Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-25 / 226. szám, kedd

A nap tékozlóan pazarolja a sugarait a zlechovi (Uherské Hradište-i járás) Győzelmes Február Efsz határára. A nyá­rias időjárásban szinte min­den parcellán dolgoznak a ta­gok. Vetés alá készítik elő a talajt, szüretelik a szőlőt, és teljes ütemben takarítják be a kukoricát. Az egyik táblán két kombájn is dolgozik. Nagy tel­jesítményt nyújtanak, a kuko­ricával megrakott pótkocsikat alig bírják elvontatni a trak­torok. Vladimír fíehánek és Zdenék Ilorák minden percet kihasznál a munka gyors és jó minőségű végzésére. Ha nincs harmat, reggel öt órától tíz óráig is dolgoznak, és ha még kedvezőbb az időjárás, akkor éjjel is üzemeltetik a gépeket. Ilyenkor a segédkombájnosok forgatják a kormánykerekeket. A kukoricabetakarítást Josef Cechval gépesítő irányítja. Fi­gyelmezteti a járművezetőket, hogy minél gyorsabban térje­nek vissza, nehogy le kelljen iállni a gépeknek. Tanácsokat Ad a kombájnok vezetőinek, hogy milyen módon használ­ják ki a legjobban a gépeket, 6 inti őket, hogy ne haladja­nak túl gyorsan, mert esetleg befulladhatnak a kombájnok. Ügyesen szervezték a műn- kát. A nagy táblát több részre osztották — utakat vágtak benne — hogy a kombájnok zavartalanul dolgozhassanak és a járművek is akadály nél­kül szállíthassák a bő ter­mést. Az egyik tégla alakú parcellán dolgozik a francia gyártmányú Borgion G M-4-e® típusú önjáró négysoros kom­bájn. A másik parcellán pedig a szövetkezetben készített ha­sonmása. A gépesítő elmagya­rázza, hogy a javítóműhely ki­váló újítói <1 múlt évben meg­figyelték az eredeti típus tu­lajdonságait, működését, össze­dugták fejüket, és elkészítet­ték. Hldromotorral üzemelte­tik, és a magyarországi oros­házai Mezőgép adapterével látták el. Zdenék Horák azt állítja, hogy a gép jól műkö­dik, és teljesítménye semmivel sem kisebb, mint az eredeti típusúé. Persze, hosszabb ideig tartó üzemeltetés bizonyítja majd a gép használhatóságát. D« gyártói úgy vélik, nem hoz szégyent rájuk. A gépesítő szerint máris nagy hasznuk származott ab­ból, hogy két gépet üzemel­tetnek. Jóval gyorsabban taka­rítják be a kukoricát, mint* a múlt év hasonló időszakában. ,Ha továbbra is ilyen gyors ütemben dolgoznak, akkor még a szomszédos szövetkeze­teknek is segíthetnek. A gépesítővei követjük a ku­koricát szállító traktorokat egészen a hatalmas szárító üzemig. Ľubomír Piňoš, az’efsz elnöke már vár ránk. Szintén a javítóműhely újítóit dicséri. Nemcsak kombájnt gyártottak, hanem n felvásárló üzem egyik al kalmazott j á nak tervraj za alapján építették lel és ren­dezték be a két fűtő aggre­gátorral ellátott szárítóüzemet. A pótkocsikból kiöntött kuko­ricacsöveket szállító szalagok szállítják a morzsol óba , és utána pedig a szárítókamrák­AZ flsn mttSZHUUUl IS ÖNTÖZZÜNK 1979. IX. 25. A hosszabb idő óta tartó ezáraz és napsütéses időjárás egyrészt kedvez a szemes ku­korica érésének, növekedik a cukorrépa cukortartalma, más­részt nehezíti a talajművelési munkákat. A szántást elég ne­héz körülmények között végzik Szlováikia mindhárom kerületé­ben, ezért az üteme lassúbb a ’tervezettnél. A traktorok elég sok üzemanyagot fogyasztanak. A múlt év őszén egyes idő­szakokban szintén aszály volt, s részben ezért kellett kiszán- tani tavasszal nyolcvanötezer hektár búzát. A földbe vetett mag ugyanis vízhiány miatt lassan csírázott, és a növények a hideg idő beállta előtt nem erősödtek meg eléggé, a száraz fagyok nagy kárt tettek ben­nük. A tapasztalatok tehát arra figyelmeztetik a mezőgazdasá­gi üzemek vezetőit, hogy ahol lehet — főleg vetés után —’ öntözzék a búzát. Szlovákiában (kétszázezer hektár öntözésre van lehetőség. A felméréseik bizonyítják, hogy azokban a mezőgazdasági üzemekben, amelyekben öntözték a búzát, cukorrépát és más növényeket nagyobbak voltak a hektárho­zamok. A Vásárúti (Trhové Mýto) és a šoporňai Győzelmes Február Efsz-ben az őszi búza hektárhozama az öntözött te­rületeken megközelítőleg tíz mázsával volt nagyobb. Hason­ló példákat hozhatnánk fel más mezőgazdasági üzemekből is. A növények fejlődésére ned- veisséghiány miatt napjainkban, nem a legkedvezőbb&k a felté­telek. Ahol van rá lehetőség, ki kell használni az öntözőbe­rendezéseiket. Több műszakos üzemeletésükkel nagy területe­ket öntözhetünk meg. A kelés utáni öntözéssel lehetővé tesz- szük, hogy a növények gyor­sabban vegyék fel a talajba juttatott tápanyagot és bizto­sítjuk gyorsabb fejlődésüket. Még az ősz folyamán annyira megerősödhetneik, hogy jól bír­hatják a téli hideg időjárást. Az őszi időszakban — ha to­vább tart a szárazság — ön­tözni kell az évelő takarmá- n y oka t, t a ka rm á n y k e v e r éke két is. A Vízgazdálkodási Kutató- Intézet szakemberei javasolják, hogy a mezőgazdasági üzemeik öntözzék a későbbi betakarí­tásra szánt cukorrépát is. Az öntözött cukorrépa még növe­kedik, azonban a legnagyobb eredmény, hogy kevesebb lesz a raktározással járó veszteség. Téhát a múlt évi tapasztala­tok alapján ne várjunk az eső­re. A lehetőségek szerint he­tente legalább tizenöt húszezer hektárt öntözzünk. Habár a dunaiszerdahelyi (Dunajská Streda), galántai (Galanta), komáromi (Komárno), Bratis­lava-vidéki (Bratislava-vidiek^ járásban jól kihasználják az öntözőberendezéseket, más já­rásokban csak kis területeket öntöznek. Szlovákiai méretben mintegy ötezer hektárra) ki­sebb területre juttatnak vizet, minit amennyire szükség lenne. A járási mezőgazdasági igaz- gatóságoik megkapták az ön­tözési feladatok tervét, jő len­ne, hogy ha ezeik szerint üze­meltetnék a berem de zéseket. Kiadni ila tapSová mérnök, a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium nö­vénytermesztési osztályának agronómusa ha, ahol a kívánt százalékra csökkentik a szemek nedves­ségtartalmát. Naponta négy­ötszáz mázsa magot szárítanak meg. Amióta üzembe helyez­ték, sokkal kevesebb gonddal takarítják be a kukoricát, pe­dig közel nyolcszáz hektáron termesztik. Főleg a CE-190-es és a CE-250-es fajtákat része­sítik előnyben, mert korán ér­nek és sok tápanyagot tartal­maznak. Habár e fajták átla­gos hektárhozama jelenleg csak ötven mázsa, mégis ki­fizetődő a termelésük, mert korábban betakaríthatok, és utána ideijében elvethetik a bú- üát. Hosszan magyarázza ered­ményes búzatermesztési mód­szereiket, amelyek természete­sen igazodnak a helyi .viszo­nyokhoz. Az összes feltétel megteremtésével vált lehetővé, hogy a múlt évben 66 mázsás hektárhozamot értek el, és eizért a kimagasló eredményért megkapták a Munkaérdemren­det. Úgy látszik, idén a dél- morvaországi kerületben újra az elsők közé kerülnek. A kedvezőtlen időjárás szövetke­zetükben is megviselte a növé­nyeket, mégis ötvenhárom má­zsás hektárhozamot értek el búzából. Kiváló gabonatermesz- fők, egyrészt felhasználják saját tapasztalataikat, másrészt jó tanácsért gyakran ellátogat­nak a dunaszerdahelyí (Du­najská Streda) járásba, ahol találkoznak az élenjáró gabo­natermesztőkkel. A nagyma- gyari (Zlaté Klasy) Aranyka­lász Efsz vezetőivel szinte ha­vonta megbeszélik a kölcsönös előnyök alapjára fektetett se­gítség formáit. Nagy jelentő­ségű a szakmai együttműkö­dés, és gyakran előfordul az is, hogy alkatrészt küldenek egymásnak a meghibásodott gépek megjavítására. A gazdasági udvaron nagy a sürgés-forgás. Állandóan ér- ikeznek a kukoricával megra­kott járművek. Az elnök örül, hogy acélossá érnek a kukori­caszemek. Elégedetten állapít­ja meg, hogy lesz elég szemes takarmányuk, s tömegtakar­mányból sem lesz hiány. —■ Még a múlt évi silótakar- snányt etetjük a hízóállatokkal — mutat a silógödörre, amely­ből pótkocsira rakják a jó mi­nőségű takarmányt. Rögtönzött számítást végez. Figyelembe véve a hektárho­zamokat, úgy gondolja, hogy háromszáz vagonnal több silót készítenek. Ha ez sikerül, ak­kor mintegy húsz százalékos tartalékuk lesz silótakarmány­ból. Rendszeresen egyforma minőségű takarmánnyal etethe­tik tehát az állatokat. A gépesítővei még megbe­szélik, hogy hányán mennek éjjeli műszakban a kombájnok­hoz, a szárítóüzembe, és el­sietnek a határba, ellenőrizni a munkák menetét. BALLA JÖZSEF A Tachovi Állami Gazdaság szakágazati vállalat Cnodove Plané-i üzeme az egyedüli az országban, amely a helyi sörgyárból származott hulladékot maradéktalanul felhasz­nálja a 4000 fejőstehén és az 500 üsző etetéséhez. Ötven­ezer korona ráfordítással építettek egy gyűjtőtartályt, amelybe a sörfőzés napjaiban naponta 450 hektoliter ta­karmányozásra hasznosítható hulladékanyagot gyűjtenek össze. A hulladékot egy 100 méteres csővezetéken egy 50 köbméteres gyűjtőgödörbe vezetik, al}ol savóval elegyítik, s innét pedig tartálykocsikkal szállítják ezt az értékes ta­karmánykiegészítőt az istállókba. A ráfordítás már megté­rült, mivel a lehenenkénti évi tejhozam ebben a mezőgaz­dasági üzemben 3350 liter. (Felvétel: ČSTK — J. Vlach) A közép-szlovákiai kerületben a rimaszombati (Rimavská Sobota) járás mezőgazdasági dolgozói termesztenek nagy mennyiségben cukorrépát. Ezt a terményt 2600 hektáron termesztik. Elsőként Hrnčiarske Zalužanyban a Szlovák Nemzeti Felkelés 29. évfordu­lója Élsz dolgozói kezdték meg betakarítani. Felvételünkön: az efsz dolgozói, (balról) Ľudovít Markotán és Ondrej Dudek ellen­őrzi a cukorrépát {Felvétel: T. Babjak — ČSTK) A minap arról értesültem, hogy a Lőcsei (Levoča*) Állami Gazdaságban kombájn „szedi“ a ribizlit a Királyhelmeci (Krá- lovský Chlmec) Állami Gazda­ság Tiszamenti részlegén, Nagytárkányban (Veiké Traka- ny) pedig a paradicsomkombáj­nok végeznek jó munkát. Paradicsomkombájn Nagytár­kányban? Ezt meg kell nézni — fogalmazódott felszólítássá a hír, és nem is nyugodtam meg addig, míg ott nem álltam a Tisza holt ága mellett, a pa­radicsomföld szélén. — Nyolcvan hektáron ter­mesztünk paradicsomot. A ta- lajelőkészítéstöl, a növényápo­láson keresztül a betakarítás elvégzéséig értetődően húsz ember munkájára van szüksé­günk — mondja Jaroslav Budke mérnök, a gazdaság fiatal ag­ronómusa. Majd, hogy még job­ban kifejezze a kombájnok je­lenlétének ésszerűségét, ezt fű­zi hozzá: — A hagyományos módszerek szerint végzett pa­radicsomtermesztésnél egy hek­tárnyi terület megműveléséhez két ember munkájára van szük­ség. A mi esetünkben ez 160 dolgozót jelentene. Szép kis szám! Bizony, ha nem vásárolták volna meg a paradicsomkombájnt, akkor ma a nagytárkányiak jóformán mindnyájan csak a paradicsom­földön dolgoznának. De akkor ki végezné el a többi munkát? — Korunkban mezőgazdasági téren is egyre több ínformáció- és tapasztalatcserére kerül sor — mondja tovább Jaroslav Bud­ke. — Szakmai megbeszélése­ken, tanulmányutakon veszünk részt, hogy megismerkedjünk a legkorszerűbb munkagépekkel, munkavégzési módszerekkel. Az ipari szintű paradicsomtermesz­tést például magyarországi ba­rátaink módszerei szerint kezd­tük el. Ennek az a fő lényege, hogy a paradicsomtermesztés egyetlen kapavágás nélkül, tel­jesen gépesített módon törté­nik. Az üj módszer alapján mi tavaly kezdtünk el dolgozni, de ezt megelőzően a dunaszerda- helyi járásban levő Hetényi Efsz-ben — ahol már néhány éve így termesztik a paradicso­mot — a munka menetét, tit­kait jól áttanulmányoztuk. Itt, a Tisza mellett, a 80 hek­táros paradicsomtábla láttán úgy tűnik: nem volt hiábavaló az előtanulmányozás. De figyel­jük csak, mit is mond az agro­nómus. — Nálunk mindig is jó fel­tételek voltak a paradicsom termesztéséhez. Természetesen az új módszer új technológiát, új munkastílust is igényelt. A paradicsomtermesztést tulaj­donképpen ősszel kezdjük el. Ekkor választjuk ki azt a föld­területet, amit aztán pihenni hagyunk, és csak tavasszal por­hanyósítunk és készítünk elő vetés alá. Igen, mi vetjük a pa­radicsomot, legalábbis a terület nagyobb részén, mégpedig egy NIBEX-típusú speciális vetőgér pünkkel. Párhuzamosan a fólia­sátras palántaneveléssel is fog-? lalkozunk, a paradicsom eseté­ben ugyanis mindkét módszer eredményes. A vetést és a pa­lántázást is szakaszosan végez-? zük, így területek szerint meg­oszlik az ér5s. „Beérés“ — ennél a szónál egy kicsit elidőzöm, mert amint látom, a kombájn tulajdonkép­pen 3—4 centiméternyire a föld felett learatja a paradicso­mot. Neki tulajdonképpen mindegy, hogy a növény szárát érett vagy zölu paradicsomoké kai együtt vágja le. Nekünk természetesen már nem! — Pazarlásra nem kerül sor. Jöjjön közelebb, látja, ahol a kombájn dolgozik, ott minde­nütt érett a paradicsom — nyugtat meg az agronómus és el is mosolyodik. — No, persze, azért mi is teszünk róla, hogy piros legyen! Úgy tíz nappal a begyűjtés előtt flórdimexel per­metezzük be, és ez meggyor­sítja a beérést. Ez a vegyszer tíz nap után egyáltalán nem káros az egészségre. A paradícsomkombájn tulaj* dóriképpen két fontos művele­tet végez: levágja a paradi­csomszárat, majd különválaszt­ja a szárat a paradicsomtól. A paradicsom aztán a kombájn mellett traktorral vontatott gú­la alakú tartályba hull, mely­ben víz és puha anyagból ké­szített falak gátolják a megká- rosodását. Nagytárkányban je­lenleg két ilyen kombájn van, és már a harmadik megvásárlá­sát is tervezik. Egy kombájn napi teljesítménye egyébként két hektár. A mezőről aztán egy csarnokba szállítják a pa­radicsomot, ahol egy gépsor még többször átmossa és osz­tályozza. A gazdaságból a fel­vásárló üzem igényei szerint: darabosan vagy lé formájában szállítják a paradicsomot. A nagytárkányiak a trebisovi Fru- conával kötöttek szerződést. Hetente három nap szednek paradicsomot, mert a Frucona csak 55 tonna levet és 30 ton­na paradicsomot tud átvenni tőlük. Kelet-Szlovákiában a nagy tárkányiakon kívül még a Pa- líni Csehszlovák-Vietnami Ba­rátság Efsz-ben tértek át a pa­radicsom iparszerű termeszté­sére. Náluk az idén hetven hektáron termesztettek paradi­csomot, s mivel a kerületben összesen 200 hektárnyi paradi­csom van — elmondható, hogy betakarítása ma már kerületi viszonylatban túlnyomórészt gépesített. SZASZÄK GYÖRGY jjjP m b ^ jg b> ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ci ^ ^ ^ p ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ TELJES ÜTEMBEN SZÁRÍTJÁK A KUKORICÁT I lapili e psrgicioiteiiiiiy

Next

/
Oldalképek
Tartalom