Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1979-09-01 / 206. szám, szombat
Tartalékok a tömegtakarmány-gazdáfkodáshan Az önellátottság jelentős hozzájárulás o népgazdaság megszilárdításához Az Agrokomplex ’79 tematikus egységének egyike a tö- megtakarmány-gazdá] kodással foglalkozik. Nem véletlenül kapta a legnagyobb területet, hiszen a szálas- és tömegtakarmányok termesztése, betakarítása, tartósítása, tárolása, s nem utolsósorban felhasználása mind olyan szukasz, ahol még jelentős kihasználatlan tartalékok vannak. Mindazt, ami a takarmány- gazdálkodás szakaszán időszerű, amit már a napjainkban, illetve fokozatosan 1990-ig az önellátottság eléréséért valóra kell váltani, a kiállítás rendezői a B-pavilonban összpontosí- A ?? hazai ki' előállítani. A széna mennyisége a rétekről 4088-ról 4771-re, a legelőkről 1686 tonnáról 2188 tonnára, a hüvelyeseké pedig 282 tonnáról 424 tonnára növekszik az említett időszak ban. Már ennyi is sok, pedig csak ízelítőt említettünk a mennyiségi mutatókból. Az anyag — hűen a kiállítás hagyományához — persze nem hagyja gondjaiban magára a látogatót, hanem a továbbiak.során részletesen tájékoztat arról, hogy a meghatározott célokat miként lehet elérni. A termésnövelő tényező kapcsán előbb részletezi a kutatóintézetek és növénynemesítő állomások munkáját, A memlebeni takarmányprogram az érdeklődés központjában (A szerző felvétele) állító, köztük a Banská Bystrica-i Rét- és Legelőgazdálkodást Kutatóintézet, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kiállítói ismertetik legújabb eredményeiket és módszereiket. A fejlesztés alapja, kiindulópontja a lakosság ésszerű táplálkozása, amely feltételezi a még több állati eredetű fehérje fogyasztását. A több hús, tej, tojás stb. nagyobb állatállományt, az utóbbi pedig több takarmányt, elsősorban szálas- és tömegtakarmányt igényel. Mivel e takarmányok termesz-1 tésére kisajátítható területek adottak — nem növelhetők —, a fejlesztés, az előrelépés egyedüli választható formája a termelés intenzívebbé, valamint a feldolgozás, felhasználás hatékonyabbá és gazdaságosabbá tétele. Elsősorban ennek módjait és lehetőségeit részletezi a B-pa- vilon anyaga. A látogatónak már a bejárattal szemközt el-* helyezett tőblán elmondja, hogy az igényes mennyiségi fejlesztés keretében (ezer tonnában számítva) például a szántóföldön jelenleg termesztett . 5935 tonna tömegtakarmány helyett 1990-ben már 6519 tonnát kell amelynek keretében a nagyobb biológiai potenciállal rendelkező takarmánynövények nemesítésén fáradoznak. Részletezi a tömegtakarmányok ipari feldolgozásának fejlődését, az intenzív termesztés, elsősorban öntözés szükségét, előnyeit. Nem véletlen, hogy a keletszlovákiai síkságon a lucerna szénában számítva az 1970-es 53 mázsás átlag helyett 1978- ban már 72,1 mázsás átlagot adott hektáronként. Sokan és hosszasan elidőznek a nem hagyományos, növényi és állati eredetű fehérjeforrások, valamint az ipari eredetű melléktermékek takarmányként való felhasználásának lehetőségeit és formáit részletező anyagnál. 1980-tól és 1990-ig (ezer tonnában számítva) a nem hagyományos növényi és állati eredetű fehérjék takarmányozási célokra felhasznált évi mennyisége 186 tonnáról 216-ra, az ipari hulladékanyagoké pedig 266-ról 315 tonnára növekszik. Honnan, milyen területekről lehet az etetésre hasznosítható hulladékot összegyűjteni, természetesen erről is képet kap az érdeklődő. A „takarmánytéma“ utolsó része a veszteségek csökkentésének lehetőségeit részletezi. Szól a zöldetetés meghosszabbításának lehetőségeiről, elsősorban a legeltetést szorgalmazva. A siló- és szenázskészítés- nél a tartósítási követelmények megtartására hívja fel a figyelmet. Évente mintegy hétmillió tonna siló, illetve szenázs készül, de a gondatlanság miatt ennek 40 százaléka etetésre értéktelen anyag. Nem kell többet termelni, csak a veszteséget szükséges 5—10 százalékra csökkenteni, s ugyanannyi nyersanyag a jelenleginél negyedével több marhahús és tej előállítására lesz elég. Hasonló előrelépést jelent a gazdaságos és hatékony felhasználás, egyszóval az etetés. A takarmánygazdálkodás jó és hasznos példáiból ad ízelítőt a Német Demokratikus Köztársaság részlege. Az ország elsősorban a hatékony takarmányozásnak köszönheti, hogy a jelenlegi vágóállat-tenyésztés a hatszorosa, a tejtermelés pedig több mint négyszerese a húsz év előttinek. Tavaly az NDK- ban lakosonként 86,2 kilogramm húst és 99,5 liter tejet fogyasztottak. A részleg fő kiállítója a hallei kerület nebrai járásában, 6308 hektáron gazdálkodó Memlebeni Állami Gazdaság. Állattenyésztésük alapját 3180 darabos szarvasmarha-, 16 ezer darabos hízósertés, és 6200 darabos juhállomány adja. A növénytermesztés fő feladatai a takarmánynövények, illetve ezek vetőmagjának a termesztése. A gazdaságban folyó munkáról az egyéb kimagasló eredmények mellett sokat elárul a 4298 literes fejési átlag, amely a gondos és tervszerű takarmánygazdálkodáson alapul. Amint az adatokból kitűnik, a gazdaságban törvény, hogy évente legalább 200 napon át zöldet is etetnek az állatokkal, a szenázsvermet a tartósítás kezdetét követő harmadik, de legkésőbb negyedik napon lezárják, és minden takarmánynövényt az érettség optimális időszakában takarítanak be. Követésre méltó a minőség rendszeres ellenőrzésének a formája is, amit az állami feladattal összhangban végeznek. A B-pavilon anyagából kiragadott főbb részek is elárulják, hogy a takarmánygazdálkodás szakaszán valóban rengeteg a tennivaló, s a feladatok zöme a mezőgazdaságban dolgozókra hárul. Tény viszont, hogy a takarmánygazdálkodás minőségi mutatóinak javulása sokoldalúan, társadalmi méretben érezteti majd hatását. EGRI FERENC JÓL HALADNAK AZ ŐSZI MUNKÁK ÜTEMTERV SZERINT DOLGOZNAK A Felső-csallóközi mezőgazdasági üzemeket járva azt tapasztaljuk, hogy a kedvező időjárás is segíti az időszerű határi munkákat. Az aratást követő szalmabegyűjtéssel és tarlóhántással mindenütt végeztek és hozzáláttak a középszántáshoz, míg a szőlészetekben szüretelik már a korai érésű, fogyasztásra kerülő szőlőfajtákat. A Gombai (Hubice) Állami Gazdaságban Razgyel Jenő agronómus és Lengyel Vilmos csoportvezető társaságában beszélgetünk az itt folyó munkákról. Elmondják, hogy az egyik legfontosabb feladat most az 1350 hektár búza és 50 hektár ősziárpa alá a kö- zépszántás jó minőségben való elvégzése. Ez idáig az öt erőgép napi 45 hektáros teljesítmény mellett 400 hektáron készítette elő a talajt a vetésre. Ügy tervezik, hogy a rendelkezésre álló idő maximális kihasználásával a középszántást szeptember közepére befejezik, hogy azonnal a vetőgépek vehessék birtokukba a terepet. De —.a magasabb terméshozamokért szerves tárgyázást is végeznek, ezért hat trágyaszóró gép kora reggeltől késő estig dolgozik a földeken. Ugyanakkor 150 hektáron két vetőgépsorral Tóth János és Rajesányi Frigyes már íöldbe juttatta a fontos ipari növénynek számító repcét is. Ha rövidesen nem jön csapadék, akkor öntözéssel segítjük elő a magvak sarjadását — teszi hozzá Lengyel Vince csoportvezető. Az agronómus szerint az idén bevezetett ágazati irányítás egyik előnye éppen az, hogy az erőket mindig a legfontosabb feladatra lehet összpontosítani. így van ez most is, amikor az őszi munkák közül a 734 hektáron termesztett siló- kukorica betakarítását kell a legrövidebb időn belül elvégezni. Ezért ebbe a munkafolyamatba hat silókombájnt, 24 szállító járművet, 4 lánctalpas traktort kapcsoltak be. A teljesítmény nem is marad el, hiszen naponta 20—25 hektárról 55—60 vagonra való kitűnő silótakarmány kerül le. A hektárhozammal is elégedettek a gazdaság vezetői, hiszen a tervezett 380 mázsa mindenképpen meglesz hektáronként. A 250 hektáron termesztett napraforgóból is jó termésre van kilátás. Aratását három kombájnnal kezdik el a közeli napokban. Ezt követően a Békéi (Miarovo) EFsz-be látogattunk, ahol Veszprémy Imre mérnpk, főag- ronómus tájékoztatott az őszi munkák menetéről, amely az előre kidolgozott ütemterv szerint halad. E terv értelmében minden dolgozóval megismertették a feladatát. Jól halad a trágyakihordás, 160 hektár búza alá a talajelőkészítés, valamint 46 hektár silókukorica betakarítása. Ugyanakkor teljes erővel folyik az 50 hektár cukorrépa, 65 hektár lucerna, és a 168 hektár kukorica öntözése is. Ide kívánkozik — teszi hozzá Kiáts Imre mérnök —, hogy a járásban egyedül itt alkalmazzák a nagy teljesítményű szovjet FREGATT öntözőberendezéseket a kukorica öntözésére. Az eddigi tapasztalatok szerint a berendezés jól működik, kiállta a próbát. Az 1,7 millió koronás beruházás nagyobb hektárhozamokban térül majd meg. Józan Ferenc agronómus pedig arról beszél, hogy a 76 hektáros szőlőterületről 42 hektár fordul az idén termőre amelyből mintegy 400 mázsára valót szednek le, illetve adnak el asztali fogyasztásra. KIS KHEHPSH „ . NYE I o BE CSUK, BETESZ, BEZÁR Úgy látszik, vannak elnyűhetetlen nyelvi vitatémák, amelyek újra meg újra előkerülnek: a vitatkozók mindegyike elszántan védelmezi a maga álláspontját. Diákkoromban az ország különböző vidékeiről jött kollégisták minden tésztás ebéd alkalmával összecsaptak azon, hogy mi is az, amit eszünk: metélt, mácsik, laska vagy netalán nudli? Természetesen mindegyik elnevezés helyes — kivéve az idegenszerű nudlit —, csak vidékenként más a megszokott kifejezés. Hasonló okokból fakad t a nézetei térése egy házaspár- mik, — bár a vitatott kérdésnek ezúttal nem volt köze az étkezéshez. Azon nem tudtak megegyezni, mikor mondjuk az ajtóról, hogy be van csukoa, be van zárva, illetőleg be van téve. Mit mond e szavakról az Értelmező Szótár? A betesz Ige szócikkében ezt olvassuk: „Olyan tárgyat, melynek tengely körül fordítható lapja vagy ilyen alkatrésze van, behajtva, összehajtva becsuk.“ Például: beteszi az ablakot, a kapu szárnyát. A bezár ige értelmezése így hangzik: „Ajtót, k(tput, fedelet, fiókokat becsukott, betett állapotban valamely záró szerkezettel megrögzít, úgyhogy e rögzítés megszüntetése nélkül nem lehet kinyitniÉs a becsuk igéé: „Valaminek sarkon forgó, kitárt vagy nyitva levő részét, amely valamely nyílás elzárására való, a nyílásra ráhajtja, behajtja.“ A becsuk szócikke tehát zárral való rögzítést nem említ. De könnyűszerrel idézhetünk irodalmi példákat arra, hogy a becsukás egyúttal bezárást is jelent. Petőfi így szól a börtönbe vetett Hunyadi Lászlóhoz: „Tömlöcöd becsukták, Halld fordulni kulcsát, Csikorogni a zárt.“ Egy másik versében arról beszél, hogy a gyermekkorában el akart menni a vándorszínészekkel, „ámde megtudá / E lázadó szándékomat tanítóm / Bs rám csuká szobámnak ajtajátItt nem a becsuk, hanem a rácsuk kifejezést találjuk, ennek pedig az Értelmező Szótár is feltünteti azt a jelentését, hogy rázár, ilyen példamondatokkal: kulcsra, lakatra csuk valamit; ránk csukta az ajtót. Nemcsak ajtót, ablakot, födelet, tehát szabványnyelven szólva „nyílászáró szerkezetet“ lehet becsukni vagy bezárni, hanem helyiséget vagy tárgyat is, leginkább szobát, lakást, ládát stb. A boltokat esténként vagy vasárnapra bezárják, de ha valaki becsukta a boltot, az rendszerint azt jelenti, hogy végleg felhagyott az üzlettel, sőt — átvitt értelemben — bármilyen más tevékenységgel, illetve meghalt. Itt tehát a becsuk talán még erősebb is, mint a bezár. Embereket, állatokat, tárgyakat is be lehet csukni vagy zárni valahova: ruhákat a szekrénybe, malacot az ólba, embert pedig börtönbe. A két ige jelentése itt ugyanaz, csak a becsuk kissé bizalmasabb. Mi következik ebből? Annak is igaza van, aki szerint a becsukott ajtó be van zárva, de annak is, ki szerint nincs bezárva. A becsuk ige a rögzítés jelentésmozzanatát nem tartalmazza okvetlenül, de ez beleérthető. Nem Is minden nyelv tartja fontosnak, hogy ezt a jelentésmozzanatot külön kifejezze. Sokszor még ennél nagyobb jelentés- különbségeket is elhanyagol a nyelv. Gondoljunk arra, hogy a kenyeret sütni milyen más művelet, mint rántottét, mégis ugyanazzal az igével fejezzük ki mindkettőt. SOLTÉSZ KATALIN A" ES „AZ" Köztudomású, hogy határozott névelőnknek két szabályos alakja van: a hosszabb, egyszersmind eredetibb az változat, amelyet magánhangzós kezdetű szavak előtt használunk (pl. az élet), meg a belőle már évszázadokkal ezelőtt kifejlődött ű névelőforma mássalhangzóval kezdődő szavaink határozottá tételére (pl. a tudomány). Ez a helyes, így is van rendjén. Ám ezt a rendet mind gyakrabban meig-megzavarja egy ellentétes nyelvi szokás, az ti., hogy sokan magánhangzós kezdetű szó elé is a névelő rttvidebb változatát biggyesztik oda, tehát a ember, a ablaknál stb. Főleg a Duna felső folyásától északra fekvő magyarlakta dél-szlovákiai vidéken divatozik ez a forma, a gyermeknyelvben, a gyermekekkel való kedveskedő beszélgetésben, keresztnevek előtt azonban másutt is gyakori. Egy-két példa: „Siessünk a óvodába!", „Beteg a Irma néni“, „Fáj a ujjam" stb. A jelenség oka minden valószínűség szerint a hanyag artikuláció, a „gügyögő“ nyelvre különben is jellemző henye hangképzés, illetve az a téves hiedelem, hogy kisgyermekekkel ilyen módon „illik“ beszélni. Holott a kedveskedésnek nagyon ügyetlen formája, s mindenképpen kerülendő, nemkívánatos jelenség ez. Aki valóban szereti anyanyelvét, az nem terjeszti, s mástól sem szívesen fogadja el a pongyola, hanyag ejtésmódot. GRÉTSY LÁSZLÓ MÉRI ISTVÁN Künözsi István felvétele ÜJ s 1979. IX. 1. 4
