Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-28 / 229. szám, péntek

JAVASLATUNK A TARTÓS BÉKE MEGTEREMTÉSÉT SZOLGÁLJA Kommentáljuk Van és még sincs Igen nehéz, Lalán lehetetlen is lenne pontos statisztikát készíteni az újító feltaláló mozgalom létezése óta benyráj- tott javaslatok számáról és a megtakarítások értékéről. S ha valaki mégis vállalkozna rá, a kapott értékek mind­össze tájékoztató jellegűek lennének. Arról viszont kelle­ne felmérést csinálni, hány jónak tartott ötlet kallódik megvalósíthatatlanul a fiókok mélyén. Még inkább azok ról a gépekről, berendezésekről, melyeknek a mintapélda nyát elkészítették, kipróbálták és rangos fórumokon be is mutatták azokat a szakembereknek. Aztán telt, múlt az idő, de ezek a termékek nem kerültek az üzletekbe. Ennek kapcsán nemcsak arra akarunk rámutatni, hogy az újítót vagy feltalálót elkeserítik az ilyen, főleg felelőtlenségre visszavezethető lelkiismeretlen megnyilvánulások, hanem arra is, hogy a sorozatgyártás beindításával megbízott dolgozók ilyen magatartása tetemes népgazdasági károkat is okoz. Az 'újítók és feltalálók nagyon helyesen nemcsak az álta. luk szerkesztett gép vagy berendezés teljesítményének nö­velésére, hanem arra is gondolnak: milyen áron történik ez? Példának okáért a technika mai ismereteinek birtoká ban nem lenne művészet olyan személyautót gyártani, amely sebességben, felgyorsulásban túlszárnyalná a világ' színvonalat, erőlködés nélkül száguldana felfelé a hegyi szefpentinutakon, de száz kilométeren 30 vagy még több liter benzint fogyasztana. Sokkal nehezebb ezt kis fo­gyasztás mellett elérni. Az újítók természetesen az utób­bira törekednek — és nemcsak az autógyártásban. Ezért ők egy személyben az államháztartás jó gazdái, akik fele* lősséget éreznek az energiahordozók ésszerű felhaszná­lásáért is. Igyekezetük ezért megbecsülést érdemel és az általuk benyújtott javaslatok alapján elkészített gép, szer­kezet, berendezés piacra dobása fontos társadalmi feladat. Sajnos, néhány esetben a gyakorlat rácáfol erre. Nézzünk meg közelebbről egy idevágó, elrettentőnek is nevezhető példát. A Brnóban rendszeresen megrendezett közszükségleti árumintavásár látogatói talán emlékeznek arra az igen szé­pen kivitelezett, nagy teljesítményű, a mikrohullámokat hevítésre „befogadó“ elektromos tűzhelyre, melyet 1964- ben mutatták be. Szerkesztői már akkor gondoltak a ta karéikosságra, mert — főleg a teljesítményéhez képest — keveset fogyaszt. Aki arra gondolt, hogy vásárol belőle és rajta melegíti meg az ebédjét, sok hideg ételt kellett el­fogyasztania, mert az említett tűzhely máig sem került az üzletekbe. A televízió munkatársainak jóvoltából nem­rég láthattuk ismét azt a mintapéldányt, melyet annak ide­jén Brnóban mutattak be. Kiderült az is, milyen „banánhé­jon“ csúszott el ez a jogos reményekre jogosító termék: a Tesla egyik leányvállalatában készült (sajnos nvúlt idő ben!) megnetron nevű alkatrészen. Mivel ezt nem gyárt­ják, mikrohullámokra működő tűzhely sincs! Persze, több ilyen termék is „feltámadásra“ vár, éppen azért érdemes lenne egy szakértőkből álló csoportot ala­kítani, melynek tagjai utánanéznének a különféle ipari vásárokon bemutatott és a kereskedelembe soha el nemi jutott termékeknek: hol tárolják ezeket, és miért nem kezdték el a sorozatgyártásukat? Hasonló tevékenységet folytathatnánk országos viszonylatban — természetesen nagyobb jogkörrel —, mint az Ifjúsági Fényszórók az egyes munkahelyeken. Megérné a fáradtságot, mert ha ezek a kí­sérleti intézetek vagy vállalatok raktárainak árnyékában megbúvó mintapéldányok reflektorfénybe kerülnek, hama­rabb eljutnak a vásárlókhoz. Félő ugyanis, hogy enélkul a teljes feledés homályába merülnek, mintha sohase let­tek volna.. .1 KOMLÖSI LAJOS ORVOSI TANÁCSADÓ Akar ön jól aludni? Folytatás a 3. oldalról) kotó felújítását és új, « hóké re irányuló ösztönzésekkel va­ló meggazdagítósát szolgálják. Ez a tudat, hatványozva föld­rajzi fekvésünk sajátosságaival, valamint az objektív lehetősé­gek alkalmat adtak számunkra a kapcsolatok mikroklímájának normalizálására Közép-Európá­ban, mindenekelőtt nvugnti szomszédainkkal. Az NSZK-val való kapcsola­tok terén, a kétoldalú politiku! akaratból kiindulva, amely a Gustáv Husák elnök és Helmut Schmidt szövetségi kancellár által tavaly Bonnban aláírt kö­zös nyilatkozaton alapszik, a konkrét kölcsönös kapcsolatok gyakorlati fejlődésének folya­matát éljük át. A mi érdekünk is, hogy ez a folyamat továbbra is pozitív és zökkenőmentes le­gyen. A szomszédos Ausztriával al­kotó módon és a hosszú távú stabilitás lehetőségének tudatá­ban oldottunk meg minden problémát. A kapcsolatok felú­jításának folyamata a jószom­szédság alapján sikeresen csú­csosodott ki Rudolf Kirchschlä­ger szövetségi elnök idei már­ciusi csehszlovákiai látogatásá­val, melynek eredményeit je­lenleg építően alkalmazzuk a kétoldalú kölcsönösen előnyös együttműködés során. És így először önálló álla­munk megalapítása óta — te* hát több mint hal évtized el­teltével — teljes mértékben normalizáltuk kapcsolatainkat a velünk szomszédos országok­kal, beleértve azokat is, ame­lyek társadalmi rendszere el­térő a miénktől, ami nem sí* került akkor sem, amikor ezek a különbségek nem léteztek. Ez a mi aktív hozzájárulásunk a közép-európai viszonyok békés felújításához. Ezzel kapcsolatban el szeret­ném mondani, hogy az enyhülé­si folyamatot mind aktívabban gazdagítjuk a több más euró­pai országgal való kölcsönösen előnyös együttműködés bővíté­sével. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállama­ként, mely megalapításától har­minc gyümölcsöző, építőmunkfi* val teli békés év telt el, aktí-< van mélyül sokoldalú együttmű­ködésünk az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokkal. A politikai függetlenség megerő­sítésére és a gazdasági függő­ség felszámolására tett erőfe­szítéseiket konstruktívan támoa gátjuk. Támogatjuk az igazsá’ gos nemzetközi gazdasági kap-> csolatok kiépítését, amelyek biztosítanák gazdasági és társa­dalmi fejlődésüket, tehát az olyan kapcsolatokat, amelyek a különböző társadalmi rend* szerű államok egyenrangú, de-? mokratikus és kölcsönösen előnyös együttműködésének modellje lennének. Nagyra értékeltük az el nem kötelezett országok 6. havannai csúcskonferenciájának eredmé-» nyeit. Azt bizonyítják, hogy e mozgalom erőinek forrása a politikai, gazdasági és társadal­mi elnyomás alóli felszabadulá­sukért harcoló nemzetek igaz-’ ságos ügyének védelmében ta­pasztalható egységben rejlik. A béke és a nemzetközi biz­tonság megszilárdításáért, a le­szerelésért, az enyhülésért, az imperializmus, a fajüldözés és az újgyarmatosítás ellen folyatott harcban. Veszélyes feszültséggócok Elnök úr, a világ békéjét és biztonsá­gát nemcsak a lázas fegyverke­zés ássa alá. Az enyhülést gá­tolják a feszültséggócok is. Közvéleményünk és kormá­nyunk — úgy, mint az egész békeszerető emberiség — ha­tározottan elítélte a szocialista Vietnam elleni agressziót, melynek kezdeményezői az ENSZ Alapokmányával és a nemzetközi joggal éles ellentét­ben a „katonai leckét“ az ál­lamok közötti kapcsolatok nor­májának szintjére szerették vol­íte a múltban és most is emel­ni. Ezen a tórumon ismételtei* szilárd támogatásunkról bizto­sítjuk Vietnam, Laosz és a né­pi Kambodzsa népét, amely az oly sok éve tartó megsemmisí­tő háborúk után a békét kíván­ja és nyugodt körülmények kö­zött szeretné építeni az igaz­ságos és békeszeretó tarsadal inat. >A kambodzsai nép által meg­döntött barbár Pol Pot-rendszer —\ amely saját népe ellen irá nyúló népirtási politikájával n történelemben egyedülálló — ún. teljes Jogainak elismerését igen síijnálatosnak tartjuk. Ez ellentmond a világszervezet szellemének és céljainak, alá­ássa tekintélyét és presztízsét, és alapvetően ellentétben áll a politikai realitással. A mi elv­hű álláspontunk teljesen egyér­telmű. Kambodzsa helyét e szervezetben azoknak kell el­foglalniuk, akiket a Kambod­zsai Népi Köztársaság Népi Forradalmi Tanácsa nevezett ki, amely az ország legális kor­mánya, s csak az képes telje­síteni az ENSZ tagállamának kötelességeit. Sem a kombodzsai nép, sem Délkelet-Ázsia népei békéje és biztonsága érdekeinek, sem pe­dig az Egyesült Nemzetek Szer­vezete küldetésének nem felel­nek meg a nem létező ún. kam­bodzsai kérdés nemzetközivé való tételére irányuló kísérle­teik, ami — az ENSZ alapokmá­nyával ellentétben — a Kam­bodzsai Népi Köztársaság bel­ügyeibe való beavatkozás. Ugyancsak határozottan fellé­pünk azok ellen a törekvések ellen, hogy Vietnam ellen irá­nyuló politikai célokra hasz­nálják iki az ún. vietnami me­nekültek mesterségesen előidé­zett és a propaganda által fel- duzzasztott problémáját. Örömmel fogadjuk, hogy megkezdődtek a szovjet—kínai tárgyalások a két ország kap­csolatainak normalizálásáról. Ezek hasznosak lehetnek nem­csak a két ország szempontjá­ból, hanem a délke let-ázsiai és a világbéke szempontjából is. Továbbra is nyugtalanít ben­nünket a közel-keleti helyzet állása. Napról napra világosabb, hogy az egyiptomi—izraeli kü­lönszerződés és e válságban érintett minden nép érdekeinek figyelmen kívül hagyására irá­nyuló törekvések Igen komoly következményekkel járhatnak. Ezért ismét hangsúlyozzuk, hogy a közel-keleti ellentmon­dásos események viharos for­gatagában a sikerre csak egyet­len átfogó megoldás vezethet: az izraeli csapatok kivonása az 1967-ben megszállt területekről, a palesztinok jogainak biztosí­tása, beleértve az önálló állam kialakítására való jogukat is, végül a térség államainak, Iz­raelt is beleértve, független és (TASZSZ) — Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter levél­ben fordult Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz, s kérte, hogy fontos és sürgős kérdésiként tűzzék az ENSZ-közgyűlés XXXIV. ülésszakának napirend­jére „A hegemonizmus politiká­jának kizárását a nemzetközi kapcsolatokból“. Javaslata előterjesztésekor a Szovjetunió abból indul ki, hogy a békeszerető államoknak az utóbbi években sikerült el­érniük a nemzetközi feszültség lényeges enyhülését. A Szovjetuniónak az a vé­leménye, hogy az enyhülésért és a békéért vívott harc egyik legfontosabb irányzata a jelen­legi körülmények között: ki­iktatni a nemzetközi viszonyok gyakorlatából a hegemonizmus politikájának minden megnyil­vánulását, vagyis egyes álla­mok olyan törekvéseit, hogy más államok és népek felett uralkodjanak. biztonságos együttműködését szavatoló jogok biztosítása. Meggyőződésünk, hogy az égető ciprusi problémát sem lehet másképp megoldani, mint a Ciprusi Köztársaság önállósá­gának, függetlenségének, terü­leti egységének és el nem kö­telezettségének figyelőmbe vé­tele alapján. Úgyszintén támogatjuk a Ko­reai Népi Demokratikus Köztár­saságnak az ország békés és demokratikus egyesítésire irá­nyuló erőfeszítéseit és követel­jük az ország déli részén tar-, tózkodó idegen csapatok kivo­nását. Határozottan elutasítjuk a dél-afrikai gyarmatosító és faj­üldöző rendszereknek az objek­tíve elkerülhetetlen felszámo­lásuk elodázására tett új kísér­leteit. Aktívan, hatékonyan és következetesen támogatjuk az Afrika déli részén élő nemze­teik szabadság- és függetlensé­gi harcát. Szolidaritásunkról biztosítjuk a SWAPO-t, Namíbia népének egyetlen törvényes képviselőjét. Kinyilatkoztatjuk teljes és sokoldalú támogatá­sunkat a zimbabwei nép egyet­len, valódi képviselőjének — a Hazafias Frontnak. A faji meg­különböztetés elleni harc át­fogó fokozása mellett fogla­lunk állást, beleértve az Alap­okmány 7. fejezetében megha­tározott kompromisszum nélkü­li gazdasági szankciókat, ame­lyeknek végre kényszeríteniük kellene a Dél-afrikai Köztársa­ságot az ENSZ tiszteletben tar­tására. Továbbra is arra fogunk törekedni, hogy ez a szervezet megakadályozza a fajüldözőik által a szomszédos államok el­len intézett támadásokat. Elnök úr, ezen a helyen természetesen nem kell megismételni azt az ismert igazságot, hogy ha azt akarjuk, hogy valami romlás­nak induljon, elég ölhetett kéz­zel várakozni. Minden más ma­gától jön. Ezért a béke és a biztonság már elért értékeinek eróziója és leértékelése elleni harcban kitartóan és minden erőnkből az új utak közös és hatékony kereséséhez kívánunk hozzájárulni. Annál is inkább, mert meg­érett az idő az új kezdeménye­zésekre, amelyek kizárnák egy új apolipszis lehetőségét, minden akadályt le kell küz- deniink, amely a béke, az eny­hülés és az együttműködés nagy tervei előtt áll, a történelmet úgy kell alakí­tanunk, hogy jövőnk békés le­gyen, úgy, hogy az ENSZ is — ez a helyettesíthetetlen világfó­rum — beváltsa a békeszerető emberiség által hozzá fűzött reményeket. Hogy így erősítse azokat az alapokat, amelyeken a nemzetközi béke és biztonság építménye növekszik. Köszönöm elnök úr! Az ENSZ nek alá kell húznia, hogy a hegemonizmus nem egyeztethető össze az ENSZ Alapokmányának fő elveivel. A határozattervezet a hege­monizmus kizárását két pont­ban foglalja össze: Az ENSZ 1. határozottan elítéli a hege­monizmus politikájának bár­milyen formában történő megnyilvánulását, mint az ENSZ-Alapokmány fő elvei­* vei, a béke megóvása és a nemzetközi biztonság szilár­dítása feladatával össze- eg yeztethetet len politikáját: 2. kijelenti az Egyesült Nemzet­tek népei nevében, hogy az államoknak vagy államcso­portoknak soha, semmilyen körülmények között és sem­miféle indokkal sem szabad hegemóniára törekedniük nemzetközi ügyekben, nem szabad uralkodó helyzet el­foglalására törekedniük vi­lágviszonylatban, vagy u vi­lág bármely térségében. Az alvás nagyobb szükséglet, mint a táplálkozás. Ezt a tételt nemcsak az embereken, hanem az állatokon végzett kísérletek is bizonyítják. Azt hittük eddig, hogy iz­mainknak éjszaka nincs tenni­valójuk. Kiderült, hogy egészsé­ges ember egy éjszaka folya­mán 40—50 mozdulatot tesz. Sokan tapasztaltak elalvás után akaratlan rángásokat, amelyek nem ritkán felébresztik az em­bert. Ez normális tünet, alvási rángásnak nevezik. Az is elő­fordul, hogy az ember álmában csikorgatja a fogait. Az embe­rek egyharmada, főleg kövér férfiak háton fekve horkolnak. A horkolás nem árt a szerve­zetnek, de zavarja azokat, akik kénytelenek az illetővel ugyan­abban a helyiségben aludni. Szívroham, szívinfarktus és agyvérzéses komplikációk gyak­ran támadnak alvás közben. Az alvási idő egyénenként változik. Van, aki néhány órai alvással is beéri, mások 8—9 órai alvás után is fáradtan, kedvetlenül ébrednek. A korral csökken az alvásszükséglet, eb­ben az időszakban 6—7 órára tehető az alvás tartama. Ki­egyensúlyozott, egészséges em­ber alvásának mélypontját már az első órában eléri, alvása pe­dig a reggel közeledtével egy­re felületesebbé válik és ami a legfontosabb, kipihenten indul munkába. Ismeretes, hogy fizikai mun­kával foglalkozók nemigen pa­naszkodnak álmatlanságra, az Ilyen emberek alig várják, hogy ágyba kerüljenek. De nincs baj a fiatalokkal sem. Általános vélemény, hogy a teli gyomor zavarja az alvást, viszont az üres gyomrú embert az éhség gyakran felkelti. Jó hatású, ha lefekvés előtt eszik valamit az ember, például egy almát, vagy iszik egy pohár te­jet. Fekvésnél biztosítsuk az ösz- szes izomcsoport teljes pihené­sét. A hátonfekvés fárasztja a testet, megfeszíti a lábakat. A legegészségesebb, ha jobb ol­dalunkon fekve alszunk. A szoba, amelyben alszunk, ne legyen meleg, mert meleg szo­bában nehezen alszik el nem­csak az idős ember, hanem a fiatal is. Tanácsos lefekvés előtt jól kiszellőztetni a szobát. Az elalvást nem szabad eről­tetni. Az erős akarási inger megakadályozza az agyréteg nyugalomba kerülését. A vil­lanyoltás után ne várjuk, hogy azonnal elaludjunk. Van egy negyedórás szendergés elalvás előtt, ami alatt foglaljuk el az alváskor megszokott helyünket és lehetőleg valami kellemes dologra gondoljunk. Koffeinre érzékeny egyének délután 5 órától kezdve ne igyanak kávét. Este a meleg fürdő vagy a hosszabb langyos fürdő kitűnő altató. Lefekvés idejének kö­zeledtével ne éljünk az élve­zeti szerekkel (dohány, alko­hol). Or. MARÉK ANTAL Gromiko fevele Kurt Wold beimhez Szövget határozattervezet a hegemonizmus kizárásáról ÚJ SZŐ 1979. IX. 20. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom