Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-27 / 228. szám, csütörtök

Tanárokhoz, tanulókhoz HASZNOS MATEMATIKAI ÉVKÖNYV A matematikai olimpia ré gebln évfolyamainak évköny vei nem kaphatók. Ezért vár tűk fokozott érdeklődéssel a Prágai Állami Pedagógiai Könyvkiadó gondozásaiban meg .jelenő „A matematikai olimpia XXV. évfolyama“ qínúi évköny vet, J. Vyšín, V. Macháček, J. Mida, J. Moravčík munkáját. A könyv szerzőit nem szűk séges külön bemutatni, rég; ismerőseink, a matematikai olimpiai versenyek szervezői. Tudományos és ismeret terjes/; tő műveik, valamint a mate matikai olimpia előző évköny­vei, sokunkat segítettek a ta nításban és a tanulásban. Eai iített művükben — amelyekben részletezik az 1975/76-os tanév eseményeit és számokkal kire jozhető eredményeit — fel­használták az iskoláknak inai korábban szétküldött szöveg­magyarázatokat, melyek révén a szaktanárok rávezették tanít ványaikat a versenyfeladatok megoldására. Persze, a kiad ványban a versenyfeladatok megoldása is megtalálható. Az évkönyv hét fejezetre ta golódik. Az első fejezet a ma tematikai olimpia XXV. évto iyamának lefolyásáról tájékoz tat. Megtalálható itt a Mate matikai Olimpia Központi Bi zottságámik névsora. Tájéko­zódhatunk a különböző rendez­vényekről, a versenyző tanú Sóknak szervezett tanfolyamok ról stb Végii! kerületenként felsorolják az első tíz legjobb eredményt elért tanuló nevét. Ezekben a felsorlásokban az alábbi magyar tannyelvű isko Iák tanulóinak neve található meg: Az A kategóriában (3., i osztályosok] Miklós László Ko márom (Komárno), Izsóf Béla Galánta, Skuta Atilla Koma rom. A B kategóriában (2. osztá­lyosok) Fílakovszky Péter Ér sekújvár [Nové ZamkyJ, Matus Anna Somorja (Samorín). Ar tail Elemér Dunaszerdahe! ? (Dunajská Streda). A C kategóriában (1. osztá­lyosok) Méhes József Duna szerdahely, Kubík István Ga lánta, Pápai Imre Galánta, Földes András, Bratislava. Megjegyzendő, hogy egy bra- tislavai tanuló kivételével va­lamennyien a nyugat-szlovákiai kerület valamelyik gimnáziu­mába, vagy szakközépiskolájá­ba járnak, illetve jártak. Va­jon hol vannak a közép és kelet-szlovákiai magyar tan­nyelvű iskolák eredményes fel­adatmegoldói? A könyv leglényegesebb ré szét a II., III., IV. eš az V. fejezetek alkotják, mivel itt találhatók meg az egyes kate góriák versenyfeladatai és azok megoldásai. A nagy gonddal kidolgozott feladatok megoldá sai érdekesek, változatosak és Tankönyv illusztrációk — Most pedig elolvasom M« zopo^ítmiát... — mondta a je­len tanév első napjaiban első- szülött fiam kezébe véve a ha­todikos történelemkönyvet. S hogy megjegyzésére fölkaptam a fejem, annak kizárólag az volt az oka, hogy Mezopotá xniáról tudnia a nálánál két évvel idősebbeknek lenne ku tyia kötelessége. — Nem is hü lye gyerek ez a gyerek — kons­tatáltam magamban önelégül ten, és már éppen t»e akartam látni: igazuk vám azoknak, alkiik azt állítják, hogy ebben az egy dologban legalább a srác sémim i szín alatt sem ütött az apjára... Idáig ju tottam az ■elmélkedésben, ami (kor csemetém iménti kijelen­tését meghazudtolóan idétlenül íelröhögöt’t. Már-már spártai szigort akartam alkalmazni, ami ugyebár szöges ellentét 1»en állana a mai modern pe dagógia elveivel, amikor ész­revettem artikulátlan vihogásá nak objektív okait, és komoly felnőttliöz nem illő komoly ta lansággal, de. leplezetlen ér­deklődéssel kezdtem forgatni most már én is a szóban forgó tankönyvet, „Illusztrációi“ lát­tán, amelyeíket valamelyik mó kás ikedvű diák „javított“ olya­nokká amilyenek, egyáltalán nem csodálkoztam fiam hangú lathullámzásán. Nézzük csak: például a esi szolatlan kőkorszak majomem­berét — ezúttal „valódi“ taj- tékpijwval... A prédára leső vá rswvm jas m a jotnemlverh or da így pipázgatva, a táj és az ős- allatoik nyájas szemlélőivé sze Üdültek, és inkább hasonlí­tottak a „civilizált“ rekvizitu- mok'kal a huszadik század em herére, amint az állat kert ben szemlélik a szavannák vadait mint a mindennapi betevő ma mutját áldozatul váró előem­berre. Egy lappal odább a medve'vadász előember „módo­sított“ meg mintha éppenség­gel keresztrejtvényt fejtene .. . Ha nem lenne pipája, már hiá­nyozna. Persze, a későbbi korok tör ténete is ihlette az Ismeretlen ,.szerzőt“, bár Homérosz eltor­zított kőfieurája nem tanúsko­dott a művészi hajlam túlten- gésétől, és Zensz, a görög fő isten, bizonyára villámokat szórna, ha láthatná tankönyv- beli Önmagát Nekem, szeipélv szerint Afrodite, a szépség és szefelem istennője, csonkán is jobban tetszik mint így „ki­egészítve“, arról nem is be­sütve, hogv napszemüvegével túlságosan iólöltözött. Epv is­tennő akkor szép igazán, ha öltözéke — ^erami. Persze, e?t egv hatodikosnak. mé? nem kell szükségszerűen tudnia .., Ezzel azonban még nincs vé ge. Thuküdész, a jeles törté­netíró, meig egyenesen ügy néz ki, mintha most szalasztottak volna a. mohácsi busójárásról. Persze, azért Nagy Sándor sem panaszkodhat. A makedón vi 1 ág verő inkább lehetne kac kiás bajszával valami huszár- brigadéros, mondjuk Márki Te réziánál. „Alkotója“ tetejében nagyon előnytelenül is ábrázol ja, sőt, új oldaláról — felszar­vazva. Ezt ugyebár, a gordiuszi csomót elvágó hódítóról mind ez ideig gondosan elhallgatták a történelemkönyvek ... Az ókori Róma történetében az első számottevő „alkotás“ Július Caesar — motorosszem üvegben, hátra fésült hosszú hajjal, amit egy sziulag rögzít. Ez tagad ha tata lan Winnetou hatása... Ennek ellenére él bennem a sanda gyanú, ha á Rubicon átépítése előtt ilyen ábrázattai állt volna oda lé­giói été kijelenteni, hogy „a kocka el van vetve“, derék katonái alighanem halálra rö­högték volna magukat. Ilyen formán is fuccs lett volna a Cleopátra-idillnek, meg a „jöt­tem, láttam, győztem“-nek csakúgy, mint a „Te is, fiam, Brutus“-nak, amivel így utólag Július alighanem kiegyezett volna... No, de Július után Augustus — tankönyvbeli .kül­sőjével számítanák tőle a csá­szárság korát. Cicero — kecskeszakállal és bajusszal. Akár egy holló kis ördög, amint azon mulat, hogy a Pokol szépei éppen kánkánt lejtenek valamelyik századbeli, érzékiekben túlfűtött hangula­tú operettben így aztán még meg sem üt­közöm, hogy Konstantin csá­szár merőben mai ihletésű portréjával zárul az „illusztrá­ciók“ sora. Konstantinápoly és a Kelet-római Birodalom meg­alapozója a legmodernebb „szabású“ napszemüveggel ékesítve, lezserül cigizik a napon, és azt mondja: „Szia, csajok!“ Meg kell jegyeznem, ez utóbbit teljes mértékben helytelenítettem. Legyen bár valaki olyan jóképű, mint a Nagy Constantinus, de azért egy hatodikos tankönyvben nem illik a lányokkal pimasz- kodni még egy császárnak sem. Megérdemelné, hogv „megvonják“ tőle a diadalívet még így utólag is, persze, egé­szen jól szórakoztam, mégha vigalmam nem Is volt teljesen felhőtlen. Gyanítom, hogy az ilyen „maszek illusztrációkkal“ teletűzdelt tankönyvekből ta­nuló diákok feleltetése'kor vég­ző pedagógus aligha lesz eny- nyire „elragad MÉSZÁROS JÄNOS tanulságosak. Ezért példatár nak is kitűnő ez a könyv. A fejezetekben található felada­tok óriási előnye, hogy meg- érthetők a középiskolai isme­retek alapján, s mégis szét­feszítik a megszokott közép is kolas szemléletet, amely túl­ságosan „felvételi centrikus“. Ez a könyv azt adja, ami a matematikai feladatok megol­dásában szép és érdekes, ami a matematikai gondolkodás­mód kialakításához és elmélyí­téséhez szükséges. És ez köz­vetve jobban szolgálja a fel­vételire készülő diák érdekeit, mint a szokványos rutinfel­adatok. A VI. fejezet az 1975/76-os iskolai évben rendezett levele­ző szeminárium anyagát tar­talmazza. Az itt található fel­adatokat azoknak a tanulóknak küldték meg, akik számításba jöttek a XVIII. Nemzetközi Matematikai Diákolimpiára va­ló kiküldetéshez. Ebbe a tevé­kenységbe országosan 43 tanu­lót kapcsoltak be. A magyar tannyelvű iskolákat — egyedül a komáromi Miklós László képviselte, jó eredménnyel. A VII. fejezet beszámolót tartalmaz a XVI11. Nemzetközi Ma tem a t i k a i Diá kó 1 impl ákról, amelyet Ausztriában rendeztek meg. Tizenkilenc ország ver­senyzői között hazánk legered­ményesebb olimpikonjai is sze­relmeitek. Igaz, nem értek el olyan eredményt, amilyet a szakvezetés elvárt tőlük. Az érdeklődő meggyőződhet e kö­tetben arról is, hogy nemzet­közi méretekben milyen fel­adatokat kellett megoldaniuk a résztvevőknek Ez a cseh nyelvű évkönyv a tanulókhoz és tanárokhoz egy­aránt szól, hagyományosan jó színvonalú s jó szolgálatot tesz mindazoknak, akik érdek­lődnek a matematikai olimpia és az iskolai matematika iránt. Szeretném remélni, hogy a következő évkönyvek nem há­rom óv késéssel jelennek meg és a magyar fordításuk sem várat túl sokat magára. OLÄH gyűrgv Sikeres vendégszereplés Befejezte nagy sikerű ma­gyarországi ven dég s ze re p'ié sé t a bukaresti Bulandra Színiház társulata. A világhírű román együttes először Kecskeméten vendégszerepelt, majd a Buda­pesti Művészeti Hetek kereté­ben lépett színpadra. Három produkcióval szerepeltek. Az első ma pon az egyik legneve­sebb román klasszikus író, Jen Luca Gariagle Az elveszett ké­véi című komédiáját mutatták be, majd Georg Büchner Leou- oe és Lena című vígjátékával léptek színre. Ezt követően Shakespeare Viharját adták íilö. Az előadásokat a világ­hírű Liviu Ciulei rendezte. Ha t s z á z a n Egy gimnázium eredményei és gondjai Közel hatszáz tanuló látogat ja a Szepsi (Moldava nad Bodvou) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolát és Gimná­ziumot, ebből 98-an a gimná­zium négy osztályába járnak. Az oktató-nevelő munkáról be szélgettünk Nagy Jánossal, az intézmény igazgatójával és Benkö Edével, az iskolai párt alapszervezet elnökével, igaz gatóhelyettessel. — Mindent elkövettünk — mondja az igazgató —, hogy zökkenő nélkül kezdhessük meg a munkát. Dicséret illeti pedagógusainkat, akik a sziin idő alatt is bejártak az isko Iába, rendezték, javították a segédeszközöket, a tanterme­ket, a tanszereket s így a megnyitóra valóban tárt kapuk kai várhattuk diákjainkat. Nagy pedagógiai gyakorlatot, szaktudást és főképpen türel met követel az iskola pedagó gusa.itól a cigányszármazású gyerekek oktatása, nevelése. Száz tizenegy cigánygyerek Iá lógatja az iskolát, mivel a leg többjét azonban jóval a lan köteles kor után Íratják be is kólába, a kisegítő osztályok ban folyik a nevelésük. Ame­lyik gyerek eléri a megfelelő tudásszintet, azt át teszik a „rendes“ osztályba. Ma már látni cigánygyerekeket a gim­náziumban is, bár Szepsi ci­gánylakosságához mérten na­gyon kis számban. A legna gyobb gond nevelésükben a szülők meg nem értése. A min­den évben megszervezett nyári tábor is a gyerekeknek a tár sadalomba való beilleszkedését hivatott segíteni, de ettől ide­genkednek a szülők. Pedig ez nem kis áldozatába kerül tár­sadalmunknak s a felügyelő tanárok is szabadságukat ál­dozzák föl. A nyár folyamán ötven cigánygyerek vett részt táborozáson. Nehézséget okoz az is, hogy a városban nincs külön óvoda számukra s gya­kori, hogy tízéves gyerekeket iratnak be első osztályba. — iskolánk létszáma gyára podik s ezért állandó hely hiánnyal küzdünk — folytatja az igazgató. — Ez az oka art nak, hogy az alsó tagozaton az idén is két váltásban folyik az oktatás. S emiatt a nehéz munkával, nagy gonddal be­rendezett szaktantermeinket is­mét tantermekké kellett alakí­tani. Komoly eredménynek szá­mít, hogy a városi szervek, a szülök és az iskola közbenjá­rására ebben a tanévben meg­nyílt a magyar tanítási nyelvű óvoda, de itt is helyhiánnyal küzdünk, csak a jövőre iskola- köteles gyerekeket tudták fel­venni, a kisebbek számára nincs hely. Ezt a nehézséget saját erőnkből nem tudjuk megoldani. Nagy János elmondta, hogy az iskolában sza kképesí tett tanerők tanítanak, jó a munka- fegyelem, mely az eredmények­ben is megmutatkozik. A gim­názium negyedik osztályából a múlt tanévben nyolc tanuló jelentkezett főiskolára s mind a nyolcat felvették. — Fontos szerepet tölt be iskolánkban az internacionalis­ta és esztétikai nevelésben a kulturális tevékenység — foly tatja az igazgató. — A zselízi IŽeliezovce) népművészeti fesztiválon tánccsoportunk Nagy Jánosné vezetésével el­nyerte a zsiiri nagydíját. Ko­moly eredményeket könyvelhet el énekkarunk is, melyet Gör­csös Mihályné vezet lelkiisme­retesen, szakértelemmel. A honvédelmi nevelés terén is jók az eredményeink, járást sőt kerületi szinten is évek óta az élvonalba tartozunk. Diákjaink tudásszintje évről évre növekszik, ezt az új mun­kamódszerek alkalmazásának, és nem utolsósorban pedagó­gusaink lelkiismeretes munkát- jának köszönhetjük. — Nagy hangsúlyt helyezünk a világnézeti nevelésre is — veszi át a szót Benkő Ede pártelnök. — Tantárgyon be­lül foglalkozunk a tanulók tu­dományos világnézetre nevelé­sével, s ezenkívül ezt a célt szolgálják a természettudomá­nyos szakkörök is; ezeket párt­tagok vezetik. Alapszerveze­tünknek tizenöt tagja van. Az öttagú pártvezetőség és az is­kola vezetősége között jó az összhang, hiszen csak így le­het jó és egyre jobb eredmé­nyeket elérni, FECSÓ PÄL FŰRÉSZELŐ JANCSIK ÉS EGYEBEK Nemrégiben egy családnál voltam látogatóban. Lakótele pi konyhájuk falát tányérok és fakanalak tucatja „ékesí­tette“. Ehhez képest a sarok ban már szerényen húzódott meg a gondosan kefélt, dör­zsölt és lakkozott rokka egy cséphadaró társaságában. A boldog tulajdonos izgalommal várta, hogy bemutathassa gyűjteménye legújabb darab jail. Vajon mit tudott elmónda ni a „néprajzi gyűjteménye“ tárgyairól? Csak annyit, hol és meny­nyiért szerezte. Nem ismerte a tárgy életét, történetét. Nem mesélt a készítő ügyes ségéről, sem a használó ve­rejtékéről, életéről. Nem tu­dott a tárgyról semmit, így hál neki az nem mondott semmit. Divat a lakásokat régi, fa­lusi használati eszközökkel díszíteni. Sokan időt és pénzt nem kímélve járják a falva­kat, hogy a kamrákból, pad­lásokról a régen félretett rokkákat, köcsögöket, korsó­kat előbányá-sszák. A lakás­ban gyűlnek a tárgyak, fii szén a szomszéd, az ismerős, a barát is új tárgyat szerzett, nem lehel lemaradni. A kony ha megtelt. Következik a szo­ba. Lassan az is szűk lesz. Mi legyen az' „értéktelenebb“ tárgyakkal? Vigye le a pin­cébe? Dobja a szemétbe? Jobb lenne a múzeumba vin­ni? Igen, de mit mond a mu­zeológusnak? Mi a tárgya ne­ve? Mikor, hol, ki készítette? Ezekre tőle nem kaphat vá­laszt a muzeológus. Adatok nélkül pedig a tárgy halott, néni mond semmit. Elveszett a tudomány számára. Jómagam is szeretettel őr zöm idős nagyapám fafaragó tudományának emlékeit: az egy darab fából faragott ma­darat és a kedves játékot, a „fűrészelő Jancsit". Mindkét tárgyhoz kedves emlék fűz. Gyermekkoromban hány és hány krumplit szúrtam a fű­rész hegyére, hogy az asztal sarkára téve jól fűrészeljen a Jancsi. Bár ma már nálam is lakásdíszek e tárgyak, mégis sokkal többet jelente­nek számomra. Gyermekko­romból egy darabot. Így kellene viseltetnünk a „néprajzi gyűjteményekkel“ is.- Szüléink, nagysziileink vagy ismerőseink küzdelmes munkáját, életét kellene tük­röznie, ha már eredeti funk­ciójában nem is tudjuk fel­használni. Vigyázzunk, hogy kezünkben ne váljon halottá a néprajzi tárgy! Beszerzésé­nél igyekezzünk minél töb­bet megtudni róla, hogy szá­munkra is éljen és elődeink életéről nekünk is mondjon valamit — a lehető legtöbbet. Természetesen helyesebb, ha a gyűjtött anyaggal felke- ' ressük valamelyik vidéki mú­zeumunkat, ahol mindenki kellő felvilágosítást és útba­igazítást kaphat a néprajzi tárgyak gyűjtéséhez. De a múzeumnak is ajándékozhat­juk a tárgyakat, hiszen így azok a nép mindenkor elér- . hetó kincsévé válhatnak. FEHÉRVÄRY MAGDA 1979 IX. 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom