Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-12 / 215. szám, szerda

Teljesítjük a CSKP XV. kongresszusa határozatait 'k'k-k'k'k'kic ic EREDMÉNYEK ★ TAPASZTALATOK j?&-fa + 'k★ 'A- VÉLEMÉNYEK *★★★★★* ★ ★ * ^ kHMM amott az fezí mkttat ŰJ szó Az őszi munkák kétszer any- nyi tennivalót adnak a földmű­veseknek, mint a gabona be­takarítása. A becslések szerint bő termés ígérkezik. Ennek a betakarítása, elszállítása rend­kívüli nagy követelményeket támaszt a gépeket kezelő dol­gozókkal szemben. Arra kell törekedniük, hogy a betakarító és rakodógépeket, a járműve­ket, gépsorokat a lehető leg­nagyobb mértékben kihasznál­ják. A nyári munkák tapaszta­latai alapján tökéletesíteni keli a politikai-szervező munkát. El kell érni, hogy minden me­zőgazdasági üzemben idejében betakarítsák a termést. A kidolgozott munkatervek szerint ki kell használni a munkaidőt, és a szállítási mun­kákat úgy szervezni, hogy a cukorrépa idejében a cukor­gyárakba kerüljön. A felméré­sek, becslések szerint a szemes kukorica nagy termést ígér. A mezőgazdasági üzemek dolgo­zóinak több mint 179 ezer hek­tárról kell betakarítani a sze­mes kukoricát, 73 ezer hektár­ral többről, mint a múlt évben. Mivel a kukorica magasabb, mint más években, csak nagy- erejű, jó teljesítményű kombáj- nokkal lehet betakarítani. Ha­bár, egyelőre kedvező az idő­járás, fel kell készülni a ku­korica mesterséges szárítására és megfelelő raktározására is. A múlt évhez viszonyítva «. mezőgazdasági üzemeknek lé­nyegesen nagyobb területről kell betakarítaniuk a silókuko- ricát. Ahol a silókukorica ele­gendő csövet hozott, ne si lóz­zuk le, inkább szemes kukori­caként takarítsuk be. A sze­mes kukorica betakarítására ItiOÜ adapterünk van, ennek el­lenére nagy figyelmet kell szentelnünk a betakarított ku­korica szárításának, elraktáro­zásának, mert ez határozza meg a betakarítás ütemét. Ezért már most meg kell tenni az előkészületeket a szárítóberen­dezések lehető legnagyobb fo­kú kihasználására, több mű­szakban való üzemeltetésére. Ezt a munkát folyamatossá te­hetjük az üzemek közíttti ko­operációval is. A silókukorica hektárhozama kétszer annyi lesz, mint a múlt évben. Jó minőségben történő betakarítása és megfe­lelő konzerváló szerekkel való tartósítása esetén jó minőségű tömegtakarmány-alapot teremt­hetünk. Kiváló tartósító szer a Baktinokul, amellyel idén nagy mennyiségű silókukoricát kon­zerválhatunk. Jó minőségű siló- takarmányt készíthetünk a ré­pakaréj, cukorrépaszelet és kukoricaszár keverésével is. A cukorrépa hektárhozama jóval nagyobb lesz, mint a múlt évben. Ügyelni keli arra, hogy a gépi betakarítás során ne keletkezzenek túl nagy veszteségek. Jól képzett kezelő- személyzettel kiváló munkát végezhetnek a gópek, és ha utánuk összeszedjük a cu­korrépát, akkor lényegesen csökken a veszteség. A gyors és jó minőségű betakarítás több mezőgazdasági üzemben lehető­vé teszi, hogy minden hektár­ra 50 mázsa cukor termelése jusson. A burgonya szintén jó ter­mést ígér. Arra kell töreked­nünk, hogy Szlovákiában is ará­nyosan annyi kombájnt üze­meltessenek, mint a cseh or­szágrészekben. Fel kell hasz­nálni azoknak a járásoknak a tapasztalatait, ahol a kombáj­nokkal kis veszteséggel takarí­tották be a burgonyát. A pop- rődi, a Liptovský Mikuláš-i és a Spišská Nová Ves-1 földmű­veseknek ezen a területen na* A szakosítás útján 1979. IX. 12. A pártkongresszus utáni leg­főbb feladatainknak a növény- termesztésben és az állatte­nyésztésben kitűzött gazdasági mutatók teljesítését tartottuk. Ezen kívül az eddigi két falu határát felölelő szövetkezetből modern mezőgazdasági nagy* üzem létesítése volt a célunk, A szécsénkei (Sečianky-), ipolynagyfalusi (Veľká Ves nad Ipíom), kelenyei (Kleňany) és ipolyhídvégi (Ipeľské Predmes­tie) szövetkezetek egyesítésé­vel ma már 2493 hektáron gaz­dálkodunk, ebből 1785 hektár a szántó, 608 hektár a rét és legelő, 89 hektáron pedig sző­lőt termesztünk. A kooperáció­val létrejött gazdaságban a nö­vénytermesztésben a gabona, a cukorrépa és a zöldségtermesz tósre szakosodtunk. A nagyobb parcellákon jobban ki tudják használni a nagy teljesítményű gépeket. Az utóbbi években 400 hektár zöldterületet rekultivál- tunk, tettünk termővé, 700 hek­táron pedig öntözőberendezé­seket üzemeltetünk. Az állattenyésztés terén úgy oldottuk meg a szakosítást, hogy az egyes gazdasági udvarokon egy-egy állatfajta tenyésztésé­vel foglalkozunk. A kelenyei telepen például 1000 férőhelyes istállót építettünk a hízómar­hának. Az állatállomány ta­karmányozásában nagy segítsé­günkre van a szárítóberendezé­sünk. Saját szükségletünkön kívül az ipolybalogi (Balog nad Ipľom), az ipolynyéki (Vi­nica) és a kőkeszi (Kamenné Kosihy) szövetkezeteknek is készítünk granulált takar­mányt. Dicsekvés nélkül elmondha­tom, hogy gazdasági eredmé­nyeink miatt járási, illetve ke­rületi méretben sem kell szé­gyenkeznünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek nehézségeink és tartalékaink. Nem sikerült még maradékta­lanul megoldanunk a munka szervezésében felmerülő prob­lémákat. A nagy területen vég­zett munkák irányításában és ellenőrzésében is vannak még fogyatékosságok, melyeket a jövőben szeretnénk orvosolni. Pártszervezetünk, melynek' 98 tagja és 10 tagjelöltje van, nagy segítséget nyújt a munka megszervezésében. Elsősorban a termelés menetét, az eredmé­nyek elérését és nem utolsó­sorban az irányítás hatékony­ságának fokozását tartja szem előtt. Pártszervezetünk a felsőbb pártszervek határozatait le­bontja a szövetkezet feltételei­re, s e határozatok alapján megfelelő intézkedéseket foga­natosít a szövetkezet termelé­se növelésének céljából. DEÁK FERENC, a szécsénkei Ipolymente Et'sz elnöke gyón jó eredményeik vannak. Egy mezőgazdasági üzem szá­mára sem lehet mindegy, hogy egy hektár burgonya betakarí­tásához 600—800 óra emberi munka szükséges, vagy pedig ugyanazt a munkát gépekkel 50—80 óra alatt végezhetik el. A kukorica, cukorrépa és burgonya betakarítása mellett idejében raktárakba kell szállí­tani a napraforgót, leszüretel­ni és feldolgozni a szőlőt, még a fagyok előtt elszállítani a parcellákról a vitamindús zöld­séget. E munkák végzésének meggyorsítása azonban függ a felvásárló szervekkel való együttműködéstől is. Az őszi betakarítási munkák nagyon sok gépet és szakem­bert igényelnek. Ezért idén is szükség lesz a patronáló üze­mek, a társadalmi szervezetek, az iskolák tanulóinak és a nép­hadsereg katonáinak segítségé­re is. A talajelőkészítés, a vetés minősége nagy mértékben be­folyásolja a jövő évi termést. Az őszi repcét a tervezett 27 ezer hektáron már elvetettük. A jelenlegi időszakban a me­zőgazdasági üzemek szakembe­rei értekezleteken beszélik meg a talajelőkészítési és vetési munkák legmegfelelőbb idő­pontját. Szakemberek szerint legalább 3—4 héttel a vetés előtt elő kell készíteni a földet. A nagy termőképességű búza- fajták megkövetelik, hogy a föld eléggé tápanyagdús le­gyen, és az egyes fajták sze­rint megfelelő mennyiségű ve­tőmagot vessenek a földbe. Mind a korai, mind a kései vetés kedvezőtlenül hathat a jövő évi termésre. Az őszi búza termesztésének szerkezeti Összetételében nem lesznek nagyobb változások. Szlovákia középső és északi részében a legnagyobb terüle­ten a Mironovszkája szovjet búzafajtát termesztik a mező- gazdasági üzemek. A vetőmagot jól előkészítették, most arra kell törekedni, hogy minden mezőgazdasági üzem idejében megkapja. Földműveseink az őszi mun­kákat eléggé nehéz körülmé­nyek között végzik el, mert az utóbbi években sok esetben a mezőgazdasági üzemek nem olyan típusú gépeket kaptak, mint amilyeneket megrendel­tek. Nincs más megoldás, ala­posan elő kell készíteni a ren­delkezésünkre állókat. Ezekkel a lehetőségek szerint nyújtott, vagy két, esetleg három mű­szakban is kell dolgozni. JOZEF MtUDROCH mérnök, a Mezőgazdasági és Élei-. mezésügyi Minisztérium növénytermesztési osztá­lyának vezetője Szoros együttműködésre van szükség Napjainkban a tudományos­műszaki fejlődés a termelőerők növekedésének a legfontosabb tényezője. A kutatásban és a fejlesztésben nagy felelősség- ludattal kell összpontosítani az erőket a legjelentősebb felada­tokra, s mindent el kell követ­ni a megoldások lehető leg­gyorsabb gyakorlati megvalósí­tásáért is. Szlovákiában több mint 47 ezren dolgoznak a kutatásban és a fejlesztésben, s ez egy­úttal azt jelenti, hogy az SZSZK népgazdaságának min­den 40 dolgozójára jut egy ku­tatási-fejlesztési dolgozó Bra­tislava 240 kutatási-fejlesztési munkahelyén dolgozik a szlo­vákiai kutatási-fejlesztési bázis dolgozóinak több mint 41 szá­zaléka. Az egyes feladatokat megoldó csoportok a műszaki­fejlesztési terv állami, ágazati, szakágazati és vállalati felada­tain dolgoznak. A megoldható feladatok száma szlovákiai vi­szonylatban több mint 6700, s ennek a mennyiségnek 1979 el­ső félévében a .10 százalékát oldották meg, a többin pedig még dolgoznak. A főváros ku- tatási-fejdesztési intézeteinek dolgozói a feladatok csaknem egy harmadának megoldásába kapcsolódnak be. Szlovákiai vi­szonylatban kevesebb állami­műszaki fejlesztési tervbe tar­tozó feladat megoldásán dol­goznak ugyan, de ezek a fela­datok nagyon jelentősek, és nagy horderejűek. Az állami feladatok szlová­kiai első félévi tervét 82,2 szá­zalékra teljesítették. Bratislava ebből 57 százalékban vette ki a részét. A műszaki-fejlesztési program állami feladatait 73,9 százalékra teljesítették. Néhány kutatási-fejlesztési szervezet le­marad a műszaki-fejlesztési terv állami részfeladatainak teljesítésében, s így a feladat egészének értékelése során kedvezőtlen kép alakul ki. Né­hány esetben az állami tervben rögzített feladatot komplex mó­don teljesítik ugyan, a megol­dásban nincs fennakadás, csu­pán a gyakorlati megvalósítá­sa akadozik, így a feladat meg­oldását sem lehet lezártnak te­kinteni. Az ilyen állapot azu- •tán kihat a feladatot megoldó szervezetek dolgozóinak mun­kakedvére is. Sajnos, még mindig nem tu­datosítjuk kellő mértékben, hogy a megoldott kutatási fel­adat gyakorlati megvalósításá­nak késése a kutatásra kiadott anyagi költségek ugyancsak kései megtérülését vonja ma­ga után. Azokban az esetekben, amikor a megoldott kutatási feladat megvalósítását végkép­pen elvetik, a vele kapcsolatos anyagi költségek az állami ki­adásokat terhelik, ami végső­soron befolyásolja az életszín­vonal alakulását is. A feladataikat rendszeresen és terv szerint megoldó kuta­tási-fejlesztési intézetek sorába tartozik a D. Štúr Geológiai In­tézet is. Hogy több ilyen sike­resen működő kutatóintézetről adhassunk számot, ahhoz arra van szükség, hogy a gyakorlat­ban alkalmazó szervezetek na­gyobb felelősséggel kezeljék ezt a területet, s már a kuta­tási feladat megoldásának kez­detétől szorosan együttműköd­jenek a kutatóintézetekkel. JOZEF BOROVSKÝ mérnök, a Bratislavai Városi Statisz­tikai Hivatal dolgozója PÓTALKATRÉSZGYÁRTÁS — SAJÁT ERŐBŐL Vállalatunknak, a Kelet-szlo­vákiai Vasműnek évente 11—* 13 000 tonnányi pótalkatrészre van szüksége. E mennyiségnek körülbelül a felét megkapjuk a hazai gépipari vállalatoktól, egy részét pedig külföldön vá­sároljuk meg. Ez azt jelenti, hogy a pótalkatrészeknek csak­nem a felét gyárunknak, s el­sősorban karbantartó üzemének kell előállítania, illetve felújí­tani. Igényes feladat ez, hiszen két éve még alig több mint kétezer tonnát tudtunk előállí­tani, csakhogy a termelési szükségletek kielégítéséhez öt­ezer tonna pótalkatrészre van szükség. A karbanrtató üzem műszaki alakulata ezért úgy döntött, hogy a problémát új eljárások bevezetésével, ipari A krnovi Strojosvit vállalat, hazánk legnagyobb bőripari gépgyára az első félévöen 51,52 százalékra teljesítette egész évi tervét és 150 millió 557 009 korona értékű gépet gyártott. A gyár termékei­nek 81 százalékát a világ 75 országába exportálja. A képen a vállalat egyik szerelőcsarnoka látható ICSTK — V. Svorcík felv.) jellegű technológiák alkalma­zásával oldja meg. Hogy az új módszerek minéi gyorsabban érvényesüljenek a termelésben, és a munkaigényesség a mi­nimumra csökkenjen, két és fél éve komplex racionaiizációs brigádot hoztunk létre. A technológusoknak a műsza­ki problémák megoldása volt a feladatuk, a kar antartási dolgozóknak pedig az, hogy megkeressék a lrg^yakrabban meghibásodó pótalkatrészeket és megállapítsák meghibásodá­suk okait. A komplex raciona­iizációs brigád 28 tagja kap­csolódott be ebbe a munkába, voltak köztük konstruktőrök, technológusok, művezetők és munkások. Később további mun­katársaink is besegítettek. Jól bevált az újítási javaslatok módszere, amely javaslatoknak az a célja, hogy 1980-ig való­ban elő tudjuk állítani az öt­ezer tonna pótalkatrészt. Ezt az akciót a válallat gazdasági és pártszerveinek segítségével és támogatásával szerveztük meg. A munkásoktól, a techni­kusoktól és a mérnököktől megköveteltük, hogy közöljék, mely pótalkatrészeket lehetne felújítani. Meg kellett jelölniük a meghibásodás helyét, s a szó­ban forgó pótalkatrészek sze­repét a termelésben. Meglepő eredményeket értünk el. Négy hónap alatt az akció több mint száz résztvevője a megjavítha­tó pótalkatrészek számát 450-ről 1150-re növelte! Ezzel az évi pótalkatrész-termelés potenciális lehetősége 6000 ton­nára szökött fel. A javaslatok csaknem háromnegyed része műszakilag kivitelezhető volt. A jövőre nézve azt a fontos ta­nulságot vontuk le ebből, hogy a legbonyolultabb műszaki problémák is megoldhatók a dolgozók széles körű részvéte­lével. ĽUDOVÍT VALENTA mérnök, a kassai (Košice) Kelet­szlovákiai Vasmű karbantar­tó üzeme komplex raciona­iizációs brigádjának veze­tője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom