Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-27 / 228. szám, csütörtök

A haza elbúcsúzott nagy fiától /Folytatás az 1. oldalról) Ugyancsak részi vett a gyász- szertartáson Dmitrij Litovcev vezérezredes, a Varsói Szerző­dés tagállamai egyesített fegy­veres erői főparancsnokságá­nak rangidős csehszlovákiai képviselője, Dmitrij Jazov ve­zérezredes, a hazánkban állo­másozó középső szovjet hadse­regcsoport parancsnoka és a Háborús Veteránok Szovjet Bi­zottságának küldöttsége. A Spanyol teremben a gyász- szertartás a csehszlovák him­nusszal kezdődött, amelyet a Cseh Filharmónia zenekara adott eiö. Gyászbeszédet Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök mondott. Gustáv Husák elvtárs beszé­de után a jelenlevők felálltak, hogy még egyszer kegyelettel adózzanak azon ember emlé­kének, aki örökre bevonult szocialista hazánk minden ál­lampolgárának szívébe és em­lékezetébe. Smetana Tábor cí­mű szimfonikus költeményének kíséretében a csehszlovák nép­hadsereg tábornokai elvitték az elhunyt kitüntetéseit, vala­mint a párt-, az állami és a társadalmi szervezetek és a családtagok koszorúit. Tisztek vitték el Ludvík Svoboda cseh­szlovák zászlóval lefedett ko­porsóját n prágai vár Spanyol terméből. Az Elesett forradalmárok in­dulójának kíséretében a cseh­szlovák néphadsereg tisztjei a második várudvarban a kopor­sót ágyútalpra helyezték. A gyászmenet élén a cseh­szlovák néphadsereg katonái csehszlovák zászlóval, a Szov­jetunióban alakult 1. csehszlo­vák hadtest hat lobogójával, valamint a Ludvík Svobodáról elnevezett katonai alakulat és katonai főiskola csapatzászla­jával meneteltek. Katonazene kíséretében vitték hadseregünk tábornokai Ludvík Svoboda ér­demrendjeit és más kitünteté­seit. Ezután a koszorúkat szál­lító autó következett. Az ágyú- tálpon elhelyezett koporsó mö­gött az elhunyt legközelebbi hozzátartozói s hazánk vezető párt- és állami tisztségviselői haladtak. Ezután katonai dísz- század következeit, ehhez csat­lakoztak a dolgozók, s a gyász­menet a vár kapuján kimenve az U Prašného mostu utcán és a Békevédők sugárúton keresz­tül a Letnái mezőre ment. Itt az embereik ezrei rótták le (ke­gyeletüket Ludvík Svoboda elv­társ előtt. A Letnái anezőn a cseh szlováik néphadsereg, a Belügyminiszté­rium és a népi milícia katonai díszegvségoi sorakoztak fel csapatzászlókkal, A Letnái mezőt betöltötték a prágaiak. Mély részvéttel bú­csúztak hazánk nagy fiától. A fekete jiosztóval letakart tri­bün közepén elhelyezték Ludvík Svoboda had se reg tábor nők arc­képét. A gyászmenel megállt, a ze­nekar az Irány Prága című in­dulót játszotta, amely « cseh­szlovák katonák Buzuluktól Prágáig tartó dicső harci útját jelképezi. A koporsót az ágyú- talpról autóba helyezték át. Ezt kövelően a gyászmenet a Letnái mezőről elindult Prága utcáin a Strasnicei kremató­riumba. A gyász me net a Strossmayer téren a Hlávkoví hídon, Téš- ňovon, a Konyev utcán, a Na ohrade kereszteződésen, a Že- livský utcán és a Vinohradyi sugárúton át vonult. Tisztelettel és meghatódot- tan búcsúztak Ludvík Svoboda elvtárstól Prága lakosai, mun­kások, technikusok, tudósok, művészek, nőik, férfiak és a legkisebbek, a vörös nyaikiken- dős pionírok. A végső búcsúztatásra a strasnicei krematóriumban ke­rült sor. A krematórium nagy sze rta rtá stermében elfog la 1 ták helyüket az elhunyt családtag­jai, Gustáv Iiusák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, más vezető párt- és állami tisztségviselők, Ludvík Svoboda legközelebbi barátai, bajtársai és más vendégek. Q ravatalnál a csehszlovák néphadsereg tábornokai álltak díszőrséget. Felhangzott Antonín Dvorak As-dűr vonósnégyese, a Smeta- na-kvartett előadásában. A szertartás a csehszlovák himnusz hangjaival kezdődött. Búcsúbeszédet Ľubomír Štrou­gal, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök mondott. /. Ludvík Svoboda elvtárs bú­csúztatása az Internacionálé hangjaival ért véget, miközben a krematórium udvarán felso­rakozott katonai díszegység tti zérségi díszlövéseket adott le. GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE /Folytatás oz 1. oldalról) 'A csehszlovák alakulgat Lud­vík Svoboda ezredes, majd tá­bornok vezetésével vállvetve a hősi szovjet hadsereggel győz­tes utat tett meg Buzuluktól Prágáig. A csehszlovák és a szovjet hazafiak közös harca a szokolovói és kijevi ütközet­ben, a duklai hadműveletben és más harcokban ontott közös vér nemzeteink harci hagyomá­nyainak dicső fejezeteit írta, alátámasztotta és megpecsétel­te a megbonthatatlan csehszlo­vák—szovjet barátságot. E ba­rátsághoz Ludvík Svoboda egész életén át hű maradt. Őszinte hazafiságával, becsü­letes helytállásával, a fasizmus vereségéért, hazánk felszabadu­lásáért vívott harcban tett szí­vós erőfeszítéseivel Ludvík Svoboda megnyerte a csehszlo­vák nép nagy tiszteletét és megbecsülését. E nép emléke­zetében mindig a felszabadulá­sért, Csehszlovákia népi de­mokratikus alapokon történő helyreállításáért vívott harcok hőseként fog élni. Miután a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat, min­den erejével, tapasztalatával és képességével részt vett az új, szociális és nemzeti szempont­ból igazságos Csehszlovákiáért folytatott történelmi küzdelem­ben. Érdemeket szerzett a fel-- szabadult ország első nemzet­védelmi minisztereként az új néphadsereg létrehozásában. 1948 februárjának emlékezetes eseményei idején a Csehszlo­vákia Kommunista Pártja vezet­te nép oldalára állott, s hozzá­járult a burzsoázia reakciós terveinek meghiúsításához, a munkásosztály és a dolgozó nép győzelméhez. Ezután áldo­zatkészen és becsülettel dolgo­zott a szocialista országépítés nagy művének megvalósításán. A nemzeteink és Csehszlová­kia népe iránti odaadás, a nép vezető ereje, Csehszlovákia Kommunista Pártja iránti hűség és a szovjet nép iránti mély barátság érzelme hitvallásává vált. Ezen alapult példás er-* kölcsi ereje, derűlátása, bizton-1 ságérzete és nagy fokú felelős­ségérzete népünk sorsáért, a csehszlovák állam jelenéért és jövőjéért. Mindezzel olyan tekintélyre tett szert a széles néprétegek körében, hogy 1968 ban a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság elnökévé választották meg. A bonyolult válsághely­zetben, amikor hazánkban a szocializmust komolyan veszé­lyeztette az opportunista és az ellenforradalmi erők támadása, ismét nagy élettapasztalatról, bölcsességről és államférfiúi megfontoltságról tett tanúsá­got. Az első sorokban küzdött a szocialista rendszer megszi­lárdításáért, a párt marxista— leninista jellegének helyreállí­tásáért, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való barátságáért és szövetségért. 1969 áprilisa után Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága Elnökségének tagjaként és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke­ként ismereteivel, körültekinté­sével és tekintélyével jelentős mértékben hozzájárult pártunk új marxista—-leninista vezetősé­gének formálásához, a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal való barátság és testvéri együttműködés fejlesz­téséhez és elmélyítéséhez, a válság leküzdéséhez, a sikeres konszolidáláshoz és szocialista társadalmunk fejlesztéséhez. Ludvík Svoboda elvtárs haza­fi és internacionalista volt. Na­gyon drága volt számára né­pünknek, a cseheknek és a szlovákoknak, valamint a közös szocialista hazában élő összes nemzetiségeknek az egysége. A csehek és a szlovákok egyen­jogú életében és közösségében látta államunk erejének és fel­virágzásának legfontosabb elő­feltételeit. Egész életével, néze teivel, munkájával és tetteivel a cseh és a szlovák nemzetnek, valamint a szocialista Csehszlo­vákia többi nemzetiségének testvéri együttélését jelképezte. Ludvík Svoboda személyisé­gének fontos jellemvonása volt a fiatal nemzedék iránti forró kapcsolat, a fiatalok problémái iránti őszinte érdeklődés. Élet­tapasztalatával és személyes példaadásával hozzájárult ifjú­ságunknak a szocialista haza- liság és internacionalizmus szellemében történő nevelésé­hez, a fiatalokat nemzeteink dicső történelmének és hazánk szépségeinek szeretetére, igazi barátaink megismerésére és megbecsülésére tanította. Ludvík Svoboda elvtársnak, a politikusnak, az államférfinak, a katonának és az embernek mindezeket az értékes tulaj­donságait számos magas cseh­szlovák, szovjet és más állami kitüntetés, köztük a Szovjetunió Hőse cím és a Nemzetközi Le­nin díj (a népek közötti béke megszilárdításáért J odaítélésé­vel méltányolták. Ilyen marad Ludvík Svoboda mindörökre a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság állampol­gárainak szívében és emlékeze­tében, a munkásság, a paraszt­ság és az értelmiség, a kato­nák, a fiatalok és a nők, egész népünk emlékezetében. Mindig a néppel tartott, meghallgatta szavát, hitt alkotó erejében és bölcsességében és egész életé­ben hűen szolgálta a népet. Éppen ezért annyira közeli és drága népünk számára. Ugyan­olyan jól ismerték és szerették Svoboda elvtársat a Szovjet­unióban és más szocialista or­szágokban élő bajtársai és ba­rátai. Ludvík Svoboda elvtárs eltá­vozott közülünk. Súlyos vesz­teség ez kommunista pártunk­nak, nemzeteinknek, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság egész népének. Megmarad azon­ban a nagy mű, pártunk és Csehszlovákia népe harcainak és munkájának gyümölcse, amelyhez ő is jelentősen hozzá­járult. Ezt a müvet tovább fej­lesz! jiik dolgozó népünk egyre jobb és gazdagabb élete céljá­ból, a mai és a jövő nemzedé­kek javára, egész szocialista hazánk javára. Ludvík Svoboda elvtárs halá­la számomra is nagy veszteség. Személyében közeli elvtársam és barátom távozott, akivel szorosan együttműködtem a nemzeti felszabadító harcban, 1948 februárjában és különösen abban az időben, amikor a CSKP KB Elnökségének tagja és a köztársaságunk elnöke volt. Mindig becsületes, áldo­zatkész, értékes és szerény em­berként, igaz hazafiként és in­ternacionalistaként becsülöm őt. Tisztelt Svobodová elvtársnő! Nagyon nehéz vigasztaló sza­vakat találni az ön és az egész család számára ily nehéz perc­ben. Osztjuk rendkívüli szenve­dését, együttérzünk önnel a gyászban. Kedves Svoboda elvtársi Búcsúzom tőled Csehszlová­kia Kommunista Pártja Közpon* ti Bizottsága, a csehszlovák kormány, a Szövetségi Gyűlés és a Nemzeti Front Központi Bizottsága nevében, saját ne­vemben és Csehszlovákia egész népe nevében is. A búcsúnak ebben az órájában tisztelettel adózunk annak a munkának és műnek, amelyet életed során létrehoztál. Köszönjük áldozat­kész és fáradhatatlan munká­dat'/ mindazt, amit pártunkért, a munkásosztályért és a dolgo­zó népért, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságért tettél. Hűen és tántoríthatatlanul to­vább haladunk n XIV. és a XV. pártkongresszuson kitűzött úton, amely a te utad is volt, a dolgozók boldogságáért és jó­létéért, szocialista hazánk fel­virágoztatásáért, a békés éle­tért folytatott küzdelem útján. Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével, a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal szilárd szövetségben befejezzük a szocializmus és a kommunizmus építésének nagy művét. Tisztelet és dicsőség halha­tatlan emlékednek! Tisztelt Svobodová elvtársnői Tisztelt vendégek! Elv társak! Szomorúsággal és fájdalom­mal kellett búcsúznunk ma Ludvík Svoboda hadseregtá- bornoktól, a kedves elvtárstól, Csehszlovákia háromszoros hő­sétől, a Szovjetunió Hősétől, « nagy és derék embertől. Rendíthetetlen életereje több hónapos szívós küzdelem utáin megtört, és engedett a termé­szet örök törvényének, amely minden ember életének végül is könyörtelenül véget vet. Ahogy már megszokta, hogy küzdjön és ne adja fel, hosz- szan harcolt életéért, szilárdan és kitartóan egészen utolsó le­heletéig. Ennek ellenére levert minket ez a veszteség, mint mindig, amikor közeli, szere­tett és jó ember távozik, «kit ju in da n n y ki n sze re 11 ü nk. Ludvík Svoboda elvtárs a ha­zafiaknak ahhoz a dicső cso­portjához tartozott, akik már évtizedekkel ezelőtt lelkiisme­retűk parancsára fegyvert fog­tak az általuk annyira szere­tett ország és. nép szabadsá­gáért, azokért az eszmékért, amelyek a csehszlovák szocia­lista államiság tartalmát képe­zik, azok közé tartozott, akik részt vettek a nemzedékek ál­mainak és vágyainak megvaló­sításáért vívott nagy és áldo­zatokkal feli harcban, küzdőtj lek egy igazságosabb társadal­mi rendért, az egyszerű dolgo­zóik bo'idog életéért. Itt állunk a hazafinak, a Kommunistának, « Szovjetunió hű barátjának ravatalánál, s velünk együtt fájdalommal teli szívvel lélekben jelen van­nak nemcsak ál iám polgáraink milliói, hanem Ludvík Svobodm elvtársnak a testvéri szocialis­ta országokban és a világ más részein élő barátai is. Most, amikor elhagyott ben­nünket, újra és még világosab­ban látjuk, miben rejlett pél­dás életének nagysága, min alapult személyiségének rend­kívüli tekintélye, bölcsessége, rendkívüli erkölcsi ereje, ren­díthetetlen hűsége országának népe iránt, miben mutatott és mutat példát nekünk és a tó­vá bb i nomzedéke k ne k. Nemzeteink hosszú évtizede­ken át nehéz életet éltek. Meg kellett küzdeniük nemze­ti szabadságukért, a szabad csehszlovák állam létéért, a szociális problémáik rendezé­séért, társadalmunk szocialista jellegéért. És hazánknak mind­ezekkel a történelmi változá­saival, kulcsfontosságú helyze­teivel és rohamos fejlődésével összefügg Ludvík Svoboda elv társ neve. A cseh—morva dombvidék ikomoly, mélyen erkölcsös la­kosságának fia. Már fiata’i ka­tonaként tudatosította, hogy hazafias kötelessége minden­kor kiállni népe mellett. E meggyőződéshez, amely személyiségének fontos jellem­vonásává vált, életének legki- merílőbb perceiben is hű ma­radt. Az első köztársaság helyzeté­nek alakulásából levonva a ta­nulságokat, az 1938-as és az 1939-es esztendő nehéz hónap­jaiban megértette az oikait és a lényegét az akkori tragikus helyzetnek, melynek során a burzsoá és a reformista veze­tők nem voltak képesek, és sokan nem is akarták garan­tálni államunk és országunk biztonságát. Ebbő’i a fájdalmas időszak­ból vonta le Ludvík Svoboda elvtárs önmaga és családja számára azokat a tanulságokat, amelyek jellege egész életével összhangban van. Külföldre ment, nem Nyugatra, melynek árulását mélyen átélte, hanem Keletre, mert 1938 őszének ta. pasztalata arra tanította, hogy onnan várja a segítséget. El­ment, hogy újra harcoljon ha­zájának felszabadulásáért. Rövid lengyelországi tartóz­kodása során csehszlovák ka­tonai egységet szervezett, ame­lyet átvezetett a Szovjetunióba. Itt aztán a CSKP moszkvai ve­zetőségének utasítására •— amelynek élén a feledhetetlen Klement Gottwald elvtárs ál­lott —■ létrehozta az 1. önálló csehszlovák zászióa’ijat, és mint önálló hadosztálynak és az 1. csehszlovák hadtestnek parancsnoka katonái élén meg­tette a ma már legendásnak számító utat Buzuluktól Duklán át Prágáig. Több ezer. kilométeres út volt ez áldozatokkal, megpró­báltatásokkal, vérrel és izzad­sággal teli, de egyúttal dicső, hősies út vállvetve a tapasz­taltabb harcostársakkal, a di­cső szovjet hadsereg katonái­val. Az út eredményeként megszületett a szabadság és az igazságosabb társadalmi rend az új Csehszlovákiában. Ludvík Svoboda elvtárs ily módon a nemzeti és állami szabadságunkért folytatott küz­delem jelképévé, a hősiesség, a hazafiasság és azon áldoza tok jelképévé vált, amelyeket a háború nehéz éveiben kato­náink, partizánok, kommunis­ták, az antifasiszta ellenállási mozgalom résztvevői hoztak meg. A hazafit jelképezi, aki a döntő percekben mindig meghozza a legnagyobb áldo­zatokat is népéért, a jobb éle­tért, a haladásért. így egyszersmind népünk szemében a Szovjetunió iránti mély és tántoríthatatlan barát­ság példájává is vált. A mün­cheni árulás tragikus napjai­ban, majd a szovjet hadsereg­gel vállvetve vívott harcokban értette meg, hogy Csehszlová­kia függetlenségének, a cseh és a szlovák nemzet szabad­ságának egyedüli igazi és tar­tós záloga a Szovjetunióval v«ló barátság és szövetség. Ily módon személyes példájá­val és tetteivel megmutatta, hogyan kell egybekapcsolni a szocialista internacionalizmust a csehszlovák hazaíisággal. Ha figyelemmel követjük Ludvík Svoboda elvtárs hosszú életútját, észrevesszük szénné iyiségének minden olyan ki­magasló tulajdonságát, a ine’iy, a politikai helyzetekben köve­tett magatartását jellemezte. Mindenekelőtt ide tartozik szüntelen és mélyen öntuda­tos felelősségérzete a társadal­mi fejlődésért. Bármikor sors­döntő esemény történt orszá­gunk és népünk életében, Svoboda elvtárs mindig készen állt arra, hogy bármilyen ne­héz feladatot teljesítsen közös ügyünk érdekében, hogy « fe­lelősség bármennyire nagy ter­hét is vállára vegye. Ez a tulajdonság ismét jelle­mezte tetteit és magatartását, amikor a legfelsőbb párt- és állami tisztségeket töltött be, amikor a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság elnöke és Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága Elnök ségének tagja volt. Abban a bonyolult és nehéz időben, ami­kor társadalmunk nehéz vál­ságban volt, azoknak az olda­lára állott, akik hűek marad­tak a szocializmushoz, a mar­xizmus—leninizmushoz, vala­mint a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fű­ződő barátságunkhoz. Nem sajnálta erejét arra, hogy ter­mészetes tekintélyét felhasz­nálva segítsen leküzdeni a káoszt, s nyugodt légkört te­remteni a pozitív munkához és társadalmunk továbbfejleszté­séhez. Egész népünk, egész társa­dalmunk, külföldön pedig ba­rátainak milliói értékelik nagy­ra Ludvík Svoboda elvtárs nagy életművét. Kedves Svoboda elvtárs! Búcsúzom Öntől Csehszlová­kia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága és Gustáv Hu­sák elvtárs. pártunk központi bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság elnöke nevében, búcsú­zom öntől a Szövetségi Gyűlés, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormánya és a Nem­zeti Front Központi Bizottsága nevében, búcsúzom öntől, sze­retett családja nevében, köze­li elvtársai és barátai nevében, a csehszlovák hadtest volt ka­tonái, bajtársai nevében, a csehszlovák néphadsereg kato­nái nevében, egész népünk ne­vében. Mindaz, amit termékeny és áldozatkész életének hosszú évei alatt tett nemzeteinkért, államunkért, örökre megmarad országunk történelmében, né­pünk szívében és tudatában. Hazafiként, internacionalista­ként, nagy emberként, kommu­nistaként mutatott példája to­vábbra is új tetteikre fog ösz­tönözni bennünket és az utá­nunk jövő nemzedékeket szép hazánk, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság felvirágozta­tása javára. Dicsőség munkájának és fé­nyes, soha nem múló emléké­nek I 1979. IX 27. 2 LOEÜMÍR ŠTROUGAL ELVTÁRS BESZÉDE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom