Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-29 / 230. szám, szombat

Iraki—vietnami közös közlemény MINŐKÉT FÉL ELÍTÉL! AZ EGYIPTOMI—IZRAELI KÜLÖNSZERZŐDÉST (ČSTK) — Bagdadban közös iraki—vietnami közleményt ad­tak iki a Phani Van Dong, a Vietnami KP KB Politikai Bi­zottsága tagja, miniszterelmök- vezette vietnami küldöttség Irakban tett hivatalos baráti lá­togatásáról. A felek a közleményben el­ítélek az Egyesült Államoik köz­vetítésével létrejött egyiptomi— izraeli különszerződést. Ugyan­ilyen álláspontra helyezkedtek az izrae'ii hadsereg dél-libano­ni állandó agressziójával szem­ben, hangsúlyozva, hogy ez ré­sze az imperialista összeeskü­vő sneik, melynek célja felszá­molni a palesztinai ellenállási mozgalmat és felbomlasztani a szuverén libanoni áľiamot. Irak és Vietnam ugyancsak élesen bírálta azt a kampányt, amelyet az amerikai imperializ­mus indított Vietnami Szocia­lista Köztársaság ellen. Támo­gatásukról biztosították az ázsiai, az afrikai és a latin- ameriikai felszabadító mozgal­makat. Kcalevi Sorsa a SALT—H-röl Lemondott a dán kormány (ČSTK) — Anker Jorgensen dán miniszterelnök csütörtö­kön bejelentette, hogy lemon­dott a szociáldemokraták és a liberálisok koalíciós kormánya, s előreláthatólag október 23- ára vagy 30-ára új parlamenti választásokat helyezett kilátás­ba. Jörgensen szerint a kormány ilemondását a koalíciós pártok közötti mézeteké rések okozták, ugyanis nem tudtak megoldást taláni az ország bonyolult gaz­dasági problémáira. Az ellen­tétek a koalíciós partnerek négynapos sikertelen tanácsko­zássorozata után éleződtek ki. Henning Christnphersen, a li­berális párt elnöke, dán kül­ügyminiszter azotkon az árak, a bérek, és a fizetések két évre szóló befagyasztását kö­vetelte. A dán fizetési mérleg defi­citje a koalíciós kormány hi­vatalba 'tépése óta eltelt 13 h6napban a kétszeresére növe­kedett, és az ország külföldi tartozásai elérték a 67 milliárd dán koronát. II. Margit dán királynő elfo­gadta Anker Jörgensen kormá­nyának lemondását. A koalíciós pa r t ne re k te g naip i meg á 11 a po dá - sának értelmében október 23- án tartják az új parlamenti vá­lasztásokat. A dán alkotmány lehetővé teszi a kormányfőnek a parlament feloszlatását és idő előtti választások kiírását. sát jelentős eseménynek minő­sítette a Paasikivi Társaságban mondott beszédében. Megálla­pította továb tó, hogy a szerző­dés biztosítja a leszerelési tár­gyalások további folytatását, és megerősíti a SALT—I szerződés alapgondolatait. A SALT—II szerződés rendkívül fontos a további enyhülés szempontjá­ból, és hatása megmutatkozik a nemzetközi politika minden területén. Sorsa arra figyelmeztetett, hogy az ún. eurostratégiai ra­kéták elhelyezése Nyugat-Euró­pában veszélyeztetné Európa biztonságát, a leszerelés ellen­őrizhetőségét, és csökkentené az atomfegyverek felszámolásá­nak lehetőségét Európában. LEONYID BREZSNYEV táv­iratban fejezte ki jókívánságait Khaled szaúd-arábiai királynak, az ország nemzeti ünnepe al­kalmából. HILLA LIMANN, az Új gha- mai e'inöik csütörtökön letette a hivatali esküt és jóváhagyás­ra a parlament elé terjesztette az új polgári kormány névso­rát. A LIBANONI kormány csü­törtöki üléséin 4,1 milliárd Li banoni font összegben jóvá­hagyta az 1960. évi állami költ­ségvetést. A MANILAI állami egyetem mintegy ezer diákja tüntetett, követelve a rendkívüli állapot megszüntetését és demokrati­kus reformok megvalósítását a B'ülöp-szige teken, közölte a Daily Express című manual lap. Folytatódnak a rhodesiai támadások Mozambik ellen (ČSTK) — A Muzorewa-re- zsi-m fegyveres erői tegnap is folytatták hadműveleteiket Mo­zambik területén — közölte egy katonai képviselő Salisbu­ry ban. Helyi jól értesült for­rások szerint Zimbabwe—Rho­desia kormánya a Mozambik eľieni csütörtök óta folytatódó agresszív hadműveletekbe a szárazföldi egységek mellett a légierőt is bevetette. Harmincéves a Guatemala! Munkáspárt A' Guatemala! Munkapárt 1949 szeptember 28-án alakult meg, azonban az ország kom­munistáinak már 1922 óta van szervezetük. A párt a húszas és harmincas években nem bon­takoztathatta ki tevékenységét. Jorge Ubiko diktatúrájának ke­mény intézkedései megbénítot­ták a kommunista párt tevé­kenységét. A harmincas években a part megszűnt, 1944-ben azonban fiatal katonatisztekkel az élen népi felkelés tört ki s aratott győzelmet. Az ország történe tében akkor rendeztek először szabad választásokat. Az új el­nök, Juan Jósé Arévalo haladó reformokat vezetett be, többek között legalizálta a politikai pártok és a szakszervezetek működését. Ezek a kedvező kö rülniények tették lehetővé, hogy a különböző marxista cso­portokból megalakuljon a Gua- temalai Demokratikus Elcsapat, amely 1949. szeptember 28 i kongresszusán felvette a Gua­temala! Kommunista Párt nevet, majd azt II. kongresszusán 1952 ben Guatemalái Munkapártra változtatták. Az 1950 -54 közötti időszak­ban a párt háromszor vett részt parlamenti és elnökválasztások­ban. Az 58 tagú parlamentben ez idő alatt állandóan négy képviselője volt. A párt az or­szág progresszív fejlődésében nagy szerepet játszott. Ez a helyzet azonban nem tartott so­ká, ugyanis az észak-amerikai imperialista köröket megijesz­tette Guatemala fejlődésének ez az útja, és 1954 júliusában az USA közvetlen katonai beavat­kozása nyomán visszaállt a diktatúra. Carlos Castillo Ar­mas betiltotta a politikai pár­tokat, feloszlatta a parlamen­tet, több ezer hazafit börtönzött be. A diktatúra mindenekelőtt a kommunisták ellen irányult, a kegyetlen terror megtizedel­te soraikat. A Guatemala! Mun­kapárt illegalitásban volt kény­telen szervezni az ellenállási’ mozgalmat. , A párt 1960-as III. kongresz^ szusán megállapították: a guaj temalai forradalomnak nincs más útja, mint a fegyveres harc. E harc vezetésének mód­jában azonban a vezetés nem tudott megegyezni, a párt ket-i térszakadt: kiváltak belőle a harc kalandos koncepciójának hívei. A belső válságot 1969-i ben sikerült leküzdeni: az év decemberében ült össze a GMP, IV. kongresszusa, s kimondta:1 a fegyveres harc mellett poln tikai, gazdasági, társadalmi és ideológiai téren egyaránt foly-* tatni kell a küzdelmet, s eln hez a széles néptömegek tárnom gatását kell megszervezni. Guatemalában éveken át bűn-* tetlenül működnek a különböző antikommunista terrorbandák, melyek áldozatainak száma több ezer, 1972-ben fogták el, s kegyetlen kínzások után a börtönben meggyilkolták Ber-» nardo Alvarado Monzónt, a GMP főtitkárát és a KB további öt tagját. A jelenlegi időszakban a gua-» temalai kommunisták a demok-« ratikus népi és forradalmi erők’ egyesítésére törekszenek. Eih nek eredményeképp fokozódik az országban a politikai feszült-i ség, növekszik az általános elé-* geďetlensége. Ilyen körűimé-* nyék között a párt közvetlen feladatai közé tartozik az em-t béri jogok tiszteletbentartásá* ért, a választási eredmények rendszeres meghamisítása el-< len, a fasiszta terrorcsoportok feloszlatásáért, valamint a dolgozók alapvető jogaiért foly-> tatott harc. A Guatemalai Munkapárt ma a legmélyebb illegalitásban kénytelen működni, azonban el-a tökéit harcot folytat Rómeó' Lucas Garcia elnök reakciós, népellenes rendszere ellen a demokratikus változásokért, az ország független gazdasági fej* lödéséért. (pap )J TISZTOGATÁSOK A KÖZÉP-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁGBAN? A munkanélküliség az NSZK-ban nem kerülte el a tanárokat sem, ami természetesen hatással van a diákokra is. Egyre gyakrabban kerül sor tiltakozó akciókra, amelyeken a diákok tanáraik mel­lett állnak ki. Képünkön az egyik stuttgarti diáktüntetés résztve­vőit láthatjuk (ČSTK-felvétel) (ČSTK) — David Dacko, a Közép-afrikai Köztársaság elnö­ke csütörtökön bejelentette: az országban vizsgálatot indítanak azok ellen, akik bűntetteket kö­vettek el Bokassa császár ural­kodása idején. A Reuter hír- ügynökség ugyanakkor közti, 1979 IX. 29. M ár 41 év telt el a meg­alázó müncheni diktá­tum óta. Hat évvel ezelőtt a CSSZSZK és az NSZK közti szerj ződésben már a Német Szövet­ségi Köztársaság is semmisnek minősítette a müncheni egyez­ményt. A két állam közti kap­csolatokban ezáltal végérvényes sen pontot tettek e szerencsét­len aktus végére. Vajon csupán történelemmé vált ezzel Mün­chen? Számos nyugat-európai és amerikai polgári politikus bi­zonyára azt kívánná, hogy Mün­chen feledésbe merüljön. Nem véletlen, hogy a második világ­háború kitörésének 40. évfor- dulója alkalmával tett jelenté­sek és a polgári sajtó hasáb­jain megjelent cikkekben egy szóval sem említették a mün­cheni diktátumot. Mintha nem függne össze ezzel az évfordu­lóval. A második világháború azon­ban pontosan 11 hónappal az­után tört ki, hogy Münchenben Nagy-Britannia és Franciaor­szág miniszterelnöke megegye­zett Hitlerrel és Mussolinival Csehszlovákia feláldozásáról. Hitler 1939 novemberében a ná­ci hadsereg parancsnokainak tanácskozásán nyíltan beismer­te: „Az első pillanattól kezdve világos volt számomra, hogy nem elégedhetek meg a szudé- tanémet területtel. Ez csak az egész megoldás része volt. Megszületett a döntés a cseh­országi invázióról. Ezt a proj tektorátus létrehozása követte, s ezáltal megvoltak Lengyelor­szág elfoglalásának a feltéte-- lei.. Csehszlovákia feláldozásával Anglia és Franciaország meg­nyitotta a hitleri fasizmus előtt a háború kapuját. Csehszlová­mében a forradalmi előretörés szembeni ellenállást képviseli“ — írta röviddel München után Julién Benda francia filozófus. Az angol és a francia mono­poltőke a fasiszta Németország­ban a „kommunista veszély“ el­leni harc fő bástyáját látta, s a Szovjetunió szocialistö társa­Miincfn nem csal; törtésieiii kia stratégiai fekvésénél fogva ugyanis az európai béke sarok­köve volt. A münchenisták ezt tudták. Daladier francia minisz­terelnök néhány nappal a mün­cheni egyezmény aláírása előtt nem titkolta, hogy ha Francia- ország és Anglia alárendeli ma­gát Hitler követeléseinek, „azt a politikát támogatja, amely vé­gül is a háborúhoz vezet.“ Churchill brit konzervatív po­litikus figyelmeztette Chamber­laint: „Csehszlovákia kettéoszj tása... a nyugat-európai de­mokráciának teljes kapituláció­jához vezet a náci erőszak előtt“. Chamberlain azonban inkább teljesítette Hitler követeléseit, semhogy Hitlernek kelljen ka­pitulálnia. „Világos, hogy Mün­chenben a polgári demokráciák miniszterei többé-kevésbé tu­datosan arra törekedtek, hogy nem alázzák meg azt a rend­szert, amely a burzsoázia sze-­dalma felszámolásának eszkö­zeként akarta felhasználni. Ezért nyitottta meg előtte Chamberlain és Daladier Mün­chenben a Kelet elleni támadás útját. így értékeli Münchent Barnes amerikai történész is. Egyik könyvében azt írta: Chamberlain egyetértett azzal, hogy a náci Németország meg­sértse a Versailles i szerződést, mert úgy vélte, hogy „Hitler a brit birodalom sakkfigurája­ként fog eljárni a Szovjetunió ellen“. Ez a tanulság jelenleg is rendkívül időszerű. Ugyanis az antikommunizmus, a „szovjet ve­széllyel“ való fenyegetés, ame­lyet a hitleri fasizmus használt, hogy bekebelezhesse Csehszlo­vákiát, és világháborút robbant­son ki, ma ismét az enyhülés és a békés egymás mellett élés politikája ellenségeinek propa­gandaeszközéül szolgál. A „szovjet veszéllyel“ való fenye­getést az amerikai politikusok európai „atlanti szövetségesei­re“ gyakorolt nyomás eszköze­ként használják, hogy megsze­rezzék beleegyezésüket azok­nak az új rakétafegyverek nyu­gat-európai elhelyezéséhez, amelyek képesek mélyen beha­tolni a Szovjetunió területére. Valószínűleg arra számítanak, hogy az antikommunizmus semmivel sem gyakorol kisebb hatást a nyugat-európai politi­kusok tudatára, mint a harmin­cas évek vége felé a Chamber-* lain és Daladier típusú politi­kusokra gyakorolt. Szerintük tehát hasonló érveket lehet fel­sorakoztatni, mint amilyeneket annak idején a hitlerista pro­paganda használt, hogy Mün­chenben engedékennyé tegye az angol és a francia minisz­terelnököt. Az is jellemző, hogy a „szov­jet veszélyről“ leghangosabban épp a második világháború 40. évfordulóján szónokoltak, és hogy a háború okainak elem­zésekor a nyugati politikusok és publicisták „megfeledkez­tek“ Münchenről, sőt némelyi­kük a háború történetét szov- jetellenességre használta ki. Ügy tűnik, nem mindenki vonta le a következtetést Mün­chenből. München épp ezért nem csak történelem. KAREL DOUDÉRA hogy Rangúiban, a Közép-afrL­kar Köztársaság fővárosában; letartóztatták a volt Bokassa-* kormány több miniszterét. Aiso-k szerint a források sze-i rint, amelyekre a hírügynökség hivatkozik,, a Bokassa-rendszer- re'i kapcsolatban álló szemé­lyek közötti tisztogatás megkez* déséről van szó. A másik olda-: Ion azonban az országban szkeptikusan fogadták az új kormány kinevezését, ugyanis tagjainak többsége már Bo« kassa ideje alatt is miniszter volt. Jacques Duchemin, Bokassa volt sajtótitkára megjegyezte, hogy "Franciaország azért tá­mogatta a Közép-afrikai Köz­társaságban végbement válto­zást, hogy hozzájusson a kö-’ zép-afrikai uránhoz. Duchemin a Paris Match-nak adott inter* jújában azt is kijelentette, hogy Bokassa ugyan részt vett a közép-afrikai gyermekek le-; mészárlásában, de „kevesebb gyereket ölt meg, mint ahogy mondják, s idősebbek voitak, mint ahogy azt állítják“. Sztrájkolnak a portugál mezőgazdasági munkások (ČSTK) — A portugá'i nem­zeti gárda csütörtökön Alente-» jó körzetében lelőtt két pa­rasztot, akik igyekeztek meg* akadályozni, hogy a szövetke-* zetük által megművelt földte­rületet erőszakkal magángaz-i dálkodónak adják át. A mezőgazdasági szakszerve­zetek tegnapra 24 órás sztráji kot hirdettek és tüntetésekre szólítottak fel az incidemc he- 'iyén — Montemor O’Novo vá­roskában, Lisszabontól 115 ki­lométerre keletre. Maria de Lourdes Pintassilgo kormányfő az incidens miatt el­halasztotta útját az ENSZ szék.- helyére és magához rendelte a mezőgazdasági minisztert, vala­mint a földreformért felelős tisztségviselőket. (ČSTK) — Kaleví Sorsa, a Szocialista Internacionálé le­szerelési csoportjának elnöke és a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke a szovjet—ameri­kai SALT—II szerződés aláírá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom