Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1979-09-04 / 208. szám, kedd
MEQÉRCiMBkT KITÜNTETÉS ELEGENDŐ SZEMES TAKARMÁNYUK LESZ A főutcán egymás után érkeznek a lakszakállasi (So- kolce) Csehszlovák Magyar Barátság Efsz gazdasági' udvarába a silókukoricával megrakott pótkocsiikat vontató traktorok. Cseh Károly, a szövetkezeit elnöke elmondja, hogy három nagy teljesítményű szovjet gyártmányú járvaszecs* kázó dolgozik a két-három mé- teír magasra nőtt silókukort- cában. Gyengébb, kisebb erejű gépeiket nem is lehetne üzemeltetni, mert vágószerkezetük munka közben lefulladna. Panaszkodik, hogy elég lassan haladnak a munkával, több gépre lenne szükségük. Amikor elmondom jövetelem célját, javasolja: — Menjünk csak: a traktorok nyomában, mert Rákócza József, a szövetkezet föaigronó- musa mindig ott található, ahol a legnagyobb munka ío- lyiik. Bíz;ilk az embereikben, de azért ellenőrzi, hogy a meghatározott munkatervek szerint végzik-e munkájukat. Követel, de nem fukarkodik a dicsérettel sem. Legnagyobb érdeme, hogy összetartja az egyesült szövetkezet növénytermesztésében dolgozó tagokat. Ismeri az embereket, és maga is jó példával jár elől a munkában. Ezért javasoltuk „A kiváló munkáért“ állami (kitüntetésre. Megjött már a meghívó, hogy Nyitrán (Nitra), a szlovákiai aratóünnepség előestéjen, a járásii nemzeti bizottság nagytermében vegye át a megérdemelt elismerés jelképét. A síkságon végeláthatatlan kukoricatáblák között haladunk. Az elnök boldogan nézi a nagy kukoricacsöveket. Aztán újra a főagronómus munkájáról beszél. Kezdeményezőkészségét emlegeti. Arról is szól, hogy a negyvenéves szakember állandóan a könyveket bújja. Ha a szakirodalomban valamilyen új termelési módszereikről olvas, máris javasolja a vezetőségnek, hogy a lehető legrövide'bb időn belül alkalmazzák a szövetkezetben. Felfigyel mind a belföldi, mind a külföldi növénytermesztési k u t a t ói n té ze tek be n ki ne me sített űj búza-, vagy kukorica- fajtáikra. Nem nyugszik addig, amíg közülük valamelyiknek meg nem szerzi a vetőmagját. Idén Is huszonkét fajta búzával és huszonhárom fajta kukoricával kísérletezik. Ezek közül a legmegfelelő'bb fajtákat választja ki termesztésre. Persze, elképzelése nem mindig sikerül, mert nem tudnak minden esetben elegendő, és olyan vetőmagot vásárolni, amilyenre szükség lenne. A silóik uíkorica tábla szélére érünk, ahol Öllé József,, Bajcsi András és Rajkavics Géza vezeti a járvaszecskázókat.. Amikor a lőagronömus felől érdeklődünk, a silókukorica-tábla széle felé mutatnak, — Ott megy az autójával, megkerüli a parcellát és hamarosan visszajön. Ügy is történt. Pár perc múlva megérkezett határjáró Trabantján. Határozott válaszai bizonyítják, hogy mestere szakma jánaík. Elmondotta, hogy az éghajlati viszonyoknak megfelelően a kukorcia hetven százaléka korai és félkorai. Csi- logó szemekkel mutatja az Lg—9-es francia kukoricafajtát, amely már szeptember húszadika felé beérik. Igaz, csak hetven mázsás hektárhozamot ad, de előnye, hogy korábban lehet betakarítani. A szemben levő táblán a jugoszláv kukorica fajta nyolcvan-kilencven mázsás 'hektárhozamot ígér. S zeibb n él szebb kuk őri ca táblákat mutatnak az elnökikel, és számításokat végeznek. Állítják, hogy ha ezerkétszáz hektáron eléri a nyolcvanhárom mázsás átlagos hektárhozamot, — A' termelés növelésére még vannak lehetőségek — állítja Rákócza Józsej a szövetkezet főagronómusa Cseh Károly a szövetkezet elnöke úgy számítja, hogy a szemes kukorica hektárhozama több mint nyolcvan mázsa lesz (Gyökeres György felvételei) akkor elegendő szemestakarmányuk lesz. Határszemle után a szövetkezet irodájában közösen mérjük fel a termelési eredményeket, Idén a búza és az árpa átlagos hozama csak ötven mázsa volt. Azonban bíztató, hogy bő termést adtak a takarmány- félék. Elegendő tömegtakarmányuk van. A cukorrépa hektárhozama legalább ötszáz mázsa lesz, és ugyanannyi karéjt takarítanak be minden hektárról, amelyet a kukorícakóróval sllóznak le. Nem lesznek tehát takarmányozási gondjaik. A főagronómus értékeli a bevált búza- és kukoricafajtákat. Ügy véli, hogy van miég tehetőség a hektárhozamok növelésére. Ha sikerül a már kine- mesített legjobb tulajdonságú növényeket termeszteniük, akkor — ha csak valami nagyon kedvezőtlen időjárás nem jön — hektáronként hatvan-hatvanöt mázsa búzát, nyolcvan- kilencven mázsa szemes kukoricát, ötszáz-hatszáz mázsa silókukoricát, és négyszáz-ötszáz mázsa cukorrépát termelhetnek. Nem elérhetetlen hozamok ezek, hiszen kukoricából nagy területen száz mázsát, búzából hetvenegy mázsát is termeltek hektáronként. A tápanyagdús föld — az összterület húsz százalékára juttatnak öt évenként négyszáz-ötszáz mázsa istálló- trágyát — gazdagon fizet a szakértelemmel véezett munkáért. BALLA JÓZSEF Öregbítik az élelmiszeripar hírnevét Sokoldalúan hasznosítják a tudományos-műszaki ismereteket Ahol a banán érik 1979. IX. 4. „A banánérlelőt keresik? Menjenek csak tovább a főúton, aztán a második kanyarnál térjenek jobbra. Ott majd megtalálják ...“ Nem találtuk meg. Vagyis csak újabb kérdezőskö- dés után. Mert a banánérlelőt valahogy másképp képzeltem el. Az öreg fabódé, a kis Irodahelyiség, a rozoga raktárak s az érlelő épülete műanyagládákkal és hordókkal zsúfolt udvart zárnak körbe. Szalay Antalt, a peredi (Tešedíkovo) banánérlelő hetvennégy éves raktárosát az udvar végén találom. — Azt hiszem, ma nem sok idő marad pihenésre — mondja. — Júliusban a megszokottnál is kevesebb banánt kaptunk, most meg két-három vagonnal küldenek egyszerre. Mi meg alig győzzük erővel. .. Mert egy vagonba 10Ü mázsa is befér. Ecuadorból és Kolumbiából küldik az árut, mi viszont csak akkor tudjuk meg, hogy jön, amikor Chebből vagy Décínből értesítenek. Ilyenkor aztán helyet kell készíteni, s az érett gyümölcsöt is el kell szállítani. Egy klímaberendezés kellene már. De nagyon. Télen ugyanis fűtött vagonokban jön a zöld banán, nyáron pedig jéggel hűtik. Ilyen melegben viszont a jég sem sokat segít, mert a leszedett banán így is érni kezd. S ha megfázik, barna színű lesz és az is gyakori, hogy ezek után már nem tudjuk hasznosítani. Még nyolc koronáért sem ... A raktárban három-négy méter magasságban tornyosulnak a déligyümölccsel megrakott ládák. S akik a húszkiiós ládákat emelgetik — nők. Horváth Irma és Herencsér Gabriella tizenöt, Somogyi Matild hat, Varga Mária pedig négy éve dolgozik az érlelőben. A banán Illata és íze csak engem csalogat távoli tájakra. Ök már „rá sem tudnak nézni“. •— Ha hiszi, ha nem, én hónapok óta egy harapást sem ettem — mondja Horváth Irma, ~ Es amikor ide jöttem dolgozni, akkor sem a banán vonzott. A munkalehetőség. Örültem, hogy helyben dolgozhatok. — A mi falunkban csak a szövetkezetben dolgozhatnánk — szól közbe Somogyi Matild. — En bizony inkább ezt a lehetőséget választottam. Most meg, hogy megszoktam itt, a munkahelyváltoztatást is százszor meggondolnám. Egymás szavába vágnak az asszonyok. De a munka egy percre sem szünetel. Ogy jár a nyolc kéz, mintha gép hajtaná. Három-négy ládába osztályozzák a banánt. Ide a zöldet, az éretlent, oda a sárgát, az érettet, amoda a barnát, a „nyolc koronást“. A löttyedt, sötétbarna nem kerül az üzletek polcaira. Varga Mária a banános palacsinta ízéről beszél. — Ha egyszer megkóstolná, biztosan megszeretné. En is így voltam vele, de ha most valaki megkínálna, szemrebbenés nélkül visszautasítanám, Zavarba ejtő ügyességgel dolgozik a négy nő. S a ládákat olyan erő kíséri a magasba, hogy azt hiszem, egyik percről a másikra fáradnak majd ki az asszonyok. De nincs megállás. Az érlelőkamra még mindig tömve van. — Nehéz, hát persze, hogy nehéz — mondja Herencsés Gabriella, miközben a ládát cipeli. — A harminc-negyven kilós füzérek még ennél is nehezebbek voltak. En sokszor azt sem tudtam, hogyan fogjam. Hét végén, szombat-vasárnap a férjek is besegítenek. S tévét nézni akkor sincs időnk. Mert ugye, munka után nekünk is főzni, takarítani kell, na és ott a háztáji. Hogy megéri-e ennyit dolgozni? Döntse el. Ezerháromszáz az alapfizetésünk. Nem tudok betelni az ínycsiklandozó illattal. — Ha ennyire érzi az aromát, nekünk ez rosszat [elent — közli velem Štefan Smida raktárvezető. — Ilyenkor a lehető leggyorsabban kell lebonyolítanunk a szállítást, mert az érett gyümölcsből hamar túlérett lesz. A tágas érlelőhelyiségben egyetlen villanyfűtőstest melegít. Ha kell. Mert a hőmérséklet nem lépheti túl a huszonkét fokot. És most még az árnyékban is több van. — Tudja, mit teszünk ilyenkor? Vízzel locsoljuk a földet. Rájöttünk ugyanis, hogy a Dus- lóból hozott műjég nem felel meg erre a célra, hogy mérsékelje a kamra melegét. Ha elolvad, gáz keletkezik, s ez veszélyes lehet. — Karácsony táján gondolom, jóval több banánt érlelnek. — Volt már olyan év, hogy hét vagonnal is kaptunk. Tele volt a pince, az udvar, mégis megbirkóztunk vele. Csak akkor vagyok dühös, amikor előre jeleznem kell, hogy az éretlen gyümölcsből mennyit tudunk majd értékesíteni. Hát mi vagyok én, próféta? G. SZABÓ LÁSZLÓ Az élelmiszeripar hazánk második legnagyobb iparágazata, és közélelmezési szerepével a figyelem központjában áll. Az igényeknek megfelelően évről évre nagyobb mennyiségű terméket kell előállítania, de úgy, hogy a mennyiségi mutatókkal párhuzamosan a minőségi elvárásoknak is eleget tegyen, összhangban az ésszerű táplálkozás követelményeivel. A nagyobb mennyiségi és jobb minőségi mutatókat az élelmiszeriparban is elsősorban a munkatermelékenység, a hatékonyság és gazdaságosság fokozásával, valamint a techno lógia korszerűsítésével kell teljesíteni. A feltételek lényeges pontja a tudománynak a termelés szolgálatába való ámítása. Ennek módjait, lehetőségeit kutatva jutottunk el a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság vendégeként a dél- csehországi kerület Baromfifeldolgozó Vállalatának vodňunyi üzemébe. Az ott folyó munkáról František Tupec igazgató tájékoztatott. — Első számú termelési feladatunk a baromfifeldolgozás. Vágóvonalunkon óránként két és fél ezer csibe megy át, ez a berendezés tervezett kapacitását több mint 30 százalékkal lépi túl. Termelésünk az utóbbi két év alatt növekedett meg ugrásszerűen, lényegében beruházás nélkül, csupán a belső hasznosítható tartalékok érvényesítésével. Termelési mutatóinkat teljesítjük. Tény viszont, hogy az 1905-ben felépült részlegen tovább már Egy nyak, egy zúza, egy máj. egy szív... Csomagba kötni már a gép feladatú nem fokozható a termelés, ezért új, lényegesen korszerűbb részleget építünk, ahol óránként hatezer darab baromfit fogun^ feldolgozni. Üzemünk e.gy másik részlegén tojásport készítünk a sütödék, cukrászdák és az üzemi ’étkezdék részére. Itt évente több mint kétszázmillió tojást dolgozunk fel. Talán még annyit, hogy üzemünkben semmi sem vész kárba. Valamennyi mellékterméket összegyűjtjük, és további feldolgozásra küldjük más üzemekbe. Üzemlátogatásunk során Ivan Vácha, a termelést irányító osztály vezetője kalauzolt. Az ismerkedést. a vágóvonalnál kezdtük. Saját szemünkkel győződtünk meg arról, hogy az elmúlt években a feldolgozást több helyen korszerűsítették, ezzel érték el a harmadnyi kapacitásbővülést. Például azt követően, hogy a tehergépkocsi ládáiból kézi erővel lábán lógva felrakják az élő baromfit a vassínen futó csigasorra, már csak a zsigerelést végző asz- szonyok nyúlnak hozzá. Műszakonként 11 ezer darab a gépsor teljesítménye, s olyan gyorsan dolgozik, hogy az ember szinte képtelen a folyamatot; szemmel követni. A tojások sárgája, illetve fehérje csővezetékeken, tartályokon keresztül vándorol. A porítás során automatikusan történik az Ízesítés, majd a csomagolás is. Az ember kézi erővel másodszor r— és utoljára — a zsákok palettára rakásánál segít be a munkafolyamatba. — Mindaz, amit az üzemlátogatás során láttak, tapasztaltak, dolgozóink messzemenő aktivitását bizonyítja — mondta František Lechner, a vállalat igazgatója. — Nem kis dolog, hogy ilyen munkateljesítmény mellett még a tőkés piacra is termelünk, sőt termékeink a keresett áruk sorába tartoznak. A dolgozók aktivitása a termelés folyamatában elsősorban széles körű és sokoldalú tudományos-műszaki tevékenység formájában nyilvánul meg. A vodňanyi üzemben 105 dolgozó foglalkozik tudományos-műszaki feladatok megoldásával, tehát az alkalmazottak 15 százaléka. Valamennyien tagjai a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaságnak, s párhuzamosan 55 dolgozó az egyes szocialista mun- kabrigádok'ban, 25 pedig a komplex racionalizációs brigádokban is tevékenykedik. Tavaly 33 dolgozónk adott be újítási javaslatot, ezek alkalmazásának éves társadalmi értéke meghaladta a 103 ezer koronát. A tudományos-műszaki tevékenységet sokoldalúan támogatjuk, többek között azzal is, hogy egyes üzemeink között ilyen vonatkozásban minden évben versenyt hirdetünk. A Tudományos-Műszaki Társaság üzemi csoportjának tevékenységéről fán Bambousek, a csoport alelnöke beszélt. Elmondta, hogy tagjaik hat szakcsoportban tevékenykednek. A to j ásf el dolgozás kors zerűsít ésén fáradozó csoport érdeme például a konténeres tojasszál- lítás rendszerének kidolgozása. A feldolgozást korszerűsítő, fejlesztő csoport jelenleg a baromfiszállítás új formájának bevezetésén fáradozik. A baromfit a jövőben egymásra illeszthető műanyagládákban szeretnék szállítani, így elmaradna a ketrecekből való nehézkes kirakás, kevesebb munkaerőre lenne szükségük. A csoport kapta feladatul azt . is, hogy készítse el az új szállítási ütemtervet, amikor majd óránként hatezer baromfit fognak feldolgozni— Mindez persze, csak egy kis csokor a tevékenységünk- bčl — hangsúlyozta végezetül az alelnök. — Elmondhatjuk, hogy munkánkkal jelentős arányban hozzájárulunk az üzem, s ezáltal a vállalat, sőt az egész élelmiszeripar jó hírnevének öregbítéséhez. Fontos tény az is, hogy a tudományosműszaki tevékenység dolgozóinkat közelebb hozza az üzem problémáihoz, úgy érzik, hogy felelősek azok megoldásáért. így végeredményben elmélyül a közösségi érzet, ami ismételten csak a jobb termelési eredményekben mutatkozik meg. EGRI FERENC Óránként csaknem másfél ezer tojás. Ennyit tud feltörni és kifordítani a tejporító vonal első gépe (A szerző felvételei]
