kerültek az emberhez. Töb lett a tartalmas, tematikailag színesebb tájékoztatás. TöDb lett a bíráló írás és az olyan, amely különböző problémákat tár fel, javult az olvasók leveleinek felhasználása.

Megelégedéssel emelhetjük ki a Pravda, az Izvesztyija, a Szovjetszkaja Rosz- szija és más lapok hasábjain megjelenő komoly társadalmi-gazdasági problémákat elemző írásokat, amelyek a termelés, a mindennapok, az erkölcsi- ség időszerű kérdéseiről szólnak. A legszélesebb nyilvánosságnak szánják a központi televízió és az össz-szövetségi rádió új műsorát, a Problémák, útkeresések és megoldások, a Találkozás az Ünök kérésére és más címűeket. Mint ahogy ezt a KB határozata megkövetelte, a műsorokban vezető gazdasági dolgozók, tudósok, szakemberek, a minisztériumok és központi hivatalok vezető dolgozói vesznek részt. Válaszolnak a dolgozók kérdéseire, a szovjet emberek indokolt megjegyzéseire és jogos követeléseire, beszélnek arról, hogyan fogják kiküszöbölni a fogyatékosságokat, és milyenek az üzemek és ágazatok munkája minősége javításának és hatékonyabbá tételének kilátásai.

A szocialista versenyről szóló tájékoztatásokban észrevehetően kevesebb lett az absztrakt felhívás. A sajtó megérdemelten előnyben részesíti az olyan kollektívák versenyének népszerűsítését, amelyek kipróbált hatékony munkamódszereket választottak. A sajtó, a televízió és a rádió segítségével például jelentősen terjed az olyan kollektívák versenye, amelyek a termelés minősége irányításának Ivovi rendszerével dolgoznak, a scsekinszki, ipatovói, jam- polszki módszert, a Zlobin-módszert, a leningrádi és krasznojarszki üzemeknek, a szajana-susenszki vízi erőmű építésével kapcsolatos problémák komplex megoldásának módszereit használják fel.

Haladás itt vitathatatlanul észlelhető, habár még mindig nem ment ki a divatból az a gyakorlat, hogy felhajtást csinálnak a kevésbé alapvető vagy tisztán formális újdonságok körül.

Még nem mondható el általában, hogy minden sajtó- és propagandaeszköz elkezdte a határozatban megszabott feladatainak alapos és sokoldalú teljesítését. A szerkesztőségek még nem eléggé energikusan szorgalmazzák írásaik minőségének javítását, a tájékoztatások operatív jellegének és az írások reális hatékonyságának javítását.

Azt nem lehet elmondani, hogy mér megvalósult a határozatnak az a követelése, hogy szakosodjanak a tájékoztatások, hogy minden sajtószervnek saját jellege legyen, az alapvető témák saját körével foglalkozzon, nagyobb legyen a müfajgazdagság és több figyelmet szenteljenek az írások stílusának és nyelvezetének. A címekben például még mindig gyakran találhatunk formális felhívásokat „emelésre“, „fokozásra“, „az energia megkétszerezésére“ stb. Az ilyen felszólítások gyakori ismétléssel elveszítik hatékonyságukat. Az ilyen kijelentések helyett inkább meggyőzően kellene megvilágítani a munkakezdeményezések tartalmát és értelmét, az élmunka módszereit. Ezen a téren számunkra a tapasztalatok minden morzsája, a dolgozók hazafias kezdeményezésének minden megnyilvánulása érdekes.

Aránylag rövid idő alatt a eajtó, a televízió és a rádió megfelelő munkát végzett a külpolitikái propaganda bővítésében, és elmélyítésében. A televízió képernyőjén naponta megjelenik egy új tájékoztató publicisztikai műsor, amely összekapcsolja az azonnali reagálást a kttnkrét politikai elemzéssel. Az éterben éjjel-nappal minden kontinensen hallható a Moszkvai Rádió angol nyelvű adása, amely nagymértékben bővítette Moszkva külföldi hallgat tóinak sorait.

Tömegtájékoztató és propagandaeszközeinknek és ideológiai intézményeinknek továbbra is tökéletesíteniük kell a propagandát és ellenpropagan- dát, meggyőzően kell bemutatniuk a szovjet politikai és társadalmi rendszer sikereit és előnyeit, az SZKP és a szovjet állam békeszerető külpolitikáját. Széles körben kell propagálni a munkára, a művelődésre, az ingyenes orvosi ellátásra és lakásra való jogot — az alapvető emberi jogokat, amelyek nincsenek biztosítva az Egyesült Államokban és más kapitalista országokban, de a Szovjetunióban igen.

Propagandánknak érzékenyen kell reagálnia a világban lejátszódó váltoj zásokra, hatékonyan és azonnal szem- beszállnia minden ideológiai intrikával és kirohanással, és lelepleznie az ellenséges propaganda hazugságait. Mindennél figyelembe kell vennie azt, hogy az ideológiai ellenség és annak speciális szolgálatai állandóan rágalmazó propagandakampányokat szerveznek, amelyek gyakran a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szembeni pszichológiai háború jellegével bírnak, és nem riadnak vissza a közvetlen provokációktól sem. Az imperialista reakció igyekszik aláásni az enyhülést, visszavetni a világot a hidegháború korszakába. Épp e piszkos célok érdekében „fedezték fel“ azt a problémát, hogy a Szovjetunióban állítólag megsértik az emberi jogokat és szabadságjogokat. Ma, amikor ez a rágalmazó és hazug kampány már kifulladóban van, ellenségeink újabb okokat keresnek és más módszereket használnak fel, ugyanis minden kapóra jön nekik. Nekünk pedig tudnunk kell leleplezni az ellenség Jegrafináltabb provokációit is.

A szovjet embereket következetesen kell nevelni a politikai éberségre, a határozott osztályérzékre, az eszmei összetartozásra és meggyőződésre, rendszerünk és eszméink előnyeinek tudatosítására, a haza és a szocializmus forradalmi vívmányainak megvédésére. Ügyesen, képzetten és meggyőzően kell lelepleznünk a kapitalizmusnak mint a kizsákmányolás, elnyomás és erőszak rendszerének hibáit, életből vett példákon, konkrét emberi sorsokon bemutatni, mi a tömeges munkanélküliség, a kilátástalan nyomor és milyen véres bűntényeket hajt végre az imperialista burzsoázia, ha reális veszélybe kerül uralma.

Állandóan be kell mutatnunk a reális szocializmus sikereit, és erősíteni kell az internacionalista szolidaritást a szocialista közösség országainak népeivel, a nemzetközi munkásosztállyal és a nemzeti felszabadító mozgalommal. A tömegtájékoztató eszközök egyik állandó feladata a szocialista országok életének bemutatása annak teljes sokrétűségében, és különösen fel kell hívni a figyelmet a testvérpártok konkrét pozitív tapasztalataira az időszerű társadalmi problémák megoldása során, a testvéri országok politikai, ideulógiai és gazdasági együttműködésére és kapcsolataik kölcsönösen előnyös jellegére. Fontos a testvéri kommunista és munkáspártok önfeláldozó harcának bemutatása, amelyet az imperializmus és as újabh háború veszélye ellen, a kommunizmus eszméiért, a munkásosztály és minden dolgozó létérdekeiért, a társadalmi haladásért folytatnak.

Az ideológiai harc kiéleződése a nemzetközi színtéren megköveteli külpolitikai propagandánk további tökéletesítését és egyúttal országunkban az esz* mei nevelés színvonalának emelését. Meg kell erősíteni a kommunista /neg- gyöződésre, a burzsoá ideológiával szembeni meg nem alkuvásra való nevelést, határozottan és hatékonyan kell szembeszállni az eszmei ellenség intrikáival.

Az SZKP KB határozata az ideológiai és politikai nevelőmunka további javításáról meghatározza a párt tevékenységének fő irányvonalait a társadalmi élet e nagyon fontos területén. E tevékenység sikerének egyik fő feltétele a lenini munkastílus — az alkotó, » társadalmi jelenségek alapjának és jellegének mély marxista—leninista értelmezésén alapuló, a formalizmustól és kampányjellegtől mentes munkastílus. Ilyen stílusban dolgozni az ideológiai káderek számára annyit jelent, hogy biztosítaniuk kell nemcsak az egész eszmei-politikai munka jó és hatékony megs2ervezését és koordinálását, céltudatossá tenni minden ideológiai szervezet és nevelőeszköz tevékenységét, hanem állandóan részt kell venniük a munka forgatagában, figyelemmel kell kísérniük reális eredményeit és ki kell elégíteni a dolgozók növekvő szellemi követelményeit.

Minden pártbizottság kidolgozta, jóváhagyta és elkezdte teljesíteni ideológiai tevékenységének komplex távlati tervét. Most arra van szükség, hogy biztosítsák e terv teljesítésének ellenőrzését, hogy ne tévesszék szem elől a kommunista nevelés egyetlen irányzatát és szempontját sem.

E szervező tevékenység oszthatatlan részévé kell válnia az ideológiai káderekkel folytatott rendszeres munkának is. A párt e káderek iránti bizalmával egyidejűleg a rájuk bízott fel* adatok igényességét is növeli és fel* tétlenül szükségesnek tartja tanulmányaik, a belső és nemzetközi élet időszerű problémáira, való orientációjuk javítását.

Az ideológiai káderek sokmilliós serege a párt és a nép nagy megbecsülésének és szeretetének örvend. Ezek olyan emberek, akik erejüket, tudásukat és képességeiket a tömegek poli* tikai nevelésének, a nemes erkölcsi tulajdonságok beoltásának, népünk szel* lemi és politikai színvonala emelésének szentelik.

Az SZKP KB határozatának teljesítése bonyolult és valóban alkotó feladat. Es nekünk kommunistáknak egy pillanatra sem szabad felednünk Lenin hagyatékát — mindig tovább menni, mindig többet akarni és a könnyebb feladatokról mindig nehezebbekre áttérni. Mint Lenin hangsúlyozta, anélkül nem lehetséges semmilyen hala-* dás, a szocialista építésben való haladás sem. Erre kötelez minket a KB határozatának tartalma és szelleme, amelyet az alkotó, állandóan fejlődő marxizmus—leninizmus eszméi hatnak át, és ezt elsősegíti országunk kedvező politikai légköre is.

Nincs nemesebb feladat, mint az emberek millióit pártosan a marxizmus— leninizmus eszméihez való hűségre, a kommunizmus halhatatlan eszméi iránti odaadásra nevelni. Joggal mondjuk, hogy a kommunista nevelés a kommunizmusért folytatott harc fontos frontja. Az SZKP KB határozatának teljesítése és a dolgozók nevelésének javítása hozzájárul az emberek körében végzett egész szervező, politikai munka javításéhoz, melynek célja további sikerek elérése a kommunizmus építésében.

Engedjék meg elvtársak, hogy önöknek és ünök által az ideológiai front valamennyi dolgozójának őszintén újabb nagy sikereket kívánjak.