Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1979-09-27 / 228. szám, csütörtök
Tanárokhoz, tanulókhoz HASZNOS MATEMATIKAI ÉVKÖNYV A matematikai olimpia ré gebln évfolyamainak évköny vei nem kaphatók. Ezért vár tűk fokozott érdeklődéssel a Prágai Állami Pedagógiai Könyvkiadó gondozásaiban meg .jelenő „A matematikai olimpia XXV. évfolyama“ qínúi évköny vet, J. Vyšín, V. Macháček, J. Mida, J. Moravčík munkáját. A könyv szerzőit nem szűk séges külön bemutatni, rég; ismerőseink, a matematikai olimpiai versenyek szervezői. Tudományos és ismeret terjes/; tő műveik, valamint a mate matikai olimpia előző évkönyvei, sokunkat segítettek a ta nításban és a tanulásban. Eai iített művükben — amelyekben részletezik az 1975/76-os tanév eseményeit és számokkal kire jozhető eredményeit — felhasználták az iskoláknak inai korábban szétküldött szövegmagyarázatokat, melyek révén a szaktanárok rávezették tanít ványaikat a versenyfeladatok megoldására. Persze, a kiad ványban a versenyfeladatok megoldása is megtalálható. Az évkönyv hét fejezetre ta golódik. Az első fejezet a ma tematikai olimpia XXV. évto iyamának lefolyásáról tájékoz tat. Megtalálható itt a Mate matikai Olimpia Központi Bi zottságámik névsora. Tájékozódhatunk a különböző rendezvényekről, a versenyző tanú Sóknak szervezett tanfolyamok ról stb Végii! kerületenként felsorolják az első tíz legjobb eredményt elért tanuló nevét. Ezekben a felsorlásokban az alábbi magyar tannyelvű isko Iák tanulóinak neve található meg: Az A kategóriában (3., i osztályosok] Miklós László Ko márom (Komárno), Izsóf Béla Galánta, Skuta Atilla Koma rom. A B kategóriában (2. osztályosok) Fílakovszky Péter Ér sekújvár [Nové ZamkyJ, Matus Anna Somorja (Samorín). Ar tail Elemér Dunaszerdahe! ? (Dunajská Streda). A C kategóriában (1. osztályosok) Méhes József Duna szerdahely, Kubík István Ga lánta, Pápai Imre Galánta, Földes András, Bratislava. Megjegyzendő, hogy egy bra- tislavai tanuló kivételével valamennyien a nyugat-szlovákiai kerület valamelyik gimnáziumába, vagy szakközépiskolájába járnak, illetve jártak. Vajon hol vannak a közép és kelet-szlovákiai magyar tannyelvű iskolák eredményes feladatmegoldói? A könyv leglényegesebb ré szét a II., III., IV. eš az V. fejezetek alkotják, mivel itt találhatók meg az egyes kate góriák versenyfeladatai és azok megoldásai. A nagy gonddal kidolgozott feladatok megoldá sai érdekesek, változatosak és Tankönyv illusztrációk — Most pedig elolvasom M« zopo^ítmiát... — mondta a jelen tanév első napjaiban első- szülött fiam kezébe véve a hatodikos történelemkönyvet. S hogy megjegyzésére fölkaptam a fejem, annak kizárólag az volt az oka, hogy Mezopotá xniáról tudnia a nálánál két évvel idősebbeknek lenne ku tyia kötelessége. — Nem is hü lye gyerek ez a gyerek — konstatáltam magamban önelégül ten, és már éppen t»e akartam látni: igazuk vám azoknak, alkiik azt állítják, hogy ebben az egy dologban legalább a srác sémim i szín alatt sem ütött az apjára... Idáig ju tottam az ■elmélkedésben, ami (kor csemetém iménti kijelentését meghazudtolóan idétlenül íelröhögöt’t. Már-már spártai szigort akartam alkalmazni, ami ugyebár szöges ellentét 1»en állana a mai modern pe dagógia elveivel, amikor észrevettem artikulátlan vihogásá nak objektív okait, és komoly felnőttliöz nem illő komoly ta lansággal, de. leplezetlen érdeklődéssel kezdtem forgatni most már én is a szóban forgó tankönyvet, „Illusztrációi“ láttán, amelyeíket valamelyik mó kás ikedvű diák „javított“ olyanokká amilyenek, egyáltalán nem csodálkoztam fiam hangú lathullámzásán. Nézzük csak: például a esi szolatlan kőkorszak majomemberét — ezúttal „valódi“ taj- tékpijwval... A prédára leső vá rswvm jas m a jotnemlverh or da így pipázgatva, a táj és az ős- allatoik nyájas szemlélőivé sze Üdültek, és inkább hasonlítottak a „civilizált“ rekvizitu- mok'kal a huszadik század em herére, amint az állat kert ben szemlélik a szavannák vadait mint a mindennapi betevő ma mutját áldozatul váró előemberre. Egy lappal odább a medve'vadász előember „módosított“ meg mintha éppenséggel keresztrejtvényt fejtene .. . Ha nem lenne pipája, már hiányozna. Persze, a későbbi korok tör ténete is ihlette az Ismeretlen ,.szerzőt“, bár Homérosz eltorzított kőfieurája nem tanúskodott a művészi hajlam túlten- gésétől, és Zensz, a görög fő isten, bizonyára villámokat szórna, ha láthatná tankönyv- beli Önmagát Nekem, szeipélv szerint Afrodite, a szépség és szefelem istennője, csonkán is jobban tetszik mint így „kiegészítve“, arról nem is besütve, hogv napszemüvegével túlságosan iólöltözött. Epv istennő akkor szép igazán, ha öltözéke — ^erami. Persze, e?t egv hatodikosnak. mé? nem kell szükségszerűen tudnia .., Ezzel azonban még nincs vé ge. Thuküdész, a jeles történetíró, meig egyenesen ügy néz ki, mintha most szalasztottak volna a. mohácsi busójárásról. Persze, azért Nagy Sándor sem panaszkodhat. A makedón vi 1 ág verő inkább lehetne kac kiás bajszával valami huszár- brigadéros, mondjuk Márki Te réziánál. „Alkotója“ tetejében nagyon előnytelenül is ábrázol ja, sőt, új oldaláról — felszarvazva. Ezt ugyebár, a gordiuszi csomót elvágó hódítóról mind ez ideig gondosan elhallgatták a történelemkönyvek ... Az ókori Róma történetében az első számottevő „alkotás“ Július Caesar — motorosszem üvegben, hátra fésült hosszú hajjal, amit egy sziulag rögzít. Ez tagad ha tata lan Winnetou hatása... Ennek ellenére él bennem a sanda gyanú, ha á Rubicon átépítése előtt ilyen ábrázattai állt volna oda légiói été kijelenteni, hogy „a kocka el van vetve“, derék katonái alighanem halálra röhögték volna magukat. Ilyen formán is fuccs lett volna a Cleopátra-idillnek, meg a „jöttem, láttam, győztem“-nek csakúgy, mint a „Te is, fiam, Brutus“-nak, amivel így utólag Július alighanem kiegyezett volna... No, de Július után Augustus — tankönyvbeli .külsőjével számítanák tőle a császárság korát. Cicero — kecskeszakállal és bajusszal. Akár egy holló kis ördög, amint azon mulat, hogy a Pokol szépei éppen kánkánt lejtenek valamelyik századbeli, érzékiekben túlfűtött hangulatú operettben így aztán még meg sem ütközöm, hogy Konstantin császár merőben mai ihletésű portréjával zárul az „illusztrációk“ sora. Konstantinápoly és a Kelet-római Birodalom megalapozója a legmodernebb „szabású“ napszemüveggel ékesítve, lezserül cigizik a napon, és azt mondja: „Szia, csajok!“ Meg kell jegyeznem, ez utóbbit teljes mértékben helytelenítettem. Legyen bár valaki olyan jóképű, mint a Nagy Constantinus, de azért egy hatodikos tankönyvben nem illik a lányokkal pimasz- kodni még egy császárnak sem. Megérdemelné, hogv „megvonják“ tőle a diadalívet még így utólag is, persze, egészen jól szórakoztam, mégha vigalmam nem Is volt teljesen felhőtlen. Gyanítom, hogy az ilyen „maszek illusztrációkkal“ teletűzdelt tankönyvekből tanuló diákok feleltetése'kor végző pedagógus aligha lesz eny- nyire „elragad MÉSZÁROS JÄNOS tanulságosak. Ezért példatár nak is kitűnő ez a könyv. A fejezetekben található feladatok óriási előnye, hogy meg- érthetők a középiskolai ismeretek alapján, s mégis szétfeszítik a megszokott közép is kolas szemléletet, amely túlságosan „felvételi centrikus“. Ez a könyv azt adja, ami a matematikai feladatok megoldásában szép és érdekes, ami a matematikai gondolkodásmód kialakításához és elmélyítéséhez szükséges. És ez közvetve jobban szolgálja a felvételire készülő diák érdekeit, mint a szokványos rutinfeladatok. A VI. fejezet az 1975/76-os iskolai évben rendezett levelező szeminárium anyagát tartalmazza. Az itt található feladatokat azoknak a tanulóknak küldték meg, akik számításba jöttek a XVIII. Nemzetközi Matematikai Diákolimpiára való kiküldetéshez. Ebbe a tevékenységbe országosan 43 tanulót kapcsoltak be. A magyar tannyelvű iskolákat — egyedül a komáromi Miklós László képviselte, jó eredménnyel. A VII. fejezet beszámolót tartalmaz a XVI11. Nemzetközi Ma tem a t i k a i Diá kó 1 impl ákról, amelyet Ausztriában rendeztek meg. Tizenkilenc ország versenyzői között hazánk legeredményesebb olimpikonjai is szerelmeitek. Igaz, nem értek el olyan eredményt, amilyet a szakvezetés elvárt tőlük. Az érdeklődő meggyőződhet e kötetben arról is, hogy nemzetközi méretekben milyen feladatokat kellett megoldaniuk a résztvevőknek Ez a cseh nyelvű évkönyv a tanulókhoz és tanárokhoz egyaránt szól, hagyományosan jó színvonalú s jó szolgálatot tesz mindazoknak, akik érdeklődnek a matematikai olimpia és az iskolai matematika iránt. Szeretném remélni, hogy a következő évkönyvek nem három óv késéssel jelennek meg és a magyar fordításuk sem várat túl sokat magára. OLÄH gyűrgv Sikeres vendégszereplés Befejezte nagy sikerű magyarországi ven dég s ze re p'ié sé t a bukaresti Bulandra Színiház társulata. A világhírű román együttes először Kecskeméten vendégszerepelt, majd a Budapesti Művészeti Hetek keretében lépett színpadra. Három produkcióval szerepeltek. Az első ma pon az egyik legnevesebb román klasszikus író, Jen Luca Gariagle Az elveszett kévéi című komédiáját mutatták be, majd Georg Büchner Leou- oe és Lena című vígjátékával léptek színre. Ezt követően Shakespeare Viharját adták íilö. Az előadásokat a világhírű Liviu Ciulei rendezte. Ha t s z á z a n Egy gimnázium eredményei és gondjai Közel hatszáz tanuló látogat ja a Szepsi (Moldava nad Bodvou) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolát és Gimnáziumot, ebből 98-an a gimnázium négy osztályába járnak. Az oktató-nevelő munkáról be szélgettünk Nagy Jánossal, az intézmény igazgatójával és Benkö Edével, az iskolai párt alapszervezet elnökével, igaz gatóhelyettessel. — Mindent elkövettünk — mondja az igazgató —, hogy zökkenő nélkül kezdhessük meg a munkát. Dicséret illeti pedagógusainkat, akik a sziin idő alatt is bejártak az isko Iába, rendezték, javították a segédeszközöket, a tantermeket, a tanszereket s így a megnyitóra valóban tárt kapuk kai várhattuk diákjainkat. Nagy pedagógiai gyakorlatot, szaktudást és főképpen türel met követel az iskola pedagó gusa.itól a cigányszármazású gyerekek oktatása, nevelése. Száz tizenegy cigánygyerek Iá lógatja az iskolát, mivel a leg többjét azonban jóval a lan köteles kor után Íratják be is kólába, a kisegítő osztályok ban folyik a nevelésük. Amelyik gyerek eléri a megfelelő tudásszintet, azt át teszik a „rendes“ osztályba. Ma már látni cigánygyerekeket a gimnáziumban is, bár Szepsi cigánylakosságához mérten nagyon kis számban. A legna gyobb gond nevelésükben a szülők meg nem értése. A minden évben megszervezett nyári tábor is a gyerekeknek a tár sadalomba való beilleszkedését hivatott segíteni, de ettől idegenkednek a szülők. Pedig ez nem kis áldozatába kerül társadalmunknak s a felügyelő tanárok is szabadságukat áldozzák föl. A nyár folyamán ötven cigánygyerek vett részt táborozáson. Nehézséget okoz az is, hogy a városban nincs külön óvoda számukra s gyakori, hogy tízéves gyerekeket iratnak be első osztályba. — iskolánk létszáma gyára podik s ezért állandó hely hiánnyal küzdünk — folytatja az igazgató. — Ez az oka art nak, hogy az alsó tagozaton az idén is két váltásban folyik az oktatás. S emiatt a nehéz munkával, nagy gonddal berendezett szaktantermeinket ismét tantermekké kellett alakítani. Komoly eredménynek számít, hogy a városi szervek, a szülök és az iskola közbenjárására ebben a tanévben megnyílt a magyar tanítási nyelvű óvoda, de itt is helyhiánnyal küzdünk, csak a jövőre iskola- köteles gyerekeket tudták felvenni, a kisebbek számára nincs hely. Ezt a nehézséget saját erőnkből nem tudjuk megoldani. Nagy János elmondta, hogy az iskolában sza kképesí tett tanerők tanítanak, jó a munka- fegyelem, mely az eredményekben is megmutatkozik. A gimnázium negyedik osztályából a múlt tanévben nyolc tanuló jelentkezett főiskolára s mind a nyolcat felvették. — Fontos szerepet tölt be iskolánkban az internacionalista és esztétikai nevelésben a kulturális tevékenység — foly tatja az igazgató. — A zselízi IŽeliezovce) népművészeti fesztiválon tánccsoportunk Nagy Jánosné vezetésével elnyerte a zsiiri nagydíját. Komoly eredményeket könyvelhet el énekkarunk is, melyet Görcsös Mihályné vezet lelkiismeretesen, szakértelemmel. A honvédelmi nevelés terén is jók az eredményeink, járást sőt kerületi szinten is évek óta az élvonalba tartozunk. Diákjaink tudásszintje évről évre növekszik, ezt az új munkamódszerek alkalmazásának, és nem utolsósorban pedagógusaink lelkiismeretes munkát- jának köszönhetjük. — Nagy hangsúlyt helyezünk a világnézeti nevelésre is — veszi át a szót Benkő Ede pártelnök. — Tantárgyon belül foglalkozunk a tanulók tudományos világnézetre nevelésével, s ezenkívül ezt a célt szolgálják a természettudományos szakkörök is; ezeket párttagok vezetik. Alapszervezetünknek tizenöt tagja van. Az öttagú pártvezetőség és az iskola vezetősége között jó az összhang, hiszen csak így lehet jó és egyre jobb eredményeket elérni, FECSÓ PÄL FŰRÉSZELŐ JANCSIK ÉS EGYEBEK Nemrégiben egy családnál voltam látogatóban. Lakótele pi konyhájuk falát tányérok és fakanalak tucatja „ékesítette“. Ehhez képest a sarok ban már szerényen húzódott meg a gondosan kefélt, dörzsölt és lakkozott rokka egy cséphadaró társaságában. A boldog tulajdonos izgalommal várta, hogy bemutathassa gyűjteménye legújabb darab jail. Vajon mit tudott elmónda ni a „néprajzi gyűjteménye“ tárgyairól? Csak annyit, hol és menynyiért szerezte. Nem ismerte a tárgy életét, történetét. Nem mesélt a készítő ügyes ségéről, sem a használó verejtékéről, életéről. Nem tudott a tárgyról semmit, így hál neki az nem mondott semmit. Divat a lakásokat régi, falusi használati eszközökkel díszíteni. Sokan időt és pénzt nem kímélve járják a falvakat, hogy a kamrákból, padlásokról a régen félretett rokkákat, köcsögöket, korsókat előbányá-sszák. A lakásban gyűlnek a tárgyak, fii szén a szomszéd, az ismerős, a barát is új tárgyat szerzett, nem lehel lemaradni. A kony ha megtelt. Következik a szoba. Lassan az is szűk lesz. Mi legyen az' „értéktelenebb“ tárgyakkal? Vigye le a pincébe? Dobja a szemétbe? Jobb lenne a múzeumba vinni? Igen, de mit mond a muzeológusnak? Mi a tárgya neve? Mikor, hol, ki készítette? Ezekre tőle nem kaphat választ a muzeológus. Adatok nélkül pedig a tárgy halott, néni mond semmit. Elveszett a tudomány számára. Jómagam is szeretettel őr zöm idős nagyapám fafaragó tudományának emlékeit: az egy darab fából faragott madarat és a kedves játékot, a „fűrészelő Jancsit". Mindkét tárgyhoz kedves emlék fűz. Gyermekkoromban hány és hány krumplit szúrtam a fűrész hegyére, hogy az asztal sarkára téve jól fűrészeljen a Jancsi. Bár ma már nálam is lakásdíszek e tárgyak, mégis sokkal többet jelentenek számomra. Gyermekkoromból egy darabot. Így kellene viseltetnünk a „néprajzi gyűjteményekkel“ is.- Szüléink, nagysziileink vagy ismerőseink küzdelmes munkáját, életét kellene tükröznie, ha már eredeti funkciójában nem is tudjuk felhasználni. Vigyázzunk, hogy kezünkben ne váljon halottá a néprajzi tárgy! Beszerzésénél igyekezzünk minél többet megtudni róla, hogy számunkra is éljen és elődeink életéről nekünk is mondjon valamit — a lehető legtöbbet. Természetesen helyesebb, ha a gyűjtött anyaggal felke- ' ressük valamelyik vidéki múzeumunkat, ahol mindenki kellő felvilágosítást és útbaigazítást kaphat a néprajzi tárgyak gyűjtéséhez. De a múzeumnak is ajándékozhatjuk a tárgyakat, hiszen így azok a nép mindenkor elér- . hetó kincsévé válhatnak. FEHÉRVÄRY MAGDA 1979 IX. 27.
