Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-24 / 225. szám, hétfő

Hazafi és internacionalista Néhány nap múlva ünnepel­jük annak a dicső percnek a 35. évfordulóját, amikor a Szov­jetunióban alakult első cseh­szlovák hadtest katonái sokna­pos kömény harcok után, szov­jet elvlársaikkal vállvetve a sokat szenvedett haza földjére léptek. Ugyanúgy mint az elő­ző években, most is nemcsak e történelmi esemény résztvevői, hanem sok más idős és fiatal személy emlékezik hálával Lud- vik Svoboda elvtársra, akinek nevével elválaszthatatlanul ösz- szefügg népeink nemzeti fel­szabadító harca. Ű ugyanis a jelenlegi és a következő nem­zedékeik számára az igazi ha­zafi tarlós példája, olyan ha­zafié, aki a legnehezebb per­cekben a legnagyobb áldozat- hozatalra képes. Abban az időben, amikor a CSKP a legbonyolultabb küz­delmeket vívta ' a reakciós po­litikai erőkkel, Csehszlovákia háború utáni politikai rendsze­rének koncepciójáért, Svoboda eivtárs számos beszédében és cikkében rámutatott, hogy sen­ki sem lehet igazi hazafi anél­kül, hogy meggyőződése® inter­nacionalista lenne. Időnként, például a kijevi csata előesté­jén szavai harci felhívásként hangzottak: „Ogy harcoljatok Kijevért, mintha Prágáért, Bra- tislaváért,. Hr nőért harcolná- tok!“ Egy másik alkalommal, 1944 Augusztusában így tett mély politikai hitvallást: „Most, e testvéri országtól való búcsúzá­som előestéjén, amikor megné­zem, mit hozunk el a Szovjet­unióból, azt kell mondanom: a legnagyobb gazdagságot. 1939 ben elveszítettük nemze­ti szabadságunkat és állami függetlenségünket, elvették fegyvereinket és hadseregünket —■ nemzeteink egységét fel­bomlasztották, sokunk saját erejébe vetett hitét is elveszí­tette. Ezeket a drága értékeket, most a Szovjetunióból hozzuk magunkkal, csak még szebben és szilárdabban. Hazatérünk a Szovjetunióból és velünk együtt új, még na­gyobb és tökéletesebb szabad súg jön. Még nem vagyunk túl a ha- táron, de már tudjuk, hogy or szágunk függetlensége szilárd lesz mint a kő, mert a Szovjet unió garantálja. A legértékesebb amit ma­gunkkal viszünk, az a rendít­hetetlen hit, hogy a Szovjet­unióval szövetségben örökre biztosított a jövőnk. Már senki sem oszt meg bennünket, senki sem veszi el sem szabadságun­kat, sem fegyvereinket, sem hadseregünket, sem önmagunk­ba vetett hitünket. A Szovjetunióban, nemes né­pében, Vörös Hadseregében, bölcs vezetőiben megtaláltuk mindazt, amit 1939 ben elveszí­tettünk, és aminek a keresésé re indultunk. Ma boldogok va­gyunk, hogy akkor tudtuk, hol kell mindezt keresni.“ Ezeket az értékeket Svobo­da elvtárs egész életén át szí­vében hordta. Ez motiválta őt a londoni reakcióval — a Szovjetunióban létrehozott csehszlovák katonai alakulat koncepciójáról — folytatott küzdelmében akárcsak később a Kassai Kormányprogram kö­vetkezetes megvalósításáért, a csehszlovák hadsereg — a di­cső szovjet hadsereg mintájára kiépített igazi néphadsereg­nek — létrehozásáért vívott harcában. Mindig a Szovjetunióval va­lló szoros együttműködésiben ■látta hazánk megbízható védel­mének zálogát, s főként a si­keres építés szükségszerű elő­feltételét. Nemcsak saját sze­mélyes kívánságából, hanem Lenin jól bevált tanításából in­dult ki. Ezért mi idősebbek jól emlékezünk arra, hogy az Szárazföldi kikötőnk a számok tükrében 1979 IX. 24. Á szén, a különböző ércek, <17. építőanyagok, a gépipari, a vegyipari és élelmiszeripari termékek szállításában, s nem utolsósorban az utasszállítás- barn a vasút korunkban is vál­tozatlanul élenjáró szerepet tölt be. Ha mindehhez azt is hozzátesszük, hogy hazáink — fekvésénél fogva — az európai vasúti hálózatok központjában fekszik, az is nyilvánvaló, hogy a nemzetközi áruszállí­tásból is jelentős részt vállal magára. A csehszlovákiai átra- kóállomások közül az ágcser- nyői (Čierna nad Tisou) mél­tán hazánk legnagyobb „szá­razföldi kikötőjeként“ szoktuk emlegetni. Dubik Ferenctől, az átrako- állomás főnökétől most azt kérdeztük meg, hogy az ág- csernyői vasutasok vajon az idén Is tiszta lel ki ismeret tel ünne>]>elhetik->e meg a kék had­sereg napját? — Az átrak óállomás dolgo­zóira a 6. ötéves tervidőszak­ban igényes feladatok hárul­nak. Ezeket a feladatokat mi kezdettől fogva a legjobb tu­dásunk szerint igyekszünk megoldani. A 6. ötéves terv­időszak 3 éve és 8 hónapja alatt a baráti Szovjetunióiul 34 197 954 tonna érc. illetve egyéb áru érkezett hozzánk, ami a behozatali terv 100.88 százalékos teljesítését jelenti. Átrnkóál lom ásunkon ebb^n az időszakban 33 millió 382 ezer 827 tonna árut raktunk át, s ez a terv 100,68 százalékos teljesítését eredményezte. A vagonegységek áitlagos statikus megterhelését a terv szerint 18,89 tonnáról sikerült 19.23 tonnára emelni, ami 30 ezer 839 vagonegység megtakarítá­sát tette lehetővé. Talán még azt is megemlíthetném, hogv az ötéves tervidőszak kezdeté tői a szovjet állomásvasúfra 6 365 276 tonna árut, a Román Szocialista Köztársaság számá­ra pedig 3181 859 tonnányi árut juttatunk el. A feladatok teljesítésével lényedében elége­dettek lehetünk, de ez nem jelenti azt, hogy nincs javíta­nivalónk. A jövőben miéig na­gyobb gondot kell fordítanunk a vezetés tökéletesítésére, az ésszerű munkaszervezésre, el- ha t ár ozása ink megva 1 ósí t ásá­nak szigorú ellenőrzésére. — Dolgozóik igénylika, akarják-e a jobb munkaszerve­zést, a hatékonyabb irányítást? — Jó tapasztaltaink van­nak. Dolgozóink nagy többsége olyan, akik szeretnek és tud­nak is figyelmesen dolgozni. Lényegében ebből táplálkozik az az eredményes szocialista munkdverseny-mozgalam is, ami már évekkel ezelőtt meg­indult nálunk. A Szlovák Nem­zeti Felkelés 35. évfordulója tiszteletére tett vállalati szo­cialista kötelezettségvállalá­sunk anyagi értéke például 4 220 900 korona volt, s ezt nyolc hónap alatt 4 955 686 ko­ronára teljesítettük. A teher- vonatok helyes megterhelésé­vel 527 651 koronát, az alkat­részek felújításával 560 000 ko­ronát takarítottunk meg. A ta­valyi évhez viszonyítva a meg­rongált vagonok száma is ke­vesebb volt 24 24 százalékkal, nem beszélve arról, hogy az anyagi alapokon 1 082 506 ko­ronát takarítottunk meg, és hogy 495 645 kilowattóra villa­mosenergiát is sikerült megta­karítanunk. Dolgozóink oda­adásáról tanúskodik továbbá az a tény is, hoigy szabad ide­jükből 23 799 órát dől sóztak önkéntesen az áruátrakásnál, és ezzel jelentőben hozzájárul­tak a szovjet vadonok állási idejének csökkentéséhez, illet­ve az áru gyorsabb szállításá­hoz a hazai vonalakon. Sóikat beszélhetnék az újítókról, a mezőgazdaságnak nyújtott se­gítségeinkről és más: több olvan konkrétumról, melyek mind annak a felei, hogy nálunk a „Szocialista módon dolgozni, szocialista módon élni“ — mondatot nem tartják frázis­nak. A minőségi munkavégzés­ben a kommunisták és a 83 szocialista munfkabrigádunk tagjai az élenjárók. [szaszák) egységes ifjúsági és testneve- Jési szervezet létrehozásának lelkes híve volt a szovjet Kom- szomol és Fiszkultúra példája nyomán. Mindig szilárdan odaadó volt szép országunk iránt. Ezért 1948 februárja előtt a hazai és a külföldi burzsoáziával való döntő küzdelemben nem lehe­tett máshol a helye, mint a nép, a munkásosztály és a kommunista párt oldalán. Bár elnyerte a legmagasabb katonai rangot, és megválasztották a legfelsőbb párt- és állami tiszt­ségekbe, mindig megőrizte őszinte tiszteletét minden dol­gozó iránt, akár bányász, fém­munkás, földműves, vagy vas­utas volt az illető. Mindig for­malizmustól mentesen érdeklő­dött munkaeredményeik, prob­lémáik és szükségleteik iránt. Az emberek ezt őszinte tiszte­lettel és szeretettel viszonoz­ták. A dolgozók életével való köz­vetlen kapcsolat nyílttá tette. Fegyelmezett és igényes volt önmagával szemben, másokkal is nyíltan beszélt és megmutat­ta hol és hogyan kell javítani munkájukat. Nyíltan viselkedett a felszabadulást követő évek­ben, amikor nem könnyű küz­delmet vívtunk a nagy szociá­lis változások végrehajtásáért, majd a súlyos politikai válság idején, amikor egyes politikai kalandorok szerették volna felbomlasztani a duklai hősök áldozataival megpecsételt szö­vetséget. Ludvík Svoboda elvtárs szi­lárd politikai meggyőződésén alapúit az a rendkívüli tekin­télye, amelynek nemcsak ál­lampolgáraink milliói körében, hanem országhatárainkon túl is, főleg legközelebbi baráta­inknál, a Szovjetunióban ör­vendett. A szovjet emberek ugyanis rendkívül megbecsülik azokat, akiknek volt bátorsá­guk hűen, velük vállvetve ki­állni a háború legnehezebb megpróbáltatásait. És kétszere­sen megbecsülik azok őszinte barátságát, akik ezt a barátsá­got őrzik és védelmezik. És éppen Svoboda elvtárs testesí­tette meg ezt a testvéri kap­csolatot. Hagyatéka tartósan élni fog és mutatja az utat főként azok­nak, akikről sohasem feledke­zett meg: a következő nemze­dékeknek. JiRi HEČKO alezredes Bratislavában, a Nemzetközi Nőnap Üzemben a Szlovák Nemzeti Felkelés szocialista munkabrigád azok közé a kö­zösségek közé tartozik, amelyek becsülettel teljesítik a Szocialista módon élni — szocialista módon dolgozni köte­lezettségvállalást. Ez a kollektíva a 01 számú üzem kikészí- törészlegében dolgozik. A brigád tagjai a teljesítménynor­mát átlag 112 százalékra teljesítik. Az idei első félévben terven felül 926 órát dolgoztak, összesen 7490 kilogramm hímzőfonalat gyártottak, Í30 kilogrammnyi, 13 900 korona értékű anyagot takarítottak meg. Felvételünkön: Katona Margit, a munkabrigád tagja munka közben (Felvétel: P. Šimončík — ČSTK) Az üzlet feltétele a jó minőség Kereskedelmi kapcsolataink fejlődése a brnói vásáron Az idei brnói gépipari vásá­ron ismét megnyilvánult, hogy a nemzetközi gazdasági együtt­működés nem korlátozódhat csupán az árucserére. A hazai és a külföldi résztvevők ezért főleg arra használták ki a vá­sárt, hogy lehetőségeket ke­ressenek az együttműködés magasabb formáinak kihaszná­lására, főleg a termelési koo­perációra, a harmadik piaco­kon való együttműködésre, ami hosszabb távlatokra biz­tosítja a termelést és a termé­kek értékesítését. A csehszlo­vák gépipari vállalatok már eddig is számos termelési koo­perációban vettek részt kül­földi cégekkel, s az ilyen irá­nyú együttműködésüket az idei brnói vásár jelentős mértékben elmélyítette. Megemlíthetjük például a Zlaté Moravce-i CALEX válla­lat termelési kooperációját a jugoszláviai Rade Končar cég­gel a hűtőgépek gyártásában, vagy a Prágai Szerszámgyár, a jugoszláv Iskra Kranj és a svájci PERí.ES Pieterlen cégek hármas együttműködését a szerszámgyártásban. A brnói vásáron kötött szerződés értel­A koreai gépgyártás fejlődése Az első koreai szerszámgép- gyár építését 1951-ben kezdték meg Hujcsonban. Azóta nagyot fejlődött a gépgyártás. A het­venes évek elején 10 000 szer­számgép készült Koreában egy év alatt, a jelenlegi termelés pedig évi 30 000 darab. A gépgyártó ipar termelése 1971—75 között 24-szeresére, a nehézgépeké 2,2-szeresére, a szerszámgépeké 2,6-szorosára, a mezőgazdasági gépeké pedig 3,6-szorosára nőtt. Ugyanebben az időszakban több mint 70 elektronikus elemeket gyártó üzem épült. Az ország gép­szükségletének 98 százalékát ma már a hazai gyárak fedezik. A gépgyártás részesedése az össz-ipari termelésben az ötve­nes években 5,1 százalék volt. 1977-ben viszont már 33,7 szá­zalékra emelkedett. Biztató a jövő is. A második hétéves terv előírásai szerint az éves szer- szágéptermelés eléri az 50 000 darabot; a bulldózerek gyártá­sa hatszorosára, az exkavátoro­ké 3,3-szeresére nő. Ugyaneb­ben az időszakban a koreai traktorgyárak évente 45 000 traktorral látják el a mezőgaz­dasági üzemeket. Fejlesztik a hajóépítést is: megkezdik az 50 és 100 ezer tonnás teherlia- jók építését. (Budapress — KCNA) Most folyik a Havanna kör­nyéki fosé Marti Kohászati Kombinát rekonstrukciója, amely a tervek szerint 1980-ban ér véget. Ennek révén az üzem a kubai kohászat központjává válik. A munkálatok során már befejezték az új hengermű és vasöntöde építését. A kombi­nát területén már építik azt a hőerőművet, amely a kombinát energiaszükségleteit elégíti majd ki. Az üzem az idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját — 1959-ben épült fel elődje, a kis kapacitású vasöntöde. A vál­lalat igazi története azonban 1962-ben kezdődött, amikor A kubai kohászat fejlődése szovjet segítséggel nagyszabású bővítést hajtottak végre. A kö­vetkező években a gyár folya­matosan növelte kapacitását. Míg 1970-ben a fosé Marti kom­binát évi termelése nem halad­ta meg a 140 ezer tonnát, ad­dig 1978-ban már elérte a 350 ezer tonnát is. A tervek sze­rint 1985-ig az évi produktum meghaladja majd a 675 ezer tonnát is. A szovjet segítséggel végre­hajtott rekonstrukció révén Ku- ba a minimumra csökkentheti a fekete fémek behozatalát. (Budapress—Prensa Latina—: APN) rnében a chodovi Chodos vál­lalat vulkanizációs préseket szállít a belgrádi Balkanija vállalat számára, amelyhez a panöevoi UTVA cég szállít részegységeket. Hasonló értel­mű gazdasági együttműködés bontakozott ki számos más külföldi céggel kapcsolatban, ami lehetővé teszi a csehszlo­vák gépipar szélesebb körű be­kapcsolódását a világméretek­en folyó nemzetközi munka- megosztásba. A brnói vásáron kötött szál-1 lítási szerződések egyértelmű­en bizonyították, hogy a szín­vonalas termékek a jelenlegi külgazdasági feltételek mellett is kelendőek, vevőre találnak. A Kufimi TOS vállalat arany­éremmel kitüntetett konzolos, vertikális marógépéből, amely^ lyel három korábbi típusú ma* rógép munkája végezhető el* egy svájci és egy angol vál­lalat azonnal rendelt a vásá­ron. Egy olaszországi cég meg­rendelte a Biovit élelmiszer- ipari víztisztító rendszer egész berendezését, amelyet a Stroj- export külkereskedelmi válla­lat még az idén leszállít. A’ fejlődő országok is nagy ér­deklődést tanúsítottak az idei vásár iránt. A Guinea-Bissau Köztársaság ipari és kereske­delmi minisztere például sze­mélyesen kötött szerződést csehszlovák traktorok, teher­gépkocsik, cukor- és sörgyári berendezések vásárlására Közismert, hogy a KGST-or­szágok közötti kereskedelem alapjait főleg a hosszú lejára- tú megállapodások képezik, á nemzetközi vásárok ennek el­lenére mindig jó alkalmat' nvújtanak fii szerződések kö­tésére, a kölcsönös áruforga­lom nontosítására. a nemzetkö­zi munkamegosztás elmélyíté­sére; valamint a termelési koo­peráció fejlesztésére. Ezért az is természetes, hogy a cseh­szlovák külkere<kesdelmi szer­vezetek a legjelentősebb és leignaeyobh volumenű sz°rző- déseike-t a Szovjetunió külke­reskedelmi szervezeteivel kö­tötték. A prágai Strojimport és a moszkvai Stankoimnort közötti szerződés értelmében jövőre csaknem e^vmilliárd rubel ér­tékben szállítunk szerszám- és alakítógéneket a Szovjetunió­ba, ahonnan viszont félmilliárd rubel értékben szállítunk ha­sonló árut. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük, hogv jelenleg mintegy 15 000 szovjet gyárt­mányú fémmegmunkáló gén dolgozik Csehszlovákiában A' Pragoinvest és a szovjet Masi- noimnort külkereskedelmi szer­vezetek szerződést kötöttek a vásáron 600 rsehszlovák villa­mos és 300 ČME 3 dízelelekt­romos mozdony 1981-ben sorra kerülő szállítására, amivel a Szovjetunió 38 városában köz­lekedő csehszlovák villamosok száma tízezerre, a legigénye­sebb feltételek között üzemelő ČME 3-as mozdonyok száma pedig négy és félezerre növek­MAKRAI MIKLÖS

Next

/
Oldalképek
Tartalom